A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 39. szám - A német jogászgyülés

A J Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az engedményes felperességi joga ellen tett kifogás elvettetett, mert alperes szövetkezet felszámolás alatt áll, az átruházás a felszámolás kimondása után történt, a korlátozó intézkedésnek pedig csak az lehet az értelme, hogy a működésben levő szövetkezetre nézve nem lehet közömbös, hogy kik a tagjai; a felszámolás kimondása után azonban már csak egyszerű követelésről van szo. A kereset idöelőttiség okából elutasittatott, mert az üzletrész felmondásakor a felszámolás már ki volt mondva. A kir. kereskedelmi és váltótörvényszék : (1902. szept. 17-én, 1)9,684. sz.) Felperest keresetével mint időelöttivel elutasítja. Indokok : Felperes az A—R. alatt csatolt részjegyekkel igazolt üzletrészek kifizetését követelte. Az emiitett részjegyek nem felperes, hanem . . . (más) szövetkezeti tagok nevére van kiállítva. Alperes elsősorban a felperességi jog ellen tett kifogást, mert tagadta, hogy a szóban forgó üzletrészek felperesre átruháztattak és vitatta, hogy az átruházásnak, alapszabályai 7. §-a értelmében, alperes beleegyezése nélkül jogi hatálya nincs. Ez a kifogás alaptalan. Az átruházás megtörténtét ugyanis az A/, — R ,)' alatti részjegyek hátára vezetett nyilatkozatok bizonyítják és alperes csak azt tagadta, hogy az átruházás a részjegyek hátára volt vezetve, de a részjegyek hátán tényleg létező nyilatkozatok valódiságát kétségbe nem vonta. A K. T. 23,8. >j-a megengedi ugyan, hogy az üzletrészek átruházása alapszabályilag korlátoltassék, vagy feltételhez köttessék, a 44,211 892« számú végzéssel bejegyzett alapszabályok 7. §-a ki is mondja, hogy <a részjegy az igazgatóság beleegyezésével másra ruházható, a megfelelő bélyegilleték és 20 kr. átiratási dij lefizetése mellett.* Ámde az ily alapszabályi intézkedésnek az az értelme, hogy a működésben levő szövetkezetre nézve nem lehet közömbös, hogy kik a tagjai; amiből következik, hogy e rendelkezés csak arra az időre vonatkozik, mig a szövetkezet fennáll és a szövetkezeti célok elérésére működik. Ha azonban a szövetkezet feloszlása kimondatott, ezzel megszűnt a szövetkezeti célok érdekében tevékenységet kifejteni és erre tagjainak közreműködését igénybe venni; feladata most már csak ügyleteinek lebonyolítására és hitelezőinek kielégítésére szorítkozik; mig a tagok a törvény és alapszabályok értelmében a hitelezőkkel szemben csőd esetére előálló felelőssségen kivül csak abban a viszonyban állanak a szövetkezethez, hogy a felszámolás befejeztével a tartozások kielégítése után fenmaradó vagyonban az alapszabályok értelmében való részesedésre van igényük. A tagoknak tehát a felszámolás kimondása után a szövetkezettel szemben csupán követelésük van, ezt a követelést pedig épp ugy átruházhatják harmadik személyekre, mint bármely más követelést és az alapszabályoknak felhívott 7. §-a nem lehet akadálya az átruházásnak, mert általa nem lép a szövetkezetbe uj tag, hanem csak a hitelező személyében áll be változás. Minthogy pedig az alperes szövetkezet felszámolása 1898. szeptember 6-án kimondatott, az A—R) alatti üzletrészek pedig 1901. évi január 10-én ruháztattak felperesre: ennek az átruházásnak joghatályát a felhívott alapszabályoknak nem erre az esetre vonatkozó 7. §-a alapján megtámadni nem lehet. Azonban felperest keresetével, mint idő előtt indítottal mégis el kellett utasítani, mert