A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

A XXVII. német jogászgyülés. v/ (Folytatás.*i A kartellek kérdése. {Klein osztrák igazügyi osztályfőnök előadó beszédének folytatása). Tehát csalódás, ha azt hiszik vagy kijelentik, hogy az egyes kartellek által elkövetett elvitázhatlan hibák, csak az ifjúkori tapasztalatlanságnak tulajdonitandók volnának és idővel maguktól eltűnni fognának. A kartelleknél a kezdet még a legkönnyebb; a legnehezebb rész csak később jön és azon mérvben nő, amint a magángazdasági keresetszövetkezetből egy a nemzeti gazdálkodásnak mikrokosmosában döntő tényező kifejlődik és ennek rendelkezései kaajgazgatdsi socialpolttikai jelentőséget nyernek. Minden kartellnek, intézkedéseiért a felelősség érzetével 'kell birnia a kormánnyal, vagy a közigazgatásnak valamely szervével szemben és a szerint tartozik cselekedni. Ez mulhatlan kötelességük, ha nyert domináló jelentőségüket megtartani akarják. A lázas mozgalmat, amely a kartell-eszmét naponta előbbre tolja és próbáknak kiteszi, megkövesült nyugalommal nézi a kormány és a törvényhozás, Ezek az utolsó két évben sem léptek ki tartózkodásukból, bár ez jóakaró semlegességet is jelent a kormányok részéről. Nem is lehet ez máskép oly korszakban, mely azon suly után itélve, melyet az ipar előmozdítására és fejlődésére, a világkereskedelemre és világmérlegre fektet, — lényegépen a merkantilismus megújítását képviseli. Amint az egyik kartell a másikat, ugy szül az egyik nemzeti kartellsistema egy hasonnemüt a versenyző többi államokban. Ezen nagyszabású utánzatoknál rendszerint minden kritika nélkül át lesz véve, szükségesnek találtatik vagy tűrve lesz sok oly dolog, amely az utánzásra ösztönző siker szempontjából teljesen lényegtelen. Mintha attól tartanának, hogy minden ily tisztogatás az egész épületet elseperné. Ez tévedés. A karteílszervezet bensőleg elég egészséges és erős, hogy elviselhesse a netalán előforduló visszaélések és kihágások kiirtását. Kszak-Amcrika különben mintájául szolgál ezen aggodalomnak. Alapvonását képezi ez az Egyesült Államok trust-politikájának — minden elnöki üzenet, programmbeszéd, itélet és törvény dacára. Az aj politikára való átmenetnek volna tekinthető a t-bureau of Corporation» mint az uj kereskedelmi és munkaminiszterium alkatrésze. Ezen bureau az 1903. évi február 18-iki törvény szerint, állandó kartellfelügyelő hatóságnak van contemplálva, mely az unió elnökének anyagot és eszméket fog szolgáltatni a trust-törvényhozásra vonatkozó indítványokra és előterjesztésekre. Ez nagyon biztatónak tetszik; azonban azon mód szerint, 'mellyel eddig ezen munkálatokhoz fogtak, nagyon kétséges, vájjon itt tényleg egy döntő harc kezdeményezése vagy csupán elodázgató diplomatia forog-e szóban ? Altalánosságban ugy tetszik, hogy a látszólagos kezdeményezés dacára a republikánusok és demokraták elitélik ugyan a trust-öket; komolyan azonban egyikük sem akarja azokat bántani. Ezt bizonyítják a legközelebbi elnökválasztás alkalmábóli programmjaik (platform) is. A nagy tőke-összehalmozások legkiméletlencbb ellenfeleiknek is imponálnak. A milliók kábítanak és csak kevesen merészkednének a vállalkozási szellemnek ezen uj- és nagyszerű synthesiseit szétrombolni. Aggódnak az ily nagjméretű katastrophák bizonytalan következményeitől és annál jobban, minél több ága a nem*) Előző közlemény a 42. számban. garantálja, — ugyanakkor a helyzetből eredő közös ügyek cimén bekövetkezhető mindennemű idegen beavatkozást kizárja. Az 1867: Xll.t.-c. tehát — {mindig, mint jurista beszélek— s tananyagom minden politikai pártfelfogásoktól eltekintve tárgyalom) nem jogfelfogás, nem joglekötés, hanem jogelismertetés. jogrendezés és jogok biztosítása. Vagyis általánosságban téve föl a tételt, a mondottak ndokolására még azt is felhozom, miképp, — ha egy nemzet meggyőződve arról, hogy függetlenségének és szabadságának biztosítására saját ereje bizonyos conjuncturák közt nem elegendő, ha ezt belátva más nemzetekkel szövetségre, állandó szövetségre lép, ha ennek következtében valamint jogokat köt ki magának, ugy bizonyos kötelezettségeket is vállal magára : állithatjuk-e, hogy függetlenségéről lemondott? ... A függésnek mérlege nem az, hogy valamely nemzet bizonyos tárgyakra nézve maga nem határozhat, hanem az, vájjon azon kérdések elhatározásában, melyek reá nézve fontosak, mily befolyással bir, és ott, a hol közös ügyei elhatároztatnak, a másik fél, mellyel szövetségre lépett, nem gyakorol-e több jogot, mint r ő Ha több jogot gyakorol, akkor azon arányban, melyben a másik fél jogköre tágabb, csakugyan függetlenségéről mondott le, ha nem tágabb, akkor nem mondott le függetlenségéről, csakhogy jogainak független gyakorlatára más módokat állított fel. Ez az igaz értelme az 18ö7: XII. t. c. intentitóinak ebben a felfogás és szellemben fogom annak alapeszméit, tételeit s azok előzményeit tárgyalni — kérem szíves figyeimöket s az anyag minél tárgyilagosabb s minél jogászibb megértését és méltatását .... zeti gazdaságnak lesz kartellekbe szervezve. A korszellemnek ezen alakzataival épugy kell számolnunk, mint a kartelleszmének tenntérintett suggestiv kényszerével ; ellentétes pontokból ezek egy és ugyanazon ponthoz vezetnek : a passzivitáshoz. Közelebbről tekintve, a már adott viszonyok szerint .'J intézkedés kereken kizártnak tekintendő. 