A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 42. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

298 A JOG Belföld. A polgári törvénykönyv előkészítése. Az igazságügyminisztériumban a polgári törvénykönyv kidolgozására szervezett állandó bizottság vezetősége most bocsátotta közre a tervezet további tárgyalását előkészítő föelöadmánynak és a tervezetre vonatkozó bírálati anyagnak harmadik kötetét, amely a tervezet családjogi részének feldolgozását fejezi be és a szülő és a törvényes gyermek jogvisszonyaira, valamint a gyámságra és gondnokságra vonatkozó részeket tartalmazza. E részek köréből a főelőadmány "24 alapvető fontosságú kérdést tárgyal. Ezek közül a gyermekek vallásos neveléséről szóló kérdéshez K. Kováts Gyula dr. udvari tanácsos, egyetemi tanár, tanácskozó tagnak a vezetőség felkérésére előterjesztett részletes szakvéleménye csatlakozik. A munkálat további, a dologjogot tárgyazó kötete a tél folyamán fog megjelenni. Külföld. A XXVII. német jogászgyülés. V (Folytatás.)*) A jogászgyüléscn a főérdek a gazdasági kérdések: a kartellek és a földtehcrmentesités körül csoportosult. Már az előző, Berlinben tartott jogászgyülés foglalkozott avval a kérdéssel, hogy «mily intézkedések ajánlhatók a ringek és kartellek jogi kezelése tekintetében* r Véleményt adtak akkoriban Waentig münsteri tanár és Landesberg Bécsből; előadók voltak : Menzel bécsi tanár és Nentwich gleiwitzi orsz. tvszéki elnök. Az akkori beható vita azonban eredményre nem vezetett és azért e kérdés most újból tüzetett napirendre. Előadók voltak ezúttal: Schneider Konrád stettini felebbvit. tszéki biró, Scharlach hamburgi ügyvéd és Dozue nyug. orsz. tszéki biró és a berlini keresk. kamara syndikusa. Előadó volt Klein Ferenc tanár, osztályfőnök az osztrák igazságügyministeriumban. Schneider a szövetkezetek — kiváltkép a mezőgazdaságiak - gazdasági csatlakozásából indul ki. Talán alárendelteknek látszanak ezek, a hatalmas iparegyesületek mellett és mégis teljesen egyenrangúak. Sőt a kisipar és kistőkének összefoglalása és erősbitése alakjában reményt nyújtanak társadalmi rendünk egészséges fejlődésére. Gazdasági értékük felismerése szükségkép az annyira rokon kartellek igazságos, elfogulatlan méltánylására vezet. Ezek alapgondolata a versenyző munkának védelme; amig ennél maradnak és kapitalistikus irányban el nem fajulnak, addig az elnyomatásukra irányuló törvényes kényszereszközök helytelenek volnának. Itt is elkerülendő az «ideges törvényhozás*. Súrlódások részükről a forgalmi életben természetesen könnyebben várhatók, mint az egyes iparos részéről. És ahol a tőke hatalmával való visszaélés napfényre kerül; ahol többé nem a munkának megfelelő bér és vállalkozói nyereség forog szóban, hanem uzsoranyereség eléretni szándékoltatik, — ott az államhatalom feladata lesz annak teljes nyomatékkal útját állani. Felmerül itt még a sokkal nehezebb probléma, hogy mily módon szabadulhasson a közgazdaság egyáltalában a nagytőke elnyomó súlyától, tehát nem csupán a kartellekkel szemben . . . Scharlach előadó ez idő szerint a kartellfejlődésre való minden törvényes behatástól eltekint és arra utal, ami e tekintetben nézete szerint hiábavaló módon megkiséreltetett. Az északamerikai Egyesült Államok példája mutatja, hogy minél élesebb tilalmak bocsáttatnak ki a kartellek ellen és minél jobban nehezítik azok képződését, annál'tökéletesebbekké és annál hatalmasabbakká válnak ezen egyesületek gazdasági tartalmuk tekintetében. A