a K. T. 237. §-a értelmében a kivált tagok a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reájuk eső üzletrész kifizetését korlátolt felelősséggel alakult szövetkezeteknél csak a 254. §-ban meghatározott elévülési idő lejártával követelhetik, feltéve, kogy addig a társaság feloszlása el nem határoztatott. Minthogy pedig az üzletrészek felmondása a felek egyező előadása szerint 1900. február hóban történt, az alperesi szövetkezet pedig még ezt megelőzőleg, 1898. szeptember 6-án elhatározta felszámolását: nyilvánvaló, hogy a felmondás dacára felperesnek, mint a tagok jogutódának, nincs igénye a kiválás évéről szóló zárszámadás szerint reá eső üzletrészhez, hanem a felszámolás befejezéséig mitsem követelhet, épugy, mintha fel sem mondott volna; mert a K. T. 252. §-a értelmében felszámolás esetén csupán a tartozások kielégítése után fenmaradó összeg osztatik fel az alapszabályokban megállapított elvek szerint a szövetkezeti tagok között. De felperes nem is állította, hogy a felszámolási eljárás befejeztetett és a hitelezők kielégíttettek volna; miért is közömbös az, hogy alperes igérte-e az üzletrészek beváltását, mert az az ígérete, hogy valamely szövetkezeti tag, kinek üzletrész-követelése a feloszlás kimondása előtt le nem járt, a felszámolás befejezése előtt nyerjen kielégítést, mint törvényellenes, érvénynyel nem bir. A budapesti kir. Ítélőtábla: az elsőbiróság ítéletét, a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1903. április 16-án 3,222/902. v. sz.) A m. kir. Kúria: A másodbiróság ítélete a benne felhívott indokok alapján helybenhagyatik. (1904. május 19-én 981 903. v. sz.) OG 155 Részvényjegyzés az alaptőke felemelése esetében. Az aradi kir. törvényszék: Ha alperes főesküt tesz arra, hogy az 1) alatti aláírása után az I) alattiban meghatározott fizetési kötelezettségétől eltérőleg felperes igazgató tanácsa által megállapított fizetési határidőket, vagyis hogy a részvények névértékének 30Vára 1898. év október l-ig, 40%-ára pedig 1898. december 31-ig történjék a befizetés, magára nézve kötelezőnek el nem fogadta s a fizetést ezen határidőben nem igérte; az esetben felperes keresetével elutasittatik. Indokok : Alperesnek az a kifogása, hogy az I) alatti aláírási iv reá nézve nem kötelező, figyelembe nem vehető; mert ha ezen aláírási ivben ugy, miként azt az 1875: XXXVII. t.-c. 150. §-a előírja, a társasági tervezet felvéve nem is lett s azt az alapítók alá nem is irták, az I) alatti aláírási iv mint ilyen az alperesnek a részvényaláirásból. folyó befizetési kötelezettséget mégis megállapítja; mert ha a hivatkozott törvényszakasz az alapitóktól meg is követeli, hogy az aláírási iv miképen töltendő ki, ez tisztán az alapitók számára előirt alakszerű kötelesség; de ebből egyáltalán nem következik, hogy annak elmulasztása a részvényt aláirtaknak befizetési kötelezettségét akár érvénytelenné tenné, vagy akár csak bármi tekintetben is befolyásolná. Alaptalan ugyancsak az a kifogás is, hogy az aláirt részvény névértékének tíz százaléka befizetve nem lett; mert a kereskedelmi törvény 151. §-ában foglalt haíározmánynak e részben :s elég téve lett; a kereset ugyanis maga elismeri, hogy 4,000 korona az aláirt részvényre tényleg befizetve lett; ezt alperes is elismeri; a kivánt összegnek nem az aláírással egyidejű befizetése pedig a részvényt s az aláírásból folyó jogokat s kötelmeket semmivé nem teheti. Az sem vehető figyelembe, hogy az aláírás