A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 40. szám - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Nyolcadik cikk

A JOG 281 nélkül, mert a közösség megszüntetésekor tűrni köteles, hogy (•egészen idegen emberek a szépen kikerekített birtok közepéből kapjanak egyes darabokat, és hogy az a birtok, mely még két részre osztva is a célszerű és jövedelmező gazdálkodás minden előfeltételeit egyesitette magában, mások ingatlanai által össze-vissza hasogatott alaktalan teriiletek tömkelegévé váljék.» Ezekre a sérelmekre vonatkozólag az előadottak után már csak annyit jegyzünk meg, hogy azokat nem a tkvi hatóság, sem a jutalékát elidegenítő tulajdonos, hanem maga a jogsérelmet szenvedő tulajdonos okozza önönmagának azáltal, hogy a tkvi állapotot ismerve, nem törődik az abból folyóan meglehetős valószínűséggel rá hárulható joghátrányokkal, melyeket pedig módjában van idejekorán kizárni — vagy a tulajdonközösség megszüntetésével, vagy tkvi elkülönítéssel. Ezt a nemtörődömséget honorálja most a tkvi hatóság azzal, hogy a kényelmeskedő tulajdonostársak gondnokává avatva magát, az elidegenítő társ elidegenítő jogát korlátozza, az elidegenítés jogának gyakorlását nehezítse akkor, amikor a tulajdonkösségnek a római jogfejlődés óta legkétségbevonhatatlanabb tétele az, hogy a tulajdonostárs az ő tulajdoni jutalékát egészben vagy részben szabadon, a másik vagy többi tulajdonostársára való tekintet nélkül elidegenítheti ? ! Am tegyünk meg annyit, hogy az elidegenítésről a tulajdonostársakat értesítsük, de ennél tovább ne menjünk, mert ahhoz sem jogunk, sem okunk nincs! Ez értesítés esetleg jó lesz arra, hogy a tulajdonostársakat közönyös nyugalmukból felrázza s figyelmüket az előállható joghátrányokra ráirányítsa, meg arra, hogy az esetleg szenvedett jogsérelmet közölve, annak jóvátételéhez módot nyújtson. Mert «jóvá nem tehető jogsérelem» igen kevés van s azlmlingdr. által felsoroltak éppen aligha olyanok, melyek — ha máskép nem — kártérítéssel jóvátehetők ne lennének. Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta OLÁH DEZSŐ dr., budapesti ügyvdd. V Nyolcadik cikk Az igazgatóságra vonatkozó szabályokat a tervezet külön fejezetben tárgyalja, mig a kereskedelmi törvény a szövetkezet igazgatóságára némi csekély eltéréssel kiterjesztette a részvénytársaságok-igazgatóságára vonatkozó rendelkezéseket. A tervezet 50. §-a határozza meg, hogy kik lehetnek a szövetkezet igazgatói. A kellékek azonosak azon követein,ényekkel, melyeket a tervezet az alapitókkal szemben felállít: nevezetesen a magyar honpolgárság, az erkölcsi feddhetetlenség és teljes cselekvőképesség. Amint az alapitókkal szemben feleslegesnek és igazságtalannak tartottuk a nem magyar honpolgárok kizárását, ugy itt sem helyeseljük a tervezetnek ezen céltalan és indokolatlan megszorítását, mely a külföldet retorsióra ingerelheti oly téren, melyen esetleg súlyosabban sujtja a külföldön élő magyar honpolgárokat, mint ezen megszorítás a nálunk élő külföldit. A tervezet, az indokolásból kitetsző eg, e megszorítással védekezni kíván a szövetkezeteknek sociálistikus és nemzetiségi izgatásokra való felhasználása ellen. Hiu képzelődés, ezen fegyver erejében bizakodni, hiszen a magyar állampolgárok között is éppen elég socialista és nemzetiségű izgató akad és ha véletlenül a szövetkezet tagjainak többsége sociálista vagy nemzetiségi érzelmű lesz, a korlátozás dacára szolgálni fogja a propagandát. Az igazgatóság tagjainak minimális számát, háromban állapítja meg a tervezet, a három tag közül legalább egyet a szövetkezet tagjai köréből kell választatni. Nézetünk szerint éppen a szövetkezet céljainál és szervezeténél fogva nem helyeselhető az, hogy a szövetkezet kötelékén kivül álló egyén is lehessen igazgató. Az indokolás szerint attól tart a tervezet szerzője, hogy faluhelyen gyakran nem akad elég alkalmas egyén a szövetkezet vezetésére, mivel a szövetkezeti tagság szűk helyi korlátozásnak van alávetve; éppen a szövetkezet üzletkörének szűk helyi korlátozása zárja ki azt, hogy a szövetkezet székhelyén kivül lakó egyén eredményesen működhessék az igaz gatóságban. Az igazgatóság díjazására a tiszta nyereségnek legfeljebb 10n/0-a fordítható. Az igazgatókat mindenkor a közgyűlés választja, működésük maximális ideje legfeljebb három év; mindkét intézkedés eltér a kereskedelmi törvénytől, mely az alapitóknak megengedi az igazgatóság kinevezését három év tartamára, egyébkent azonban az igazgatóság működési idejének meghatározását az alapszabályokra bizza. Az 'gazgatóság tagjait a közgyűlés minden kártérítés nélkül bármikor elmoz* Előző közlemény a 38. számban. dithatja. Az 52. §. az igazgatóságnak a cégjegyzékbe való