A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 8. szám - A közjegyzői okirat alapján szerzett zálogjog és a végrehajtási törvény 137. §-a

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 8. számához. Budapest, 1905. február Í9; Köztörvényi ügyekben. A fennálló jogszabályok szerint a feleséget és gyermekeket első sorban az önálló keresettel biró férj, s illetve az apa tartozik eltartani: ennélfogva jogszerűen az vélelmezendő, hogy a visszafizetés és elszámolás kötelezettsége, továbbá meghatározott rendeltetés nélkül a feleséget és gyermekeket eltartó és ellátó anyának küldött pénz, az eltartásra kötelezett férj által éppen ennek az eltartásnak a fedezetéül küldetett; amiből ismét okszerűen azt kellett következtetni, hogy azt az összeget az alperestől, aki a felperesnek a feleségét és gyermekeit huzamos ideig tartotta, visszakövetelni nem jogosult. A sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék (1902. október 23. 14,439/1902. p. sz.) Székely Albert dr. ügyvéd által képviselt F. J. felperesnek, Haas Bertalan dr. ügyvéd állal képviselt özv. F.J.-né sz. : B. J. alperes ellen 1,138 korona 20 fillér és jár. iránt indított rendes perben következően ítélt: A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja, s ugyanőt arra kötelezi, hogy 197 korona (.!4 fillér perköltséget az alperesnek fizessen meg. Indokok : A felperes a keresetét onnan származtatja, mert állításai szerint ő 1,138 korona 20 fillért visszafizetés kötelezettsége mellett küldött az édes anyjának: az alperesnek ; ennek az állitásnak az igazolása végett az alperesnek tagadása következtében bemutatta a válasziratánál B. II. alatt csatolt eredetieket. Ezek az okmányok a felperesnek az állításait csak részben igazolják, mert a B. és C. alatti ugyanegy összegre vonatkozik, vagyis a B. alatti M. R.-nak egy elösmervénye, mely szerint ő F. J-tól 25,662. szám alatt az 1890. év április 22-én átvett az özvegy F. J.-né részére 55 frtot, a C. alatti pedig az 1890. évi május 20. napját feltüntető postakeltezéssel ellátott egy értesítés M. R.-tól, kogy ő a megbízásnak eleget tett. Ugyanígy áll a dolog a D. és E. alatti, valamint az F. és G. alattiakkal, tehát ezekkel az eredetiekkel összesen 110, 214, 220 és 50 koronának a megküldése, vagyis összesen 594 korona van igazolva, miután azonban alperes a viszonkereset felállításánál 668 koronát jelez átvettnek, ennélfogva a kir. törvényszék azt az összeget állapította meg mint elküldöttet. Az alperes tagadja, hogy neki a felperes ezt az összeget visszafizetés kötelezettsége mellett küldötte volna, a felperes pedig azt az állítását meg sem kísérletté beigazolni. Hogy a pénz elszámolás terhe mellett, vagy bizonyos meghatározott rendeltetéssel küldetett volna, a peres felek egyike sem állította, ennélfogva nem maradt más hátra, mint a fennálló jogszabályok szerint a visszonyoknak és körülményeknek a figyelembe vétele mellett megállapítani, hogy köteles-e az alperes azt a a visszafizetés és elszámolás kötelezettsége, valamint megjelölt rendeltetés nélkül átvett összeget visszafizetni vagy nem ? A felperesnek részbeni beismerésével, a 2 •/• alatt csatolt és nem kifogásolt levéllel, valamint Á. G., B. P., V. M., T. M., F. M. és F. J. vallomásával igazolva van, hogy a felperesnek a felesége és a két gyermeke, hónapokon keresztül az alperesnél volt lakáson és teljes ellátáson az alatt, a míg az alperes Amerikában volt; miután pedig a fennálló jogszabályok szerint a feleséget és a gyermekeket első sorban az önálló keresettel biró férj, s illetve az apa tartozik eltartani: ennélfogva jogszerűen az vélelmezendő, hogy a viszzafizetés és elszámolás kötelezettsége, továbbá meghatározott rendeltetés nélkül a feleséget és gyermekeket eltartó és ellátó anyának küldött pénz, az eltartásra kötelezett férj által éppen ennek az eltartásnak a fedezetéül küldetett, amiből ismét okszerűen azt kellett következtetni, hogy azt az összeget az alperestől, aki a felperesnek a feleségét és gyermekeit huzamos ideig tartotta, visszakövetelni nem jogosult. A kassai kir. Ítélőtábla (1903. január 7. 3,804/1902. p. sz.) A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének azt a részét, amely szerint a kereset 668. k. meghaladóan elutasittatott, helybenhagyja, egyéb részében azonban azt megváltoztatja, a felperes követelési jogát 668 korona erejéig megállapítja s az első bírói Ítéletnek a perköltségről intézkedő részét hatályon kívül helyezvén, az elsőbíróságot oda utasítja, hogy a per főtárgya érdemében, valamint a perköltség viselése kérdésében hozzon uj ítéletet. Indokok: Azzal, az elsőbirói ítéletben jogerejüen megállapított ténynyel szemben, hogy a felperes az alperes kezéhez Amerikából 678 koronát küldött, az alperesnek kellett volna bizonyítani, hogy a hozzá küldött pénzeket visszafizetési kötelezettség nélkül vette át, mert különben a pénz küldése s