A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 37. szám - A svájci részvényjog reformja

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 37. számához. Budapest, 1904 szeptember 11Köztörvényi ügyekben. Alperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra nézve, hogy iparüzemében a kazánkovacsok szemei épségben maradásának érdekében a védőszemüveg használata iránt a felperest ért baleset idejében valamely intézkedést tett, de felperes ahhoz nem alkalmazkodott volna és igy alperesnek kártérítés iránti felelősségét az 1893. évi XXVIII. t.-c. 1. és 2. ij-a alapján az alsóbíróságok helyesen állapították meg. A budapesti kir. törvényszék (1904. február 17. 5,139/004. sz. a.) PollatSek Sándor dr. budapesti ügyvéd által képviselt M. F. felperesnek, Béddk Károly dr. budapesti ügyvéd által képviselt K. F. alperes ellen 5,000 kor. s jár. iránti perében következőleg ítélt : Alperes kártérítési kötelezettsége megállapíttatik és köteleztetik, hogy felperesnek 2,000 kor. (kettőezer korona) tökét és ennek 1902. április 5-től számított 5% kamatát és 396 kor. perköltséget, továbbá a kir. törvényszék irodaáltalánya részére a törvényszék irodaigazgatója kezéhez a 1,842/903. sz. végzés folytán előlegezett 23 kor. tolmács és tanudijat és a 44,717/903. sz. végzés folytán előlegezett 220 kor. szakértői dijat 15 nap és végrehajtás terhe mell. fizessen. Felperes ügyvéd dija és költsége 39iS kor.-ban, alperesi ügyvédé 482 kor.-ban állapittatik meg saját feleik irányában. A perköltség megállapításában a felebbezési költség is bennfoglaltatik. Ezen itélet jogerőre emelkedése után, a szegényjogon perlekedő felperes által le nem rótt bélyeg s ítéleti illeték kiszabása végett áttétetik a budapesti központi díj- és illetékkiszabási hivatalhoz. Indokok: Nem vitás felek közt, hogy felperes alperes ipari üzemében kazánkovácsolás közben 1901. szeptember 24-én szemén sérüléseket szenvedett. Alperes azon cllenmondása, hogy a sérülés jelentéktelenségénél fogva felperes jelenlegi szembaját elő nem idézhette, elfogadható nem volt, mert O. E. dr. orvos tanú vallomása szerint, ki felperes szemsérülését közvetlenül a baleset étán megvizsgálta, a sérülés kezdettől fogva veszélyes természetű volt és felperesnek Budapesten leendő sürgős operáitatását szükségessé tette, egyrészt M. M. dr. bpesti korházi szemész főorvosnak B. • . a. csatolt és alperes által semmi tekintetben sem kifogásolt bizonyítványa szerint felperesnek szeme a balesetet követő naptól kezdve orvosilag kezeltetett, a kezelés és műtét pedig az ugyanazon orvosi bizonyítványban feltüntetett állapotot eredményezte. Ezen állapot az orvosi bizonyítvány jelzése szerint az, hogy a sérült szem látóképessége a rendes látóképesség '/, része. A meghallgatott orvosszakértők véleménye szerint ezen látóképesség időközben még esőkként, amennyiben a jelenlegi s véglegesnek tekinthető állapot szerint a sérült szem látóképessége a normális látóképességnek körülbelül l'6°/o-a. A látóképesség ily csekély hányada, bár a tudományos vizsgálat szempontjából a látóképesség teljes hiányát nem jelzi, mindazonáltal gyakorlatilag, a mint azt a meghallgatott műszaki szakértők is kijelentették, látásként számba nem jöhet, miértis végeredményben meg kellett állapítani, hogy az alperes üzemében felperest ért baleset, fél szeme használhatóságának elvesztét okozta. A baleset oka tekintetében pedig nem vitás, hogy a sérülést a szögecselés k őzben a szögecs lefejtendő széléről a felperes szemébe pattant szilánk okozta. A kazánkovács szögecselési munkájával szilánkok pattanása és röpködése elválaszthatatlanul együtt jár. A kazánkovács szemének a röpködő szilánkoktól való megóvására pedig, felek közös előadása szerint, védő szemüveg használata alkalmas óvóintézkedésnek tekintendő. Minthogy pedig az 1893: XXVIII. t.-c. a munkaadó kötelességévé teszi, hogy üzemében oly óvó berendezéseket és védőkészülékeket alkalmazzon, melyek a munkások sérülését lehetőleg kizárják; minthogy továbbá, az idézett törvény intézkedése természetszerűleg magában foglalja a munkaadó abbeli kötelezettségét, hogy a védőkészüléknek nemcsak készenlétben létéről, hanem annak tényleges használatba vételéről is gondoskodjék, az a körülmény, hogy felperes alperes üzemében a szemet veszélyeztető munkát védőkészülék alkalmazása nélkül végezhetett, — akár kért ily szemüveget, akár nem, már magában véve megállapítja alperesnek oly mulasztását, mely a baleset megtörténtét lehetővé tette. Alperesnek ezen mulasztása mellett teljesen elenyészik mindannnak jelentősége, amit alperes felperes hibájaként felhozott : nevezetesen a szögecsnek mértéken tul való alapozása és a fejjel való tulközel odahajlás, — mert ha ezen körülmények valósága, valamint jelentőségük igazoltatott volna is, ezeknek esélyeit az alperes kötelezettsége körébe tartozó szemvédő alkalmazása elhárította volna. Mindezek alapján alperesnek az üzemében, és mint kifejtett mulasztása folytán beállott balesetért fennálló felelősségét és kártérítési kötelezettségét megállapítani