A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 11. szám - Igazítani valók a végrehajtási eljárás köréből

A JOG lek a vállalatátruházást nem tiltják, s igy alperesnek az átruházást megtagadni nem állott jogában, a vállalati szerződés Í5. pontja megcáfolja, amennyiben kimondja, hogy az építkezés a város tanács engedélye nélkül alvállalkozókra át nem ruházható. Az előadottakból kifolyólag, tekintettel arra. hogy felperes beismerte mikép M. Jánosazajánlati feltételek 10. és 11. pontjában előirt kötelezettségének nem telt eleget: alperes csakis a feltételek 21. pontjában kikötött jogával élt akkor, mikor a M. János bánatpénzét, mint tulajdonát megtartotta. Énhez képest a kir. törvényszék ítéletének a per érdemében való megváltoztatása, a kereset elutasítása s a visszonkereset értelmében annak kimondása, hogy alperest a záloglevelek tulajdona megilleti, teljesen indokolt. Felperesnek a perköltségben történt marasztalása teljes pervesztességén alapszik. A felperesi ügyvéd részére megállapított munkadíj a teljesített munkával és készkiadással arányban állván, e tekintetben a kir. törvényszék Ítélete helybenhagyandó volt. A perköltség és ügyvédi munkadíj megállapítása iránti intézkedés az 1868. évi l.IV. t.-c. 251, 152. §-ainak rendelkezésében találja indokolását. A m. kir. Kúria (1905. évi február K-án 7,6531003. szám alatt) következő íteletet hozott. A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának Ítélete a per főtárgyára nézve megváltoztattatik, c tekintetben az elsőbiróságnak alperest elmarasztaló és viszontkereseti követelésével elutasító ítélete hagvatik helyben azzal a változtatással, hogy a záloglevelek természetben ki nem adása esetére alperes ezeknek a jelzett esetre megítélt 31,800 kor. egyenértéke után nem 50;0, hanem csak 4°/0 kamat fizetésére köteleztetik. A perköltségre nézve mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik és alperes 809 K. 80 fillér per- és a két felebbezésért összesen 183 K. 60 fillér felebbezési költségnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett a felperes részére leendő megfizetérére feltétlenül köteleztetik. Indokok : Alperesnek a felperes kereseti joga ellen felhozott ellenvetése, nemkülönben a jogalap állítólagos megváltoztatása miatt felhozott, ugy az ítélt dologra alapított kifogásai tekintetében a másodbiróság által kifejtett indokok e helyütt is elfogadtatnak. A per főtárgyára nézve a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete a fentebbi változtatással — mellőzve az optk. 878. S-ára hivatkozás mellett felhozott indokot — a benne kifejtett egyéb indokoknál fogva és azért hagyatott helyben, mert az ajánlati feltételek 11. pontjának az a rendelkezése, mely szerint azon esetre, ha vállalkozó az előszabott feltételeknek meg nem felel, alperesnek jogában áll a bánatpénzül szolgált zálogleveleket megtartani, helyesen és jogilag nem értelmezhető ugy, hogy a záloglevelek a szerződés vétlen nemtcljesitése esetében is alperest illetik meg, mert ez az értelmezés az optk. 911. §-a rendelkezésével volna ellentétben, amennyiben csak az tartozik bánatpénzt fizetni, a ki a szerződés teljesítésében saját vétke által akadálvoztatik, már pedig az elsőbiróság által a kiegészítő tárgyaláson hiteles alakban bemutatott adótokból merített indokoknál fogva a M. ]. ellen elrendelt csőd a M. (i. hagyatéka ellen elrendelt csődnek lévén folyománya, nem volt megállapítható, hogy a szerződés teljesítésének akadályul szolgált csődnek bekövetkezése körül M. J.