A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1904 / 39. szám - A német jogászgyülés
JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 39. számához. Budapest, 1904 szeptember 25. Köztörvényi ügyekben. Az idelgl. polg. prdts 560. §-a értelmében a kamatok csak annyiban részesülnek a tökével egyenlő rangsorban, amennyiben ezt a rangsort törvény biztosítja számukra. Minthogy azonban a törvény az árverés napját megelőző 3 évnél régibb kamatnak ezt a rangsort nem biztositja, az alsó bíróságoknak az a határozata, melylyel nem a végrehajtatót utasította perre a korábbi rangsor megállapítása végett, a törvény téves értelmezésén alapul. (Id. prdts 318. és 338. ij.) A végrehajtási jog feljegyzésének rangsorában bekebelezett perköltség nem tartozik az id. prdts. 564. ij-ának második bekezdésében felsorolt előnyös költségekhez. A budapesti kir. ítélőtábla (1904 február 10-én 3,196/903. sz. a.) Lenac Richárd dr. ügyvéd által képviselt C. R. végrehajtatónak, V. H. végrehajtást szenvedett ellen 20,000 kor. töke és jár. iránt végzett: A kir. ítélőtábla az elsó'biróság végzésének nem neheztelt rendelkezéseit nem érinti, C. J. jelzálogos hitelező' részéről megtámadott ama rendelkezéseit pedig, melyek által az idézett végzés II. B., C. és D. pontjai szerint feltételesen sorozott kamat, adó és költség tekintetében a kifogásoló hitelezők utasíttattak perre, valamint az ugyanezen végzés II. C. pontjában foglalt rendelkezést helybenhagyja, utóbbit azzal a közelebbi meghatározással, hogy az az összeg, mely az eladási vételárból C. J. jelzálogos hitelezőnek jut, első sorban a II. C. b. pont alatt sorozott kamat törlesztésére, a netán fennmaradó rész pedig a II. C. a. pont alatt sorozott tőke törlesztésére fordítandó; helybenhagyja továbbá az elsőbiróság végzésének a végrehajtató által megtámadott azt a rendelkezését is, amely által a II. B. c. pont alatt emiitett ítéleti illeték nem soroztatott feltétlenül, hanem feltételesen s e részben a végrehajtató utasíttatott perre; ellenben megváltoztatja az elsőbiróság végzését, annyiban, amennyiben a végrehajtató javára csak az árverés napjától visszaszámított három évre eső kamat soroztatott feltétlenül, az árverés napjától tovább folyó kamatnak feltétlen sorozása pedig mellőztetett és a végrehajtató javára 2,000 K. tőke után az árverés napjától azaz 1902. évi szept. 11-étöl az ideiglenes polgári perrendtartás 56. §-ában meghatározott időpontig járó 64/„ kamatot is feltétlenül sorozza. Indokok: Az elsőbiróság végzésének C. I. hitelező részéről megtámadott rendelkezései az o. p. tkv. 1,416. §-ának megfelelő közelebbi meghatározással és a II. B. d. pont alatt emiitett költséget illetőleg az ideig. polg. perrendtartás 564. §-ának felhívása mellett s a benne vonatkozóan felhozott indokok alapján hagyattak helyben. A végrehajtatónak az a felfolyamodási kérelme, hogy a II. B. c. pont alatt emiitett illeték az ő részére feltétlenül soroztassék, nem volt teljesíthető, mert az a kérdés vájjon a végrehajtató az illeték kifizetése által megszerezte-e a kir. kincstárt illető rangsorozati elsőbbséget, a sorrendi tárgyaláson emelt kifogás folytán, az ideiglenes polgári perrendtartás 557. §-a értelmében csak per utján hozható tisztába, és e részben végzésének vonatkozó indokai szerint helyesen járt el a kir. törvényszék, midőn a végrehajtatót utasította perre, nem pedig a kifogásoló hitelezőket, ami egyébként külön neheztelve nincs. Ellenben az elsőbbségi végzés részbeni megváltoztatásával az árverés napjától tovább folyó kamatot az ideigl. polg. perrendt. 565. §-a értelmében a végrehajtató javára feltétlenül sorozni azért kellett, mert a sorrendi tárgyaláson megjelent jelzálogos hitelezők csak az árverés napjától visszafelé számított, 3 évnél régibb kamatot kifogásolták, nem pedig az árverés napjától tovább folyó kamatot is. A m. kir. Kúria (1904 június 9-én 4,287/904. p. sz. a.) végzett: C. R. végrehajtató íél felülvizsgálati folyamodásának hely nem adatik; C. I. jelzálogos hitelező felülvizsgálati folyamodásának azonban hely adatik és a kereseti 20,000 K. tökének az árverés napját megelőző 3 évnél régibb, vagyis az 1899. évi szept. hó 11-ike előtti időre felszámított 6°,0 kamat, az ezután járó tőkekamatadó és jövedelmi pótadó, továbbá 102 K. 12 f. perköltség rangsorának megállapítása tárgyában nem C. I. kifogásoló jelzálogos hitelező, hanem C. Rafael végrehajtató utasittatik perre, tartozván keresetét jelen végzés kézbesítésétől számított, meg nem hosszabbítható, 30 napi határidő alatt a törvényes következmények terhe mellett megindítani; végre C. R. végrehajtató köteleztetik C. I.