A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 44. szám - A XXVII. német jogaszgyülés. (Folytatás.)

174 A JOG 1894. évi november havában létesült és a melyre vonatkozólag az emiitett gyár által kiállított kötésievei eredeti példányát felperes a keresethez A. alatt csatolta, hivta fel az alperes, mint az emiitett budweisi gyár jogutóda felperest, az A. alatti okiratban magára vállalt szállítási kötelezettségének teljesítéseként - a kijelölt mennyiségű kénegnek alperes részére szállítására. — A becsatolt levelezés tartalmából pedig kitűnik, hogy a 2-/. alatti levél folytán megindult alkudozások vezettek az alperestől származó B. alatti levéllel szabályozott arra a megállapodásra, mely szerint felperes köteles volt alperesnek a B. alattiban kitüntetett 105 vasúti kocsira való kiviteli kéneget az ezen levélben közelebbró'l körülirt feltételek mellett szállítani, s ez az alperes által kiállított és valódinak elismert B. alatti okirat azt is bizonyítja, hogy alperes a B. alattiban felsorolt feltételek kikötése mellett világosan elismerte, miként az ügyletre vonatkozó minden egyéb feltétel, mely a budweisi műtrágya és vegyszergyár által az 1894. évi november hó 12-én felperes részére kiadott kötéslevélben előfordul, szinten érvényes. .Minthogy pedig az A. alatti kötéslevél záradékában világosan és határozottan kiköttetett, hogy vitás esetekben mindkét fél aláveti magát a budapesti áru és értéktőzsde választott bírósága döntésének; továbbá minthogy a B. alatti okiratnak hivatkozott kijelentésénél íogva minden kétségen kivül áll, hogy alperes a B. alatti kiállításával az A. alatti okiratnak a választott bírói kikötésre vonatkozó rendelkezését magára nézve szintén kötelezőnek elfogadta, s minthogy arra való tekintettel, hogy az ügyletben részes felek mindegyike kereskedő és maga az ügylet tárgya is kereskedelmi ügylet, minden kétségen felül áll, hogy feleknek a tőzsdebiróság kikötésérc vonatkozó megállapodása joghatályos (1881. évi LIX. t.-c. 94. §. b. pont),— alperesnek a B. alatti okirattal szabályozott jogviszonyból származtatott keresettel szemben előterjesztett az a kifogása, hogy a tőzsde választott bírósága irányában ez eljárásra írásbeli alávetés hiányában nem illetékes, törvényes alappal nem bir; miért is a neheztelt végzés megváltoztatásával a rendelkező rész értelmében volt határozat hozandó. Alperesnek az alaptalan illetőségi kifogás tárgyalásával és a sikeres felfolyamodással, okozott költségekben történt elmarasztaltatása a ptrs 251. §-án alapul. A m. kir. Kúria (1904. évi szept. 7-én 1,240 1904 v. sz. a.) végzett: A másodbiróság végzésének megváltoztatásával, az első bíróság végzése hagyatik helyben és felperes végrehajtás terhével köteleztetik alperes részére felfolyamodási költséget 15 nap alatt megfizetni. Indokok: Az 1881 évi LIX. t.-c. 94. §-ának b. pontja értelmében a kereskedők közt kereskedelmi ügyletekből felmerült peres kérdések elbírálása, az áru és értéktőzsde választott bíróságának hatásköréhez csak abban az esetben tartozik, ha a felek magukat annak a kivételes bíróságnak írásban is kifejezetten alávetik. Minthogy pedig a kereset alapjául B. alatt csatolt okiratban alperes magát az áru és értéktőzsde választott bíróságának kifejezetten alá nem vetette, az pedig hogy azt későbben Írásban tette volna, nem is állíttatott; minthogy továbbá kifejezett kijelentés hiányában a kivételes bíróság illetékességének elfogadása az okirat egyéb tartalmából, átvitt értelemben vagy következtetés utján megállapítást nem nyerhet: a másodbiróság végzésének megváltoztatásával az első bíróságnak az illetékességet leszállító végzése volt helybenhagyandó. A költségben való marasztalás felperes ügyvesztességének a folyománya. A kereseti váltó az alperes által a felperes részére a csatolt okiratban kikötött ügyvédi munkadíj és tiszteletdíj fedezetéül adatott. Tekintettel arra, hogy a tiszteletdíjra vonatkozó ezen előleges egyezkedés az 1873 : XXXIV. t.