kellett. A felperes károsodása pedig, mely őt félszeme használhatóságának elveszte folytán érte, a meghallgatott műszaki szakértők véleménye szerint is nem abban keresendő, hogy felperes ügyessége megfogyatkozott-c vagy nem ? hanem ezen körülményre való tekintet nélkül abban, hogy amint ezt a műszaki szakértőkegybehangzólag kijelentették: ipari üzemek sérült szemű egyéneket rendes körülmények közt felfogadni nem szoktak, s igy felperes arra, hogy a baleset előtti munkakörében alkalmazást találhasson, csak kivételesen kedvező visszonyok mellett számithat. Különben is a sérült szemű egyénnek a megmaradt ép szemének kímélete fokozott érdekében áll, s igy felperes attól, kitfélszeme csonkításáért a felelősség terhel, joggal követelheti ennek lehetővé tételét, hogy diminuált látóképességét régi foglalkozása veszélyének kitenni többé kénytelen ne legyen. .Mindezeknél fogva a baleset következményeként egyrészt ki kellett mondani, hogy felperesnek a sérülés folytán csökkent munkaképessége az ő megélhetését abban a szakban, mely neki tanult mestersége és hivatása volt, többé nem biztosítja; másrészt viszont megállapítható, hogy felperes sérülése nem akadályozza őt abban hogy általános munkaképességét, mely az orvos szakértők véleménye szsrint túlnyomó részt megmaradt, más foglalkozás terén ki ne fejthesse. Ehhez képest felperes károsodása teljes értékében megtéritve akkor lesz, ha felperesnek, ki régi mesterségét nem űzheti, mód nyujtatik arra, hogy más kereseti téren, a kereskedés vagy i;)ar oly ágában, hol testi fogyatkozása munkakifejtésének útját nem állja, a balesetet megelőző visszonyainak megfelelő keresetre tehessen szert. Felperesnek kazánkovács minősegében fennállott keresményét a bíróság s a perbeli nem vitás adatok és a perben kihallgatott tanuk erre vonatkozó előadása, valamint a fővárosi munkásviszonyok ismerete alapján napi 3— 4 kor. átlagos kereseti összeggel megállapította, 2,000 kor. összeget pedig elegendőnek ítélt arra, hogy felperes hasonló jövedelmű foglalkozás alapját megvethesse. A késedelmi kamatot figyelembe véve, hogy kártérítési kötelezettség esedékessége a fizetési felhívás előtt be nem áll, a kereset kézbesítése napjától, mint fizetési felhívás első igazolt keltétől számíttatott. A perköltség fizetésére alperes az 1868: LIV. t.-c. 251. §-hoz képest köteleztetett, mert a kártérítési kötelezettség fennállásának kérdésében, mint a per túlnyomóan jelentős részében pervesztes lett. A budapesti kir. Ítélőtábla (191U március 29. 2,979/904. p. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja és a felebbezési költség kölcsönös megszüntetése mellett a felperesi ügyvéd felebbezési munkadiját és kiadását 67 kor. 50 fillérben, az alperesi ügyvédét 16 koronában állapítja meg megbízóik ellenében. Indokok: A kártérítési felelősséget megállapító döntését az első bíróságnak helyben kellett hagyni azért, mert a szolgáltatott tanubizonyitás nem nyújtott oly adatot, amelyből a felperesnek a balesetet előidézésében valamely hibáját meglehetne állapitaniMinthogy pedig a balesetet az alperes által igénybe vett vészé, lyes üzemnél az alkalmaztatása folytán végzett munka közben szenvedte, az alperes mint munkaadó felelőssége annyival is inkább meg volt állapítandó, mert az elsőbiróság erre vonatkozóan felhozott indokaiból helyes az a megállapítás, hogy az alperes, aki nem ellenőrizte, hogy munkásai ily munkánál védő szemüveget használjanak, ezzel az 1893: XXVIII. t.-cikkben megszabott kötelességét mulasztotta el. A kártérítés mérvét pedig a kir. ítélőtábla azért fogadja el, mert a szakértők véleménye a tekintetben egyező, hogy felperes látóképcsségében a baleset következményekép beállott csökkenés, a félszem elvesztésével gyakorlatilag azonos, ez alapon pedig V. Jenő szakértő véleményét kell elfogadni, amely szerint szakmájában munkaképessége 25°/o-kal csökkent, már pedig ezt a csökkenést és azt mérlegelve, hogy gyári üzemek rendes körülmények között sérült szemű munkást felfogadni nem szoktak és igy felperes a szakmájához tartozó munkakörbe bajosabban juthat, azért megfelelő az elsőbiróság által megállapított kártérítési összeg, mert a felperes napi keresetét 3 koronára véve, 300 munkanapra a csökkent jövedelem egy évre 225 koronát tesz ki, ennek lo évi átlaga több ugyan mint a megítélt összeg, de ugy ez a külömbözet, mint az azzal előálló veszteség, hogy megfelelő munkakörhöz nehezebben juthat, kiegyenlítést talál abban az előnyben, amely egy ily tőkeösszegnek egyszerre való kézhez jutásában van. A elsőbiróság ítéletét annak megemlítésével, hogy a felperes által a felebbezéshez csatolt bizonyítékok már az 1881 : LIX. t.-c. 29. §-a alapján sem voltak figyelembe vehetők, a per főtárgyára nézve a most felhozottak alapján, a perköltség iránti intézkedésében pedig vonatkozóan felhozott saját indokaiból helybenhagyni, a felebbezi költséget pedig arra tekintettel, hogy egyik fél felebbezése sem sikeres, kölcsönösen megszüntetni kellett. A m. kir. Kúria 11904. június 21-én 4,761/1904.sz. a.) következőleg ítélt :