-t gondatlanság terheli. Az elsőbiróság Ítéletének az esetleges kamatláb tekintetében a fenti módon megváltoztatása abban találja indokát, hogy a 4%-os záloglevelek után felperes 4%-ná'l magasabb kamatot semmiesetre sem követelhet. A per és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség fizetésében alperes mint pervesztes, mindkét elsőbiróság ítéletének e részben való megváltoztatásával, a prdts. 251. §-a alapján volt marasztalandó. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Szakértők meghallgatása az iránt, hogy mi volt a jégverés idején számszerűleg a buza, zab és árpának a legközelebb eső piacon a piaci ára ? A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék, mint kereskedelmi bíróság (1903. évi február hó 27-én 104,953 1902. szám alatt) Szí/tí^ví Arthur Károly dr. ügyvéd által képviselt S. Sámuel és neje szül. B. Hermina törteli lakos földbirtokos felpereseknek, Kán Béla dr. ügyvéd által képviselt <Magyar Francia biztosító részvénytársaság* budapesti cég, alperes ellen 2,941 korona 40 fillér tőke s jár. iránt folyamatba tett rendes perében következőleg ítélt : A kir. törvényszék felpereseket keresetükkel elutasítja s végrehajtás terhe alatt egyetemlegesen kötelezi, hogy az alperesnek 180 korona perköltséget 15 nap alatt és végrehajtás terhe alatt fizessenek. Indokok: Alperes azért tagadja a keresetileg érvényesített jégkárkövetelés 35 korona 57 filléren felüli részének fennállását, mert I. rendű felperes, — aki nejének — II. rendű felperesnek is képviselője gyanánt tekintendő, sem az alperesi kárbecslőnek 35 korona 57 "fillérben megállapított kárbecslését elfogadni sem a szerződésileg kikötött szakbizottsági becsünek magát alávetni nem akarván, a kárösszeg megállapításának alapját az alperes által kiküldött kárbecslőnek becslése képezi. .Minthogy pedig felperesek beismerték, hogy I. rendű felperes megkapta a 3*/. alatti levelet, amelyben alperes kiküldött kárbecslője K. István őt felhívja, hogy szakbecsüsét a peresfelek közt fennálló biztositási szerződés kiegészítő részét képező és ugy felperesekre nézve is kötelező általános jégbiztositási feltételek 26. íj-a értelmében 24 óra alatt nevezze meg s a szakbizottsági eljárás költségei fejében a törteli községi elöljáróságnál 400 koronát letegyen, mert különben reá és II. rendű alperesre nézve a kárbecslő által 35 korona 57 fillérben megállapított kárbecsü feltétlenül kötelezővé válik, minthogy F. alatt maguk felperesek csatolták alperesnek 1. rendű felpereshez intézett levelét, amelyben alperes a szakbizottsági eljárást ismét felajánlja s még attól a szerződésbeli jogának érvényesítésétől is eláll, hogy ezen eljárás költségeit a felperesek előlegezzék, — végül, minthogy felperesek az alperes nevezett kárbecslője által felvett s nekik fel ajánlott kárbecsüt el nem fogadták, a 9 •/. alatti alpereshez irt levelében pedig 1. rendű felperes határozottan megtagadta az általános jégbiztositási feltételek 25—27. Jjg-aiban körülirt szakbizottsági becsühöz való hozzájárulását: a biztosítási feltételek 25. ^-ában foglalt rendelkezés értelmében — az alperes védekezésének megfelelőleg — meg kellett állapítani, hogy felpereseket az alperes kiküldött kárbecslője által felvett 35 korona 57 fillér kárösszegnél több meg nem illeti és tekintettel arra, hogy alperes ezt az összeget az azt elfogadni vonakodó felperesek javára még a kereset beadása előtti időben fizetés gyanánt bírói letétbe helyezte és igy szerződési kötelezettségének teljesen megfelelt — felpereseket keresetükkel el kellett utasítani, s mint perveszteseket — a prttás 251. §-a alapján a perköltség viselésére kötelezni. A per elbírálásánál nem jöhetett figyelembe felpereseknek az az érvelése, hogy az általános biztosítási feltételek 25—27. íj§-ainak határozatai reájuk nézve azért nem voltak kötelezők, mert az alperes kiküldött kézbesítője a kárbecsü alkalmával nem vett fel jegyzőkönyvet és igy