A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 4. szám - Birák titkos minösitése

Huszonharmadik évfolyam. 4. szám. Budapest, 1904 január 24. Szerkesztőse^. V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. HOTILAPAZ A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) A MAGYAR ÜGYTÉDI. BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGY! Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész • _ 18 c Megjelen minden vasárnap. Ai elfifizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oosíautalványnyal küldendők. TARTALOM : Birák titkos minősítése. Irta G á 1 Lajos, sátoraljaújhelyi tszéki albiró. — Költség a járásbirósági büntető-ügyekben. Irta R év é s z Ernő dr. szabadkai ügyvéd. — A tizetéspótlék-előleg. Irta Egy kárvallott biró. — Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta A d m e t o Géza dr. budapesti ügyvéd, volt jogtanár. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ódönfi Miksa dr. budapesti ügyvéd. — Külföld (A biztosítási szerződésről szóló uj német törvény tervezete ) — Vegyesek. TÁRCA: Jogbölcselkedés. Irta Bárány Gerő dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Birák titko& minösitése. Irta GÁL LAJOS s.-a.-ujhelyi kir. törvényszéki albiró. Az 1883. évi I. t.-cikknek világos elve az, hogy állami tisztviselő csak az lehet, aki a törvényben előirt képzettséget megszerezte. Ezen törvényes képesítésen belül azonban éppen ugy a biró. mint más tisztviselő is teljesen ki van szolgáltatva az úgynevezett főnökök uralmának. A főnök uralma mindenható és : borzasztó. Ha jó ember, okos és tapintatos, akkor viheti előre alárendeltjeit, ha nem jó ember, mellőzheti embereit ugy, ahogy neki tetszik. És ez a jogtalanság, az igazságtalanság forrása. Különösen veszedelmes az itélő bírákra, akik papíron «függetlenek». de tényleg éppen olyan hivatalnokok, mint az irnok vagy irodatiszt. Azokká teszi őket a főnök titkos-minösitési joga. Pedig a bírói eskü egyik passzusa igen szépen hangzik, jelesül : «Esküszöm . . . hogy az előttem perlekedőknek vagy hozzám folyamodóknak személyválogatás, érdekeltség és elfogultság nélkül, kérést, jutalmat, kedvezést és kedvkeresést. félelmet és gyűlöletet félre téve, részrehajlatlanul, lelkiösmeretesen és meggyőződésem szerint igazságot szolgáltatok ...» Igen ám, de vegyük azt a fiatal albirócskát, akit joggyakornok- és jegyzőkorában az elnök iránti szent félelemben nevelt bíróvá a bürokratikus rendszer. Megy az elnökkel tanácsba. Az elnöknek megvan a maga meggyőződése, amelynek előbb ad kifejezést, mintsem kellene (ügyvitel szerint), csak ugy megbeszélés közben (ehhez joga van) vájjon a félénk albiró nem fogja-e elhallgatni a maga véleményét ; nem fogja-e alárendelni a maga meggyőződését az elnöki véleménynek ? Mert eszébe juthat, hogy hiszen az elnök megharagudhatik ; az elnök haragja veszélyes —• az előléptetésre, mert hiszen az elnök minősít — és pedig titokban! . . . — s ha rossz osztályzatot ad, vége a karriernek ! . . . Tisztelet a kivételnek ! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elnökök haragusznak az ő véleményükkel ellenkező meggyőződést nyilvánítókra ; nem is azt, hogy az albirák oly pipogya fráterek, akik meggyőződésüknek nem mernek kifejezést adni ; hanem igenis azt, hogy lehetnek haragvó elnökök és lehetnek meghunyászkodó birák . . . Márpedig a lehetőség is nagy veszedelem, ha az igazság rovására megy ! A titkos minősítés a legnagyobb visszaélések kútforrása. A bünokratizmus rákfenéje. Az igazság megölője. A birói önérzet gyilkosa. Mikor a bírónak az elnök ^tetszését kell ' keresni, hogy pályáján haladhasson, akkor ez a biró nem lehet független, önérzetes biró, hanem csak hivatalnok. A hivatalnok pedig számra dolgozik (sajnos, ez is az irányzat a felsőbb felügyeleti hatóságoknál) és nem tartalomra. Felületessé válhatik, bár sokat