A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 5. szám - A biztosítási szerződésről szóló uj német törvény tervezete (Folytatás.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 5. számához. Budapest, 1904 január 31. Köztörvényi ügyekben. Örökhagyónak az az intézkedése, hogy ingatlanait minden jogaival örökösei közül a legidősebb birja, ezek kihaltával pedig az alperes vall. közönségre szálljon át, nyilvánvalóan azt célc zta, hogy az ingatlanok és hozzátartozó jojjok családjának, kihalásukig elidegenithetlen jószágai legyenek Örökhagyó tehát ezzel a végintézkedésével, ingatlanaiból és az azokhoz tartozó jogokból családi hitbizományi akart alkotni. Minthogy azonban családi hitbizomany felállításához kir. jóváhagyás szükséges, az pedig ki nem eszközöltetett: végrendeletének ez a része a maga egészében nem teljesithetö. Hogy azonban mégis az örökhagyó végakarata lehetőleg teljesedésbe menjen : az ahhoz legközelebb alló hitbizományi helyettesitest kellett az emiitett ingatlanokra és jogokra megállapítani, s annak következményekép felperes részére az annak megfelelően korlátolt tulajdonjogot megítélni. A végrendelet tételekor az italmérési jog az ingatlan tartozéka volt ; és az jogaival együtt felperesnek és törv. fiuutódainak hagyományoztatott: az a körülmény pedig, hogy később az örökhagyó akaratától független oknál fogva megszűnt az ingatlan tartozéka lenni, a végrendeleti intézkedés hatályát azért nem érinti, mert az italm. jogot az azért adott kártalanítási kötvények és kiegyenlítési készpénz helyettesitik s az utóbbiak a hagyatékban megvannak. A kolozsvári kir. tszék (1902 január 14-én 12,801/901. sz. a.) Deák A. ügyv. által képviselt B. Bélának, Molnár S. ügyvéd áltai képviselt magyar unitárius vallású közönsége ellen hagyatéki ingatlanok és tartozékaik tulajdona iránti rendes perében következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik. Köteleztetik felperes az 1,200 K-ban megállapított perköltséget alperesnek, stb. végrehajtás terhével megfizetni, stb. Indokok: B. Mózes Kolozsvárt 1888. szeptember 10-én alkotott, érvényesnek elismert írásbeli magánvégrendeletében minden ingó és ingatlan javaiban és jogaiban az abban foglalt feltételek és szabályzatok megtartása mellett a magyar unitárius vallású közönséget általános örökösévé nevezte ki. A végrendelet 7. §-ában alábbi intézkedés foglaltatik: «Ko!ozs-vármegyében Korpádon és határaiban fekvő ingatlan birtokaimat minden jogairrmal örökli B Béla és az unitárius vallású közönség a következő' szabályzattal: <B. Béla kedves öcsém és mindenkor az ő' törvényes fiuürükösei közül a legidősebb fia birja, használja és élvezze jövedelmeit feloszthatatlanul, felosztani részben, vagy egészben, eladni szabad nem lévén, ellenkezőleg azt konzerválja, szépíti, javítja és kihalásuk után teljesen tehermentesen a rajta találtatandó építményekkel átszáll a vallásközönségre, melynek évenkint fizetnek 1 darab császári aranyat jogai elismerése cimén.» A hagyatéki eljárás során felperes és alperes közt vitatott azon kérdésekre nézve, hogy a) «a végrendelet 7. §-ában foglalt rendelkezés haszonélvezeti hagyományt, vagy hitbizományi helyettesítést tartalmaz-e?, hogy: b) a haszonélvezeti jog az örökhagyónak 1893 szept. 22-én történt halálától vagy 189í) szept. 