A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 46. szám - Néhány szó a kir. törvényszékek és felsőbiróságok ügykezeléséhez

De meg kell tudni azt is, hogy a kir. közjegyzőknek Y nemcsak a községi jegyzői, hanem a birói karban is vannak oly ellenségei, akik hol negatív, hol positiv működésükkel hátráltatják vagy kisebbítik a kir. közjegyzők sikereit. Ezt mindenütt be lehet tényként bizonyítani, visszamenőleg is. És többnyire onnan van az, hogy pl. a hagyatéki eljárásban hibák vannak egyben is, másban is és visszakerülnek az ügyiratok némely hagyatékban több izben is a kir. közjegyzőkhöz «pótlás végett» olyannyira, hogy a pótlások, a toldás-foldozás több időbe és pénzbe kerülnek, mint maga az érdemi tárgyalás és megosztályozás; ami miatt a látszat a kir. közjegyző ellen szól és az ódium reá háramlik. Ez ellen kell védekezni a kir. közjegyzőknek; ez ellen keltem védekezésre én is, mikor hagyatéki bíróságomhoz a következő kérvényt adtam be: «Tekintetes Kir. Járásbíróság mint hagyatéki Bíróság! Midőn megbízásom folytán az 1894: XVI. t.-c. 68. §-a értelmében kell eljárnom, vagyis amennyiben oly körülmények forognak fenn, amelyek mellett az örökhagyónak mint tényleges birtokosnak tulajdonjoga az 1892: XXIX. t.-c. ide vágó rendelkezései alapján az örökhagyó nevére bejegyezhető, a helyszínére tűzöm ki a hagyatéki tárgyalást is és már idézéskor felhívom az örökösöket, hogy a vonatkozó összes irataikat, különösen az örökhagyó nevén még nem álló ingatlanok szerzésére vonatkozó okmányaikat, s az esetleg elhalt telekkönyvi tulajdonosok bélyegmentes halottleveleit beszerezzék és magukkal hozzák. Az örökösök, ha megjelentek is, a kívánt okmányokat rendszerit be nem hozták; sőt ez alkalommal mondatik be pl hogy nem az egész parcella tartozik a hagyatékba, hanem annak csak kis része pl. Vio-ed, '/„-ed vagy Vs-ad, vagy fele lett az örökhagyóé, s hogy a társbirtokosok illetőségeitől telekkönyvileg is elakarják különíteni a hagyatékba eső részt. Ilyen esetekben meghallgatandók lévén a társbirtokosok is, őket megkellene szabályszerűen idéztetni; de mivel ezek majdnem mind földműves és napszámos emberek, s nem tartózkodnak otthon, mindnyájukat azonnal előállítani nem lehet, tehát a tényleges birtoklási tárgyalást sem lehet megtartani, hanem ujabb tárgyalási határnapot kell a helyszínére kitűznöm, ami természetesen uj készkiadásokkal és költségekkel is jár ! és még igy is megtörténhetik, hogy az ujabb tárgyaláskor sem hozzák el okmányaikat; vagy nem mindenik örökös ismeri a tényállást, nem tudja az átruházások, átszállás idejét pontosan meghatározni, bemondani; a halottlevelet éppen nem, vagy nem mindet szerezte meg; szóval a bizonyítékok hiányosak, a láncolat hézagos, s a tkvi hatóság esetleg—illetőleg rendszerint — pótlást rendel! A sok huza-vona, felesleges fáradozás és nagyobb költségek elkeiülhetése tekintetéből a következő hivatalos előterjesztést teszem : Az örökösödési törvény -40. §-a rendeli, hogy «a leltárba hivatalból foganasitott kinyomozás utján fölveendő minden vagyontárgy, mely az örökhagyónak elhalálozásakor birtokában volt.» Ez tehát az ingatlanokra és kivált olyan ingatlanokra is vonatkozik, melyek tkvileg örökhagyó nevén nem vezetvék. A töivény ezen utasításának a leltározó közegek rendszerint hiányosan tesznek eleget, — a valóságnak meg nem felelő becsléseket nem is érintve, — igen gyakran pedig semmiféle kinyomozások nem történnek. Kérem tehát a hagyatéki Bíróságot, méltóztassék a leltározó közegeket utasítani, hogy mindazon esetekben, midőn a hagyatékba oly ingatlanok tartoznak, melyek az örökhagyó nevén nem vezettetnek, hivatalból nyomozzák ki, hogy a telekkönyvi tulajdonosok élnek-e és hol tartózkodnak ? Ha meghaltak, — hol és mely évben haltak el ? Hagyatékuk le volt e tárgyalva} — kik az örököseik r Van-e osztályos egyezség, végrendelet, vagy átadó végzés : Van-e a tkvi tulajdonosoktól esetleg Örököseiktől adásvételi szerződésük r Voltak-e közbeeső átruházások ? — kik voltak a tényleges birtokosok s hol laknak r — illetve maradt-e írásos szerződésük ? Van-e az örökhagyóknak mint tényleges birtokosoknak az ingatlan megszerzését igazoló írásos szerződésük ? stb. Azután tanítsák ki az örökösöket, tényleges társbirtokosokat, hogy az igy kinyomozott adatokra vonatkozó irományaikat, az átruházási százalék kifizetését igazoló nyugtákat a kir. közjegyző által kitűzendő tárgyalási határnapig beszerezzék és a tárgyalásra magukkal vigyék. Ez az ügymenet gyorsítását és az eljárás^olcsóbbá tételét eredményezi és biztosítja. Hivatalos tisztelettel: Szeghalmon, 1903. július 29-én. Csorba Géza kir. közjegyző.» Nagyon csalódik, aki azt hiszi, hogy ezen előterjesztésemet az én hagyatéki bíróságom megszívlelte s a leltározó közegéket ily értelemben utasította