A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 44. szám - A jogügyletek eltitkolásából származó jövedéki kihágásokról

A JOG jövedékek ellen elkövetett kihágások tárgyábani eljárást, a feljelentés, tényleirás, kihallgatások, továbbá a feljelentők és tettenkapókat megillető jutalékok és jutalmakat és a hivatalnokok visszonyait tárgyalja, az időközben kiadott kézikönyvek pedig, ámbár igen használhatóaknak bizonyultak be, mint segédkönyvek megfelelnek, de a zsinórmértékül szolgáló rendszeres törvénykönyvként nem szolgálhatnak és ennek nélkülözése folytán a hiányok ezekkel nem pótolhatók. Tekintve, hogy a jövedékbirság-alap, dacára a feljelentési és tettenkapási jutalékkifizetéseknek, az 1850. évtől kezdődöleg életbe léptetett jövedéki kihágásokból, eddig már kétszáz millió koronát meghaladja, méltán megérdemelné, de kivánatos is volna, hogy az állam ezen alapból, a fő jövedéki ágakról elkülönitve külön-külön szerkesztendő és gyakorlati példákkal ellátott jövedéki kihágási kézikönyvekre pályázatot nyitna és a legmegfelelőbből a hiányzó törvényt megalkotná. Az 1881. évi XXVI. t.-c. 29. ij-a alapján kiadott bélyegés illetékszab. 111. és 112. ij. szerint mindazon ügyek, melyeknek tárgyát a kincstár szándékos megrövidítését és károsítását célzó cselekmények, eltitkolások és kijátszások, valamint valótlan bemondások képezik, mint jövedéki kihágási esetek a kir. törvényszékek, mint pénzügyi bíróságok által büntetendők éspedig : Büntetésnek van helye a következő esetekben : a) ha oly okiratban, melynél annak tartalma vagy az abban kifejezett pénzérték szolgál az illetékszabás alapjául, vagy közvetlen vagy más okiratokra való hivatkozás által a szabályszerű illeték vagy illetékegyenérték megállapítására befolyással levő valótlanságok állíttatnak ; nevezetesen : midőn a vételár, vagy más valamely visszteher csak részben fejeztetik ki, vagy ha valamely ügylet, mely részint visszteherrel, részint annélkül köttetett, hiányosan adatik elő, vagy ha visszteher nélküli ügylet visszteherrel járónak állíttatik ; b) ha az illeték alapjául szolgáló adatok, vagy bizonyos tárgy, melynek értéke az illeték szabályszerű megszabásánál mérvadó, az illeték-fizetéstől való menekülés vagy annak kisebb mérvbeni kiszabása céljából részben vagy egészen eltitkoltatnak, vagy valótlanul közöltetnek; c) ha valaki a b) pont alatt emiitett célból a maga számára álnokul szegénységi bizonyítványt eszközöl ki. melyhez igénye nincsen; d) ha valaki a már használt bélyegjegyeket a keresztülirás vagy felülbélyegzés nyomainak bármi módon eszközölt elenyésztetése által újólagos használatra elkészíti vagy másnak átengedi, vagy aki az akképpen elkészített bélyegjegyeket átveszi; e) ha valaki az okiratokból a már használt bélyegjegyeket leszedvén, más iratokra felhasználja ; /) ha az ügyvédek és kir. közjegyzők, valamint ezek helyettesei, dacára annak, hogy a pénzügyi közegeknek hozzájok intézett végzéseiből (határozataiból, fizetési meghagyásaiból) vagy külön írásbeli figyelmeztetéseiből a szabályszerűen járó bélyeg iránt alapos meggyőződést szerezhetnek, egy évi időközben ismételve hasonfaju bélyegröviditést követnek el és az ezen bélyegröviditésekért kk/abott bírságokat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számított 30 nap alatt meg nem fizetik (1881 évi XXVI. t.-c. 18. §.); g) ha a bélyegjegyek árulására jogosított árusok a bélyegjegyeket névszerinti értéköknél magasabb áron adják el. Továbbá, aki az állam által kiadott bélyegjegyeket, illetőleg bélyegzett űrlapokat utánoz vagy meghamisít, úgyszintén aki ily bélyegeket vagy űrlapokat tudva forgalomba hoz, vagy azokat értéktelenitési jelek eltávolításával ismét használja (112. §. a) pontjai, az a 114. >?. l ső pontjában kiszabott pénzbüntetésen kívül, a büntető törvény (1878. évi V. t.-c.) 412. $-ának határozatai szerint is büntettetik. A fent hivatkozott pontozatok, igaz hogy a magyarázatokra tág teret engednek, de a gyakorlatban mégis elvként szolgált azon körülmény, hogy a jogügyleteknek az illetékkiszabás végetti bejelentésének egyszeri elmulasztása, nem mint jövedéki kihágás, hanem mint egyszerű mulasztás, tekintettel a bélyeg- és illetékszabályok 129. Jí. a) pontjára a mulasztott időnek megfelelőleg, ha a bejelentés a határidő végnapját követő 30 napon belül történik, a rendes illeték negyedrészével, ha további 60 napon belül önként pótoltatik, annak felével, 90 napon tul eső mulasztás eseteiben pedig a végleges illeték összegével egyenlő birsággal rovandó meg. Ezen eset ottan, a hol a mulasztás pótoltatott a szerződés bemutatása által, avagy esetleg leletezés utáni bemutatásból kifolyólag és a felek által a jogügylet megtörténte tagadásba nem vétetik, meg is felelhet a törvény szellemének. De azon esetben, ha a jogügylet megkötése