22-től illeti-e meg felperest? végre, h^gy c) a Korpád községben gyakorolt italmérési jogért megállapított kárpótlási összeg a korpádi ingatlanok tartozéka-e vagy sem ? igényt támasztott felperes perre utasíttatván, ennek következtében nyilt időben folyamatba tett keresetében kifejti, hogy örökhagyó által a végrendelet 7. §-ában tett intézkedés a ptk. 608. §-ában meghatározott hitbizományi helyettesítést foglal magában, az egy arany évi fizetési kötelezettség folytán azonban kizárásával a ptk. 612. §. szerint korlátolt ízig való terjedésnek, mert az általnos örökösül kinevezett vallásközönséggel szemben a végrendelet 7. §-ban a korpádi birtokra és tartozékaira nézve felperest örökösnek nevezte ki utóöröklési rendelettel olyképp, hogy utóörököse mindenkor a legidősebb törvényes fiu örököse legyen; ezzel szemben a vallásközönségnek, mint másodsorban kinevezett örökösnek várományosi jog biztosíttatik. A birtok jövedelme a ptk. 508. §. érteim, az örökhagyó halála napjától 1893 szept. 22-től felperest illeti. A regalejog a végrendelettétel idejében a birtokhoz tartozván, felperesnek szánatott: mindezeknél fogva a korpádi és felső-zsuki ingatlanok és regalejog megváltása folytán kiutalt kárpótlási kötvények tulajdonjogának a végrendelet 7. §-ban foglalt korlátozások melletti átruházását, a birtok jövedelmének örökhagyó halála napjától leendő megítélését kéri. Felperes által támasztott igények megállapittatásra jogi alappal nem bírnak. Örökhagyó végrendeletében törvényes fiuutódai és utóörököseinek a korpádi ingatlan haszonélvezetét nem mint örökrészt szánta felperesnek és fiu utódáinak, hanem mint meghatározott dolgot, ennélfogva a ptk. 532. és 535. §-ai szerint felperes és törv. | fiuutódai csak hagyományok, a dolog pedig haszonélvezeti hagyomány. Különben is a Kúria 2,595/899. sz. a. határozatában e | vitás kérdést akkép döntötte el, hogy alperes általános örökös, felperes és törv. fia hagyományozók, ekként sem utóörökös, sem a ptk. 608. és 613. § ban meghatározott hitbizományi helyettesítés esete nem forog fenn. A végrendelet általános és egyetemes örökös nevezésével szemben, a 7. §. kivételt nem állapított. Helyes értelmezése szerint alperest a tulajdonjog, felperest és törv. fiuutódait a haszonélvezet illeti. Támogatja ezt a végrendelet 10. §-a is, melyben a korpádi birtok elidegenítése megtiltatik. Nem volna e tilalomnak értelme, ha ennek tulajdona alperesnek nem hagyatott volna. De a tulajdonosi jog elismeréséül egy arany évenkinti fizetési kötelezettsége is igazolja, hogy felperesnek a ptk. 509., 512. és 513. §-ában szabályozott haszonélvezet hagyományoztatott. Nem fogadható el felperesnek azon álláspontja, hogy a korpádi birtokra vonatkozólag felperes és alperes közt egymásutáni örökös-nevezés forog fenn. Azon birtok együttesen hagyatván fel- és alperesnek az együttes öröklés kizárja azt, hogy alperes ugy is mint általános örökös, utóhagyományosa vagy hitbizományi helyettese legyen felperesnek. A 7. §-ban a tulajdonjogra (successiv) öröklés nincs megállapítva, sőt az kizártnak tekintendő, mert kedvezményezettként csak felperes és alperes jelöltetnek. Felperes fiuutódai megemlítve nem lévén, köztük és alperes közt a tulajdonjogra successiv öröklés nincs, minthogy felperes fiuutódai vannak a felperesnek hagyott haszonélvezetre nézve haszonélvezőknek nevezve. Felperes csak haszonélvezetet, de nem tulajdont is örökölvén, a ptk. 707. §-ban irt halasztó feltétel itten nem jelentkezik. Alperes, általános örökösnek tulajdonjoga hitbizományi helyettesítéssel nem terheltetett. Nem helyes az elhalasztó nemleges feltétel iránti felperesi magyarázat, az állított feltétel a ptk. 707. §. alá nem vonható és a ptk. 612. §. rendelkezésének