A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 49. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

356 A JOG könnyű voltában, az előtanulmányoknak úgyszólván önköltség nélkül való elvégezhctésében látjuk. Abban t. i., hogy az az érettségi bizonyítványt elnyert ifjú, akinek vagyoni viszonyai nem engedik meg a főiskolai tanulmányok folytathatását és aki ennélfogva el van zárva a főiskola összes egyéb tudományágaitól : a jogi kart minden nehézség nélkül absolválhatja; mert nemcsak hogy az egyetemi tanulmányrcndszer lehetővé teszi távolmaradását, de egyszersmind módot nyújt az első pillanattól kezdve arra, hogy a joghallgató saját keresményéből fedezze életszükségleteit. Szükségesnek tartjuk tehát az egyetemi tanulmányrendszernck oly megfelelő megváltoztatását, amely kényszeríti a jogi pályára lépni kívánókat arra, hogy idejüket kizárólag tanulmányaiknak s képzésüknek szenteljék; másrészről pedig azt, hogy joghallgatók tanulmányaik ideje alatt sem ügyvédi irodában, sem pedig hatóságoknál oly állandó foglalkozást ne nyerhessenek, amely foglalkozás egyidejűleg kizárja a tanulás kötelességének a teljesítését. Arra az ellenvetésre, hogy ily intézkedés egyértelmű lenne a jogi pályának a vagyontalan, de tehetséges ifjú elől való elzárásával : legkönnyebb dolog lenne a többi, tudományos képzettséget igénylő pályára való hivatkozás, amely pályák ugyancsak megkívánják a tanulmányi időnek e célra való kihasználását és nem szo'gáltatják az érettségi bizonyítványtól kezdve a létfentartáshoz szükséges eszközöket. Részünkről azonban ezzel nem elégszünk meg, hanem azt hisszük hogy jeles, de szegény ifjaknak a gyámolitása első sorban az államnak és másodsorban a társadalomnak feladata és kötelessége, mégpedig olyképen, hogy kivétel nélkül minden szegény ifjúnak, aki középiskolai tanulmányait kitűnő ercdménynyel végezte és aki kiváló tehetségeiről már a középiskolában tanúságot tett: ösztöndíjakkal, convictusok létesítésével adassék meg a tanulmányok fol\tatásának képessége.; de nem olykép, hogy tanulmányok folytatása nélkül kaphassanak oklevelet. Nem szabad elfelednünk, hogy annak, aki a jogi élet bármely terén működik: a bírónak, ügyésznek, ügyvédnek egyaránt függetlenségre elengedhetetlen szüksége van; mert csak igy bizható rá megnyugvással a közérdeknek és mások nagy érdekének, szabadságának és vagyonának megóvása és védelme Ezt a függetlenséget pedig a vagyoni önnállóságon kivül, csak kiváló erkölcsi erő adja meg. A mi pályánkon működő annyi kísértésnek van kitéve hogy ezzel szemben minden irányban vértezve kell lennie. Szükséges továbbá, hogy a joggyakorlati idő, amely csakis a tanulmányok teljes elvégzése után, vagyis az egyetemi vizsgák letétele után lehet eredményes s igy csak akkor veheti kezdetét, kizárólag ennek a joggyakorlatnak szenteltessék és hogy megszűnjék az az általánosan elharapódzott visszaélés, hogy a joggyakorlatot nem folytató, igen gyakran a közigazgatási szakban avagy bármely pénzintézetnél alkalmazásban levő ifjú ügyvédjelöltként szerepel s a kamarai lajstromba bejegyeztetik. Igen helyeseljük a budapesti ügyvédi kamara választmányának mindazokat az intézkedéseit, amelyek ezeknek a visszaéléseknek meggátlására kezdeményeztettek és bizton hisszük, hogy ezeknek kellő hatása nem fog elmaradni. Már-már mutatkoznak jelenségek, hogy ügyvédjelöltek, még olyanok is, akik valóságos joggyakorlatot kívánnak folytatni, nem találnak irodára, ahol erre alkalmuk nyíljék. Mindenesetre élénk figyelmeztetés lesz ez a pályára igyekvőknek arra, mit várhat