bevezetésére és hirdetésére vonatkozó eddigi törvényes rendelkezéseket fenntartja, azon csekély eltéréssel, hogy az igazgatósági tagok cégaláírásait a községi elöljáróság is hitelesítheti. Az 53. szakasz a cégjegyzés módját akként határozza meg, hogy érvényes cégjegyzéshez legalább két igazgató aláírását kívánja, ugyancsak két igazgató együttes nyilatkozata szükséges szóbeli ügylet létesítésére is. A tervezet ezen intézkedése a jelenlegi birói gyakorlat kodifikálása ugyan, — de helytelen és illogikus, mert a tervezet 64. §-a szerint meg van engedve az igazgatóságnak az, hogy kereskedelmi meghatalmazottat rendeljen a szövetkezet ügyeinek intézésére, aki kétségtelenül jogosítva van egyedül is ügyletet kötni és szóbeli nyilatkozatával a szövetkezetet kötelezni s igy sokkal szélesebb jogkörrel bír, mint meghatalmazói. Az igazgatóság hatáskörét egyébként a tervezet 54. és 55. §-a az eddigi joggal egyezően határozzák meg, szintúgy az 56. §. az igazgatóságnak a társasági könyvek vezetésére, mérleg készítésére és bemutatására vonatkozó kötelezettségeit; eltérés csak az, hogy a mérleg elkészítésére az üzleti év befejezésétől számított három havi záros határidő szabatik meg. Az 57. §; a mérleg felállításánál irányadó szabályokat határozza meg. A szövetkezet vagyona azon összegben veendő fel, amely a mérleg készítésekor az egyes tárgyak értékének megfelel. A kereskedelmi törvény szerint az értékmegállapitásnál nem a mérlegkészítésnek ideje, hanem az üzleti év utolsó napja irányadó. Uj még e szakasznak azon intézkedése is, hogy az üzletrészekre befizetendő összegek a követelések közé csak annyiban vehetők föl, amennyiben az üzleti év folyamán már esedékessé váltak és végül, hogy a nyereség vagy vesztesség a mérlegben határozottan mint ilyen jelölendő meg. Az igazgatóság az 58. §. szerint minden évnegyed végén a be- és kilépett tagokat és a felmondott üzletrészek számát a cégjegyzék-bíróságnál bejelenteni tartozik és köteles egyszersmind az évi rendes közgyűlésről felvett jegyzőkönyvvel kapcsolatban a tagok betűrendes névjegyzékét az üzletrészek kitüntetése mellett bemutatni. Kölcsönös biztosító és földhitel szövetkezetekre ezen rendelkedés ki nem terjed. Az 59—63. §-ok az igazgatóság felelőssége iránt intézkednek. Az 59. §. az igazgatóságnak széleskörű felelősségét állapítja meg. Mig a kereskedelmi törvény megfelelő 189. §-a szerint az igazgatóság tagjai csak akkor felelősek, ha megbízásuk határain tulmennek, a törvény vagy alapszabály ellen cselekesznek, addig a tervezet szerint felelnek minden kárért, amelyet szándékosan vagy a rendes üzleti gondosság elmulasztásával a szövetkezetnek, a tagoknak vagy harmadik személyeknek okoznak. A tervezet tehát kifejezetten megadja az egyes szövetkezeti tagnak is a kereseti jogot az igazgatóság ellen, természetesen csak akkor, ha a szövetkezet közgyűlése a tervezet 62. §-a értelmében el nem határozza az igazgatóság perbefogását, amely esetben az egyes tag keresetindítási joga beolvad az összességébe, jogában áll azonban ezen esetben is minden egyes tagnak a perbe beavatkozni. Uj intézkedés a tervezetben a 63. §., mely az igazgatósági tagok ellen, felelősségük alapján indítható keresetek elévülési idejét 3 évben állapítja meg, azon naptól kezdve, melyen az igazgatóságból kiváltak. A 64. §. megengedi az igazgatóságnak kereskedelmi meghatalmazottak kirendelését, de ezek eljárásáért épp ugy felelőssé teszi az igazgatóságot, mintha maga járt volna el. Cégvezetőt a szövetkezetek — kölcsönös biztosítótársaságokat és földhitelszövetkezeteket kivéve, — nem rendelhetnek. A tervezet ötödik fejezete a 65 — 70. §-okban a felügyelő bizottság szervezetét, megalakítását, hatáskörét és felelősségét szabályozza. A felügyelő bizottság eddigelé rendszerint csak afféle pictus masculus volt és egész tevékenysége a mérleg aláírásában és pár sornyi formális jelentés előterjesztésében kimerült. A tervezet ezen élettelen árnyékszervezet helyett, valóságos ellenőrző szervet iparkodik a felügyelő bizottságból alkotni. A felügyelő bizottsági tagság kellékei azonosak az igazgatósági tagsághoz fűzött követelményekkel, mégis azon igen helyes megszorítással, hogy a felügyelő-bizottság tagjai az igazgatóság tagjaival fel- vagy lemenő ágon, oldalágon pedig első ízig rokonságban vagy sógorságban nem állhatnak. Természetesen itt sem helyeselhetjük a nem magyar honpolgárok kizárását, valamint a szövetkezeten kivül állóknak a felügyelő bizottságban való részvételét. A felügyelő bizottság mandátuma az alakuláskor csak egy évre, azontúl legfeljebb három évre í erjedhet. A felügyelő bizottság hatáskörét a tervezet sokkal szélesebb jogkörrel állapítja meg, mint a kereskedelmi törvény.