A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 11. szám - Igazítani valók a végrehajtási eljárás köréből

86 A JOG aláírásnál megbízotti minőségét fel nem tünteti és 3. a megbízatást 8 napon belül nem igazolja. Ez eddig helyes! Vegyünk azonban más esetet! 2. A. a 187. § értelmében szabályszerű utóajánlatot tesz és letétbe helyezi a szükséges összeget. Ez az összeg tehát öt illeti. Kitűzik az utóárverést s akkor vagyis 4—6 hét múlva az ingatlant ugyancsak A. veszi meg, mint a legtöbbet igérő. A 174. §. 1. bekezdése értelmében azután becsatolja «r árverés napján kelt megbízást, melylyel igazolja, hogy B. megbízásából és részére ájverezett. A bánatpénzről sem ő nem szól, sem a megbízásban nincs említés. Kit illet a bánatpénz? Kit a költségre letett összeg? Van-e joga ahhoz A-nak vagy azt 8. javára kell beszámítani ? Ki az árverési vevő? Kinek kell vételi bizonyítványt adni (180. §.)? Ki ellen kell az esetleges visszárverést (185. §.) elrendelni? Megsemmisithető-e az árverés azért, mert B. nem tette le a bánatpénzt? Leghelyesebb volna talán a megbizót, B.-i tekinteni vevőnek s a bánatpénzt is ugy tekinteni, mintha ő tette volna le. Némi alapot nyújt erre az utóajánlatot tevő /í.-nak azon kijelentése, hogy B. megbízásából és a B. nevében árverezett. Ámde rá lehet-e fogni A-tz, hogy ezzel a nyilatkozattal a bánatpénzt és árverési költséget is átruházta B.-re, akkor, ha mindezekről kifejezetten le nem mond, sőt azoknak saját részére kiutalását kéri? Visszahat-e a későbbi keletű megbízás a megbízott korábbi ténykedéseire s a megbízó ténykedéseinek tekintendők-e ezek ? én annak tekintem; de helyes-e ez ? Vagy mi alapon választjuk ketté ugyanazon ténykérdések jogkövetkezéseiként a bánatpénzül letett összeget a költség címén betett összegtől, ha előbbit megbízó B, tulajdonául és javára beszámitandónak tekintjük, utóbbit pedig meghagyjuk az utóajánláfrot tevő és kiutalásért folyamodó A. tulajdonának. Ki nyújt végül á ' pótlást akkor, ha a megbízó B. teljesen vagyontalan és' nem fizet ? Az érdekeltek ezt előre tudván ; inkább fölebb verték volna az ingatlan árát, csakhogy az ingatlan vevője B. ne legyen. Volna még más mód is a kibontakozásra ! — és pedig az, — ha az ingatlan vevőjének az utóajánlat tevőt, A.)-t tekintjük s a vételár lefizetéséért is őt A-t) tesszük felelőssé, vagyis a visszárverést is A. ellen rendeljük el s a megbízásnak és A. jegyzőkönyvbeli nyilatkozatának csak akkor tulajdonítunk szerepet, ha A. vagy B. közül bármelyik az árverési feltételeknek teljesen eleget tesz s a tulajdoni jog bekebelezését kell elrendelyünk. Ezt pedig A. nyilatkozata és B. megbízó levele alapján már a megbízó B. javára eszközöljük. Ekkor nem kell elkoboznunk az utóajánlatot tevőtől A. a etétbe helyezett összeget s azzal a megbízó B.-t megajándékoznunk és nem állhat be az árveréskor még nem is sejtett veszély, melyet az előző bekezdésben emiitettem. Csakhogy ekkor meg a törvénynyel jövünk ellenkezésbe! A 174. §. 