A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 50. szám - Adat az 1868-ik évi LIV. t.-c. 35. §-ához a törvény életbeléptetésének 37-ik évében

200 A JOG §. második bekezdése értelmében a Bp. 385. ]., ,s. pontja alap­ján megsemmisíttetik és ehhez képest M. L vádlott a Btk. 810. §. első tételébe ütköző súlyos testi sértés vétségében mondatik ki bűnösnek, melyet azáltal követett el, hogy 190-5. január 28-án este a telke mellett elvezető ütőn haladó sértett M. N. felé gondat­lanul olyképp dobott egy követ, hogy a dobott kő, sértettet fején találta s annak súlyos testi sértést okozott s ezért vádlott a Btk. 810. ij. alapján (2) két hónapi fogházra s az 1892. évi XXVII. t.-c. 3. §-ában meghatározót! célra forditandóan, a gyulafehérvári kir. ügyészséghez lő nap alatt végrehajtás terhe mellett befizetendő s behajthatatlanság esetén a Btk. ö;{. alapján további (10) tiz napi fogházra átváltoztatandó 100 K. pénzbüntetésre ítéltetik. Egyéb felebbczett részében a kir. törvényszék ítélete azzal a vál­toztatással hag\atik helyben, hogy vádlott kártérítés fejében 250 K.-át köteles sértettnek lő nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Sértett képviselője részéről e címen felszámított dijak­nak vádlottal szemben való megállapítása mellőztetik. Indokok : A kir. törvényszék állal megállapított tényállással összhangzóan a kir. ítélőtábla is azt veszi bizonyítottnak, hogy sértettnek sérülése nem leesés és az ut-testhez fagyott kövek­hez való zúzódás, hanem a vádlott által dobott és sértettet fején talált kő erőművi behatása következtében állott elő. Vádlott ugyanis beismeri, hogy a feltevése szerint őt a lombtakarmányában megkárosítani akaró egyén irányában két követ dobott, tehát beismerése szerint is oly ténykedést vitt végbe, mely az orvos­szakértők véleménye szerint a sérülés előidézésére alkalmas volt. De sértett is, esküvel megerősítve vallomását, határozottan tagadja, hogy leesés következtében a kövekhez való ütődés folytán zúzta volna össze magát és végre mert leesés és kiálló kövekhez való ütődés esetén kizártnak tekinthető és elképzelhetetlen, hogy a testnek különböző részein több kisebb-nagyobb zúzódások, esetleg csak véraláfutások ne idéztessenek elő, kivált midőn a leesés, a lezuhanás oly mérvű, hogy a földre zuhant egyén, koponya­repedést szenved, de testének más részein a legcsekélyebb sérü­lések sem állapithatók meg. Minthogy azonban büntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek; minthogy továbbá sértett, valamint vádlott előadása alapján megállapítható, hogy a vád tárgyát képező cselekmény idejében oly sötét volt, hogy nyolc lépésnyi távolság mellett nem láttak; miután bánlalmazási szándékkal történő kődobás esetén a szándékolt eredmény elő­idézésére lényeges kellék a helyzet visszonyainak, nevezetesen a bántalmazni akaró s a bántalmazandó közötti térbeli távolságnak, az e^-ymáshozi állás irányának felismerhetése, észlelhetése és kellő méríegelhetése, mert a távolsághoz viszonyul és attól függ az eldobott kő mozgásához szükséges erő mérve és a bántalmazandó eo-yén állása szabja meg a kődobás irányát, tehát mind oly fel­téptelek, amelyek a látóképességet és a feíismcrhetést gátló sötét­ségben nem forognak fenn; minthogy tehát oly egyén részéről, ki a sötétség miatt nem látott egyénre dob követ, a bántalma­zást szándékot feltételezni nem lehet; vádlott a vád tárgyát képező és szándékosságot feltételező súlyos testi sértés bűntetté­ben bűnösként nem volt elitélhető. Másrészt: minthogy vádlott a köteles gondosság mellett gondolhatott volna arra, miszerint nincs kizárva az az eshetőség, hogy az általa sértett által okozott moz­gás irányában eldobott kő sértettet találhatja; és viszont azt is előre láthatta, hogy ha a kő a sértettre esik, azon sérülést fog okozni, vádlottat, mert cselekménye a bekövetkezett súlyos testi sértéssel szoros okozati összefüggésben áll, a Btk. 310. i?