A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 5. szám - Jogbölcselkedés. Folytatás

34 A JOG és eszközöket, hogy az egyetem tényleg tanítson is és hogy a hallgatók nagy tömegével intenziven foglalkozhassék. Ha az egyetem kettős hivatásának meg akar felelni, ugy gondoskodni kell az arra alkalmas védeszközökről. Már a privát életben a józan, ti ztességes felfogás azt diktálja, ha valakinek kétféle hivatala, vagy elfoglaltsága van és nem tud mindkettőnek megfelelni, ugy vagy lemond az egyikről, vagy igyekszik magát mindkettőre alkalmassá tenni. Mivel azonban az egyetem nem mond le és nem mondhat le a jogísznevelésről, a kormánynak, illetve törvényhozásnak kötelessége gondoskodni a jogászok intenzivebb oktatására alkalmas eszközökről. A Tervezet az uj tanulmányi rend főelveit kifejező 6. § ban nyújtja az eszközöket. Azt hiszem a jogásznevelés minden barátja őszinte örömmel vette az előadói tervezetnek azt a részét, mely a kötelező kollokviumokra és gyakorlatokra vonatkozik. Nem tudjuk, hogy az uj tanulmányi rend minő részletes intézkedéseket fog tartalmazni erre nézve, de bátor vagyok már eleve kijelenteni, hogy magában véve nem elég az, hogy a kollokvium kötelező. A joghallgató a főkollégiumnak necsak egy részéből, hanem részletenként az egész anyagból kikérdeztessék, a tárgy ismerete a tudományos továbbképzés és az ismeretek gyakorlati alkalmazásának sine qua nonja. Aki az anyagot nem ismeri, arra nézve a szeminánumgyakorlatok bármely alakjukban gyümölcstelenek és céltalanok lesznek. Aki a jogi pályára lép és ismereteit majdan a gyakorlati életben, illetve közszolgálatban kívánja érvényesíteni, attól az államnak joga és kötelessége számon kérni nemcsak azt, hogy mely ismereteket szerzett, de azt is, mi módon és mennyi idő alatt szerezte azokat. Ismerjük a vizsgái a készülés jelenlegi szégyenletes és az idegekre ártalmas módszerét. Aki a vizsgára néhány hét alatt elkészült, annak sikerül ismereteit vizsga után néhány nap alatt kirázni fejéből, mig a lassan, fokozatosan szerzett ismeretek mély gyökeret vernek, úgyszólván vérévé válnak az ifjúnak, átalakitólag hatnak felfogására és érzelmére. Szerintem tehát a minimum, amit minden jogásztól meg lehet és meg kell követein*, az, hogy az egész anyagból és ne csak annak egy részéből, legalább 3—4 részletben kollokváljon, mig az, hogy szemináriumi gyakorlatokban is részt vegyen, másodrendű követelmény. Helyes és üdvös dolog, hogv a Tervezet ezeket is rendszeresíteni kívánja, bár a kollokviumokkal szemben csak fakultative, t. i. ugy, hogy a gyakorlatot esetleg helyettesitheti a kollokvium, de nem viszont. Nem tudom, mit ért a Tervezet írásbeli kollokvium alatt. Szerény nézetem szerint ez elnevezés contradictio in adjecto. A colloquium-beszélgetés, most hogyan lehet írásban beszélgetni? Az írásbeli kollokvium szerintem nem más, mint gyakorlat, nevezzük azt szemináriumnak, ha tárgya tudományos fejtegetés, exegetikum-nak, ha forrás-művek tanulmányozására, praktzkum-nak, ha tételes disciplinák alkalmazására vonatkozik. A Tervezet bizonyos tartózkodással és feltételesen helyezi kilátásba az adjunktusok alkalmazását. Adjunktusokra az egyetemeken feltétlenül szükség van, ha az egyetem kettős céljának, t. i. a tudományfejlesztés és jogásznevelésnek meg akar felelni. Maguk az egyetem szószólói ugy a Jogászegyletben, mint másutt beismerték, hogy a jelenlegi állapotok tarthatatlanok és nem képesek egyszerre: temérdek vizsga, előadás, kari ülések, kollokviumok stb. mellett irodalmilag is működni, ha pedig ez utóbbit teszik, ugy kénytelenek elhanyagolni a többieket, az ifjúság szellemi életének vezetéséről pedig le kell mondaniok. Hogy is legyen képes az a néhány tanár több ezer főből álló jogaszifjusággal intenzive foglalkozni, fizikai képtelenség I Hisz a tanár személyesen nem is ismeri hallgatóit, sőt igen sok esetben a tanítványok sem ismerik saját professzoraikat. Ezen kölcsönös elhanyagoltatásnak eredménye aztán, hogy az ifjúság legnagyobb része mindennel foglalkozik, csak saját szakmájával nem, szellemi vezérei nem professzorai, hanem mások. Ha a Tervezet kilátásba is helyezi az egyetemek, illetve a budapesti tudományegyetem jogikarának decentralizációját, az oly mértékben nem fog bekövetkezni, hogy a helyzet lényegesen változnék. Azért szükség van a tanerők oly mérvű szaporítására, hogy az állandóan alkalmazott tanerők t. i. profeszszorok és adjunktusok, annyian legyenek, hogy egyre 30 — 40 hallgatónál