-nek 34 K. 60 f. felfolyamodási költséget végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: C. R. végrehajtató fél felülvizsgálati folyamodása alaptalan; mert a százalékos ítéleti illeték a kisebb követelések után a jegyzőkönyvre ragasztandó ítéleti bélyeggel azonos természetű lévén, a perköltséghez tartozik és ennélfogva a hitelező által kifizettetvén, az ennek megítélt perköltség sorsában osztozik ; az alább előadandók szerint pedig, a tőkével egyenlő rangsorban bekebelezett, zálogjoggal nem biztosított perköltségnek a tényleg történt bekebelezésnél korábbi rangsor iránt, a korábbi rangsort követelő félnek kell felperesként fellépni. C. I. felülvizsgálati folyamodása azonban alapos. Az ideigl. polg. prdts. 560. §-a értelmében ugyanis a kamatok csak annyiban részesülnek a tőkével egyenlő rangsorban, amennyiben ezt a rangsort a törvény biztositja számukra. iMinthogy azonban a törvény az árverés napját megelőző 3 évnél régibb kamatnak ezt a rangsort nem biztositja, az alsó bíróságoknak az a határozata, melylyel nem a végrehajtatót utasította perre a korábbi rangsor megállapítása végett, a törvény téves értelmezésén alapul. (Id. prdts. 318. és 338. t?.) A végrehajtási jog feljegyzésének rangsorában bekebelezett perköltség nem tartozik az id. prdts. 564. §-ának második bekezdésében felsorolt előnyös költségekhez. Az alsóbiróságok tehát tévesen értelmezték a törvényt, midőn nem a végrehajtató felet utasították perre az igényelt rangsor érvényesítése végett (id. polg. prdts. 318. és 335. §.,) hanem a kifogásoló jelzálogos hitelezőt. A felfolyamodási köítségekről való intézkedés az id. prdts 577. §-án alapul. Kamat mikor érvényesíthető külön keresettel ? A m. kir. Kúria felülvizsgálati tanácsa (1904. április 8. 683/1903. I. G. sz. a.) A felperes leihozza panaszképen, hogy törvény szerint a lejárt kamat önállóan perelhető és keresettel tőkésíthető lévén, minthogy felperes Sp. I. 133 1903. számú keresetével az ingatlan egész vételárának 1902. évi szeptember 14. napjáig lejárt s 111 kor. 14 fil.-t tevő l^^U-os kamatát önállóan perelte, e tekintetben keresetével elutasítható nem volt. Ez a panasz alaptalan; mert az 1868. évi XXXI. t.-c. 4. §-a helyesen csak ugy értelmezhető, hogy a kamat külön keresettel csak akkor követelhető, ha erre nézve alapos ok forog fenn, tehát, ha a tőke még nem járt le, ellenben a kamat esedékessé vált, vagy ha a tőke fizetésére halasztás adatott; ilyen esetben tehát a külön perelt kamat után a kereset beadásától ujabb törvényes kamat is követelhető, az adott esetben azonban a kamatnak külön keresettel való perlésére alapos ok nem forgott fenn, sőt felperes keresetét a tőkére nézve is ugyanazon a napon adta be, következésképen a felebbezési bíróság felperesnek a külön perelt kamat iránti követelését jogszabály megsértése nélkül utasította el. A telekkvi rendtartás 119. §. értelmében a jogutódok szintén adhatnak be telekkvi s igy perfeljegyzési kérvényeket is ; de ha abbeli minőségük s illetve kérvényezési jogosultságuk a telekkvből ki nem tűnik, azt más módon kimutatni tartoznak. A szatmárnémetii kir. törvényszék (1903. évi aug. 22.-én 11,251/1903. sz. a.) K. I. dr. s társának U. M. ellen perfeljegyzés iránti ügyében végzett: A szatmárnémetii kir. trszékhez 12,755/1903 sz. a. beadott rendes kereseti példány s mellékletei alapján a lippai 133 és 183 sz. tkvben, ezeknek B. lapján 7,361/1903 tksz. végzéssel foganatosított törlésnek, nemkülönben az ezen ingatlanokra a nagykárolyi központi takarékpénztár javára 7,361/1903 tksz. végzéssel 270,000 K. s jár. erejéig feljegyzett rangsor 7,584/1903 tksz. végzéssel 90,000 K. 240,000 K. és 8,009/1903 tksz. végzéssel 270,000 K. s jár. erejéig bekebelezett zálogjogoknak törlése iránt indított per folyamatban léte K. I. dr. és K. K, F. S. javára feljegyeztetni rendeltetik s foganatosítása a tkyi irodának meghagyatik. A debreceni kir. Ítélőtábla (1904. év márc. 30-án 1,031/1904, sz. a.) végzett: A kir. ítélő tábla a kir. törvényszéknek, mint tkvi hatóságnak neheztelt végzését megváltoztatja és a perfeljegyzés iránti kérelmet elutasítja, mert a tkvi rendt. 150. §-ban meghatározott időtartamra való tekintettel a nagykárolyi takarékpénztár, mint jelzálogos hitelezőnek érdeke szoros összefüggésben áll a telekkvi tulajdonos érdekével, a mennyiben az előbbi állapot visszaállításával az időközben nyert zálogjoga is megszüntethető volna. Ebből folyóan a nevezett jelzálogos hitelező részéről beadott felfolyamodás folytán az első bíróságnak végzése egész terjedelmében volt vizsgálat alá veendő és ennek a következtében a perfeljegyzés iránti kérelem azért utasíttatott el, mert kérvényezők az U. M.-tól, mint nyilvánkönyvi előzőtől való leszármazásukat s igy vélelmezendő törvényes örökösi minőségüket semmivel sem igazolták és az a minőségük sem a telekkvből, sem a kérvény mellékletéből minden kétséget kizáróan meg nem állapitható. A m. kir. Kúria (1904. máj. 31-én 4,7261904 sz. a.) következőleg végzett: A másodbiróság fentebbi számú és keletű végzése helybenhagyatik indokolásánál fogva, s azért, mert a telekkvi rendtartás 119. §. értelmében a jogutódok szintén adhatnak be telekkvi s