A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 46. szám - A XXVII . német jogászgyülés. Folytatás

1Ö2 A J nem éltek, az özvegyen maradt felperest a törvény által biztosított özvegyi jogától meg nem fosztja; és minthogy ennélfogva az özvegyi jog megtagadására ok fenn nem forog, az özvegyi jog ellen emelt kifogás mellőzésével, felperesnek özvegyi joga a hagyatékot terhelőleg megállapítandó volt. Tekintve azonban, hogy az özvegyi jog a férj egész hagyatékára csak abban az esetben terjed ki, ha a férj után származó törvényes örökös nem marad, mivel az L T. Sz. 1 • >. §-a szerint az özvegyi jog megszorítását a leszármazó egyenes örökös követelheti, de tekintve különösen, hogy az 1840. évi VIII. t.-c. 18. §-a szerint a volt jobbágyaknál, ha az örökhagyó után előbbi házasságból származó gyermekek maradtak, az özvegyet özvegyi tartás fejében csak egy gyermekrésznek haszonélvezete illeti meg oly módon, hogy ezen egy gyermekrész a hagyatékból tartására kiszakittatván, annak egyedül évenkénti jövedelmét húzhassa, a felperesnek özvegyi tartását az Ítélet rendelkező részében megállapított összegben meg kellett ítélni és a feperest az ezt meghaladó összegre támasztott igényével el kellett utasítani, mert az özvegy arra, hogy a lakást és eltartást az örökhagyó örököséitől természetben és közös háztartásban vegye igénybe, nem kötelezhető, az a körülmény pedig, hogy az mgatlanok egy részének haszonélvezetét csak közös gazdálkodás mellett gyakorolhatja, a felek közt folytonos súrlódásra és viszálykodásra szolgáltatna okot, és mert különben is az özvegyi járadékoknak készpénzben való megállapítását a felperes és az alperesek közös megegyezéssel kérték, mert továbbá a felperes maga az egész hagyatéki vagyon évi jövedelmét 80 koronára értékesítvén, az elvont haszon fejében ezt az összeget követelvén, a keresetbe vett ezen jövedelmek fele volt részérc a fentebbiek szerint megállapítható, mivel a foganatosított szakértői becsű által megállapittatott, hogy ez az összeg ez egész hagyatéknak 105 koronára becsült évi jövedelméből fedezetet nyer. Az alperesek az évi háztartásdij utólagos fizetését ajánlván, a felperes ezt az ajánlatot hallgatólag elfogadta, de az 1840. évi VIII. t.-c.J 8. §. szerint is oz összeget az ingatlan hagyaték jövedelme illetvén meg, ezen jövedelem a gazdaság év lejárata után válik értékesithetővé, aminélfogva az alpereseket, mint ahagyatéki vagyon törvényes és végrendeleti örököseit az évi özvegyi tartásdíj ekkor való fizetésére kellett kötelezni, a gazdasági év pedig a naptár szerint a fennálló gyakorlat alapján minden év november hó 1-én jár le. Alperesek a felperes részére megállapított tartásdijt az 1894. évi XVI. t.-c. 81. ij-a szerint biztosítani kötelesek s a minélfogva őket annak tűrésére, hogy a megállapított összeg a hagyatéki ingatlanra leendő bekebelezés által biztositassék, kötelezni kellett. Az alperesek lényegileg és túlnyomó részben pervesztesek lévén, az 1868. évi LIV. t.-c. 251. §-ának első bekezdése alapján a perbeli és az ezzel egy tekintet alá eső felebbezési költség viselésére kötelezendők voltak. Minthogy az első bíróság által a képviselők részére saját feleik irányában megállapított munkadíj és költség összege a per tárgyának értékére való tekintettel tulmagasan állapíttatott meg, ezt a rendelkező részben irt megfelelő kisebb összegben kellett meghatározni. A jelen ítélettel csupán az özvegyi jogra vonatkozó kérdés döntetvén el és a hagyatéki eljárás cként befejezést nem nyervén, a hagyatéki ügy teljes lebonyolítása céljából, illetve a hagyaték átadása végett az 1894. évi XVI. t.-c. 86. £-a alapján az ítéleteknek áttételét hiteles kiadványban a hagyatéki bírósághoz elrendelni kellett. Az ítéletek egyik kiadványának a törvényszéki elnökkel leendő közlése iránti rendelkezés a 38,513/901. sz. igazságügyminiszteri rendeleten alapszik. A m. kir. Kúria (1904. évi szeptember hó 6-án 5,298/1903. p. szám alatt) itéít: A másodbiróság Ítélete indokainál fogva helybenhagyatik és a felek képviselőinek felebbezési dija a bélyegkiadáson felül képviseltjeik irányában egyenként 12 koronában megállapíttatik. A törlési nyilatkozat bélyegköltségét ellenkező kikötés hiányában az tartozik viselni, aki a törlési nyilatkozatot kiállitani köteles. (A m. kir. Kúria 1904. június 27. 3,409. p. 1903. sz.) Az ingatlan adásvételét tárgyazó jogügylet után kivetett illetéket, ha az iránt a szerződésben megállapodás nincs, a vevő tartozik viselni. (A m. kir. Kúria 1904. június 2f. 8,153. p. 1903.) Bérleti idő lejártával a bérbeadó kérelmére a bérleti jog kitörlésének a jogosított törlési nyilatkozata nélkül is helye van, mivel a jog bekebelezése csak a bérleti jogviszony biztosítására szolgál. (A m. kir. Kúria 1904. szept. 14. 2,867/19ü4. sz. a.) Ha válóperben a felek a jegyzőkönyvi tárgyalás első napján az ügy érdemében nem tárgyalnak, az uj kifogások az elhalasztott második avagy harmadik tárgyalási határnapon is felhozhatók és érvényesíthetők. (A m. kir. Kúria 1904. április 7. 1,555. sz. a.) Az állandó ítélkezési gyakorlat megállapította, hogy az, ki rokonát jogtalanul és szándékosan megöli, ez után az öröklésre érdemetlen és mint ilyen ugy tekintendő lévén, mintha az örökhagyó előtt elhalt volna, abból kizárandó. Az ítélkezési gyakorlat azt is megállapította, hogy az érdemetlenség következménye nem hat ki az érdemetlen örökös gyermekeire, ezek tehát a saját jogukon örökölhetnek. (A m. kir. Kúria 1904. szept. 20. 2.973/904. p. sz. a.) OG Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kölcsön kieszközlésénél a cél csak abban az esetben van elérve, ha a kölcsön folyóvá tétetik : a felperes részéről a kölcsön engedélyezése körül eddig kifejtett és pusztán előkészítőnek minősíthető tevékenység a közvetítés követelhetésére való jogosultságot nem állapithatja meg. A szegedi kir. törvényszék mint váltóbiróság 1903. évi július hó 9-én 11,930/1903. v. sz. a.) Szűcs József dr. ügyvéd által képviselt K. Antal felperesnek, Grosz Dezső dr. ügyvéd által képviselt id. R. Jakab alperes ellen, 514 K. tőke s jár. ir. ügyében következőleg itélt: Az 1903. évi május hó Ki-án 8,950/1903. v. sz. alatt kibocsátott sommás végzés hatályon kívül helyeztetik, felperes keresetével elutasittatik, és végrehajtás terhével arra köteleztetik, hogy alperesnek perköltséget 3 nap alatt megfizessen. Indokok: Az nem vitás a felek között, hogy alperest felperest azzal bizta meg, miszerint ingatlanaira egy 34,000 koronás kölcsönt közvetítsen, a kereseti váltót pedig a közvetítési dij biztosítására adta a felperesnek ; és az sem vitás, hogy felperes ezt a kölcsönt a «magyar országos központi takarékpénztárinál megszavaztatta, a kölcsönösszeg azonban azért nem folyósittatott, mert a telekkönyvi hatóság a kölcsönre vonatkozó zálogjog bekebelezése iránti kérvényt elutasította. Annak cibírálásánál, hogy ily tényállás mellett felperest a közvetítési dij megilleti-e, az a döntő, hogy felperes azt a szerződést, melyből folyóan a dijat követeli, a maga részéről teljesitette-e, illetőleg ha a szerződés teljesedésbe ment, e miatt a mulasztás melyik félt terheli ? Felperesnek azt az álláspontját, hogy a szerződés a kölcsön megszavaztatásával teljesíttetett, a kir. törvényszék jogosnak nem találta; mert a I)) alatti okirat szerint a kölcsön feltételesen fa telekkönyvben keresztül viendő módosításoktól feltételezetten) szavaztatott meg, a