A Jog, 1905 (24. évfolyam, 1-53. szám)

1905 / 8. szám - A közjegyzői okirat alapján szerzett zálogjog és a végrehajtási törvény 137. §-a

A JOG 63 adott bűneset tettesének erkölcsi veszélyessége a sértett érdek tárgyi súlyával áll. Erre azonban eddig biztos formulát találni nem sikerült. A Baumgarten-íéit javaslat sem tekinthető ilyennek, mert átlagos bűneset hiányában normális büntetés sem lehetséges. Javaslata legfeljebb azt eredményezheti, hogy statisztikailag egyenletesebb eredményeket nyerünk, de azt a' veszélyt rejti magában, hogy a bíró, kihez Baumgarten sem viseltetik tuinagy bizalommal, a bűnösség alanyi oldalának mélyebb kutatása nélkül készségesen fog kapni a törvény által nyújtott kényelmes kibúvón. Felszólaló Anatole France-nak szavaira hivatkozik, melyek szerint a törvény holt, a biró élő; az az utóbbinak előnye, csakhogy ritkán él vele, a min azonban Baumgarten javaslata sem tud segíteni. l'dmbéry dr. után Birger Miksa dr. bpesti ügyvéd szolalt föl. Abból indult ki, hogy a büntető igazságszolgáltatás alapgondolata az egyénesités Undividualisatio). Minden büntetéskimérési reformnak ennek folytán az a eriterionja, hogy mennyiben szolgája e célt. Buumgarten javaslatai a birói individualisatiót a törvény specialisatiója által akarják helyettesíteni. Erre előadót az indítja, mert a bírói önkénytől fél. E félelem azonban túlzott. A judicaturának az előadó által ismertetett nagymérvű ingadozása ugyanis legnagyobb részben az idevágó kérdések forrongására vezethető vissza. Felszólaló utal arra, hogy amennyiben codificáltatnának a súlyosító és enyhítő körülmények, ugy a codificálás közben kitörne a jogászok között ezen kérdésekre nézve a háború, mely jelenleg a birói praxist oly ingadozásba teszi. Berger dr. hangsúlyozta, hogy az ide vonatkozó statisztika igen tökéletlen, mi viszont arra vezethető vissza, hogy ezen kérdések statisztikai tárgyalása nagy nehézségekkel jár. Az előadó által javasolt normaibüntetési rendszer ellen a felszólalónak súlyos aggályai vannak. Felszólaló nevezetesen attól tart, hogy ha e rendszer mellett eléretnék is a büntetések kimérésénél bizonyos egyöntetűség, ugy ennek az lesz a tulajdonképeni oka, hogy a bíróságok nem fogják kellően méltatni az esetek sajátságait s igy sok esetben normalbüntetést fognak alkalmazni, holott ennél enyhébb vagy szigorúbb büntetés volna kiszabandó. Különben is az egyöntetűség a büntetőjogban csupán abban a kérdésben bír döntő jelentőséggel, hogy mit büntessünk, ellenben a büntetés kimérésénél nem az egyforma büntetés a főkövetelmény, hanem az arányos büntetés. Berger dr. Edvi ülés azon javaslatát nem tartja elfogadhatónak, miszerint az általános részben volna kimondandó, hogy a normalbüntetésként a maximum egy hatodrésze alkalmazandó, mert ez is chablonossá tenné az ítélkezést. Felszólaló mindezeknél fogva a normalbüntetési rendszert, mint olyat, mely a bírót felületességre csábítja, elfogadhatatlannak tartja. Bcrger dr. kiemeli azt, hogv az előadó által javasolt normalbüntetés a Kúria által felállított büntetés középmértéket helyettesítené, mely utóbbit a gyakorlat nem ismerte el kettős okból. Először azért nem, mert a középmérték nincs benne a büntetőtörvénykönyvben, hanem azt a Kúria önkényesen állapította meg, másodszor pedig asért nem, mert a vele járó tulszigor ellen tiltakozott a magyar biró méltányossági érzete. Végül Berger dr. az individualisatió érdekében kívánatosnak mondja azt, hogy a büntetés kimérésénél a laikus elemnek befolyás engedtessék. E felszólalásra Baumgarten Izidor dr. röviden reflektált. Első sorban