feljelentetett, sőt a feljelentésből kifolyólag megtartott vizsgálat adataiból a pénzügyigazgatóság annak valóságáról magának meggyőződést is szerzett, azonban vevő a jogügylet megkötését tagadásba veszi. hogy mily alapon van a megtorlásnak helye, a fennt hivatkozott 129. íj. alkalmazásával, mint mulasztás az adóhivatal utjáni az illeték és bírság kiszabatása által-e, avagy az eset mint jövedéki kihágás tárgyalandó-e : Különféle nézetek szerepelnek, miért is fontossággal bir a közigazgatási bíróság egy hason ügybeni 12,890/902; sz. ítélete, amelyben egy adóhivatalnak egy ilyen jogügyletbőli kiszabását és az azt helybenhagyó sátoralja-ujhelyi pénzügyigazgatóság 26,288/903. számú végzésének az illeték kiszabására vonatkozó egész eljárását hatályon kivül helyezte, mert ily körülmények között az illetéknek közigazgatási uton történt előírása helytelen, amennyiben annál a kénlésnél, hogy a jogügylet eltitkolásának s e: :•< l kapcsolatment la premiére par la date, l'importance et l'originalité.» Timon műve és törekvései, tisztán hazai szempontból nyílt utalást képeznek arra, hogy Sallitst szavaival éljek, miképp minden politikai és állami intézmény azon eszközökkel tartandó fönn, mellyel megalkottatott, — vagyis arra az alapra helyezkedik, hogy a magyar alkotmány és jogfejlődés nem az elvont speculativ, vagy subversiv irányzatok szüleménye, hanem természetes fejlődés eredménye, mely fejlődés nyoma minden intézményben, minden elvben felismerhető. Ezt kellett a külfölddel szemben illustrálni. Mindezekkel, a tények által támogatott föltevésekkel, az alig múlt teljesen ellentétben áll. A történelmi fejleményü Magyarországon küzdeni kellett azért, hogy az alkotmány-történelem az egyetemen tanszéket nyerjen, hogy ez a tanszék önállósittassék, hogy a magyar alkotmánytörténelem vizsga tárgyává tétessék. Ha mindez documentálva nem lenne, tán még kétkedni is lehetne e fölött, — de fájdalom, valók a tények, a melyeket Timon elősorol, —megtudjuk ebből, hogy az általános európai jogtörténet tanítása Bach-korszakbeli fejlemény, tölzsinórozott frakk, Stoeik szerint «Illusionslehre», Sohm szerint pedig: «eine europáische Rechtsgeschichte giebt es überhaupt nicht». Mindez pedig megfelel a valóságnak. Ennek dacára, szemben az ujabbkori tudomány tételeivel, ugy a teljesen átalakult politikai helyzettel, — nálunk még a tanszéken kegyes hagyománykép tanítják ugyan az európai jogtörténelmet, de annak tudományos és irodalmi művelője már nincs, tehát jogirodalmunkban magva szakadt az egész kísérletnek. A kezdeményező Wenczel Gusztáv dr. műve már nem kapható, de különben is rendszerezetlen halmaz ; Hajnik Imre hason tartalmú már rendszerezettebb műve sem élt meg ujabb kiadást; de különben is a tanár távozta már e téren a katastrophát jelezte. Most már ezen irodalmilag sem művelt, s a mi visszonyainkra nem alkalmazható s azzal összefüggésbe nem hozható tantárgynak fönntartása kezd mindinkább indokolatlanná válni. A jogtanitásnak ez időszerint alig lehet célja a tanuk) elméjét széles mederben tartott allotriákkal terhelni, a cél inkább az, hogy a főtantárgyak tömörittessenek, csoportosíttassanak s mint vizsgaanyag egymással szorosabb kapcsolatba hozassanak. Ezzel szemben maradnak oly tárgyak, melyeknek j ismerete szükséges az általános jogászi műveltséghez, de nem hogy egyszersmind vizsgaanyag is legyen. A modern jogtanitás ' nak egyik főcélja más nem lehet, mint hogy az általános s a modern visszonyok közt nemzetközi jelleggel biró tantárgyak, \ p. o. váltó-kereskedelmi jog, közgazdaságtan mellett, bár ezeknél I is a hazai visszonyok különös figyelmet parancsolnak, — a tanítás 1 és tanulás a nemzeti követelmények érdekében haladjon. A nemzeti követelmények pedig nem problémákon alapulnak, hanem elvitázhatlan tényeken ; p. o. ki tagadná, hogy a büntetőjognak megvannak a maga általános érvényű, a művelődés általános tételeinek alávetett elvei, de a gyakorlatban ezeket senki nem fogja en bloc alkalmazni, hanem a helyet s az adott visszonyokot fogja figyelembe venni. A magánjog legfőbb szakaszai a személyi, családi, házassági, birtok és örökösödésre vonatkozó tételei nemzetijellegüek; ezekre az általános visszonyok nem alkalmazhatók, legkevésbbé pedig a közjogra és ennek fejleményére. Mindeme tárgyak jelen álláspontja s mai hazai fejleménye is oly nagy, hogy elegendő alaptananyagot ad, — most már ezeknek mindegyikének eredetét, kezdeményeit a hazán kn üli jogokban kikutatni, leszármaztatni ; nyolc, tízféle külön nemzet joglej lését és annak szellemét tanulmány tárgyává tenni, — oly rengeteg feladat, oly tág és süppedékes terrénum, melyen nemcsak egy a bevezetést kereső jogtanuló, de egy-egy kiváló tudós is eltévedhet. A rengeteg föladatnak, melyre egy emberélet munkája nem elég, nem képesek megfelelni. Mind-