A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 38. szám - Német jogászgyülés

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 38. számához. Budapest, 1904 szeptember 18, Köztörvényi ügyekben. A felfolyamodás visszautasittatik, mert a másodbiróság neheztelt végzésével zárlat foganatosítása tárgyában, s ekként oly kérdésben határozott, melyet a végrehajtási törvény rendel­kezései értelmében végérvényesen dönt el; már pedig a m. kir. Kúria 6. p. számú döntvénye szerint ilyen esetben a másodbiró­ságnak bírságolást tartalmazó rendelkezése ellen sincs további felfolyamodásnak helye, A bpesti kir. törvényszék. (1903 évi aug. 11-én 20,844/903 sz. a.) a cs. kir. oszt. földhitelintézetnek. St. N. elleni végrehajtási ügyében végzett: Ezen előterjesztés mint törvényes időben beadott elfogád­tatik ugyan, de érdemben elutasittatik. Indokok: Előterjesztéssel élő azt panaszolja, hogy sérelmes és szabályellenes a fenti ingatlan házbéijövedelmeinek ujabb zárlat alá vétele és egy ujabb zárgondnok bevezetése, ezen panasz azonban tigvelmen kivül volt hagyandó, mert a végrehajtási törv. 237. S. F. pontja értelmében minden hitelező, kinek követelése zálogjogilag be van kebelezve kérheti a zárlat elrendelését s ez esetben a cs. kir. szab. általános oszt. földhitelintézet csakis ezen törvényadta jogával élt, a panasznak az a része, hogy uj zárgond­nok vezettetett be, szintén alaptalan mert a 20462/1,903 telckkvi számú zárlati jegyzőkönyvből teljes világosan kitűnik, hogy zár­gondnokul a már előzőleg bevezetett Szegvárt Sándor dr. vezet­tetett be s a bíróság öt is erősítette meg ezen tisztében. Mindezen okból tehát az előterjesztés elutasítandó volt. A budapesti kir. Ítélőtábla (1903. évi okt. -28-án 9018/P. 1903 sz. a.) következőleg végzett: A kir. ítélőtábla az első bíróság végzését helybenhagyja, egyben végrehajtás terhével kötelezi a felfolyamodást ellenjegyző B. S. dr ügyvédet fennhagyván fele elleni visszkereseti jogát, hogy a kir. kincstár részére 8 nap alatt 30 K. pénzbírságot fizessen s az első bíróságot utasítja, hogy a továbbiakra szabályszerűen jár­jon el. -Mert semmi alapja nincs annak az állításnak, hogy a haszonélvezetre végrehajtási jog-feljegyzést, vagy végrehajtási zálogjogot szerzett több hitelező közül a haszonélvezetnek végre­hajtási zár alá vételét csak egy hitelező foganatosíthatná ; sőt az 1881: LX. t.-c. 211. és 208. ÍJ. kifejezetten tartalmazzák, hogy a haszonélvezet zár alá vételét mindegyik ilyen hitelező javára meg kell rendelni, mindössze azzal a korlátozással, hogy mindegyik zár alá vételnél ugyanazt a zárgondnokot kell alkalmazni. Mint­hogv pedig a cs. kir. szabadalmazott általános oszt. földhitelin­tézetnek az 5600 1902. végzés szerint a haszonélvezetnek végre­hajtási ;,ár alá vételéhez joga van, s az a körülmény egymagá­ban, hogv a már korábban foganatosított zárlatot feloldotta, a haszonélvezet ujabb zár alá vételéhez való jogát nem szüntette meg, minthogy továbbá, amint az első biróság végzésében fog­laltatik, a zárlat foganatosításánál az idézett törvényhelyeknek a zárgondnok azonosságára vonatkozó rendelkezései megtartattak, a felfolyamodás nyilván alaptalan, miért is az első bíróságnak az előterjesztést elutasító végzést helyben hagyni és felfolyamodót az 1881. I.X. t.