hangsúlyozta, hogy a középmérték alkalmazását azon esetben, amikor az enyhítő és súlyos körülmények egymást ellensúlyozzák, maga a btk. rendeli, mert ez logicai következménye a btk. 90. és 91. §§-ainak és igy jogosulatlan Berger dr. azon megjegyzése, hogy a Kúria a középmértéket újításként akarta a gyakorlattal elfogadtatni. Hasonlóan téves előadó szerint Berger dr. azon ellenvetése, hogy a normalbüntetés rendszere felületességre csábítja a birót. Aki ismeri a biró psychologiájá't, az tudja, hogy mint az emberek általában, ugy a biró is, kényelmes akar lenni, de nem akar kényelmesnek látszani. A biró ennélfogva, hogy ne lássék felületesnek, minden egyes esetben gondosan tartatni fogja az enyhítő és súlyosító körülményeket és csak ott fogja alkalmazni a normalbüntetést, hol ezek egymást ellensúlyozzák, mert tartani fog attól, hogy ennek gyakori alkalmazása őt felületes színben fogja feltüntetni. Végül elnök a "Jogászegylet» nevében köszönetet mondott az előadónak és a felszólalóknak, hogy a büntetőjog ez alapkérdését az egyesületben ily beható is tudományos megvitatás tárgyává tették. ^l'J'-\ Irodalom. Kollektív lélek. Irta Jászi Viktor dr. Huszadik század könyvtára 7. 1904. Szerző azt a"kérdést teszi vizsgálat tárgyává, hogy vájjon az emberi egyénekből alakult összességeknek az alkotó egyesekétől külön, bár azokból alakult lelki jelenségei vannak-e r Ugy a sociologiának, mint a jognak is alapvető kérdése ez; az u. 'n. összetett személyek külön akarat és cselekvőképessége ugy a magán, mint a közjogban a szabályozás és a theoria alapfeltételezéseihez tartozik. Szerinte mindenütt összeségi tudatot kell konstatálnunk, ahol az egyéni tudatok olyan organisációja áll elő, amelyben az összességnek behatása alatt egy vagy több egyénben tudattartalom alakittatik ki, s ezen organisáció ezen emberek utján az egészre kiható mozgásbeli reakciót tett lehetővé és biztosit. A munka Politzer Zsigmond és fia kiadásában jelent meg. Ára 1 kor. 20 fillér. A társadalmi fejlődés iránya. A Társadalomtudományi Társaság által rendezett vita. — E cím alatt közel 400 oldalas' kötetben jelent meg az annak idején általános figyelmet keltett vita, melyet a Társadalomtudományi Társaság a liberalismus, anarchismus, kereszteny-szocialismus és szocialismus irányainak küzdelméről rendezett. Alig van a modern társadalmi politikának oly aktuális kérdése, melylyel a vitában résztvett több mint 20 felszólaló egy vagy más szempontból ne foglalkozott volna. A szépen kiállított kötet, mint a Huszadik század könyvtárának 8. darabja jelent meg Politzer Zsigmond és fiánál s minden könyvkereskedésben kapható; ára csak 3 korona, a mi kétségtelenül elő fogja mozdítani a vaskos kötet gyors elterjedését. Exegetikum. Válogatott helyek a digestákból, magyarázatokkal. Közli hernádvécsei Véesey Tamás. A római jogi seminarium IV. füzete. — A digesták 40 válogatott helyét tartalmazza, avatott magyarázatokkal ellátva. Az előszó szerint, a közlemény célja a joghallgatóságot a digesták olvasására buzdítani és képesíteni. De haszonnal fogja azt tanulmányozni a kész jogász is, aki a crvilistikus kérdések mélyére kiván hatolni. A füzet ára 2 korona, megjelent Politzemél. Corpusjuris hungarici: Az 1904. évi törvénycikkek. Milleniuvú kiadás. Jegyzetekkel ellátta Márkus Dezső dr., kir. ítélőtáblai biró, Franklin-Társulat kiadása. A Márkus Dezső által szerkesztett és kommentált Corpus Juris Hungaricinek — ennek a valóban páratlan törvénykiadásnak — immár 29. kötete ez. A kötetet az 1903 - 1904. évi törvények bő betűrendes tárgymutatója fejezi be; külön