A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 9. szám - A végrehajtási törvény 166. §-ához. Elrendelhető-e az árverés ugyanazon hitelező javára, két különböző követelésére egymásután külön-külön, ugyanazon adósának ugyanzon ingatlanára? - Az Ügyvédjelöltek Országos Egyesülete 1904. évi működéséről a következő jelentést terjesztette elő a budapesti ügyvédi kamarához

A JOG 33 megfizesse. Az alapító feladatához tartozott volna, hogy erre az eshetőségre vonatkozólag valamely alkalmas intézkedés foglal- : tassék a tervezetben, például az, hogy ily esetben a késedelmes ! aláiró helyett más aláiró, vagy az alapitó fizeti be a hiányzó összeget. Ily eshetőségre való intézkedés a jelentésben feltét- ! lenül szükséges lett volna, mert a részvényaláirás alkalmával a részvényősszegnek csak 250/<>-a fizettetett be, ez pedig a fent ki- 1 fejtettek szerint nem elég arra, hogy a részvénytársaság megalakulhasson és igy a részvénytársaság megalakulhatása függött attól, hogy a részvényaláirók az aláíráskor fizetett összegen felül még további befizetést teljesítsenek. Minthogy pedig a tervezetben nincs intézkedés arra az esetre, ha valamely aláiró nem fizeti be az alakuló közgyűlésig befizetendő összeget, ennélfogva az a körülmény, hogy ez az eset bekövetkezett, és a részvénytársaság megalakulását lehetetlenné tette, azt vonja maga után, hogy a tervezett részvénytársasági alakulást meghiúsultnak és az aláíróknak a részvénytársaság megalakulhatása végett elvállalt kötelezettségét megszűntnek kell tekinteni. Nem lehet azt az álláspontot elfoglalni, hogy valamely aláiró késedelme esetérc a részvénytársaság oly módon alakul i meg, hogy a késedelmes aláírók perrel kötelezhetők a megala- [ kulhatás végett szükséges részvényösszeg megfizetésére. Az ily perek vitele előreláthatólag hosszú ideig, esetleg évekig tart és az önként be nem fizetett összegnek perrel való behajtása a perelt adós vagyoni visszonyának rosszabbodása folytán is lehetetlenné válhatik. Az az eljárás, hogy az önként nem fizető aláírók pereitessenek és a pernek eredményétől függjön a részvénytársaság megalakulása, annyit jelentene, hogy a részvénytársaság megalakulása az alakuló közgyűlés megtartása után hosszú ideig, esetleg évekig függőben maradjon és bizonytalan legyen. A részvénytársaság megalakulásának ily módon való függőben tartása ellenkezik a forgalom természetével, amely azt követeli meg, hogy a részvénytársaság a tervezetben szem előtt tartott időben, tehát az alakuló közgyűlés megtartása után nem tulhosszu időben végleg és törvényesen megalakuljon. De a for- 1 galomban követett szokásokkal is ellenkeznék annak feltevése, ! hogy a részvényaláirók az aláírás alkalmával a részvénytársaság megalakulásának ily módját tartották szem előtt. A forgalomban követett szokásokból és a részvénytársaságok alakításának céljából azt kell következtetni, hogy az aláírók abban a feltevésben vettek részt a részvényaláirásban, hogy a részvénytársaság az alakuló közgyűlés megtartása utá i megalakuljon, nem pedig abban, hogy a megalakulás ezen időponton tul függőben és bizonytalanságban maradjon. Minthogy pedig ez a cél nem érhető el akkor, ha az aláírók egy részét perrel kell kényszeríteni az alakuláskor fizetendő részvényösszeg fizetésére, ebből következik, hogy a részvénytársaság megalakulhatásának feltétele, hogy a részvényösszegnek a megalakulás végett szükséges hányada per nékül befolyjon és hogy a részvénytársasági alapítás természetével ellenkezik az az eljárás, hogy az aláirók e hányad befizetésére perrel kényszeríttessenek, Minthogy pedig a fcnntemlitett jogerős másodbirói határozat annyit jelent, hogy a jelen esetben az alakulásig fizetendő részvényösszegek egy részének be nem fizetése volt egyik oka annak, hogy