a pályától önállósága idejében és idejekorán feltárva előtte a szomorú valóságot, más, több sikerrel kecsegtető pálva választására fogja indítani. Az ügyvédi pálya kereseti visszonyainakjavulását reméljük azoktól a törvényhozási reformoktól, amelyek a jogbiztonság érdekében részben már az előkészület stádiumában vannak, de amelyeknek megvalósítása — sajnos — igen soká várat magára. Ily jogalkotás első sorban a magyar általános polgári törvénykönyv. Ily hatást várunk a személyes szabadság alapelvével ellentétes rendőri büntetőbíráskodás megszüntetésétől ; az alsóbb fokú közigazgatási bíróságok szervezésétől ; a csődön kivüli egyezség törvényes szabályozásától; az ügyvédi kar egyes tagjainak ott, ahol ezt a visszonyok célirányosnak tüntetik fel, közjegyzői működésre való feljogosításától; végül a zugirászatnak törvényes megrendszabályozásától. Ide tartozik a községi jegyzők magánmunkálatainak megszüntetése. Sajnos, hivatalos részről a községi jegyzőben csakis egyedül a nép barátját s tanácsadóját látják, akinek feladatát képezi a községi lakosok egyes bajainak ellátása. A dolog azonban nem igy áll, mert a községi jegyzők hatósági teendők ellátására vannak hivatva és igen nehéz különbséget tenni aközött, vájjon a panaszolt sérelem orvoslása mennyiben magánmunkálat s mennyiben hivatali kötelesség. A legutóbbi napokban közölték a napilapok, hogy a főispán Zentán a jegyzőket a magánmunkálatoknak a hivatalos helyiségekben és a hivatalos órák alatti elvégzésétől eltiltotta, mert e munkálatok annyira elszaporodtak, hogy ajegyzők elhanyagolták hivatalos teendőiket. Xem értek rá ! Még nagyobb a veszedelem, amikora községi jegyzők nem közigazgatási*ügyekben, hanem magánjogi ügyletekben végzik a jogtudó szakember teendőit anélkül, hogy az ehhez szükséges előtanulmányokat végezték és a megfelelő szakképzettséget megszerezték volna. A községi jegyzőknek ez irányú tevékenysége jogbizonytalanságot teremt és számtalan pernek a forrása. & Sajnos, a törvényhozás nem vette figyelembe a Budapesten tartott országos ügyvédi értekezletnek e tárgyban előterjesztett aggályait. Ahelyett, hogy a jelenlegi visszás állapot megszüntettetett volna, a községi jegyzők fizctésrendczéséről szóló törvény 12. íjában incidcntaliter törvényes megerősítést nyert. Hisszük és reméljük, hogy a törvényhozás megfelelő intézkedéseket fog létesíteni a polgári perrendtartás életbeléptetési törvényében, amely az igazságügyminiszter urnák ez irányban tett ígérete szerint, a zugirászattal is foglalkozni fog. Két napi fogház. A losonci rendőrkapitányi hivatalba beállított a minap Gondá József gácsi illetőségű legény s ott a következő vallomást tette: Két évvel ezelőtt a 25. gyalogezrednél Bécsben szolgáltam, a mikor egy nap a kaszárnyában levő trafik ablak alatt egy kopott pénztárcát találtam, a melyben 2 korona 60 fillér volt; nem sokkal később pedig az utcán találtam egy arany szemüveget. Azóta mindig furdalt a lelkiismeret. Tovább nem birtam ki, mert becsületes ember vagyok. Itt a tárca, meg a szemüveg. Szólt és letette a talált tárgyakat. A rendőrkapitány megolvasta a pénzt. — Hiszen ez négy korona ! — Annyi, mert tudom mi a tisztesség. Az a pénz a takarékban sem fiadzott volna meg jobban. Várta a legény, hogy megdicsérik, de nagy volt a csodálkozása a mikor szó nélkül elbocsátották. Később pedig a járásbíróságra idézték s ott két napi fogházra Ítélték jogtalan elsajátítás miatt. — Igy hallgasson az ember a lelkifurdalására — szólalt meg a legény elkeseredetten. A mig a más jószága nálam volt, becsületes