annak átvétele az alperes fizetési kötelezettségét föltétlenül megállapítja. Minthogy azonban az alperes ezen körülményt nem bizonyította, a kir. Ítélőtábla, amidőn az elsőbirói ítéletet annyiban, amennyiben 668 koronát meghaladóan a kereset elutasittatott. idevonatkozóan felhozott megfelelő indokaiból helybenhagyta, egyéb részének megváltoztatása mellett, a felperes követelési jogát megállapitandónak találta, és mivel az elsőbiróság a keresetet azért utasította el, mert a felperes neje s gyermekei az amerikai távollét ideje alatt az alperes gondozása alatt állván, a küldeményeket a nő s gyermekek ellátásáért teljesített ellenszolgáltatásnak tekintette s ez alapon az alperes által támasztott beszámítási, illetve viszonkereseti igény iránt nem határozott, az elsőbiróság által elfoglalt azon jogi álláspont élnem fogadása folytán, szükségesnek találta, hogy a felperesi követeléssel szemben, az alperes által a kereset megítélése esetére emelt beszámítási kifogás és viszonkereset elsőbiróilag érdemben is elbiráltassék, ez okból a kir. ítélőtábla a követelési jog megállapítása mellett a kereset és a perköltség viselésére is kiterjedő érdemi ítélet hozatalát rendelte el. A m. kir. Kúria (1,585, 903. p.) 1904. december 7-én következőleg itélt : A másodbiróság ítéletének nem neheztelt része nem érintetik, felebbezett az a része azonban, amely szerint a felperes követelési joga 668 korona erejéig megállapittatott és az elsőbiróság az alperes által feltételesen támasztott beszámítási kifogás elbírálásával uj ítélet hozatalára utasíttatott, megváltoztattatik és e részben is az elsőbiróság Ítéletének elutasító rendelkezése hagyatik helyben. Indokok: Alperes beismerte ugyan, hogy fia a felperes, abban az időben, míg Amerikában tartózkodott, több ízben kisebbnagyobb összegekben összesen 668 koronát küldött. Ámde ebből a tényből magában véve, tekintettel a perben nyújtott bizonyítékokra, sem a felperes által vitatott kölcsönügylet létrejöttét, sem az ezzel rokon természetű szabályellenes letét fennforgását megállapítani nem lehet. Előre bocsátjtva azt, hogy a felperes által a válasziratban szükség esetében alkalmaztatni kért főeskü csupán az alperesnek küldött összeg vitás mennyiségére nézve kináltatott és ekként ez a főeskü a kölcsönügylet, illetőleg szabályellenes letéti szerződés létrejöttét fel nem öleli, — alperes az általa felhívott tanukkal nemcsak azt bizonyította, hogy fiának a felperesnek Amerikába történt elutazásakor uti költség fejében 260 koronát adott, hanem azt is, hogy felperes nejét és két gyermekét, mikor ezek Amerikából visszatértek, 8.J hónapon át magánál tartotta s minden szükségesekkel ellátta, másrészt pedig a felperes által az alperesnek 1898. június 27-én irt és valódinak beismert ;/. a. levél tartalmából kétségtelen továbbá az is, hogy felperes abból az alkalomból, hogy az időközben elhalt gyermekének temetési költségét az alperes fedezte, a követelés kiegyenlítése fejében 25 frtot küldött, és egyúttal anyjához azt a kérelmet is intézte, hogy leánygyermekét tartsa csak magánál, majd megfizet érte, a •/• a. levélnek ez a tartalma pedig kizárja azt a magyarázatot, hogy annak kelte idejében felperes adósának tekintette volna az alperest, minélfogva abból a nem vitás körülményből, amely szerint alperes a még kérdésben forgó 668 koronát 1890., 1891. évben kapta felperestől, önként következik, hogy felperes ezt az özszeget nem a visszafizetés kötelezettségével, hanem csupán az alperes által nyújtott szolgáltatások jutalmazása céljából juttatta az alperes kezéhez. Az utóajánlatot tevő, az árverési költséget csak annyiban tartozik viselni, amennyiben az utóajánlat következtében megtartott árverésen az utóajánlatot meghaladó vételárban azok fedezetet nem találnak. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904. nov. 22. 9,794/polg. 1904. szám a.) Cs. Károlynak Sch. Lajos és társa ellen 600 korona s járul, iránt, a budapesti V. ker. kir. járásbíróság előtt folyamatba tett és az 1904. évi augusztus hó 10-ik napján 1904. V. XIV. 639/23. szám alatt kelt végzéssel elintézett végrehajtási ügyében következő végzést hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, — felfolyamodással megtámadott azt a részét pedig, mely szerint az utóajánlati árverésnél felmerült 64 korona 74 fillér költséget özv. P. Lipótné utóajánlatot tevő terhére állapította meg s ezt az összeget az utóajánlatot tevő által letett 380 koronából kiutalványozta, megváltoztatja, s fenti költségek viselésére, a felfolyamodót nem kötelezi; egyidejűleg Droccséri Károly dr. ügyvéd felfolyamodási diját és kiadását saját fele ellenében 16 korona 80 fillérben megállapítja, mert: az utóajánlatot tevő, az árverési költséget csak annyiban tartozik viselni, amennyiben az utóajánlat következtében megtartott árverésen az utóajánlatot meghaladó vételárban azok fedezetet nem találnak,