-c. 54. £-a követel- | ményeinek megfelelöleg okiratban foglaltatott, ezen tiszteletdíj az I annak fedezetéül adott kereseti váltó alapján is érvényesíthető ugyan ; de mert sem az ügyvédi munkadíj, sem pedig a tiszteletdíj számszerűleg meg nem állapittatott,felperes köteles a fedezeti váltó alapján érvényesített követelését substanciálni és számszerűleg megjelölni, hogy mindkét címen mily alapon és mily összeget vesz alperes ellen követelésbe, mivel alperes csak ez esetben terjesztheti elő a felperesi követelés elleni kifogásait és az arra vonatkozó bizonyítékait. A debreceni kir. törvényszék mint váltóbiróság (1903 december 11-én 17,696/1903 v. sz. alatt) Kardos Samu dr. ügyvéd felperesnek, Varga Lajos dr. ügyvéd által képviselt G. L alperes ellen 3,000 K. tőke s jár. iránti ügyében ítélt: Az 1003 évi november hó 3-án 15,579/1903 v. sz. a. kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperes keresetével elutasittatik és alperes részére a perköltségeknek három nap alatt végrehajtás terhével leendő megfizetésére köteleztetik. Indokolás: Alperes a kereseti váltón látható név aláírása valódiságát kifejezetten beismerte. Beismerte azt is, hogy a kereseti váltót felperes részére abból a célból adta biztosítékul, hogy felperes a néh. H. 1. és G. I). hagyatéka ügyének elintézéséül a hagyatéki vagyon 1, része, illetve fele részében meghatározott ügyvédi munka és jutalomdíj követelését biztosithassa, de azzal védekezett, hogy felperes a jelzett hagyatéki ügyek elintézésében semmi tevékenységet ki nem fejtett, ugy hogy ő a megbízást visszavonni kényszerült, s hogy az egész hagyatékból mindössze 1,634 K. 54 f. töke lett megítélve, s ez sem a felperes ügyvédi tevékenysége, hanem más megbízott ügyvédje munkálkodása alapján. Azt pedig határozottan megtagadta, hogy a kereseti váltó bármilyen mennyiségű készpénz értéket képviselne. Felperes beismerésével a részéről becsatolt C.) alatti okirattal bizonyítást nyert, hogy a kereseti váltó ugyanazonos a ('.) alattiban említett azzal az 1,500 frtos váltóval, melyet alperes a fennebb emiitett hagyatéki ügyek elintézése munkadijául kikötött Vs illetve a hagyaték fele értéke biztosításául felperesnek átadott. Tehát nem vitás, mikép a kereseti váltó még ki nem érdemelt és bíróilag meg nem állapított ügyvédi munkadijakról állíttatott ki, hogy tehát abba a felperes által állítólag alperes részére kiszolgáltatott apróbb szívességi készpénz kölcsönök összege bele nem vétetett, hanem ezekről a C) alatti értelmében egy külön egyéb 250 frtos váltó állíttatott ki. Minthogy ekként a jelen váltóper keretében nem képezheti elbírálás tárgyát, hogy a felperes a kereseti váltó alapján érvényesíteni kivánt, és a C.) alattiban kikötött munkadíjat tényleg kiérdemelte, mert azok a C.) alatti szerint nem váltóeljárás alá tartozó ügyekből merültek fel; minthogy továbbá felperes követelésének ténybeli alapját nem a váltó, hanem a ('.) alatti okirat képezi, a melynek érvényesítése az 1874: XXXIV. t.-c. 58. §. szerint az ügyvéd illetékes bírósága hatásköréhez tartozik; minthogy a még ki nem érdemelt ügyvédi dij iránti követelésnek váltó alakjába való öltöztetése és akként az ügyvédi dijak esetleges megállapítása kérdésének vagyis a C.) alatti okirat érvényességének, annak rendes köztörvényi útjáról a váltóeljárás útjára való terelése, a fenntebb felhivott törvényszakasz intézkedésével annyival inkább ellenkezik, mert a váltóper keretében a más ügyben kiérdemelt dijak mérlegelése és megállapítása nem eszközölhető : mindezeknél fogva a kir. törvényszék a kibocsátott sommás végzés hatályon kivül helyezésével felperest váltókeresctével elutasította, s mint pervesztest az 1868: LIV. t.