a részvénytársaság nem alakulhatott meg, ennélfogva a jelen esetben azt a célt, a melynek elérése végett az aláirók a részvényjegyzésben részt vettek, t. i. a részvénytársaságnak a tervezetben szem előtt tartott módon való megalakulását, meghiúsultnak kell tekinteni. A megalakulás meghiúsulása pedig végleges, mert a tervezet szerint a részvényjegyzés zárhatárideje 190Í. évi november hó 15-ike volt és ennélfogva uj alakuló közgyűlésnek esetleg összehívása a K. T. 154. §-ának első bekezdése értelmében a részvényaláirókat többé nem kötelezné. E szerint az a részvénytársasági alakulás, a melyben az aláirók a tervezet szerint részt akartak venni, végleg meghiúsult lévén, az aláírókat immár céltalanná vált befizetésekre nem lehet kötelezni. A részvényösszeg 55°/o-Ön felüli részének fizetésébe pedig — amit felperes jelen perben követel — a részvényaláirókat ezenkívül azért sem lehetne kötelezni, mert ezt az összeget a részvényesek a fentiek szerint csak a részvénytársaság megalakulása után lettek volna kötelesek fizetni, a részvénytársaság pedig nem alakult meg s igy az alapszabályok és a kijelölt igazgatóság intézkedései sem hatályosak. Ennélfogva nem döntő az a kérdés, hogy van-e az alapitónak, vagy az alakuló közgyűlésen választott, vagy kijelölt igazgatónak feíperességi joga a részvénytársaság céljaira szolgáló befizetés követelhetése tekintetében, mert az aláirók a részvényöszszeg be nem fizetett részének fizetése alól a részvénytársasági alakulás meghiúsulása folytán vannak felmentve. Ennélfogva felperest keresetével el kellett utasítani. A budapesti kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság Ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Kúria : (1905. február 1 392/v A másodbiróság ítélete az elsőbiróság ítéletéből átvett indokok alapján helybenhagyatik. Bűnügyekben. Vádlott, mint jogtalanul és közvetlenül megtámadott, a támadás elhárítására szükséges védelemmel élt akkor, midőn a ténymegállapítás szerint, viszont ö megtámadojat zsebkéssel szurkálta s igy eme cselekménye a btk. 79. S-a első és második bekezdésének rendelkezésénél fogva, büntetőjogi beszámítás ala nem esik. Fennforogván tehát a Bp. 385. ^. 1. a) pontjában foglalt az a semmisségi ok, hogy az alsófoku bírósagok a beszamithatás kérdésében a btk. vonatkozó rendelkezéseit a vádlott elitélésével tévesen alkalmaztak; az alsófoku bíróságok ítéleteinek megsemmisítésével a vádlott a vád alól fel volt mentendő. A kassai kir. törvényszék mint büntető bíróság (1804. évi május hó 31. napján 4,199/1904. B. szám alatti 0. M. ellen halált okozott súlyos testi sértés büntette miatt következőleg ítélt: 1904. évi április hó 3-ika óta előzetes letartóztatásban, ápr. hó 11-től kezdve pedig vizsgálati fogságban levő O. M., 24 éves. róm. kath. hernádszölledi születésű özvegy, egy gyermek atyja, ir, olvas, kevés vagyona van, hernádpetri lakos vádlott, bűnös a Btkv. 306. §-ába ütköző, s a Btkv. 807. §-ának első bekezdése szerint minősülő halált okozó súlyos testi sértés bűntettében, elkövetve az által, hogy Hernád-Petriben 1904. évi április hó 3-án délután, amiatt keletkezett erős felindulásban, hogy Sz. A. őt a délutáni istentisztelet alatt a templom karzatáról megszégyenítő módon kivezette, a templom udvarán pedig kérdőre vonta és tettleg bántalmazta, Sz. A.-t zsebkéssel szándékosan, de ölési szándék nélkül ugy összeszurkálta, hogy utóDbi az egyik késszurás következtében, mely nyakán az ereket metszette át, elvérzés folytán pár perc múlva meghalt, és ezért a Btkv. 307. §-ának első bekezdése alapján a folyamatba vételtől számitandó 2 (kettő) évi börtönre ítéltetik, melyből eddigi fogvatartása által a Btkv. 94. §-a alapján H (hat) hét kitöltöttnek vétetik. Köteleztetik 80 K.. temetési költségnek és 1,200 korona kárösszegnek özvegy Sz. A.-né sértett részére lő nap alatt végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére. Klmarasztaltatik a 254 K. 54 f.-ben felmerült és a felmerülendő bűnügyi költségeknek a m. kir. államkincstár részére a fennálló szabályok értelmében leendő megtérítésében, ezek azonban az 1890. évi XLIII. t.-c. 4.§-a alapján egyelőre behajthatlanoknak mondatnak ki. A bűnjelt képező zsebkés a Btkv. 61. §-a alapján elkoboztatni rendeltetik. Indokok. O. M. vádlott beismeri, hogy Hernád-Petriben 1904. évi április hó 3-án délután Sz. A.-t zsebkéssel összeszurkálta. Sz. A. ennek következtében pár perc múlva meghalt. Orvostörvényszéki boncolása megejtetvén, annak adatai szerint az elhalt testén összesen 8 rendbeli szúrt seb találtatott, melyek közül azonban az orvosok véleménye szerint csak a nyak baloldalán levő, a gége felé irányzott volt halálos, mert a fejütér és a nagy visszér átmetszése következtében beállott elvérzés idézte elő a halált. Az orr balfelén, a homlok baloldalán, a bal járomcsont felett, az állcsont jobb oldalán, a mellkas jobb felén, a bal vállon és a bal lapocka szögletén észlelt többi szúrt seb magában véve 8 napon belül gyógyult volna s a halállal oki üsszefüggésben nem áll. O. M. vádlott jógos önvédelemmel védekezik és az esetet következően adja elő. Húsvét vasárnapján délután az istentiszteleten a templomban volt, még pedig a karzaton. Tőle 3 vagy 4 lépésre állott Sz. András, ki átadván pipáját és imakönyvét apósának H. Jánosnak, hozzájött és azt kérdezte tőle, «te vagy-e az az O. Miklós ?» O igenlőleg válaszolt. Erre Sz. András a karzat ajtaja felé mutatva azt mondta: «eredj le előttem». E parancsoló kijelentésre, tekintettel előző üzeneteire, hogy bárhol találja, megöli, tartva attól, hogy fenyegetéseit beváltja, tényleg lesietett a karzatról, hogy kikerülje a bajt. A lépcsőlejáral közepe táján azonban Sz. András őt utóiérte, karon fogta s kivezette a templomból. A templom udvarán mind a két karját megragadta s a földre nyomni igyekezett. Ekközben tégladarabot kapott föl a földről s azzal többször a fejére ütött ugy, hogy a vér elbontotta. Ekkor ő mellényzsebéből zsebkését előrántotta s hogy kezeiből kiszabadítsa magát, először azon karjára ejtett egy szúrást, melylyel őt Sz. András erősen fogta. Minthogy ezen szúrásával célt nem ért és ekközben hátulról mások is fadarabbal ütlegelték, izgatottságában és félelmében minden meggondolás nélkül szurkált támadója felé mindaddig, mig annak kezeiből kimenekülhetett. A főtárgyalás összes adatai a vádlott által előadott tényállást valónak bizonyítják. Igazolást nyert, hogy Sz. András'vádlottat a templomból kivezette. P. Lajos tanú esküvel megerősített vallomása szerint látta, hogy Sz. András vádlottat két kezénél fogva a földre igyekezett nyomni, majd e közben téglával a vádlott fejét is ütötte. K. János és K. József tanuk esküvel megerősített vallomásuk szerint szintén látták, amint Sz. András és vádlott melleknél fogva tartották egymást, miközben Sz. ütötte öklével a vádlottat. H. Andrásné szül. O. Mária tanú esküvel megerősített vallomása szerint Sz. András öklével hátulról nyakon ütötte vádlottat. Sz. Tamásné, szül. K. Johanna, B. Mihály és I). József tanuk esküvel megerősített vallomásával pedig igazolást nyert, hogy Sz. András előzően fenyegetődzött, hogy megöli vádlottat, azt mondván: Mondja meg annak a bikának, hogy rejtse el magát, a mai napot még meghagyom, de a holnapi napot nem. Bárhol, még a templomban is ha megtalálom, kitekerem a nyakát, kitaposom a belét». Amely üzenetet Sz. T.-né át is adta vádlottnak. Igaz. hogv az eset alkalmával vádlott is megsérült bal homlokán, ezen sérülést azonban önbeismerése szerint G. J. okozta, mikor Sz. A. megmen-