A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 46. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez a magyar ügyvédi kérdéshez. (Folytatás.)

328 A JOG mát, hogy bünös-e vagy ártatlan; hogy büntethető-e vágy mentesül a vádlott, a királyi Kúria discretiojára bizza ugy a megtorlást követelő sértett, mint a büntetés diffamatiójától remegő vádlott érdeke. Szervezeti, bürokratikus szempontok nem lehetnek irányadók egy törvény revislöjánál, azokat a nehézségeket melyeket a gyakorlati alkalmazás zudit az adininistrátiora, administrativ utón létszámszaporitással lehet könnyiteni, de azt a legfelsőbb, legilletékesebb declaratiot, amely a Kúria tekintélye révén az egész magyar társadalom lelkében és óhajtásában él, nem szabad elzárni a szabadságvesztéssel büntetendő vétségek egyik esetében sem, mert mindenkinek joga van keresni az igazságot és a törvénynek módot kell nyújtani arra, hogy az a lórum szolgáltassa aze, akit a társadalom hite és bizalma joggal tekint a legfőbb bitónak. A birói illetőség tekintetében az általános szabály, amely végig vonul az e tárgyban rendelkezéseket tartalmazó 1868. LIV. tcikk 30—35 §-ban, hogy abban az esetben, ha a rendes birói illetőségtől eltérésnek helye van, a felek szerződésileg megállapíthatják, hogy a jogviszonyból származó peres kérdések elbírálására melyik bíróság legyen illetékes, ezen kitejezett akaratnyilvánítás erősebb, mint a 35. rendelkezése. Ezen törvényszakasz ug) anis arról rendelkezik, hogy a szerződés érvénytelenítése teljesitése, valamint a teljesítés elmulasztásából származó kártérítési keresetek azon bíróság előtt is indíthatók, hol a szerződés létrejött vagy a hol a teljesítésnek a dolog természete szerint történnie kell Ezen facultativ jogosultság teljesen értéktelen és hatálytalan és mint pergátló körülmény sikerrel nem érvényesíthető, ha a felek egy meghatározott bíróságra bizták a szerződésben az ebből származható perek tekintetébeni illetőséget. Természetes, hogy a birói mérlegelés bírhat olyan erővel, a szerződések interpretatioja olyan hatással, hogy ezen szabály is megdől. Például valaki bérbeadja az ingatlanait. A bérleti szerződés megkötése időpontjában, a bérbeadó budapesti lakos volt, a ki a bérleti szerződésbe bevétette azon kikötést, hogy a szerződésből származó mindennemű peres kérdések elbírálására a budapesti IV. kerületi járásbíróság bir illetékességgel. Időközben a bérbeadó személyében változás állott be és az uj tulajdonos, a bérlő ellen, ennek személyes bírósága előtt, a mely reá nézve is személyes biróság, keresetet indit. Megjegyeztetik, hogy a bérleti visszonyra bérbeadó személyváltozása semminemű hatást nem gyakorolt és a kereset alapját az eredeti szerződés egyes intézkedéseinek a bérlő által megsértése képezi. A bérlő pergátló kifogást emel a 27. §. 2. pontja alapján, mert a budapesti IV kerületi kir. járásbíróság illetékessége köttetett ki a szerződésben. A mélyre járó és gondosan analisáló bíró arra való tekintettel, hogy az eredeti szerződésben foglalt kikötés kizárólag az akkori budapesti lakós bérbeadó érdekében történt, a mely érdek a személyváltozás folytán megszűnvén s igy a személyes biróság illetékessége felel meg ugy a felperes, mint az alperes közös érdekeinek, — a pergátló kifogást elutasirani fogia. Az 1868. LIV. tcikk 30. ij-ának a 33. §-hoz visszonya kérdésében interpretatiora van szükség. Azon szabály, hogy a kereskedelmi társaságok, közintézetek és cégek a közintézet illetve a telep birói illetősége alá tartoznak, a passiv perképességre vonatkozik. Vagyis ők alperesként csak ezen biróság elé idézhetők, mint felperesek azonban facultativ joggal bírnak arra nézve, hogy az alperes ellen akár a telepre illetékes bíróságnál, akár pedig alperes személyes bíróságánál indítsanak keresetet. Ugyan ilyen facultativ jogot ad a bejegyzett kereskedőnek a törvény a könyvkivonat és számlaköveteléseiből eredő követelésekre nézve, a melyek alapján a 1(1 illetve 2 évi határidőn belül, akár a könyvvitel bírósága, akár pedig az alperes személyes bírósága előtt pert indíthatnak. A házassági, örökösödési, felhívási és számadási perek illetősége zárt, határozott és absolut; attól eltérésnek sem a felek akarata illetve ellenkező kikötése, sem pedig bárminemű ténybeli támpontok vagy körülmények esetén sincs helye. A birtok és telekkönyvi hatóságok hatáskörébe tartozó perek tekintetében a birói illetőség annyira részletesen, gyermekesen világosan van a törvényben megállapítva, hogy azok tekintetében az illetékesség ellen emelt kifogások a törvény szövegének szinte szó szerint való felolvasásával és alkalmazásával minden töprengés sőt gondolkozás nélkül eldönthetők. \Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. .Folytatás.