-c. 251. S~a alapján a felmerült perköltség megfizetésére kötelezte. A debreceni kir. ítélő tábla 0 **04. leb. 9-én HH L904 p. sz. a.) ítélt: A kir. itélő tábla a kir. törvényszék mint váltóbiróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján helyben hagyja. A m. kir. Kúria (1904. június 3-án 511 1904 v sz. a.) ítélt : A másodbiróság Ítélete helybenhagyatik. Indokok: Az első bíróság ítéletének vonatkozó indokai alapján helyesen állapította meg azt, hogy a kereseti váltó az alperes által a felperes részére a C.) alaft csatolt okiratban kikötött ügyvédi munkadíj és tiszteletdíj fedezetéül adatott. Tekintettel arra, hogy a tiszteletdíjra vonatkozó ezen előleges egyezkedés az 1H74 : XXXIV. t.-c. 54. §-a követelményeinek megfelelöleg okiratba foglaltatott, ezen tiszteletdíj az annak fedezetéül adott kereseti váltó alapján is érvényesíthető ugyan, de mert a C. alatti okiratban sem az ügyvédi munkadíj, sem pedig a tiszteletdíj számszerűleg meg nem állapíttatott, felperes volt volna köteles a fedezeti váltó alánján érvényesített követelését substanciálni és számszerűleg megjelölni, hogy mindkét cimen mily alapon és mily összeget vesz alperes ellen követelésbe, mivel alperes csak ez esetben terjesztheti elő a felperesi követelés elleni kifogásait és az arra vonatkozó bizonyítékait. Felperes azonban eme kötelezettségének egyáltalán meg nem felelvén, a másodbiróság Ítélete a per főtárgyára nézve ezen, a perköltségre vonatkozóan pedig az elsőbiróság ítéletéből átvett, annak az 1868 : XLIV. t.-c. 251. S-ára alapított indokok alapján hagyatott helyben. Bünü ary ékben. A vádlott védője a 3p. 385. i--nak 1. c) és 3-ik pontja alapján jelentett be semmiségi panaszt és ahhoz a vádlott is csatlakozott. Minthogy azonban a vádlott az elsőfokú bíróság ítéletében egészben, tehát ugy a bűnösség kimondásában, valamint a büntetésre nézve abban is, hogy a Btk. 92. i>-a nem alkalmaztatott, megnyugodott ; minthogy ez okból a vádlott a kir. ítélőtábla ítélete ellen sem a bűnösség kérdésében a Bp. 385. tj-nak í. c) pontja alapján a jogos védelemnek, mint a beszámithatóságot kizáró ok alapjául szolgáló tényeknek fel nem ismerése és meg nem állapítása miatt, sem pedig a Bp. 385. ij-nak 3-ik pontja alapján, a Btk. 92. §-ának nem alkalmazása miatt, — habár a kir. Ítélőtábla a büntetést, a törvényben vont határok közt felemelte, - perorvoslattal nem élhet : ugyan azért a törvényben kizárt semmisségi panaszokat a Bp. 434. £-nak harmadik bekezdése szerint visszautasítani kellett. A nyitrai kir. törvényszék (1904. jan. 19-én 551. sz. a.) halált okozott súlyos testi sértés büntette miatt vádolt B. János elleni bűnügyében következőleg itélt: B. ). 43 éves, nős, büntetlen előéletű napszámos vádlott bűnösnek mondatik ki a Btk. 306. §-ába ütköző és a 307. §. 1-ső bekezdése szerint minősülő halált okozott súlyos testi sértés bűntettében, mit az által követett el, hogy Miaván, 1903. évi okt. 7-én délután $6 óra tájban ittas álllapotban B. J.-t a feletti erős felindulásában, hogy őt szidalmakkal illette és - te tolvaj elloptad a házamat* kijelentéssel meggyanúsította, ölési szándék nélkül akként bántalmazta, hogy először puszta kézzel arcul ütötte, majd mikor az ütés következtében a földre esett, patkós csizmájával több ízben mellbe rúgta és a bűnjeles ott talált fával ütlegelte, minek folytán annak négy bordáját betörte, ugy hogy B. I. a beállott szivhüdés és fulladás következtében meghalt; és ezért a Btk. 307. igának 1-ső bekezdése alapján a Btk. 91. §-ának alkalmazásával egy évi és hat hónapi börtönre ítéltetik.