A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 52. szám - A pénzbüntetések végrehajtása részletfizetések utján. Befejezés

A JOG 3.77 gőkre és szédelgésekre nézve ; vagy a btkv. egyes §-ai olykép módosíttassanak, hogy ezen szédelgéseket maguk körébe vonják. Szerény nézetem szerint, ki a kétrendbeli megoldási módhoz az értekezleten szintén hozzájárultam, e módozatok az egyedüliek egyelőre, melyekkel az építőipar megbénítása nélkül a kérdést előre lehet vinni. Ugyanis azon módozatok, melyekkel előbb kisérlették meg a kérdés megoldását, célhoz nem vezetnek. A Kúria 59. számú döntvénye, mely az elidegenítési és terhelési tilalommal való szédelgésekre adja meg a módot, majdnem teljes orvoslást nyert a 74. számú döntvénnyel, melyben kimondatik, hogy csak az ingatlan tulajdonjogának átváltozásával egyidejűleg jegyezhető fel a tjkvben elidegenítési és terhelési tilalom. Minthogy pedig az átírási illeték ez esetben nagyon megnehezíti és megdrágítja az álüzletek kötését, igen ritka esetben fog előfordulni, hogy a tulajdonjog állagában való ilyen változtatással legyen kapcsolatos a szédelgés. A magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 1,644. §-a, mégha feltesszük, hogy a polg. törv. könyv gyorsan lép életbe, sem alkalmas az építőiparosok követeléseinek biztosítására. £ §. ugyanis azt mondja: Aki épületek, vagy épület egyes részeinek előállítására vállalkozott, a megrendelőtől, ha az az épitötelek tulajdonosa, követelheti, hogy e telken a szerződésből eredő követelésének biztosítására jelzálogot engedjen neki. A míg a mű be nincs fejezve, e jelzálogi biztosítást a neki járó ellenértéknek csak arra a részére nézve követelheti, amely a már teljesített munkára aránylag esik. Ámde ezzel a kérdés nincs megoldva, mert hiszen ma is követelhetik az építőiparosok a jelzálogi bekebelezést vagy előjegyzést, sőt ha bejegyzett cég, az épitő iparos ily engedély nélkül is előjegyeztetheti magát, ámde egyrészt az engedélyt nem kapja meg, perelnie kell, s az 1,664. §. alapján is csak igy segíthet majd magán, másrészt mikor szükségét látja az előjegyzésnek vagy bekebelezésnek, már tul van terhelve az ingatlan. A törvényes elsőbbség az épitőiparos követelésére az épített ingatlanra, vagy a hatósági beavatkozás az építkezés megengedésére, ezen szempontból az építőipar megbénítására vezethet csak, mint már jeleztük, mert vagy a hitelt teszi lehetetlenné, vagy az építési kedvet lohasztja. A megoldási módok között tehát egyelőre meg kell elégedniök az érdekelteknek, ha magánjogi uton csőd esetén bizonyos kivételes osztályozást kapnának, mely kellő indokolást talál abban, hogy az épület az azon dolgozó építőiparosok munkája, ezek tehát az általuk előállított tömegből kivételes osztályozást igényelhetnek. Egy második mód volna nézetem szerint, magánjogi uton ugyancsak a csödtörvénynyel kapcsolatos magtámadási jog minden oly követelés vagy bejegyzéssel szemben, amely a hitelezők kijátszásának a jellegét viseli magán.Ilyen lehet az álüzletek utján történt tulajdonváltozás és ezzel kapcsolatos elidegenítési és terhelési tila/om vagy egyéb a B) és Cj lapon történő bármily feljegyzés esetén. A magánjogi módozatokkal részletesebben ez idő szerint azért nem foglalkozom, mert ezek a polgári törvénykönyv életbeléptetésével vagy a csődtörvény revisiójával kapcsolatban volnának csak elérhetők. E kettőre pedig a legközelebbi jövőben kevés kilátás van, míg az építőiparosok követeléseinek valamelyes uton és módon való törvénykezési sanálása égető szükséget képez s minthogy a büntető törvénykönyv rcvisiója napi renden van, azt hiszem, e revisióval kapcsolatban a kérdés jóval könnyebben lenne megoldhátó, vagy legalább némileg sanálható. (Befejezése következik.) A pénzbüntetések végrehajtása részletfizetések utján. Irta KÁRMÁN ELEMÉR dr., győri kir. táblai tanácsjegyző. \f (Befejezés.*) A pénzbüntetések résztetfizetések utján való behajtása mindezekből folyólag oly intézmény, amelyet a helyes büntetőpolitikának hazánkban is el lehet és el kell fogadnia. Az erre irányuló érveket csak kiegészíteni vélem annak az idciktatásával, hogy azt többek között két oly állam törvényhozási törekvései is elfogadták, amelyek mindenkoron elsők voltak ott, ahol a népjólét érdekében kellett gondolkozni és cselekedni, nevezetesen a norvég btk. javaslata, valamint a schweizi btk. javaslata is.13j El kell fogadnunk azt nekünk is, nem azért, mert a tőlünk teljesen elütő visszonyok közt élő nor*) Előző közlemény az öl-ik számban. végek és schweiziek elfogadták, hanem mert ez az intézmény alkalmas arra, hogy a pénzbüntetés valóban mint pénzbüntetés hajtassák végre : erre pedig hazánkban égető nagy a szükség, mert a rövidtartamu szabadságvesztésbüntetés hátrányai nálunk is bőven jelentkeztek és mi is beláttuk már, legalább is már be kellett