-c. 34. §. 2-ik bekezdése szerint a végrehajtási eljárásban is alkalmazandó 1H81 : I.IX. t.-c. 00. §. értelmében mérsékelt pénzbirsággal is kellett sújtani. A m. kir. Kúria (1904 június 7-én 288 1904. p. A felfo­lyamodás visszautasittatik, mert a másodbiróság neheztelt végzé­sévei zárlat foganatosítása tárgyában, s ekként oly kérdésben határozott, melyet a végrehajtási törvény rendelkezései értelmé­ben végérvényesen dönt el ; már pedig a m. kir. Kúria 6. p. számú döntvénye szerint ilyen esetben a másod bíróságnak bír­ságolást tartalmazó rendelkezése ellen sincs további felfolyamo­dásnak helye. A tkvi rend. 148. íj- alapján indított törlési kereset foly­tán a pernek tkvi feljegyzését a tkvi hatóság csak akkor ren­delheti el, ha a felperesként fellépő kérvényező oly tkvi érdekelt fél vagy annak jogutóda, aki az előbbi nvilvánkönyvi állapot helyreállítását kérheti. A vágujhelyi kir. jbiróság (1903 aug. 8-án 3,942. sz. a.) ('.. J. cégnek Sz. M. ellen perfeljegyzés iránt végzett : A perfüggés feljegyzése iránt vonatkozó kérelem elutasit­tatik — az elutasítás az ó-utcai 2,837. sztjkvben feljegyeztetni rendeltetik s jogérvényről való jelentés tétele a telekkvi irodá­nak meghagyatik. A 3,152/903. számú végzéssel feljegyzett per pedig töröltetni rendeltetik. Minthogy a tlkvi r. 158. S-a értel­mében törlési keresettel csak a tlkvi jogaiban sértett félnek van joga fellépni, annak tehát, kinek javára a tkvben jog bejegyezve nincsen, ki a korábbi tlkvi jogosultnak nem jogutóda és ki szerző­désileg alperessel jogvisszonyban nem áll, alperest tlkvi jogaiban eredeti érvénytelenség miatt megtámadni nem jogosult — ebből folyólag felperes, mint telekkvön kivül álló személy javára — az általa jelen keresettel adás-vevési szerződés érvénytelenítésé iránt folyamatba tett per feljegyzése elrendelhető nem volt. A pozsonyi kir. ité'lö tábla (lí.03 okt. 27-én 2,312/903. p. sz. a.) végzett: Az első bíróságnak végzését megváltoztatja és az ó-utcai 2,837. sz. tjkvben A. I. 1—4. sorszám alatt Sz. M. hajadon javára bejegyzett tulajdonjog törlése iránt Cs. I, és társa cég által az 1903. évi máj. 31-én 7,812/903. sz. a. beadott keresettel folyamatba tett pert a már megjelölt tjkvben feljegyeztetni rendeli. Indokok: felperes cég keresetének zárkérelme szerint az ó-utcai 2,837. sz. tjkvben A. 1. 1—4. sorszám alatt foglalt s a B. 7. számú bejegyzés szerint Sz. M. hajadon tulajdonául bejegyzett ingatlanokra vonatkozólag a tulajdonjog bejegyzésének kitörlésére irányozván keresetét, a perfeljegyzés a kir. Kúriának 11. sz. a. kelt teljes ülési döntvénye értelmében az elsőbirósági végzésnek megváltoztatásával el volt rendelendő; mert az a kérdés, hogy a törlés iránt keresettel föllépő félnek van-e kereseti joga, a per érdemébe tartozik, minélfogva annak a vizsgálata nem is tal­lózik a perfeljegvzés elrendelésére hivatott tlkvi hatóság hatás­körébe. A m. kir. Kúria (191)4 június 23-án 430 904. p. sz. a.) végzett: A másodbiróság végzése megváltoztattatik és az első biró­ság végzése hagyatik helyben; mert a tkvi rendt. 