1. Nem lehet szó a kartellek megtiltásáról, polgári vagy büntetőjogi elnyomatásukról. Egyes szövetkezetek balsikererjés egyes, többé-kevésbbé kedvező mozzanatok nem cáfolják meg azt a lényt, hogy a kartell ezúttal a gazdaság némely ágában sürgős szükségletet képez, sok mástól nagyobb bajokat elhárított, kényszerhelyzetekből kisegített és a versenyküzdclem áldozatait, az üzlet hanyatlását csökkentette. Veszélyesekké válhatnak a kartellek a közjólétre, de csak akkor, ha monopóliumokhoz vezetnek. Kzen eshetőség azonban nem ok arra, hogy egy magában véve nem ártalmas egyesülés elvileg üldözőbe vétessék. Monopolok nemcsak a kartellek utján, hanem némelykor még könnyebben részvénytársaságok, nagyrész vényesek, bankok szövetkezése és összműködése által megszerezhetők. Nincs okunk ma arra, hogy a gazdasági életben az organisatio minden nemét és társas tervszerűségét pártoljuk, — mert ezek jótékony, természetes visszahatást szülnek a gazdasági hyper indh idüalismüs pusztításai ellen és — legalább az alsó és középfokon — valami egészségeset és társadalmilag jót eredményeznek. Legfőbb fokozataikban persze, ott, ahol a szervezés könnyen a centralisatio jellegét ölti, — már önünmaguknak megtagadásában sze rétnek végződni. A tilalom vagy annak elutasítása tekintetében nem szabad általános jogelvek, a szerződési szabadság, iparszabadság stb. álláspontjára helyezkednünk, - mert kartellkérdésekben minden dogmatismus feltétlenül elkerülendő. Irányadók itt csupán a gazdasági jövőnek előrelátható szükségletei. Hogy a gazdasági szervezkedés ma átmeneti stádiumban van, hogy uj eszmék és erők kerültek folyamatba, melyek még korántsem leülepedtek; hogy csak elején és nem a végén vagyunk egy gazdasági korszaknak, - azt bárki beláthatja. Ily láttáviatból tekintve, a kartell tilalma, mellyel az egyes állam saját gazdaságát egy mindenütt hatalmasan előrenyomuló gazdasági irányzat előtt elzárni akarná, megbocsáthatatlan volna. Semmiféle vámvédelem, tarifapolitika vagy államosítás nem tehetné azt jóvá. A rendkívüli rázkódtatástól el is tekintünk, mely a kartellnek mai kiterjedése mellett, a csomónak ily módoni kettévágásából keletkeznék. •1. Kiküszöbölendő volna a kartellnek u. n. kösigazgutásjogi szabályozása, tehát a nyilvános kartelljegyzék, a bejelentési kötelezettség, a fontos kartellhatározatok nyilvános registrálása és közzététele, egy ellenőrző és veto-joggal rendelkező kartellhivatal stb. i Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek. Adalék a részvényjoghoz. I Kérdés. \ Egy részvénytársaságnak, melynek névre szóló részvényei vannak, alapszabályaiban a részvények átruházására vonatkozólag azon intézkedés foglaltatik, hogy az átruházási dijat az igazgatóság tetszése szerint állapítja meg. Valaki árverésen megvett több ilyen részvényt, melyeket átirás végett az illető részvénytársaság igazgatóságához beküldött azon kéréssel, hogy azokat írja át az ő nevére. Az igazgatóság azonban az átírási dijat a részvények névértékének 40°'0-ában állapította meg, ami mindenesetre oly nagy díj, hogy az átírást illusoriussá teszi. Tekintettel arra, hogy fentemiitett részvények már az árveréskor az uj részvényes tulajdonába mentek át, amint a reájuk vezetett záradékból is kitűnik; tekintettel továbbá a kereskedelmi törvény 178. §-ára, valamint a 3.33/98 sz. kúriai döntvényre, nézetünk szerint ily esetben a részvénytársaság az átírási dij lefizetésétől nem teheti függővé az átirást, hanem köteles az uj részvényest könyveibe bevezetni, — pusztán a bélyegilleték lefizetése ellenében. A. Y. Irodalom. Magyar tudományos mii német bírálatban, 'fimon Akos úttörő munkája, a Magyar alkotmány és jogtörténet*, 'mely rövid idő alatt második kiadást ért, azon ritka szerencsében részesült, hogy róla Németország ez idő szerint legelső közjogásza: Laóáttd, a strassburgi egyetem nagyhírű tanára, bírálatot irt az ^Archív für öffentliches Recht* cimü előkelő német tudományos folyóiratban. Ezen bírálatra nemcsak Timon, hanem a hazai jogirodalom is büszke lehet, mert Laband Timon-aak dolgozatát nemcsak egy nagyjelentőségű tudományos munkának nyilatkoztatja ki, hanem érdemeit a magyar jogtörténet uj irányának megalapítása körül oly nagybecsüeknek tartja, mint minők a nagy Eichhorn-é\ voltak a német jogtörténet tudományos müvelése körül. Ha meggondoljuk, hogy Eitjthorn a német jogtörténet megalapítója és rá még most is egy század után mint e tudományos ág első tekintélyére hivatkoznak, könnyen megérthetjük, mily jelentőségű és értékű egy