volna látnunk a pénzbüntetést helyettesítő szabadságvesztésbüntetés teljes hiábavalóságát. Ez elvi megállapítás után át kell térnünk arra, hogy a javasolt részletfizetések intézménye mily módozatok mellett lenne nálunk keresztülviendő. Első kérdés az, hogy mely hatóságra bizassék a részletfizetés engedélyezése, és a pénzbüntetés ily módon való behajtása. Szerény felfogásom az, hogy e teendőt a királyi ügyészre kellene bizni. A már idézett 14,005/94. I. M. E. számú igazságügyminiszteri rendelet az engedélyezés jogával a kir. főügyészt ruházta fel. Kozma Sándor budapesti kir. főügyész azonban alig két évre reá már utasította a kir. ügyészeket, hogy a halasztási kérelmeket ne terjesszék fel hozzá, hanem saját hatáskörükben intézzék azt el.1*) Rendeletében helyesen jelöli meg az e kérdések irányelvét, mondván, hogy «a helyi és személyi visszonyok felől meggyőződést szerezni, igy a kérelem teljesítésének méltányosságát felismerni kir. ügyész urakat már a rendszerinti közvetlen érintkezés folytán is teljesen ille tékesnek találom». A kir. ügyész a törvényszék által elitéltek ügyeiben ma már — ha nem is jogszabály, de szokás alapján — gyakorolja a részletfizetések engedélyezését. De reá kellene bizni a járásbirósági ügyekben való idevágó eljárást is. A kir. ügyész hatóságának területe elég nagy arra, hogy ott egységes gyakorlatot honosíthasson meg, de nem annyira nagy, hogy az elitéltek visszonyait ne tehesse kellő vizsgálat tárgyává. Az igazi kir. ügyésznek, ha a vármegyében nem is minden embert, de minden községet, népének tulajdonságait, az egyes csoportok jellemző sajátságait úgyis ismernie kell. Anélkül a büntető ügyekben se boldogulhat. Továbbá a bűnügyekből folyólag épp a kir. ügyész oly szoros összeköttetésben van és oly folytonos érintkezésben áll a közigazgatási közegekkel, hogy számtalan módja van az elitélt megbízhatóságát, visszonyait, fizetőképességét puhatolni. Szolgabíró, községi elöljáróság, városi tanács, csendőrség és rendőrség mind felhasználható az ily nyomozásra. A törvényszék és a járásbiró nem nyomozhat, de az erre való hajlandóság idegen is tőle.16) Minden oly intézménynek, ahol belátás és méltányosság az irányadó, alapköve a szabad vizsgálódás. Erre az ügyészi munkakör alkalmasabb a bíróinál. De nemcsak az engedély és feltételei kimutatásánál, hanem magánál a behajtásnál is megfelelőbb eszközök állanak a kir. ügyész rendelkezésére. A járásbiró megadhatja a halasztást, illetve a részletfizetés kedvezményét, de ha az elitélt nem fizet: a vagyonnal bíró ellen elrendeli a végrehajtást, illetve megkeresést intéz annak kérelmezése iránt a kir. ügyészhez, a vagyontalanon pedig végrehajtja a helyettesítő szabadság vesztésbüntetést. A kir. ügyésznek e stádiumban is szabadabb tere nyilik a jótékonyabb cselekvésre. Felhívhatja a közigazgatás bármelyik hatóságát avagy közegét a békés uton való behajtásra. A részletfizetés engedélyezéséről értesiti a község bíráját, jegyzőjét vagy a rendőrkapitányt, avagy a főszolgabírót s megkeresi, hogy a részletfizetés esedékességekor idézze maga elé az elitéltet és iparkodjék tőle azt behajtani. Ilyen eljárással sok vagyontalan elitélten be lehetne hajtani a pénzbüntetést, de a vagyonos elitélteknél is sok esetben több eredménynyel járhat, mint a végrehajtás. Egy hienc paraszt, akinek ingatlana alól volt azon az értéken, amely a végrehajtatónak megengedi az árverés hirdetését,egy álló évig sikertelenné tette az ellene elrendelt behajtást, mert vevő soha nem jelentkezett, de a körjegyző behajtotta rajta a büntetést. ,s) A norvég javaslat vonatkozó 28. §-a igy szól : «A király által közzéteendő közelebbi rendszabályok szerint a pénzbüntetés részletekben is lefizethető vagy az állam avagy a község szolgálatában ledolgozható. A schweizi javaslat 29. cikke: »A pénzbüntetés 3 hónap alatt fizetendő. Azonban a birónak jogában áll e határidőt a körülményekhez képest meghosszabbítani és a vagyontalan elitéltnek megengedni, hogy részletekben ipayer par acomptesi fizethessen, vagy a büntetést szabad munkával leszolgálhassa. Ha azonban az elitélt visszonyai (les ressources du delinquant) jelentékenyen megrosszabbodtak, a birÓ a pénzbüntetés összegét leszálliithatja.)) Boldog kis ország! ahol az akta és a biró van az egyénekért és nem az egyén azért, hogy akták legyenek, s a hol az emberek még attól se riadnak meg, hogy a biró kutassa annak a szegény embernek a sorsa fordulását, aki őt részletfizetések elszámolásával vexálja és a végén még engedjen is neki a kiszabott büntetésből. ") B a r ó t h y Miklós : Főügyészségi körrendeletek gyűjteménye 1897. 297. lap. 1896. április hó 2l-én 2,089/1896. f. ü. szám alat kelt rendelet. 15) Különösen ma, mikor számos biró abban a sajátságos felfo gásban él, hogy mindennek, amit tenni szabad, benne kell lennie a Bp.-ban.