hatályát nem szüntethetné meg és a felperes tulajdonjogának elismerése maga után vonná alperes tulajdonjogának elenyésztét. A várományosi jog tkvi feljegyzése nem biztosítaná alperes tulajdonjogát, mert a várományosi jog hitbizományi helyettesítésre, utóöröklésre mutat s a 612. §-ra tekintettel felperes törvényes fiában már megszűnne a helyettesítés és ő megnyerné a teljes tulajdont és viszont alperesek elvesztenék a várományosi jogot is. Már pedig a birtok együttesen hagyatván fel- és alperesnek, ekként köztük egymás utáni örökösödés esete nem forog fenn, sem pedig alperes felperes utóörökösének rendelve nincsen és a birtoknak csak haszonélvezete illetheti felperes és fiuutódait. Ezen mérvig terjed az elsősége is. A 7. §-ban előforduló örökös szó felperest nem teszi örökössé, jelentőségét az adja meg, hogy tényleg mi lett hagyva, a hagyaték hányadrésze vagy csak bizományos dolog. Felperesnek a korpádi birtok haszonélvezete lett hagyva, tehát hagyomány, ő pedig hagyományos. A keresetben előadott örökösödési rend nem külömbözik a ptk. 608. §-ban szabályozott hitbizományi helyettesítéstől, sőt terjedelme tul megy nem csak a 612. §-ban foglalt, hanem a családi hitbizományra vonatkozó jogszabályok rendelkezésén is. A korpádi birtok után befolyt s örökhagyó halála napjától számított 3 évi jövedelmet felperes nem követelheti. Annak előrebocsátásával, hogy a jövedelmet 1893. szept. 22-től 1894 ápril. 24-ig felperes mint gondnok felvette és ezen időtartamra eső jövedelmi rész őt meg nem illetheti, a végrendelet 5. §-a szerint örökhagyó halála után befolyandó jószág és kamat jövedelméből 3 év alatt fizetendők a hagyományok és az 5. §. f) p. érteim, a befolyandó jövedelmekből tőke alakítandó, melynek jövedelméből a hagyatékot kezelő biztosok jutalmazandók. E szerint a korpádi birtok 3 évi jövedelme felperesnek nem hagyományoztatván, azt követelni joga nincsen. Végre nincs jogszerű alapja a regale kötvények tulajdonjogára irányuló felperesi igénynek sem. A ptk. 533. §. szerint az örökjog az örökhagyó halálával nyilván meg, a hagyaték minősége és állapota ezen időpont szerint Ítélendő meg. Az örökjog megnyíltakor a korpádi birtokkal kapcsolatos italmérési jog már megszűnt annak tartozéka lenni, az 1888: XXXVI. t.-c. 27. §. érteim, az italm. jog megszűnvén, ezen jog a birtoktól elkülönített. A kiutalt kötvények és készpénz még örökhagyó életében felvétetett; ezt örökhagyó felperesnek szintén nem hagyományozta, következőleg a korpádi birtokból már elválasztott italmérési jogért megállapított és tényleg felvett kártalanítási tőkét és járulékait felperes a végrendelet alapján nem követelheti. Megjegyzendőnek találtatott, hogy örökhagyó a végrendelet 7. §-ában csak a korpádi birtok, de nem a felső-zsuki ingatlanok és fiu-utódainak utóbbi ingatlanok tulajdonát e rendelkezésből tulmenőleg sem igényelheti. A kir. Ítélőtáblának 3,895/900. sz. a. végzése folytán elrendelt kiegészítő tárgyalás során ugy felperes, mint kisk. fiának törv. képviselője, valamint a még nem született felperesi városmányosok részére kirendelt gondnok, képviseltjeik nevében a keresethez hozzájárulván, tekintettel a kereset elutasítására, a felperesi kisk. várományosokat illetően jelen per keretében valamely intézkedés tételének szüksége fenn nem forog. Viszkereset hiányában a korpadi és felső-zsuki ingatlanoknak a végrendelet 7. §-ában foglalt korlátozások mellett, ugy a regálé-kötvények tulajdonjogának, alperes mint átalános végrendeleti örökös javára való kiitélése