1. bekezdése ugyanis akként kezdődik: «a vevő . . .» ott tehát még a törvény is a megbízottat: az utóajánlatot tevő A)-t tekinti vevőnek. A fennebb szószerint idézett 2. bekezdés azonban kereken kijelenti, hogy a megbízott A. csakis akkor tekintendő vevőnek, ha a megbízási viszonyt az árverés után és még a jegyzőkönyv aláírása előtt be nem jelenti, a jegyzőkönyv aláírásakor fel nem tünteti és 8 napon belül szabályszerűen nem igazolja. Ez alapon tehát az utóajánlatot tevő A.-t árverési vevőnek tekintenünk szintén csak erőltetve lehet. Ha pedig őt harmadik személynek minősítjük, aki az általa letett pénzt, minthogy arról le nem mondott s azt a megbízó B.-re át nem ruházta, viszakövetelheti: akkor B. a törvény 170. §-a és 179. §. a) pontja ellenére bánatpénz letétele nélkül árverezett ez az árverés megsemmisíthető. Nos és ki viseli a költségeket ? B.-e, aki a törvény értelmében ezt megtehette, és esetleg teljesen vagyontalan, vagy A. aki közre működött, de szintén a törvény korlátai között cselekedett ? Nagyon lekötelezve az, aki fölvilágosítani szíveskednék arról, hogy mi a helyes eljárás és azt elfogadhatóan meg is indokolná. Véleményem szerint szükségtelen ennek a titokzatosságnak a törvényesítése és a törvényt akként kellene módosítani, hogy a megbízott mindjárt az árverés elején köteles legyen bejelenteni annak a nevét, akinek részére árverez, amennyiben az esetleg már régebben a letett összeget ott nyomban a megbízójára át nem ruházza, köteles legyen annak a nevében is letenni a törvényes bánatpénzt, csak ugy, mintha a megbízó saját személyében árverezne. Belföld. Érvek a Budapesti Rabsegélyző-egylet évi jelentésében kifogásolt helyekre. 1. Tagsági díjból 144 K. nem volt behajtható. 2. A menedékházba o]y nyomorékok jönnek, akik uj mesterséget nem tanulhatnak; örül a gondnok, ha szecskavágást végeztethet velük. Oda azért jönnek, hogy egy kis testi erőhöz jussanak ; akinek van más foglalkozása, az nem jön a menedékházba. A menedékházba az elgyöngült emberek testi egészségére is gondot fordítunk, tehát a cikkíró ur nagyon félreértette az egyesület célját, amikor a kerti munka ellen kikel. Nem gondolta-e meg, hogy a sok évig hónapig zárt levegőben élt rabnak milyen jót tesz az, hogy a szabadban foglalkozhat addig, mig megerősödik és elhagyhatja a menedékházat?! Szó sincs arról, hogy a kiszabadult rab ezzel a munkával keresse meg jövő élete pályáján a kenyerét, mert rendszerint mindegyik vagy kész mesterember, vagy iskolázott ember, aki mihelyt hozzájuthat, irodai munkára vállalkozik. Hogy egyes embereket kiutasítottunk a menedékházból, egyáltalán nem különös, mert sokan veszekedő magaviseletükkel zavart okoztak az emberek között, vagy rendetlen iszákosságuknál fogva nem voltak megtürhetők a menedékházban. 3. Élelmezés. A gondnokné saját erejéből, segítség nélkül nem főzhet naponként 13 embernek, sem maga mellé azok közül az emberek közül a főzéshez segítséget nem vehet. A csclédbért az igazgató-választmány 16 K.-ban állapította meg. A gondnoknak 6 gyermeke van, 1 leánya férjnél, 2 leánya önálló, saját magának keres, nem eszik otthon, 1 fia mészárosinas, igy tehát a cseléddel együtt 5 munkásporciót kapnak (kávét vagy más élvezeti cikket nem kap), egy napi élelem 44-8 f. egy személyre, 163 K. 52 f. esik egy évre, 5 személyre: 817 K. 60 f. 4. A mosást csak nagy szorultságban levő mosóné vállalja el. A mosás személyenként egy évre csak 3 K. 58 f.