zárhatáridejétől két hó alatt az alakuló közgyűlés a K. T. 154. §-a értelmében egybehiva nem lett; mert ha ez való lenne is, az alperes vállalt kötelezettségét érvénytelenné nem tenné ; a törvény ugyanis az alakuló közgyűlés zárhatáridejét nyilván azárt állapította meg, hogy az aláírók érdekeit netáni szédelgésektől megóvja ; jelen esetben erről szó már azért sem lehet, mert a részvényjegyzés tényleg eredményre vezetett, miként ezt a törvényszék cégirattárában levő ügyiratok igazolják. Alapos azonban az a kifogás, hogy a kereset időelőtti; mert az I) alattiban alperes a befizetésre magát 20 egyenlő félévi részletben kötelezte s amennyi a per indításáig lejárt, azt alperes már lefizette ; ezzel szemben felperes igazgató tanácsának a G) alatti levélben foglalt amaz elhatározása, hogy a hátrálékos összeg két részletben, vagyis 1898. december 31-ig fizettessék be, az alperesre csak ugy bírhat kötelező erővel, ha ő az I) alatti aláírása után ebbe külön is beleegyezését adta ; ezt felperesnek . . . tanúval bizonyítani nem sikerült. Minthogy azonban felperes ennek további bizonyithatása végett esküt is kinált az alperesnek stb. (1903. február 6-án, 1,814. sz.) A nagyváradi kir. Ítélőtábla : Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az alperesnek az a kifogása, hogy az I) alatti a K. T. 150. §-ában felsorolt kellékekkel nem bir, ezúttal azért nem alapos, mert az I. alatti nem az eredeti alaptőke, hanem a felemelt alaptőke biztosítása végett bocsáttatott ki; ez alá a jogi szempont alá esik az alperesnek többi, a társaság alapításakor szem előtt tartandó eljárás hiányára alapított, tehát az a kifogása is, hogy az alakuló közgyűlés a K. T. 154. §-a értelmében egybe nem hivatott, mert a társaság már meglévén alakulva, csak az uj részvények alapján gyakorolható jogok megállapítása végett kellett közgyűlést egybe hívni, ez pedig megtörtént . . Az itt kifejtett és az elsőbiróságnak ezekkel ellentétben nem álló egyéb indokai alapján a tábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyta. (1903. április 29-én, 846. sz.) A m. kir. Kúria: A másodbiróság Ítélete indokai alapján helybenhagyatik. (1904. évi május 26-án, 1,153/903. v. sz.) Bűnügyekben. A B. P. 385. §-ának 1. a) pontja azt a semmiségi okot tartalmazza, hogy a bíróság a büntető törvény megfelelő rendelkezését nem alkalmazta, vagy tévesen alkalmazta abban a kérdésben, hogy a vád alapjául szolgáló tett valamely büntetendő cselekmény tényálladékát megállapitja-e ? A bűnösség megállapítására vonatkozó nyilatkozat pedig a törvényben tüzetesen felsorolt semmiségi okok egyike alá sem vonható s inkább a bizonyítás kérdésére vonatkozik, mely pedig anyagi semmiségi ok cimén semmiségi panasz tárgyává nem tehető. A pécsi kir. ítélőtábla (1904. január 18-án 99 1904. B. sz. a.) lopás bűntettével és vétségével, valamint orgazdaság vétségével vádolt K- J- elleni ügyben ítélt: A kir. ítélőtábla K. I. vádlott börtönbüntetésének tartamát 9 (kilenc) hóra leszállítja, e részbeni változtatással az első bíróság ítéletét felebbezett egyéb részeiben helybenhagyja. Indokok: Minthogy a kir. tszék, a főtárgyalás folyamán felmerült bizonyítékok alapján megállapított tényállásnak megfelelően vádlottak a lopás bűntettében, lopás vétségében és orgazdaság vétségében való bűnösségét helyesen állapította meg: e tekintetben az első bíróság ítéletét a kir. it. tábla is helybenhagyta. A helyesen és indokoltan alkalmazott 92. figyelembe vételével