A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 39. szám - Az ügyvédek önsegélyezési mozgalma

Huszonharmadik évfolyam. 39. szám Budapest, 1904 szeptember 25. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP iZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR ŰGYÍÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják_^^ RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. /\\^Arv£> ügyvédek. /í/^Y , vtLJ Megjelen minden vasárnap.y/^V Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 3 korona Fél « ._ 6 « Egész * 12 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az ügyvédek önsegélyezési mozgalma. Irta Bölön: László, hánffyhunyadi ügyvéd. — A culpositás kérdéséhez. Irta Eiserth István, lőcsei kir. ügyész. — Ki köteles a közgyámok eljárási és napidijait megállapítani. Irta Tóth György dr., besztercei kir. albiró. — Az erdélyi tkvi rendtartás 119. §-ának hatályossága. Irta S c h m i d t József dr., mcdgyesl ügyvéd. — Külföld. A német jpgászgyülés). — Irodalom. (Vaj na Elemér dr. : A fölebbezési tárgyalás jegyzőkönyvei. — Vegyesek. TÁRTA : Oroszország társadalmi osztályai. Közli r. I. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Az ügyvédek, önsegélyezési mozgalma. Irta BÖLÖN1 LÁSZLÓ, bánffyhunyadi ügyvéd. Az ügyvédek önsegélyezési rrozgalma — elaludt. Nem is volt éber és öntudatos soha ez a mozgalom Magyarországon. Egyesek a kamarák élén, vagy a kamarákon kivül buzgólkodtak s buzgóságuk magukkal ragadta egyidőre magát a szakminisztert is; de mert nem volt egész komoly a mozgalom és mert helytelen volt az iránya — a költségvetés tárgyalása rendén, alig néhány hete, a szakminiszter is félreállt s kijelentette határozottan a parlamentben, hogy az ügyvédek önsegélyezési mozgalmának, t. i. annak, mely az ügyvédi nyugdíjintézet felállítását szorgalmazná, nem barátja; nem a maga kedvééit, nem a maga jószántából indította meg akkor a mozgalmat. Előző cikkemben (1!)0Í június 2<i.) hangosan hin l adott aggodalmam oszladozik a miniszter ezen kijelentése után; ugy látszik akkori felszólalásom még nem történt későn. Az ügyvédek önsegélyezési mozgalmának — hogy alvásából fölébreszthessük - irányát kell első sorban szabatosan meghatározni, ugy amint azt az ügyvédi állás és hivatás természete és függetlensége megköveteli. Előző cikkemben közre adott fejtegetéseim, az ottan tett kijelentések és bizonyítékok erejétől támogatva — megkönnyítik mostani okoskodásomat; sőt utalnak a kérdés további tárgyalására, amit az ügyvédség mostani helyzetének tekintetbevételével, egyik olvasóm se tarthat fölösleges vagy éppen érdektelen foglalkozásnak. Hogy az ügyvédek önsegélyezési törekvésükben nem vehetik az anyagiakat általános és egyetemes céljuk megváló sitásául, mert ez a cél éppen kompromittálná törekvésüket ; hogy az anyagi illetve vagyoni önsegélyezés ennéltogva csak kivételes rendszabályok nyomán foganatosítható az ügyvédi karban, — múltkori előadásom rendén elég világosan distingváltam és elég kézzelfoghatólag bizonyítottam. Az ügyvédi kar természetes hivatásának általános és egyetemes célja s az ezen célra törekvő mozgalomnak a helyes iránya kizárólag a kar függetlenségének és a testületi autonómiának célszerű fölépítésében és állandó fentartásában áll. Ez az általános és egyetemes cél az önsegélyezési érdekek megvédése körül; a kenyérkérdés csak mellékkérdés. Akinek szabadsága van, annak kenyere is van. Az önsegélyezési törekvéseknek az az iránya, mely a nyugdíjintézet kenyérkérdésével foglalkozik, kivételes rendszabályok alkalmazásával is célt érhet; ámde az önsegélyzési törekvéseknek az az iránya, melynek érvényesülésétől függ a testületi autonómia és a kar függetlensége — csakis általános és egyetemes törvények erejéből nyerheti megfelelő hatályát. A két rány össze nem téveszthető, céljánál, tartalmánál fogva. Általános és egyetemes törekvésünk célja a szabadság ; alárendelt, kivételes gondoskodásunk a kenyér. Az értelmi világ előbb szabadságot követel s tudja, hogy akkor van kenyér is; az anyagi világ előbb kenyér után jár, hogy jóllakva némi szabadsághoz juthasson. A kerryérkérdés könnyen rendezhető, megmutattam múltkori cikkemben ; de az ügyvédi autonómia, a kar szabadságának és függetlenségének a kérdése — már fogas dolog, különösen államjogi illetve különösen közjogi helyzetünknél fogva. Most ennek a dolognak szellőztetem meg színét-fonákját; annyira általános az indolentia, hogy nem is tudjuk jóformán mi bajunk. A szellőztetés nem árt. Jogos kérdés Magyarországon az ügyvédi autonómiának biztosítása első sorban és főként azért, mert sehol a világon egy országban sem áll oly távol egymástól állam és társadalom, mint Magyarországon ; sőt az állami és társadalmi törekvések ellentétesek ; nem födi az általános társadalmi törekvéseket az állami akarat még kardinalis közjogi kérdésekben sem; nem födi a két akarat egymást még az ország függetlensége s a magyar nemzet önállósága kérdésében sem; olyan kérdések fölött vitatkoznak makacs állhatatossággal országos politikusok, egyetemi tudósok sbt, — amely kérdések semmiféle más országban nem képezik vita tárgyát. A hatalom erőszakolja a kérdéseket. Nagyon természetes dolog, hogy ilyen kivételes közjogi helyzetben nincs normális dispositiója az ügyvédi karnak sem és az ügyvédi autonómia az állami hatalom befolyása alá szorult. Alkotmányos fejlődés szerint az ország lakossága képezi azt a társadalmat, melynek kezében eszköz az állami szervezet a közrend és a közjólét elérésére; a társadalom akarata irányadó és döntő, ezen akaratnak van alárendelve az állam akarata s e visszonynál fogva a két akarat mindig kell hogy fedje egymást. Ez így van minden alkotmányos országban; de nem így van Magyarországon. Alkotmányos országban mindegy, akár a társadalom, akár az állam tisztviselője, akár a társadalom, akár az állam katonája valaki. Magyarországon — hol az ország függetlensége és a nemzet önállósága, éppen magyarok között, szerencsétlen vita tárgyát képezi — nem mindegy. Magyarországon állam és társadalom óta harcban áll egymással mind e mai napig. Nem kell fejtegetni — azt hiszem — itten a harcoló felek pártállását és célját, milliószor ki volt fejtve a mohácsi vész óta. A magyar állam nem képviselte és nem képviseli 377 esztendő óta a magyar társadalmi törekvések irányát; a magyar társadalom akaratát és erejét a magyar állam akaratával és erejével hátulról lenyomta az osztrák összbirodalmi törekvés és az osztrák hadsereg és ez alatt Magyarország függetlensége és a magyar nemzet önállósága élőhalottként eltemetve nyöszörög. Minden alkotmányos országos társadalmi szervezetének gerincoszlopát képezi a nemzeti ügyvédség, általában a joggal foglalkozók tábora, de különösen pedig az ügyvédi állásés hivatásban rejlő erő és függetlenség. Minden szervezetben a gerincoszlop egészséges vagy beteg, jó vagy rosz sorsával azonos magának a szervezetnek a sorsa. Nincs másként a magyar társadalomban sem. Alig virraszt valaki a tetszhalott fölött; mindenki az állami akarat mellé simul. A társadalom minden osztálya, majdnem kivétel nélkül, csupán kenyér után szalad s az állam segítségétől, fizetésétől várja boldogulását, megélhetését. Nemcsak a kormány, — nemcsak a fizetett állami, megyei stb. tisztviselők, hanem még a független foglalkozásból élő iparosok, kereskedők és gazdák nagyobb része is, az állam akarata alá rendelték magukat. Az állam akarata alá rendelték magukat az ügyvédek is, kenyér után szaladnak, annak a szabadságnak, mely az ország függetlenségét s a nemzet önállóságát hozná magával, Magyarországon nincs katonája, nincs védelmezője; egészségtelen a gerincoszlop, beteg a szervezet; nincs hivatásos ügyvédség, lenyűgözte a társadalmi akaratot az állami akarat; kicserélve van az eszköz a céllal. Ügyvédek! ide kell az önsegély. Vissza kell az ügyvédi kart állítani hivatása magaslatára ; amíg az ügyvédek kenyér után szaladnak s nem küzdenek első sorban a közszabadság katonáiként, addig hivatásos ügyvédi karról beszélni nem lehet. Vannak virrasztók, vannak hivatásos ügyvédek, kik még mindig őrködnek a társadalmi akarat érvényesithetése fölött és akik a társadalmat kényszerhelyzetéből kiszabadítani akarnák, de — maga az ügyvédi kar Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.