produkál. Udvariaskodhatik, de nem érzi át hivatása magasztosságát, mert a fő a haladás, az előléptetés, a többi mellékes. Pedig az elnök nem ösmeri, de nemis ösmerheti minden hibáját. Az elnök is csak ember, vannak erényei, vannak hibái. A saját hibáit nem látja, a másokét nagyítja, a saját erényeit túlozza, a másokét fel sem fedezi. Hogyan itéli meg akkor az egész embert1? Rosszul. S minő minősítéseket osztogat? Igazságtalanokat. S ha még tudná a biró : milyen osztályzata van, hagyján ! Hanem ezt nem tudja. Hivatalos titok. Az ő bőréie megy a játék, de ő abban részt nem vehet. Ö rá húzzák a vizes lepedőt, de az ellen nem védekez'ietik. Öt ütik agyon, de ő vissza nem üthet. És ez mind megtörténhetik az igazságszolgáltatásnál, az igazságot osztó közegekkel szemben, anélkül, hogy ezt az égbe kiáltó igazságtalanságot valakinek is eszébe jutott volna már eltörülni! Pedig a titkos minősítést törvény nem írja elő: sőt kifejezetten még rendelet sem intézkedik róla, csak usus — illetve abusus csempészte be a magyar igazságszolgáltatás rettenetes megkárosítására. A birói ügyviteli szabályok csupán azt irják elő, hogy: «Az elnöknek joga van a jelentésben akár a bizottság véleményéhez járulni, akár a kijelölésre nézve eltérő, s indokolt véleményt adni» (9. §.). A kir. ítélőtábla tanácsa, a pályázatoknál a vonatkozó személyi táblázat és a birói s felügyeleti működés, valamint személyes érintkezés közben szerzett tapasztalatok és köztudomású tények alapján tesz javaslatot (11. §). A 27. §-a alapján kiállított személyi táblázatra nézve ezen szakasz harmadik bekezdése csupán arra jogosítja fel az elnököt, hogy «Az illetőnek hivatalos állására vonatkozó minden további változást és általában a táblázat rovataiban feltüntetett minden ténykörülményt esetről-esetre kiegészítsen. Az ilyen változást és ténykörülményt köteles az elnök az igazságügyminiszternek bejelenteni és az általa őrzött táblázatban szintén bejegyezni.)) A személyi táblázat rovataiban szó van 1. a születési helyről, 2. a vallásról, 3. a családi állapotról, 4. a katonai dolgokról, 5. az elméleti képzettséget tanúsító adatokról, 6. a nyelvismeretről, 7. és 8. az állami szolgálatba lépést megelőző foglalkozásokról, 9. a rendkívüli szolgálatokról, 10. a kitüntetésekről, 11. a címekről és méltóságokról, 12. az aláírásokról. Végül a 13 ik rovat ezt az igénytelen cimet viseli: «Hivatali jegyzetek)). Ebbe a rovatba jönnek aztán a megjegyzések, hogy milyen az illető biró képzettsége, itélő képessége, felfogása és szorgalma. Ez az a hires rovat, amiért az egész személyi táblázat titokban őriztetik. Miért titokban ? . . , Ez a nagy kérdés, amire én feleletet sem a törvényekben, sem a rendeletekben nem találtam sehol ? Miért titokban ? . . . Hiszen egy kis diák is tudja, hogy minő tanulónak tartja őt a tanítója, s ha gyenge bizonyítványt kap, ha megérdemli, módja van azt jóvá tenni ; ha nem, kérdést intézhet a szülője, hogy miért van ez. Minden esetben a jogos útnak elég van téve; az orvoslásnak módja meg van adva. A jognak, a méltányosságnak és az igazságnak legelemibb követelménye az, hogy a jogtalanság orvoslásának módja ejtessék. A bírónak ez sem adatik meg. A biró, aki törvény szerint igazságosan tartozik ezrek és ezrek felett ítélkezni, maga taszíttatott a legnagyobb igazságtalanságba ! Meg van fosztva a jogos védelem lehetőségétől. Ki van szolgáltatva egy ember belátásának, egy ember ítéletének, anélkül, hogy perorvoslati joggal rendelkeznék az esetleges sérelmes ítélet ellen. Hát nem hallatlan, nem megbotránkoztató és nem szégyen ez ? . . . Csodálatos, hogy nálunk Magyarországon, ahol a «jogász»ész özönével terem, s ahol csekély kérdésekről számtalan jogi vitával döntenek, még nem akadtak illetékes faktorok, akik a birák titkos minősítésének nagy veszedelmét elhárítani Lapunk mai szám* 12 oldalra terjed.