mellékletét pedig ebben az évben is azok a pótlások képezik, amelyek ennek a kiadásnak szintén igen érdekes és értékes specialitásai. Ezek a pótlások szeletek alakjában az illető törvényszakaszhoz ragaszthatók, ami a törvénytárt megóvja az elavulástól. Ara fűzve 5 K. félbőrkötésben 7 K. «A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa határozatainak gyűjteménye" cimü IX-ik kötete jelent meg a Franktin-Társulat kiadásában. A müvet folytatólag a felülvizsgálati tanács helyettes elnöke Gottl Ágost kir. kúriai biró nagy szorgalommal és kiváló szakértelemmel állítja össze. A IX. kötet a m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsának 1903. évi július 8-tól 1904. évi július 4-ig terjedő időtartamon át hozott határozataiból 226 elvi jelentőségű esetet tárgyaz. A IX. kötet ára vászonkötésben 10 K. Vegyesek. A budapesti ügyvédi kamara által kiosztott segélyek. Az 1904. évben kiosztható évi segélyekre meg lett szavazva és pedig: 37 segélyre .330 koronával 12,210 korona; 15 segélyre 280 koronával 4,200 korona összesen: 16,410 korona, a mely összeg tényleg ki is fizettetett. Ugyancsak a hivatkozott végzéssel ápolási segélyre 800 kor. lett megszavazva, melyből 10 izben 7 kartárs 500 kor. ápolási segélyben részesült, e címen tehát a maradvány 300 kor. Temetési járulékra megszavaztatott 460 kor. 20 fül., kifizettetett pedig két elhalt tagtárs után 200 kor., itt a maradvány tehát 260 kor. 20 fill. Az ápolási segély cimén mutatkozó 300 kor. és az itt mutatkozó 360 kor. 20 fül. összesen 560 kor. 20 fill. maradvány a folyó 1905. évben kiosztandó jövedelemhez csatoltatott. Vezetéknévnek cégtáblán és üzleti nyomtatványokon jogosulatlanul cy»-nal való használata az 1884. évi XVII. t.-c. 58. §-ába ütköző kihágást képez. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter 1904. évi 59,923. sz. határozata. Budapest székesfőváros tanácsának. B. A. kereskedő ellen cégtábláján és nyomtatványain a valóságnak meg nem felelő jelzés használata miatt indított iparkihágási ügyben 1902. évi 125,149 sz. a hozott és az elsőfokú iparhatósági Ítélettel egybehangzó másodfokú ítéletet, melyben vádlottat az ellene emelt iparkihágás vádja és következményeinek terhe alól felmenti, B. G. földbirtokos által a törvényes határidőben beadott felebbezés következtében felülbirálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest a belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök ur és az igazságügyminiszter úrral egyetértve cim idézett másodfokú iparhatósági ítéletét megváltoztatom, s vádlottat az 1884. évi XVfl. t.-c. 58. §-ába ütköző kihágás miatt ugyanezen törvény 157. §-ának d) pontja alapján az 1901. évi XX. t.-c. 23. §-ában megjelölt célokra fordítandó, illetve behajthatatlanság esetében két napi elzárásra átváltoztatandó 40 kor. pénzbüntetéssel büntetem, s egyben kötelezem, hogy ezen ítélet kézbesítésétől számított 15 nap alatt fentebb idézett törvényszakasz alapján kiszabandó büntetés terhe mellett cégtábláját és szétküldésre szánt üzleti nyomtatványait megfelelőleg igazítsa ki. Indokok: Az 1884. évi XVII. t.-c. 58. §-a kimondja, hogy egy iparos vagy kereskedő sem használhat cégén, nyomtatványain vagy hirdetéseiben oly jelzőket, jelvényeket vagy adatokat, melyek a tényleges üzleti viszonynak vagy valóságnak meg nem felelnek. B—i A.-nak az a ténye, hogy cégtábláján és üzleti nyomtatványain nevét a cégbejegyzéstől eltérőleg jogosulatlanul <y»-nal irva használja, alkalmas arra, hogy a közönség öt ne a cégjegyzékben feltüntetett egyénnek tartsa, hanem más kereskedővel téveszsze össze, miért is öt a