A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 31. szám - Itélkezésünk ferdeségei. Első közlemény - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Folytatás

226 A JOG elveknek az elfogadásával alkottatik meg, a magyar birói kar pár évtized multán bármely állam birói karával: függetlenség, képzettség és tekintély dolgában ki fogja állni a versenyt.Számítunk rá, hogy őszinte felszólalásunk a hálás kreatúrák egyrészénél — az igazságszolgáltatás minden ágában alapos jártasságot hirdető, mások hátán emelkedni törekvő «törteföknéh — és a békét és nyugalmat szerető, mindenben megalkuvó «maukósok» előtt tán visszhangra nem talál. De számítunk a jók javára, — a birói karnak függetlenül gondolkodó ifjabb tagjaira és jövő generációjára, akik mint független birák kívánják szolgálni az igazságot s mim ilyenek óhajtják életpályájukat befejezni: a jelzett eszmék és elveknek a diadalra juttatásáért fognak harcolni. Azt mondja Montesquieu, a nagy francia politikai iró : «Mentsen meg az Isten minden államot birói köntösbe bujtatott szolgáktól, kiknek a törvényen, törvény erejé\el biró rendeleteken, jogszokáson és birói meggyőződésükön kivül létezik hatalom, parancs, mely előtt meghajolni kénytelenek*. ítélkezésünk ferdeségei. Irta GÁSZNER BÉLA, budapesti kir. közjegyző. (Első közlemény.) A Jog idei július 3-iki számában e lapok egyik jeles szerkesztő-kiadója Törvény és törvénymagyarázat czim alat megjelent cikksorozatát a következő jellemző mondattak fejezi be : «A tábia itt egy elvi enunciatiót tesz, annak indokolásával és bizonyításával azonban adós marad. Belenyngodhatunk-e az ilyen sic volo, sic jubeo Ítélkezésbe ?» Hogy mennyire megszívlelik alsóbb bíróságaink a jogkereső közönség hivatott őrei köréből felhangzó komoly és okadatolt ilynemű panaszokat, arra ujabb bizonyságokul szolgáljanak a budapesti kir. Törvényszék és kir. Tábla legújabb keletű következő ítéletei: Kártérítés címén megindított perben a döntő perjogi kérdés annak a megbirálása volt, vájjon az alperes által egy harmadik személy részére kiállított meghatalmazás korlátolt-e, vagy korlátlan, és hogy az utóbbi esetben tartozik-e alperes felperesnek megtéríteni azon kárt, melyet utóbbi állítólag ennek folytán szenvedett, hogy alperes megbízottja a nvert meghatalmazás alapján felperessel akképen egyezett ki, misze rint megbízója birtokában lévő összes felperesi váltókat a kiegyezés fejében adott ellenértékkel kiegyenlitteknek elismerte, holott a meghatalmazás csak 42 darab — a meghatalmazottnak e célra átadott — ilyen váltónak kiegyezés utján való rendelkezésére szólt. Felperes ugyanis arra alapította kártérítési keresetét, hogy ő a megbízott által neki korlátlanul kiállított elismerés dacára kénytelen volt a meghatalmazásban felemiitett 42 darab váltón felül még egy bizonyos mennyiségű olyan váltót külön beállítani, mely váltók a kiegyezés idejében a meghatalmazást kiállító alperes birtokában szintén megvoltak, később azonban harmadik személyek — bár jogtalan — birtokába jutottak és rajta (felperesen) perrel behajttattak. E perben a budapesti kir. Törvényszék kétféle ítéletet hozott. Az első ítélet természetszerűnek mondja, hogy a meghatalmazás csak az átadott 42 darab váltóra vonatkozhatik — tehát korlátolt; azonban alperesnek oly értelmű fő esküjétől tette függővé a kereset elutasítását a kártérítés kérdésében, hogy esküdjék meg alperes, miszerint a meghatalmazottja és felperes között létrejött egyességet ő a i2 darab váltón tul menő réssébén utólagosan