több ne essék, ugy hogy a professzor, illetve adjunktus személyesen és egyenként ismerje valamenyi tanítványát, hanyagságukra őket esetenkint figyelmeztesse, a rendzavarás esetenkint megtorlásban részesüljön. így remélhető, hogy az egyetem tanulmányi és fegyelmi szabályzata nem írott malaszt lesz, mint ma. Megengedem, hogy igaza van Vécsey tanár urnák, hogy azok a szabályok igen jók, de az a baj, hogy végrehajtásukra senki se gondol, mert az alkalmazás előfeltétele, t. i. a hallgatók és tanerők megfelelő aránya, nincs meg. De nemcsak az egyetemeken, hanem a jogakadémiákon is szükség van adjunktusokra, csakhogy más okból; jogakadémiákon ugyanis egy-egy tanárra 30—40 hallgatónál több nem esik, igy nincs is ott az a fegyelmezetlenség. — hogy u^y mondjam — fejetlenség, mint az egyetemen, de a tanszékek csekély számánál fogva egy tanár oly tárgycsoportozatot tartozik előadni, hogy szinte lehetetlenség, hogy egy ember annyi különféle tudományágat beható tanulmány tárgyává tegyen. így, hogy mást ne említsek, a jelenlegi szabályzat értelmében egy tanszék van a peres- és perenkivüli eljárás, kereskedelmi és váltójog előadására. Tehát 4 stúdium egy tanárnak ; ha még egy tanszék üresedésben van, megesik, hogy egy tanárnak az összes tételes jogi tudományokat elő kell adnia. Itt az adjunktusok elsősorban a tanárhiányt pótolnák. Jelenleg a jogakadémiákon — főleg a felekezetieken — változatos nevezetű tanárok adnak elő: magántanár-, helyettes-, előadó-, óraadó-, stb. tanár. Ezek a szükséges kvalifikáció és állandó alkalmazás hiányában tulajdonképpen nem tanárok, sőt némely jogakadémiákon köztisztviselők — és más foglalkozású egyénefc szerepelnek, kik a tanárkodást csak mellékfoglalkozásként űzik. Ezeken a visszás állapotokon van hivatva változtatni az adjunktusi intézmény. Az adjunktusok működési körét a tanulmányi rend lesz hivatva szabályozni, a Tervezet csak érinti, hogy a gyakorlatokkal tulhalmozott tanárok könnyítésére lesznek alkalmazandók. Én azt hiszem, adjunktusokra mindennemű tanát i funkciót reá lehet bizni, a vizsgatartás kivételével Csak a vizsgái censeálás lenne a tanároknak fenntartva, a kollokváltatás, gyakorlatok tartása elsősorban az adjunktusok kötelessége volna, sőt TÁRCA. Jogbölcselkedés. A Jog eredeti tárcája. Irta BÁRÁNY GERŐ dr. (Folytatás.)* A jogbölcselkedés a főbb filozófiai rendszerekben. Trendelenburg szemére vetette a filozófusoknak, hogy különcködnek, kivételt képeznek a többi tudományos céhek közül; ugyanis minden egyes filozófus, minden rendszerecskének készítője első sorban és mindenekelőtt lerombolja az összes előtte keletkezett rendszereket s azután részint a régi rendszerek épitőköveiből, részint uj építőanyagból felépít magának egy újdonatúj rendszert, vagy ha a romboló rr.unkát nem is végzi el mindenik filozófus, azt mindenik megteszi, hogy ignorálja a többi rendszereket és maga is uj rendszert létesít, a helyett, hogy a meglevő rendszert ott, ahol elődje elhagyta, folytatná. Trendelenburgnak szemrehányása igazságtalan. A filozófiának életkérdése a rendszer kérdése. A filozófiai gondolkozásnak egyszer az a sorsa, hogy csak rendszerben és rends^e•) Előző közlemény a i. számban. rek által haladhat. Miért ? Azért, mert a filozófia abstrakt fogalmak alakjában akarja azt adni, ami a létben konkrét valóságban van meg A filozófia ideálja : a való világnak hű tükörképe abstrakt fogalmak alakjában A világ dolgainak visszatükröződése pedig az egyes filozófusok egyéni gondolkozása szerint különböző. A jog filozófiájának rövid történelmi vázlatában is figyelemre kell méltatnunk az egyes rendszereket. Annál inkább, mivel a jogfilozófálás a legtöbb rendszernek csak egyik alkatj részét képezi, ugy, hogy majd minden filozófiai rendszerben a jogfilozófia ugy viszonylik az egyetemes filozófiához, mint a rész az egészhez. Mindazonáltal szemünk előtt tartva a fejlődési irányt, amely a jogi öntudatban feltétlenül feltalálható, lehetőleg emancipálni fogjuk magunkat a rendszereknek a jogfilozófiát s a fejlődést nem érdeklő fejtegetésétől s igy reméljük, el tudjuk kerülni azt a nehézséget, ami a rendszerekben kifejlődött gondolatok előadásával szokott járni. Az ó-kor. Arról a korról akarunk most szólani, a jogfilozófálásnak csiráit abban a korban keressük, amely kor mindnyájunknak egybehangzó véleménye szerint az emberiség gyermekkorát képezi. Nagyon természetes tehát," hogy ebben a korban alap1 jában véve gyermekes felfogással találkozunk.