148. ij- alapján inditott törlési kereset folytán a pernek tkvi feljegyzését a tkvi hatóság csak akkor rendelheti el, ha a felperesként fellépő kér­vényező oly tkvi érdekelt fél vagy annak jogutóda, aki az előbbi nvilvánkönyvi állapot helyreállítását kérheti; minthogy pedig a keresetből kitetszőleg kérvényező felperes ily jogosult félnek nem tekinthető, a perteljegyzés iránt előterjesztett kérelem a tkvi rend. 119. t;-ához képest elutasítandó volt. Az 1885. évi XXIII. t.-c. 1. §-a szerint az általános magán­jogi törvények és szabályok intézkedései az eme törvény által szabályozott magánjogi visszonyokra csak annyiban alkalmazha­tok, amennyiben azt eme törvény ki nem zárja; minthogy a hivatolt törvényszakaszban meghatározott vízművek átalakitta­tása és az okozott kár iránti eljárás és határozathozatal az idé­zett törvénycikk 156. §-a és az 1896. évi XXVI. t.-c. 57. ij-a 6. pontja, 54. ij-a 5. pontja szerint az illetékes közigazgatási ható­ságok hatáskörébe tartozik. A kolozsvvári kir. törvényszék (1903. december 23. 13,420/1903. polg. sz. a.) Sipós Gábor dr. ügyvéd által képviselt Zs. A. felperesnek, Deák Albert ügyvéd által képviselt erdélyi ev. ref. hitközsé galperes ellen vízmüvek helyreállítása és 1,000 kor. iránt a következőleg végzett: A kir. törvényszék alperesi kifogásoknak helyet ad és hatáskörét leszállítja és az eljárást megszünteti, kötelezi felperest hogy a 40 kor. készpénzköltséget alperesnek 15 nap alatt vég­rehajtás terhe melle*t fizesse meg. Indokok: Habár alperes a hatáskör ellen irányuló kifogásait az ügy érdemére tartozó védelmével kapcsolatban az elleniratá­ban terjesztette is elő, tekintettel arra, hogy felperes kereseti kérelme oda irányul, hogy alperes az Almás jobb partján épített jászol-gát lebontására és a felperesi ingatlanokat a kártételtől mentesítő vizmü építésére is köteleztessék, alperesnek a hatás­kör ellen emelt kifogása következtében a bíróságnak hatásköre a jelen perre vonatkozóan leszállítandó volt, mert a kereset tár­gyánál fogva az 18K5. évi XXIII. t.-c. II. fejezetében jelölt vizi művek lerontása vagy megépítése s az ezekből származó magán­jogi igények megállapítását célzó keresetek ezen t.-c. 150. ij-ának rendelkezése szerint a közigazgatási hatóságok illetékessége és hatásköre alá vannak utalva, s mivel ily esetekben az 1808. évi L1V. t.-c. 8. §. rendelkezése szerint eltérésnek a peres felek egyező akarata mellett sem lehet helye, az alperes részéről az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozattal kapcsolatosan az ellenirat­ban előterjesztett hatásköri kifogást az 1881. évi LIX. t.-c. 10. első bekezdésének végtétele alapján tekintetbe venni s a birói hatáskört leszállítani kellett. Ugyanezen okból, mert alperes kifo­gásait az ügy érdemére tartozó elleniratában terjesztette csak elő, felperes a költségeknek csak azon összege megfizetésére volt kötelezhető, melyek a helytelen perindításnak folyományaként őt az esetben terhelik, ha alperes -e kifogásai az 1881. évi I.IX. t.-c. 16. §. rendelkezése szerint kellő időben terjesztette volna elö. A kolozsvári kir. Ítélőtábla (1904. márc. 10. 1,001 1904. I. ]>. sz. a.) következőleg végzett: Az elsőbiróság végzése helybenhagyatik. Indokok: Felperesnek kereseti zárkérése oda irányul, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents