A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 9. szám - Észrevételek a szövetkezeti törvényjavaslathoz

68 maikat, forumot téveszt, határidő; mulaszt, fölöslegesen gorombáskodik ezekben az írásban magánosokkal s hatóságokkal, a mely sértésekért azután a beadványt aláirt tudatlan, félrevezetett megbizónak kell törvényt állania. A legfőbb baj azonban, hogy szitja az alaptalan perlekedést, és terjeszti az ügyvédi és birói kar iránti gyűlölséget, bizalmatlanságot. Az általa vagy az ő unszolására, «jog'» tanácsára folyamatba tett ügyek vagy használt perorvoslatok többnyire eredménytelenek maradván, csak természetes, hogy a zugirász saját tudatlanságát vagy mala fideset a megbízók előtt nem ismeri be. hanem saját hibájának mentségéül az ügyben eljárt hatóságot támadja képtelen vádakkal, kieszel lehetetlen jogorvoslatokat, hamis följelentéseket adat be Clknseivel a hatóságok és hatósági közegek ellen, — s ha azután, hamis vád, rágalmazás vagy más afféle delictum cimén mégis néha-néha a retorsióra kerül a sor, — akkor előveszik a szegény megbízót, aki gyakran anynyira a zugirász befolyása alatt áll, hogy a bíróság színe előtt sem mer rávallani. Ilyenképpen a zugirászatnak ez az alsóbb, nem képviselet, csupán tanácsadás és beadványok fogalmazása által űzött neme még sérelmesebbé válhatik annál, a 39. §. meghatározása szerinti tevékenységnél, a mikor valaki mintegy ügyvédi minőségben, megbízottként lép föl magánosok helyett. Már pediglen, ha a 39. §.-t szorosan értelmezzük, — és büntető szabályt in pejus, a vádlott terhére csak szorosan szabad interpretálnunk, — akkor a zugirászatnak ezt a legelterjedtebb nemét nem vonhatjuk büntetés alá. Ezt a defmitió elégtelensége okozza, — a 39. §. másik hiánya, amely a zugirászat üldözését megnehezíti : a zugirászatra első- és másodízben egyedül alkalmazható pénzbüntetésnek enyhe és átváltoztathatatlan volta. Atváltoztathatatlan pénzbüntetéssel csak azt lehet sújtani, a kinek végrehajtás alá vonható vagyona van, a kinek pediglen van vagyona, az a 3í). §. alacsony maximális tételét meg nem érzi. Komoly büntetés a zugirászra csak harmadízben, a második visszaesés esetén vár, amikor 3 hónapig terjedő elzárás érheti. Tehát két egész, és pediglen bizonyítási nehézségek miatt eléggé complicált, többnyire — az önmagát elkeseredetten védő zugirász által beadott exoticus perorvoslatokkal fűszerezett bünpörnek kell befolynia addig, a mig a tettes tényleg büntetés alá kerül és akkor is rendes dolog, hogy a büntetés kitöltése után, mártírként ünnepli őt rendes publikuma, ő pedig a büntetéstől elkeseredve, annál nagyobb erővel folytatja működését. És amint már kifejtettük, ezt a nehezen alkalmazható és problematicus hatályú büntetést is csak eléggé ritkán lehet a 39. §-nak fönt idézett hiánya miatt indokolni, ugy hogy, — kivált ha a bíró lelkiismeretesen ragaszkodik a törvény szavához, a legtöbb zugirász mindig kibujhatik a törvény súlya alól. Nem szólok itt e delictumnak azon alakulatairól, a melyek csak vagy legalább is első sorban csak ügyvédi szempontból sérelmesek: például a be nem jegyzett, vagy fölfüggesztett ügyvédeknek ügyvédi vagy ügyvédhelyettesi minőségben való szerepléséről, — arról, hogy nagyobb cégek sok esetben olyan alkalmazottat tartanak, aki professionátusan végez ügyvédi jellegű, de nem feltétlenül ügyvéd által végzendő teendőket, hogy egyes ügyvédek a jelöltjeik csaját ügyeit» signálják, — mindmegannyi az ügyvédi concurrentiát jogosulatlanul növelő, — de sem a hatóságokra, sem a hatósági védelemre elsősorban rászorult műveletlen, szegényebb rétegekre nézve nem komolyan sérelmes szabálytalanság. A közérdek szempontjából annak az elérése fontos, hogy olyanok, a kiknek jogi tudásuk és erkölcsi qualificátiójuk nincs, — ne folytathassanak a közönség félrevezetésére és a hatóságok és ártatlan magánosok zaklatására alkalmas pseudoügyvédi tevékenységet, nemcsak képviselet formájában, de beadványszerkesztés és jogi tanácsosztogatás által sem. E célból változtatni kellene a törvény szövegén. 1. a zugirászat definitiója és 2. a zugirászat büntetése (esetleg annak minősítése) dolgában is. A defmitiót tágítani kellene, ugy, hogy nemcsak a íelek jogosulatlan képviselete legyen kihágás, de megállapítva e deiietumot, az is, ha valaki, annélkül, hogy ügyvéd volna vagy erre őt valamely külön törvényes intézkedés följogosítaná, íelek nevében vagy felek számára üzletszerű módon, pénzért vagy más ellenszolgáltatásért, — vagy bár ellenszolgáltatás nélkül, de rendszeresen : bíróságokhoz vagy hatóságokhoz beadványokat szerkeszt, ha üzletszerűen jogi tanácsot osztogat, ha pénzért vagy más ellenszolgáltatásért informálást, sürgetést vagy protegálást vállal magára bárminemű közhatóság előtt. A kivételeket is meg kellene állapítani, amelyekben az ilyen tevékenység nem büntethető, mint ; beadványok szerkesztése Írástudatlanok, vagy íisikai okokból írás-képtelenek számára, kötelező ügyvédi képviselet vagy ügyvédi kényszer nélküli ügyekben, — vagy más ügyekben is akkor, ha a beadvány sürgős természetű és az ügyfél helyi távolság, az idő rövidsége yagy betegség miatt nem fordulhatott ügyvédhez, — továbbá ide (a nem büntetendők közzé) kellene sorolni a személyes megjelenés aluli kimentést és az annak elmulasztása miatt igazolást kérő beadványokat, végül esetleg a kegyelmi kérvényeket is, — mindezeket az eseteket azonban csak akkor mentesítvén a büntetés alól, ha a fogalmazást vagy leirást magára vállalt egyén a beadványra ezt a körülményt saját aláírásával ellátva rájegyzi. Ez utóbbi intézkedést azért tartom szükségesnek, mert a mai állapotban és éppen a zugirásznak, az értelmi szerzőnek névtelen és felelősség nélküli volta okozza a legtöbb köz-és magánérdeksérelmet, miért is a névtelenül mások számára való beadványszerkesztést, mentség nélkül, ipso facto büntetendőnek tartom. A büntetés tekintetében helyes volna a zugirászatot vétséggé minősíteni és első izben a jelenleginél magasabb öszszegig "terjedhető, fogházra átváltoztatható pénzbüntetéssel, és már az első visszaesés esetében, a nélkül, hogy az egyszer már elitélt zugirászra nézve az üzletszerűséget ujabban külön kelljen bizonyítani, megfelelő (esetleg 6 havi maximumig emelkedhető) fogház és 1,000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtani. Ha azután ezeket a rendelkezéseket az alkalmazó hatóságoknak megfelelő szigora egészítené ki, — azt vélem, — csakhamar megszűnnék a professionátus zugirászok kasztja és az a sok, jobbra alkalmas intelligentia, a mely ma ezen a tiltott téren működik, — másutt hasznosabb módon próbálna érvényesülni. Észrevételek a szövetkezeti törvényjavaslathoz. Irta REICH PÉTER KORNÉL, budapesti törvényszéki joggyakornok. Amikor a kereskedelmi törvénynek a szövetkezetekre vonatkozó rendelkezéseit megalkották, a gazdasági téren ugy látszik, amint való is, tisztességesebbek voltak a visszonyok. Ujabb időben a kisemberek hitelét igénybevevő szövetkezetek elárasztják a piacot, s mind veszedelmesebb mérvet ölt az arcátlan «nyuzás», mely miatt jobbról is, balról is panasz hallatszik. A iudicaturánk ma oly irányt vett — és ideje, hogy a szövetkezetekre rájár a rud, mert az elszámolást az «alapszabályok)) subája alatt is megnehezítik. Amikor a hitelszövetkezeti törvények módosíttattak, a gyakorlati élet szükségeinek meg nem felelő eredményt értek el, mert az ily törvényt csakis ugy lehet megalkotni, ha a szövetkezetek özeiméibe tekintünk. Miként az utolsó szövetkezeti törvény nem volt jó, ugy a mostani tervezet sem fog még tiz évig sem létezhetni. Nem is az alakiságokon fog múlni az életképessége, vagy hogy a szükségleteknek megfeleljen, hanem azon, amit az 1,883. XXV. t.-c. szépen takar, a kamatszedésben. Igaz, hogy az is nagy vívmány, hogy az elmulasztott befizetések miatt nem veszti el a már teljesített befizetéseket, és, hogy az év közben történt belépés esetére, 5°/c-nál nagyobb késedelmi birság, amely folyó kamat jellegével bír, nem állapitható meg. Amikor az 1877: VIII. t.-c. kimondotta a 9. §. b) pontjában, hogy bejegyzett kereskedőknek kölcsönös kereskedelmi ügyleteiből eredő követelései folytán uzsora vétség miatt nem támasztható per, s ezt az 1883: XXV. t.-c. 16. §-a fenntartotta, utat engedett nem kereskedőnek, kereskedő ellen az eljárást megindítani, — nem gondoskodott eddig sem a javaslat sem arról, hogy az alapszabályok könnyelműen ne hitelesíttessenek, s azokban a különböző titulusok alatt burkolt uzsorát ne űzhessenek. Mindegyik szövetkezet nagy betűvel'jelzi, hogy a kamat «8» százalék s az, aki a kölcsönt felvette s a kamatfizetésre kerül a sor, látja, hogy a törvény vagy mondjuk az alapszabály rossz — a kölcsönt felvevő szempontjából. Egy eset a bankok tizeimére talán legjobb világítást vet. Valakinek van 300 K. kölcsöne, tehát 3 üzletrésze. Ezt 72 koronáig törlesztette s ekkor convertálni akarta, mert harmadévenként 10 K. 60 f. kamat, kezelési költség és levéldijat fizetett. Tehát, ha már 3 év alatt egy forint heti törlesztéssel 72 korona tőketartozásig eljutott, fizetett 95 K. 40 f. vagy még ennél is több kamatot és sub tituló kezelési költséget. X. most convertálni akarja a kölcsönt a szövetkezetnél, mert az utolsó harmadévi kamattal tartozott s 100 koronára egészíti ki a tőkét, ebből a 28 K. különbözetből levonjáK 10 K. 60 f. kamat és kezelési költséget, 2 K. beiratási költséget (pedig csak convertál!), — 2 K. tartalékalapdij fejében, 3 K. biztosítéki alapdíj fejében, 10 K. a lejárt heti befizetések fejében, 2 K. 70 fill.