volna ; — a kérvényre még csak végzést sem hozott, az elintézésről nem értesített. — Azóta máig minden a régi tempóban mozog a jogkereső közönség kárára és a kir. közjegyző ditfamálására. Néhány szó a kir. törvényszékek és felsőbíróságok ügykezeléséhez. Irta OMAZTA LAJOS, temesvári kir. ítélőtáblai segédhivatali igazgató. Hogy a kir. járásbíróságoknál életbeléptetett «lajstromrendszer» a gyakorlatban mikép vált be, melyek annak előnyei és hátrányai ?, — ezzel a kérdéssel nem szándékozom most foglalkozni ; csak constatálom, hogy ennek a rendszernek életbeléptetésével igazságügyi kormányunk — igen helyesen — eltekintett a régi, elavult körülményes kezeléstől, felhagyott a formaimádással s a kezelés egyszerűsítésének terére lépett. Ma, a lajstromrendszer életbeléptetésének hetedik évében azok előtt, akik a bíróságok ügykezelésével behatóan foglalkoznak, önként felmerül az a kérdés, hogy igazságügyi kormányunk miért állt meg, miért vesztegel annyi ideig az első lépésnél s ha ez a rendszer a gyakorlatban bevált; megfelelő módosítással miért nem lépteti azt életbe a kir. törvényszékek és felsőbíróságoknál is, miért kell a Kúriánál, a kir. Ítélőtábláknál és a törvényszékeknél a régi, tetemesen több és felesleges munkával összekötött kezelési rendszert fenntartani? mikor az egyszerűsítés az említett bíróságoknál is minden nehézség nélkül keresztülvihető. A kir. járásbíróságok ügyvitelének az 1897. december 30-án 73,465.1. M. szám alatt kiadott rendelettel megállapított szabályai nevezetes helyet foglalnak az igazságügyi reform-munkálatok sorában. Jelentékeny igazságügyi érdek fűződik ahhoz, hogy a bíróságok ügykezelése célszerűen legyen szabályozva; a célszerűség ismertető jele pedig annak a visszonynak felismerésében és megfelelő figyelembevételében áll, amely a birói tiszt és a bírósági segédszolgálat között áll fenn. A legjobb anyagi törvény is holt betű, ha egy jó eljárási törvény nem támogatja. És a legjobb eljárási törvény is hiányosan működik, ha nincsen helyes alapokra fektetett s a célnak megfelelő kezelési rendszer. Ebben rejlik a bírósági ügykezelés jelentősége. Ez ád fontosságot a kezelőhivatalnok működésének. A kezelőhivatalnok az igazságszolgáltatás egyik lényeges tényezője, aki részére a kezelés uj rendje több tekintetben nevezetes jogokat, önállóbb szerepkört biztosit, de akire fokozott mértékben hárul a kötelesség, hogy behatóan tanulmányozva az ügykezelés szabályait, tiszta képet nyerjen feladatáról, melyet pontosan, lelkiismeretesen és ami fő: öntudatosan kell teljesítenie. A cél, melyet a reform szem előtt tart, az, hogy a kezelés egyszerű, de egyúttal megbízható is legyen. A kezelés csak eszköz. Eszköze az ügy helyes ellátásának. Biztositéka annak, hogy a bíróságok hatáskörébe tartozó ügyben az alaki és anyagi jog szabályai a kellő módon és kellő időben alkalmazást nyerjenek. Ugyanazért a bíróságok ügy kezel csenek nem szabad szövevényesnek és nehézkesnek lennie. Kerülni kell mindazt, ami a kezelés formáit bonyolítja, átlátszóságukat csökkenti s a birói intézkedés megtörténtét és foganatbavételét akadályozza. Az egyszerűségre való törekvés az ügykezelés uj rendjének vezér eszméje. Ha ezt én mondanám, nekem bizonyára nem hinné el senki azt, hogy a kezelés ennyire fontos, de nem én mondom ; idéztem a járásbíróságok ügyviteléhez irt Lányi-féle útmutatás bevezetéséből, s ha ezt olyan tekintély állítja és vallja mint Lányi Bertalan; ha ez mind igaz és való, kérdem : miért érvényesíttetik ez csak a járásbíróságoknál és miért nem a többi bíróságoknál is, miért kezelünk mi még ma is a régi szövevényes és nehézkes rendszer szerint, mely bonyolítja a kezelés formáit s csökkenti átlátszóságukat ? Vagy talán a kir. törvényszékek és lelsőbiróságoknál már nem fűződik jelentékeny igazságügyi érdek ahhoz, hogy az ügykezelés célszerűen legyen szabályozva? itt az igazságszolgáltatásnak nem egyik lényeges tényezője a kezelőhivatalnok, kinek feladatát pontosan, lelkiismeretesen s a mi fő: öntudatosan kell teljesítenie, hanem már csak öntudatlanul működő, rubrikákat kitöltő lelketlen gép, akit önállóbb szerepkörrel felruházni nem lehet s meg kell kötözni a kezelést bonyolító, nehézkes és szövevényes formákkal. Érthetetlen az, hogy ha a kir. járásbíróságoknál elég egy ügyet csak egyszer bevezetni a lajstromba, minek akkor a kir, törvényszékek és felsőbíróságoknál egy ügyet kétszer, ötször., hatszor, sőt igen sok esetben többször is teljes szöveggel beiktatni? Ha ott a mutatót csak az alperesek nevéről kell vezetni miért kell emitt a felperesek nevéről eszközölt bevezetésekkel a mutató elkészítésének munkáját ok nélkül szaporítani ? Ha a járásbíróságoknál az ügyeket az irattárban minden akadály nélkül lehet a lajstrom sorszámai alatt elhelyezni és feltalálni,