-be került. 5. Az izr. ünnepekre kiadott nagyterem a szalmaanyag raktára, amit arra az alkalomra kiürítenek és kitisztítanak. 6. Pénzbeli segélynél az orvost és a titkárt hasonlítja össze a tisztelt cikkíró. A orvos a menedékházban a járó betegeket gyógyítja, súlyosabb esetben a munkást az orvos kórházba küldi, időnként megvizsgálja a lakást, ételt, vizet. Tapasztalatairól év végén jelentést tesz. 7. A titkár 1896 óta alapító tagja az egyletnek. A titkár ellátja az irodát, 12 jegyzőkönyvet ir, és azt az ülésre előkészíti, a helybeli, óbudai, újpesti kérvényezőket lakásukon felkeresi, hogy az igazgató-választmányt kellőleg informálhassa. A titkár pénztáros is. A menedékházba a titkár minden hóban 2-szer kimegy, hogy a számadást átvizsgálja és körültekintsen, évenkint leltárt készít. A titkár állítja össze a sablonos jelentést. A titkár hetenkint háromszor az egylet hivatalos helyiségében várja a kérvényezőket, utasítja őket, meghallgatja érveiket, s ha szükségesnek látja, intézkedik, hogy a rab a menedékházba felvéttessék, vagy pénzbeli segélyben részesüljön. A cikkíró ur csodálkozik, hogy ez évi számadásunkat többlettel zártuk lc. Ha ismerné behatóbban az egylet működését, tudná, hogy tavaly deficittel végeztük az évet; tehát teljesen alaptalan a vád, hogy az egylet spórolna, de — természetes, hogy nem mindig egyformán van jelentkező. Ezeket kívántam elmondani, nagyon örülnék, ha némileg hozzájárultam volna az egyletünk iránti kedvezőbb megítéléshez. Biczó Géza. * Szívesen adtunk helyet ezen érveknek, — elvünknél fogva, hogy audiatur et altéra pars. Azonban meg kell vallanunk, hogy Biczó ur érvei minket éppenséggel meg nem győztek, — miként ez az alábbi ellenérvekből ki fog tűnni. ad 1. A rendes tagok száma 233, ami 2 K. évi tagdíj mellett 466; behajthatatlan volt (?) B. ur szerint 144 K., marad tehát nem 233, hanem 161 tag (az egylet tehát egy évben 72 tagot vesztett. Mi lesz belőle, ha ez tovább igy megy r Pedig ennek az egylet éppenséggel nem az oka!) és 322 K. összbevétel a tagsági dijakból. Szabad-e ily szerény jövedelmű stagnáló egyletnek egy 1,600 K-ás jegyzői állást creálnia? Mire valók akkor ^választmány tagjai, miért nem osztják fel azok is egymás közt —miként ez más jótékony egyleteknél szokásos — a most a titkár vállaira rakott teendőket ? (A választmányt és az elnökséget hibáztatjuk abban is, hogy az egylet iránti érdeklődés annyira megcsappant). A titkári állásra az alapszabályok 22. §-a szerint egyleti tag — továbbá kir. ügyészi irnok is megválasztható. Utóbbinak tehát 1,000 K. mellékjövedelem jut, vagyis több a rendes Írnoki fizetésnél. Nem tudjuk biztosan, de sejtjük, hogy a jelenlegi titkár is ezen tisztét mellékfoglalkozásként űzi és ez esetben megjegyzésünk annál inkább helyén való volt, mert az eredeti alapszabályok — amint ezt már említettük, — titkári fizetést nem ismertek ; a nékünk beküldött módosított alapszabályok pedig csak 1896-ból valók. ad. 2. Az alapszabályok 4. §-ának d) és e) pontja szerint az egylet «a szobadulóknak munkát szerez és azokat munkaeszközökkel ellátjav, a menedékházban pedig a g) pont szerint ezek: megjelelő foglalkozást és oktatást is nyernek avégből, hogy jó