kartellek ellen emelt szemrehányások — igy a konjunktúráknak a fogyasztók terhére történő kíméletlen kihasználása, a külföldnek a belföld rovására való előnyben részesítése — hason módon, sőt fokozottabb mérvben sújtják a nem kartellek által szabályozott termelést. Az egyes termelő köztudomásúlag a neki kedvező konjunktúrát sokkal kiméletlenebbül aknázza ki, mint azt a kartcllirozott vállalkozók tehetik, — a közvéleményre való tekintetből és annak nyomása alatt. Egy törvényhozás, mely a termelők egyesülésének gazdasági tartalmát szabályozni akarja, kénytelen ezt a tartalmat intézkedése tárgyává tenni, tehát a szerződési szabadságot korlátozni, sőt bizonyos irányban beszüntetni. Ho°y a törvény hatályosan intézkedhessék, annyira kellene menni, hegy több hason üzemű gyárnak egy kézben vétel utján való egyesítése megtiltassék. Csak akkor lehetne szó arról, hogy az elv iránti küzdelem sikeres. Ez által megbénittatnék ugyan a gazdasági politikánkat jellemző azon törekvés, hogy a termelés a korlátlan verseny irányában megvédessék, — de mellőztetnék egyúttal a közvagyon károsítása elleni védelem, mely ismételten rendkivül üdvösnek, bizonyult. Hiányzik tehát a közjó szempontjából levezetendő küzdelemre a megfelelő indok; ily fogalom alá nem vonható minden állapot, mely egyesek,— sőt többeknek muló érdekeit mások javára kárositja. Ha e fogalmat annyira kiterjeszteni akarnók, akkor valamennyi jelenlegi társadalmi és gazdasági visszonyaink tarthatatlanokká válnának. Közjónak csak az tekinthető, ami legjobban *) Előző közlemény a él. számban. felel meg a jelenlegi jólét és a nép erőteljes fejlődése legfontosabb előfeltételeinek. Hogy evvel egyes körök vagy egyének muló, látszólagos vagy igazi megrövidítése karöltve járhat, az kézen fekvő. Itt az állam feladata lesz vizsgálni és szükség esetén közbelépni. Törvényhozás utján ez csak akkor történhetik, ha többé kétség nem forog fenn a ténykérdések terjedelme és hordereje iránt, és csakis addig szabad menni, hogy — az egyeseknek és a közgazdaságnak lehető legnagyobb mozgási szabadsága mellett, — az egésznek fejlődését gátló kétségtelen károsítások és akadályok elhárittassanak. Elsősorban tehát a közigazgatás feladata volna azon hiányokat megelőzni és eltávolítani, melyek bizonyos gazdasági mozgalmakkal a nép körében egybekötötteknek látszanak. Az állam hatalma oly nagy, hogy még a leghatalmasabb gazdasági körök ellentállása is tehetetlen az oly helyes forgalmi politikával szemben, mely az ellentétes és a közjóra ártalmas érdekek kielégítését célozza .... Dcnve a ringeket és kartelleket nem tekinti a gazdasági életnek minden körülmények közt kifogásolandó jelenségeinek. Ha a ringeknek közártalmas hatást tulajdonitandónak vélünk, ugy a fogalom meghatározásánál kiderülne, hogy a fogalommal egybekötött, a visszaélést involváló mellékiz, — a közérvényességü detinitio formulázását kizárja, mert az erkölcsileg és gazdaságilag megengedhetőnek határa túlságosan függne az egyes eset concret körülményeitől. Az érintett egyesületeknek visszaélései lehetségesek, sőt gyakran elő is fordultak. Amennyiben ezek által általános közgazdasági érdekek veszélyeztetnek, az orvoslás nem a törvényhozás terén, hanem a gazdaságpolitikai intézkedésekben keresendő. Magánosok érdekei viszont a fennálló törvényekben, azoknak szabadelvű alkalmazása mellett, elegendő védelmet nyernek. A hozandó intézkedések részletesen meg nem állapithatók, hanem a concret viszonyokhoz mértek. A modern