voltam, s a mikor tisztességgel vissaadom, megbecstelenitenck. Xem is akart menni a fogházba, csendőrök vitték oda erőszakkal. A talált holmit a járásbíróság magyar nyelvű átiratban elküldte Bécs város hatóságának, hogy szolgáltassa ki jogos tulajdonosainak. Aligha lesz ennek foganatja, mert Bécsben nem akarják érteni a magyar szót. A szabad ügy vedseg Németországban. Bevált-e a szabad ügyvédség rendszere Németországban az ügyvédi rdtartás behozatalától eltelt huszonöt esztendő alatt. Ezt a kérdést vizsgálja \V. J. Stranz a Deutsche Juristen-Zeitungnak a bit odaírni igazságügyi törvények huszonötéves évfordulója alkalmából kiadott ünnepi számában. Stranz túlzottaknak tartja a német ügyvédség aránytalanul nagyszámáról, nyomasztó gazdasági helyzetéről, az ügyvédség társadalmi helyzetének rosszabbulásáról táplált hitet. A német ügyvédség szaporodása lépést tart a lakosság, különösen a városi lakosság növekedésével. 1880-ban 4,091, 1895-ben 4,536, 1891-ben 5,317, 1995-ben 5,795, 1887-ben 6,166, 1899-ben 6,601, 1901-ben 6,800, 1903-ban 7,2.'3ö, ügyvéd volt Németországban, 1895 óta évent 3°/ukal emelkedik az ügyvédek száma. Tekintetbe véve, hog a birodalom alapítása óta Németország lakossága megkétszereződött, a nagyvárosok lakossága 128" ,,-kal emelkedett s a szabad ügyvédség behozatala előtt határozott ügyvédhiány volt, az ügyvédség számát és szaporodását nem lehet ijesztőnek tartani. Az ügyvédség •— a nagy átlagot tartva szem előtt — arányosan oszlik meg a birodalomban. 1903 január 1-én Berlinben az ügyvédség 11-9",-a, a több mint 10<>,0(in lakosú városokban 33-7/c-a, a 70,000—lun.onn lakosú városokban 4 ö°/n-a, a 70,000-nél kevesebb lakossággal bíró helyeken 49-9° u-a tartózkodott. Az ügyvédség azelőtt kevesek monopóliuma volt, ma az ügyvédségből eredő jövedelmek sokak között oszlanak meg, az átlagos bevétel nivója tehát csökkent. Általában azonban az ügyvédség az ügyvédek nagy többségének, Stranz szerint, tisztességes megélhetést biztosit. A jövedelmi adóbevallások a nyilvánosság számára hozzáférhetetlenek ; állítását tehát Stranz más statisztikailag észlelhető tényekkel iparkodik valószinüsiteni. A peres ügyek száma 1881 óta nagyobb arányban növekedett, mint az ügyvédek száma, az ügyvédi teendők szaporodásából következtetést lehet vonni az ügyvédi kereset javulására. Az ügyvédség külső társadalmi tekintélye csökkent, de belső értéke emelkedett. A fegyelmi esetek száma aránylag csekély s 1860 óta tolyton fogy. 1K99 és 1903 között 100 ügyvédre 1-03 T25 fegyelmi vizsgálat jut. Az ügyvédség társadalmi szerepének megítélésére alkalmasabb a posítiv mérték, az ügyvédség működése. Az ügyvédség azelőtt keveseknek nyújtott jogvédelmet, ma a nép nagy tömegének. A tárgyalás nyilvánossága s a szóbeliség is nemesitették az ügyvédi hivatást. Nagy tevékenységet fejt ki az ügyvédség a bírói Ítélkezés kritikájában, a jog magyarázatában és továbbfejlesztésében. A szabad ügyvédség ideje alatt az ügyvédség tudományos működése is fokozódott. Általában véve, Stranz szerint, a szabad ügyvédség rendszere sokkal szebb eredményeket ért el' mint a numerus clausus s elejtését mi sem indokolja. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöllek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Tételes szigorlattal biró ügyvédjelölt, aki a német és tót nyelvet is birja, vidéken ügyvédjelölti, vagy közjegyzójelölti állást keres. Cime a kiadóhivatalban. A szerkesztésért felelősek : Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart ?,. RÉ8ZVÍNYTÁMA8Á0 NVOWOAJA BUOAPÍ0TE*