-ba ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében kellett bűnösnek kimondani; figyelemmel arra a körülményre is, hogy vádlottnak az a védekezése, miszerint cselekménye beszámitható­ságát kizárja a jogos védelem, mert cselekménye a vagyona ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadás elhárítására volt szük­séges, az okból nem bírhat sulylyal, mert vádlottnak előadása és vizsgálati vallomása szerint, a második sérülést előidézett kődobás akkor volt, amikor az első kődobás által megijesztett sértett futva menekült és igy vádlott vagyona több megtámadásnak kitéve nem lehetett. A büntetés mértékének megállapításánál az első­biróság ítéletében felhozott enyhítő körülmények vétettek figye­lembe,0 melyekkel szemben sértettnek hosszú időig tartó beteg­sége sulvositónak volt veendő. A kártérítés összege személyi és vagyoni visszonyok mérlegelésével állapíttatott meg. Kolozsvár 1904. január hó 14-én. A m. kir. Kúria következő ítéletet hozott: A közvádló részéről a B. P. 385. 1- b) pontja alapján használt semmisségi panasznak hely adatik, ennek folytán^ a kir. ítélőtábla ítélete a vád tárgyává tett cselekmény minősítésére és ezzel kapcsolatban a büntetés kiszabására vonatkozó részében a B. P. 385. §. 1. b) pontjában foglalt semmiségi okon a B. P. 437. S-ának harmadik bekezdése értelmében megsemmissittetik, M. J. honvéd vádlott a miatt, hogy 1903-ik évi január hó 24-én este a telke mellett vasúti uton M. N. sértettet szándékosan de ölési szándék nélkül kövei fejen dobta és ezáltal annak 20 napon tul tartó testi sértést okozott, a Btk. 301. §. első tételébe ütköző súlyos testi sértés bűntettében mondatik ki bűnösnek és ezért a Btk. 302-ik §-ának első büntetési tétele alapján a Btk. 91. §. alkal­mazásával hat (6) hónapi börtönre Ítéltetik, vádlottnak és a köz­védönek a B. P. 385. §• 1. a) és c) pontjai alapján bejelentett semmisségi panasza visszautasittatik. Indokok: A kir. Ítélőtábla valónak fogadta el ugyan a kir. törvényszék által megállapított tényeket, de abból az okból, hogy ' PALLA6 Ré8ZVÉ«YTÁfl8A8ÁG vádlott a sértettet a sötétség miatt jól nem láthatta, azt követ­kezteti, hogy vádlottnál a bánlalmazási szándékot feltételezni nem lehet. Minthogy azonban megállapított tény az, hogy sértett a vádlott által dobott kőtől szenvedte sérülését, hogy vádlott két dobást tett s a másodikat a vázrajzon E-vel jelölt helyen lévő sértett ellen irányozta, aki e szerint vádlott telkén kivül volt és igy vádlott vagyonát nem is veszélyeztethette; minthogy továbbá a szándék ez akaratnak olyan elhatározása, mely a végrehajtás esélyeitől függetlenül létesül, és mivel az is megállapittatott, hogy sértett énekelve haladt, vádlottnak tehát, aki a helyi visszonyokkal ismerős lévén, sértett haladásának iránya és távolsága iránt tájékozva volt, módjában is állott a dobást sértettre irányozni : ezeknélfogva nyilvánvaló, hogy vádlott a követ, mely sértettet érte, nem gon­datlanságból, hanem bántalmazási szándékból dobta. S minthogy c szerint vádlott cselekménye a Btk. 301. §-ban meghatározott súlyos testi sértés bűntettének minden tényelemétfelöleli.a kir. Ítélő­tábla, midőn vádlottat a B. T. K. 310. tj-ba ütköző gondatlanság által okozott súlyos testi sértés vétségében mondotta ki bűnösnek, a Btk. megfelelő rendelkezéseit tévesen alkalmazta. Ugyanazért a kir. Ítélő­tábla ítéletét a cselekmény minősítését és a büntetés kiszabását illető