kölcsön megszavazásának hatálya tehát, minthogy a feltételek nem teljesíttettek, be nem állott, sőt a D) alatti okirat Ifi. pontja szerint abból folyóan, hogy ez okirat keltétől (1902. december őrétől) számított 4") nap eltelt anélkül, hogy a feltételek teljesíttettek volna — most már a pénzintézet a kölcsön folyósítását minden indokolás nélkül megtagadhatja, a kölcsön megszavazása tehát hatályát vesztette. Ebből folyóan már most az a további kérdés bírálandó el, hogy a szerződés nem teljesítése miatt a mulasztás a felperest terheli-e, avagy az alperest? A pancsovai kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatóság 3,309/903. tk. sz. végzésével a zálogjog bekebelezése iránti kérelmet azért utasította el, mert egyrészt a zálogjognak a magyar országos központi takarékpénztár javára való bekebelezését kérő id. R. Jakabnak a telekkönyvi tulajdonosként bejegyzett R. J.bal való személyazonosságát igazoltnak nem találta; másrészt pedig, mert R. J. javára a tulajdonjog az 1885. évi XXIV. t.-c. 25. §-ában foglalt megszorítással van bekebelezve, és ennek a megszorításnak megszűnte nem igazoltatott. Felperes, aki arra vállalkozott, hogy az alperes ingatlanaira kölcsönt szerez, az ingatlanok nyilvánkönyvi állapotának nem ismerésével nem védekezhetik, mert a nyilvánkönyv mindenki által betekinthető. Ez okból ha felperes a szerződés tárgyára, az alperes ingatlanai telekkönyvi állapotára vonatkozóan tévedésben volt, ez a tévedés nem vétlen, és így a felperes javára nem szolgál. Abból folyóan, hogy felperes fennforgó nyilvánkönyvi állapot mellett is a kölcsönnek az ingatlanokra való megszerzésére vállalkozott, ellenkező kikötés hiján őt terhelte a kötelezettség a zálogjog bekebelezését gátló akadályok elhárítására ; minthogy tehát felperes nem is állítja, hogy alperes az ingatlanok tulajdonosával azonos nem volna, ő tartozott volna az azonosság igazolására szolgáló adatokat beszerezni, és szintúgy őt terhelte a kötelezettség, hogy azoktól, akik az ingatlanokra az 1885: XXIV. t.-c. 25, S-a értelmében jogokkal birnak, az ingatlan megterheltetéséhez a felhívott t.-c. 25. ??-a szerint szükséges engedélyt megszerezze. .Minthogy pedig felperes ezeknek a kötelezettségeinek eleget nem tett, azért megállapította a kir. törvényszék, hogy a szerződés nem teljesítése miatt a mulasztás a felperest terheli. Jogszabály, hogy a szerződésből folyó jogokat ellenkező kikötés hiján csak az érvényesítheti, aki a szerződés és kötelezettségeinek eleget tett. E jogszabályból és a fent előadottakból következik, hogy felperes a közvetítési dijat mindaddig, mig a kölcsönt alperes részére nem folyósittatja, (amivel a kölcsön közvetítése befejezve van) a közvetítési dijat nem követelheti ; és nem szolgál itt felperes javára az, hogy alperes az E. alatti levelet, amelyben kijelenti, hogy a kölcsön keresztül vitele» (Durchführung)-ért felperesnek 514 koronát fizet és ide vonatkozóan elfogadmányát küldi, a kölcsön feltételes megszavazása után irta ; mert alperes az E) alattiban is a közvetítési dijat «a kölcsön keresztül viteléért* kötelezte, felperes azonban a kölcsönt meg sem szerezte, tehát nem «vitte keresztül.» A biztosítéki váltó csak akkor érvényesíthető, ha az a követelés, a melynek a biztosítására adatott, lejárt. Minthogy pedig felperes díjkövetelése az előadottak szerint nem járt le, azért a kereseti váltót nem érvényesítheti. Ez az oka, hogy a sommás végzés hatályon kivül helyeztetett, és felperes keresetével elutasittatott. A szegedi kir. ítélőtábla (1903. évi december hó 2-án 4,303/1903. p. szám) következő ítéletet hozott: Az elsőbiróság ítélete helybenhagyatik. Indokok: A felperes kifejezetten beismerte, hogy az alpe-