*) Ha most evvel szemben Ausztria és hazánk bíróságát és ügyvédségét tekintjük, ugy azt tapasztaljuk, hogy Ausztriában éppúgy, mint nálunk a biró és ügyvéd nevelése és képzése egymástól teljesen elütő. A nevelés és képzés különféleségénél még szembeötlőbb a szervezés alapjának és gondolatának különfélesége. Hazánkban az ügyvédség tüggetlen és szabad alapon van szervezve; legmagasabb jogi minősítés, autonómia, autonóm — bár korlátolt — fegyelmi bíráskodás, az egész országra kiterjedő ügyködési jog, a függetlenséggel és szabadsággal szoros kapcsolatban álló hagyományok és intellectualis függetlenség azok az oszlopok, melyeken a magyar ügyvédség intézménye nyugszik. A biróság hivatalnoki szellemben és alapon van szervezve ; zárt testület, titkos minősítés, anciennitáson alapuló kinevezési rendszer, elnöki hatalom, statisztikai kimutatás, rideg hierarchia pedig azok az oszlopok, melyeken a magyar birói szervezet felépült. Lehet-e csodálni, hogy ! egészen más szellem és felfogás hatja át a bíróságot és más : az ügyvédséget és lehet e csodálni, hogy ennélfogva biró ! és ügyvéd egymást soha meg nem érti és köztük állandó az ! antagonizmus ? A biróság és ügyvédség szervezetének azon egyedül helyes alapgondolata, amely külföldön — Ausztriát kivéve — többé kevésbé keresztül van vive, hogy a biróság és ügyvéd ; ség szervezetének egymással szerves összefüggésben kell I állania, nálunk teljesen, — sőt ez alapgondolatnak avval a ; szurrogátumával is, hogy időközönkint egyes jelesebb ügyvé; dek magasabb birói hivatalra kineveztessenek, teljesen felhagy; tak és ma már az ügyvédnek bíróvá való kinevezését a birói ság elleni merényletnek tekintik. Megvan azonban nálunk az a'apgondolatnak a viszája, mondhatnók az alapgondolatnak í karrikaturája abban, hogy a kompromittált, munkaképtelenné i vált vagy más okoknál fogva nyugdíjba menni kényszerült i birák minden nehézség nélkül az ügyvédi karba átléphetnek. Ha pedig mérleget állítunk fel a bíróból lett ügyvédre és az ügyvédekből lett bíróra nézve, ugy azt találjuk, hogy a birói karból az ügyvédi karba átlépettek nem valami különös díszére váltak az ügyvédi karnak, sőt egyik másik még komp romittálta is, mig az ügyvédből kinevezett birák majdnem kizárólag a biróság nagy diszét képezik. Ezekben vázoltuk azon főbb okokat, melyekből nálunk az ügyvédellenes irányzat keletkezett. Ezt az ügyvédellenes irányzatot pedig napról napra egy további, igen sajátságos konfuslo táplálja. Ugyanis már a bevezetésben rámutattunk arra, hogy hazánkban az alkotmányos élet újbóli megindulásától fogva, minden intézmény a kormányzás és törvényhozás gondoskodása tárgyát képezte és minden intézmény s ezek közt az igazságügy minden vidéke a haladó kor igényeihez képest a politikai és pénzügyi lehetőség szerint fejlesztetett vagy legalább az arra irányuló törekvés nyilatkozott meg, — csak az ügyvédség volt mindig a kormányzás, a törvényhozás, valamint a társadalmi mozgalom mostoha gyermeke. Alkotmányunk visszaállításától fogva minden uj kormány kormányra lépése alkalmából adott programmjában megjelölte az állami életnek mindama nyilvánulásait és intézményeit, melyek különös gondoskodása tárgyát fogják képezni és melyeket fejleszteni, kiépíteni vagy átalakítani szükségesnek tart. Az ügyvédség intézményét azonban sohasem hallottuk említeni! Ennek oka ped'g abban keresendő, hogy az ügyvédellenes irányzat már oly általánossá vált, hogy az alól magát sem a kormány, sem a törvényhozás, sem a társadalom, sem semmiféle tényező emancipálni nem tudja. Megdöbbentő valóság ! Ez a nemtörődés azonban meghozta a maga gyümölcsét. A magyar ügyvédség, ez a nagy, egy dicső múlttal bíró alkotmáÍ nyos biztosíték, — ma egy súlyos beteg. Befelé tekintve, az ügyvédség a teljes desorganitatio képét tárja elénk ; fejetlenség, céltudatlanság, és kapkodás mindenfelé; testületi szellem és kari összetartás helyett egyéni érdekek szövetkezése ; egységes és önérzetes fellépés helyett a visszonyokkal való megalkuvás. Kifelé tekintve, sem tekintélylyel, sem vagyonnal, sem igazságügyi, sem társadalmi sulylyal nem bir a magyar ügyvédség; egy szükséges rossz. Ilyen beteges állapotban a magyar ügyvédség magasztos hivatását és feladatát természetesen nem töltheti be kifogástalanul. A nem törődésnek, sőt az ügyvédség céltudatos elnyomásának a következményével szemben már most a hivatalos és nem hivatalos világ facies hippocratica-]* rámutat az ügyvédség e beteges állapotából folyó funkcio*) Előző közlemény a 45-ik számban.