részében megsemmissiteni és vádlottat a törvénynek meg­felelően kellett elitélni. A büntetési tétel alkalmazásánál és a büntetés kiszabásánál figyelembe vétetett az a körülmény, hogy a sértés által okozott betegség hosszabb tartama nem állapít­tatott meg, s hogy a fenforgó enyhítő körülmények a Btk. 91. §. alkalmazását indokolják. A B. P. 385. §-ának 1. a) és c) pontjai alapján használt semmiségi panaszok ellenben mint alaptalanok a B. P. 437." negyedik bekezdése értelmében elutasitandók voltak; mert a fentebbi tényállás szerint, a vád tárgyául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékál megállapítja, s mert a jogos védelem feltételei hiányában az ebből származtatott beszá­mítást kizáró ok fenn nem forog. Kivonat a Budapesti KÖzlöny-böl. Csődök: A veszprémi tszéknél R. Ritter Lajos pápai keres­kedő ellen. hej. deci *1, fsz. jan. 13, csl>. Misley Sándor dr., tg. Rendé Ádám. — A szekszárdi tszéknél Walder Bernát naki kerrskedő ellen, bej. jan. lt>. fsz. fehr. 3. csb. Sonnevend Frigyes dr., tg. Parragh B la. — A pancsovai tszéknél Rózsin Dusán, perlaszi iparos ellen, bej. ilec. 29, fsz. jan. 20, csb. Ats Nagy Ferencz, tg. Pollák Gyula dr. — A lőcsei tszéknél Ringwald Izidor helybeli lakos ellen, bej. jan. 12, i fsz. febr. 10, csb. Putz Mátyás, tg. Nagy Árpád dr. — A szatmárnémeti i tszéknél Márkus József Nagykárolyi lakos ellen, bej. febr. 8, fsz. febr. I 18, csb. Horváth Benő dr., tg, Várady János dr. — Az egri tszéknél ; Vesovay István gyöngyösi iparos ellen, bej. jan. 7, fsz. febr. 8, csb. , L, Farkas Kálmán, tg. Berossy János. — A Kaposvári tszéknél Somogy karádi fogyasztási szövetkezet ellen, bej. jan. 31, fsz. febr. 8, csb. Vidor Ferenc, tg Politzer Ignác dr. — Az egri tszéknél Braun Albert | tiszafüredi kereskedő ellen, bej. jan. 3, fsz. febr. 3, csb. L. Farkas Kálmán, tg, Tamanoczy Endre. —A mitrovicai tszéknél Georgievics J. György ujpazuai lakos ellen, bej. dec, 31, fsz. jan. 17, csb. Szárics József, tg. Gobanics Vladimír dr. — A budapesti keresk. és váltótszék­nél Fridmann Simon helybeli cég ellen, bej. febr. 8, fsz. febr. 18, csb, . Horváth Benő dr., tg. Várady János dr. Pályázatok : A Kolozsvári tszél cnél albirói áll dec. 18. (277y i — A szegedi tszéknél aljegyzői áll. dec. 22 (280i — A móri járás­j bíróságnál aljegyzői áll. dec. 23 (281). Kúriai és táblai értesitések. Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdett • ügyek fölterjesztésének időpontját és a felek nevét pontosan \ közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra j — nem vállalkozhatunk. Bakabánya Sch. J. dr. Grnács—Talák okt. 6. rfo. rhh. Később nem érk. - Cegléd V. J. dr. Kristóf — Borbányi és Móczár nem érk. A jövő héten újra megnézzük. — Pancsova P. P. dr. Stamóján— Sokarda (6,196/903* ea. Frink) dec. 6, rmv. — Szabadka V. S. Pol­j lákné—Vecsei (4,545/903, ea. Klimkó) dec. 6. rmv. Versec S. P. dr. j Hofmann—Versed Hitelbank érk. 7,834/904. sz. a. ea. Kársa, n. e. Joggyakornok, aki a bíróságnál a fizetéstelen állapot miatt megélni nem tud, közjegyzői irodát keres. Igényei szerények, van jogtudományi államvizsgája, beszél németül, magyarul, tótul. Cime a kiadóhivatalban. Ügyvédi iroda olcsón átvehető. Ajánlatokat «Ügyvéd» alatt a kiadóhivatal továbbit. Ügyvédjelölt teljesen önálló gyakorlattal fővárosi vagy vidéki irodát keres. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Tételes szigorlattal biró ügyvédjelölt, aki a német és tót nyelvet is birja, vidéken ügyvédjelölti, vagy közjegyzőjelőlti állást keres. Cime a kiadóhivatalban. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V„ Rudolf-rakpart 3. NYOWDlljA BUDAPESTEN.

Next

/
Thumbnails
Contents