nem állott a felperesek módjában sem a kármcgállapitás helyességét és szabályszerűségét megvizsgálni sem pedig a szakbizottsági eljárásra vonatkozó szándékukat a kárfelvételi jegyzőkönyvben, amint ezt a 25. §. előírja, kinyilatkoztatni. Valamely alakszerűség, amelyben a felek megállapodtak, rendszerint nem tekinthető a jogcselekmény érvényességi kellékének, hanem csupán bizony, téknak, amelyet szükség esetén más bizonyítékkal pótolni nem lehet és amelyre egyáltalán nincs szükség, ha a tény. amelyre a bizonyítás vonatkoznék, vitán felül áll: ekképpen a kármegállapitásra és a szakbizottsági eljárás elfogadása iránti nyilatkozatra való felhívásra nézve azoknak jegyzőkönyvbe való felvétele csupán akkor képezett volna jogérvényességi feltételt, ha a szerződő felek ez iránt kifejezetten megegyeztek volna vagy ebbeli szándékuk a kerülmén) ékből kitűnnék. Minthogy azonban a többször emiitett általános biztosítási feltételek 25—27. íji?-aiból nem tűnik ki s a perben egyéb adat sem merült fel arra nézve, hogy a szerződő felek az említett cselekmények jegyzőkönyvbe való foglalásának az érvényességi kellék jellegét és hatályát tulajdonították volna, sőt I. rendű felperesnek alpereshez intézett 4\'. és 9/. alatti leveleiből nyilván kitűnik, hogy az említeti alakszerűség mellőzésének felperesek sem Utlajdonitottak fontosságot, hanem kizárólag abból az okból nem járultak hozzá a szakbizottsági becsühöz, mert a szakbizottságnak az általános biztosítási feltételek 27. S-a szerint való megalakítását mint a jogegyenlőség elvének meg nem felelő eljárást magukra nézve sérelmesnek tartottak, továbbá minthogy az alperesi kárbecslő által megállapított kárösszeg és illetőleg a szakbizottsági eljárás alkalmazása iránti nyilatkozatra való felhívás 1. rendű felperessel a 3 '. alatti levélben közöltetett s ez által megadatott felf ereseknek a kellő mód és alkalom arra, hogy az alperesi kárbecsüvel való elégedetlenségük esetén a szerződés által biztosított orvoslással élhessenek, azaz a szakbizottsági becsüt követelhessék: még ha való is volna felpereseknek alperes által tagadott az az állítása, hogy a 2' . alatti jegyzőkönyvet alperes kárbecslője nem a kárfelvétel alkalmával, hanem utólag készítette, ez a körülmény, — mint csupán érvényességi feltétel gyanánt ki nem kötött, s a szerződő felek által ilyennek nem is tekintett alakszerűségnek elmulasztása, — ajelen esetben lényegtelen volna. Xem fogadhatta el a kir. törvényszék helyesnek felpereseknek azt az álláspontját sem, hogy az általános biztosítási feltételek 25—27. §£-aiban megállapított szakbizottsági eljárás reájuk nézve azért sem kötelező, mert a 27. §. rendelkezései a szakbizottság megalakításánál az alperesnek túlsúlyt biztosítanak ; éspedig nem fogadhatta el ezt az álláspontot helyesnek azért, mert a kereskedelmi törvény 481. §-ának ^ birói gyakorlat által elfogadott helyes értelme az, hogy a kármegállapitás módját a felek a biztosítási szerződésben kölcsönösen kötelező joghatálylyal előre meghatározhatják; ebben a kérdésben tehát a törvény a szerződési szabadságnak tért engedvén a létrejött megállapodás csak akkor lenne sikerrel megtámadható, ha fennforogna valamely ok, mely az általános jogelveknél fogva a szerződés kötelező erejét kizárja. Ilyen ok fennforgását azonban a felperesek nem is vitatták, mert kétségtelen ugyan, hogy ha a biztositasi feltételek 27. §-ához képest az alperes által kijelölendő három kárbecsüs közül felperesek által választandó szakbizottsági elnöknek akár személve, akár eljárása ellen alapos aggály merülne fel. ugy a szakbizottsági kármegállapitás irányadó nem lehetne, de a visszaélés puszta lehetősége nem vezethet arra, hogy a felek szerződési szabadságán