gazdasági életnek nemzetközi volta utal már a szerződési megegyezésre, mint az egyedül sikeres eszközre, — ezen intézkedések azonban már a jogászgyülés hatáskörén kívül állanak. Dowe tehát ellenzi az ujabb intézkedéseket a ringek és kartellek jogi kezelése tekintetében. Klein osztályfőnök mint előadó kiemeli, hogy az organisatorius mozgalom, mely az európai gazdasági életben az utolsó évtizedekben megindult, pillanatig sem szünetelt, sőt az utolsó 3 év alatt tetemesen növekedett. Kiterjedt a finomító iparra, a teljes kikészitményekre, sőt a tulajdonképeni kereskedelemben is érvényesül a termelő és elárusító közti üzleti érintkezésben. Találkozunk oly szövetkezetekkel is, melyek valamely árucikk előállításánál érdekelt összes iparágakat felölelnek. Ahol csak lehet, ott a központi vezetőségnek nagyobb jogosítványok lesznek kieszközölve, miáltal az egyes vállatok még jobban vesztik önállóságukat. A szövetkezés gyakran az üzemeknek kevés kézbe való egybegyűjtését eredményezi. De mindez nem jelzi azt, hogy nálunk a trust felé irányuló fordulat beállott volna. Az iparrészvény elterjedése és a bankoknak iparvállalatok iránt növekvő érdeklődése ily fordulatot bizonyára előkészített neki, mert a trustök vagy kartellek kérdése bizonyára a pénzpiacon és sem az árupiacon, sem a gyárban, sem végül a politika által nem lesz eldöntve. Egyes nagy tőkések vagy nagy bankok kísérletei: többrendü üzemnek egyesítésére, még nem alkotnak trustkorszakot. A kartellnek terjedése az egyes gazdasági ágakban, részbeni visszalökés ugyan, de nagyobb hatással bír erre azon varázs, melyet a kartelleszme az elmékre gyakorol. Az üzem gazdaságos voltának egyik eszközéből lassankint a hitvallásnak bizonyos neme fejlődik. Valóban azonban a kartelleszme csak egy más, tágabb gondolatnak a kisugárzása. Ahol csak félig-meddig a közös érdekek egy maradványa áll fenn, ott első sorban a fennforgó érdekellentéteknek elhárítására törekszenek, — önmérséklés és a közös érdekeknek közös érvényesítése mellett, — és nem is gondolnak a küzdelemre. Ha a kartellekbcn mindenekelőtt feltűnik a gazdasági szabadság elve ellenében fennálló ellenséges álláspont, mégis ferdén ítélnők meg és alábecsülnők c jelenséget, ha csupán a gazdasági verseny szabályozására szoritanók. A kartell egy általános eszmemenetnek a sok közül csak egyik megtestesülése, melyben régi és uj kultur- és elmebeli elemek sajátságosan keverődnek és mindig többet és többet elsodornak a közvetlen előző történelmi korszaknak vezető eszméiből, alkotmányaiból és egyensúly álmaiból. Ebből megítélhető az erő nagysága, melylyel a kartellek elleni harcnak küzdenie kellene. A kartellek gyarapodásával, kiterjedésével és benső át képződésével, valamint jelentőségük növekvésével a közgazdaságra nézve a kartellvezetés és kartellpolitika nehézségei is folyton növekszenek. A gondtalan kartelltevékenységnek mézeshetei már rég megszűntek ; a nagy szövetkezetek vezetői most már saját, szűkebb hatáskörükben tanulták megismerni az állami gazdasági politikavezetésének fáradalmait, mert a kartelleknek egyre többet felkaroló szervezete, a kartellcélok megvalósítása arra kényszeríti, hogy a nemzeti gazdasági szervezetnek minden érzékeny feszültségébe befolyjanak,— és ezzel az állami gazdasági politika problémája elé vezettetnek. A közvetítő kereskedelemnek ellentállása a kartellnek a fogyasztóval szemben való közvetlen érintkezése ellen; egyes, kiválta nagyobb árusítóknak nyújtott kedvezmények és az árusítók-