jóvá nem hagyta. Felperes ezen ítéletbe belenyugodott; alperes ellenben felebezte azt annak a tudatában, hogy az Ítélet a perrendtartási novella 42 §-a szerint reá nézve in pejus meg nem változtathat! >. A kir. tábla pótlást rendelt el, és pedig alperes javára miután az itéletileg kiszámított kárösszeget számszerűleg teljesen tisztázottnak nem tekintette. Erre az első bíróság egy második Ítéletet hozott. Ebben a kárösszeget alperes javára leszállította, az első izben hozott saját ítéletének nem felebbezett részét a kamat meg nem ítélése tekintetében jogerősnek mondotta ki, ellenben a perdöntő kérdésben a saját első ítéletével homlokegyenes ellentétbe helyezkedett: a meghatalmazást most már korlátlannak mondotta ki és ezek alapján alperest feltétlenül marasztalta a póttárgyalás folytán redukált kárösszegnek stb. megfizetésében. Az első ítéletben tehát a tehén tarka még — mert így akarom; a második Ítéletben fekete — mert igy parancsolom ! Ha mármost méltó csodálkozást kelt az, hogy egy ugyanazon Törvényszéknek ugyanazon tanácsa, egy ugyanazon perben és egy ugyanazon — jottányival sem változott — bizonyítási peranyag alapján, egy ugyanazon okmányt első izben korlátoltnak, másodízben korlátlannak ítél, első izben alperesnek a főesküt itéli meg, másodízben pedig feltétlenül elmarasztalja, ugy még nagyobb ámulatot kelt a budapesti kir. ítélőtáblának ezen visszás helyzetből merített másodfokú ítélete. A királyi tábla ugyanis a maga részéről sem méltatta figyelmére a perrendtartási novellának 42. §-át hanem az első bíróságnak második íteletét con amore helyben hagyta az abban foglalt indokok alapján és seihmi tekintetet nem vetett arra sem, hogy az első bíróság az első ítéletében felhozott indokokból a perdöntő kérdésben teljesen ellenkező következtetést vont le. A magyar királyi Kúria az első bíróságok ezen háromszoros botrányos botlását a folyó évi július 29-én hozott Ítéletével azonban teljesen helyre hozta, amennyiben a kérdéses, meghatalmazás korlátolt voltát végérvényesen megállapította, felperest keresetével feltétlenid elutasította és az ítélet indokolásában a perrendtartási novella 42 § ának joghatályát ezen perre is kiterjesztette és fennállónak mondotta ki. Igy tehát ezen esetnél végeredményében csütörtököt mondott ugyan a sic volo — sic jubeo ítélkezési formula, azonban az nem mult az alsó bíróságok bőséges ellenkező igyekezetén ! Még sokkal érdekesebb, de sokkal komolyabb is egy másik «eset», melynek eddigi fejlődése aránytalanul nagyobb mértékben tünteti fel a tételes törvény szabványainak önkényes konfiskációját az alsóbb bíróságok Ítéleteiben. Ezen második eset szintén a budapesti kir. törvényszék és kir. ítélőtáblának ugyancsak ujabb és legújabb keletű ítéleteiben látott napvilágot. Válságos tanulságait a legelső sorban érdekelt összes kir. közjegyzők és közjegyzői kamarák komoly megfontolásába ajánlom oly célból, hogy az abban nyilvánuló nyílt veszély fenyegetése ellen a maguk részéről is erélyesen állást foglaljanak. Azon >.törvénymagyarázat)), melyről ugyanis most szólunk, már nem elégszik meg azzal, hogy egy tételes törvénynek csakis egy szakaszát rontsa le, hanem szilaj kedvében az 1894: XXXV. és az 1886: VII. t cikkeket fejezetszámra a bennük foglalt összes szakaszokkal együtt gyökeresen kiforgatja, semmivé teszi és helyeikbe egészen uj, meglepő jogbölcseleti tételeket állit fel. Ezt a ténykedést már nem is lehet «helytelen törvénymagyarázatnak)) mondani, hanem ez ennél is több : valóságos uj törvényalkotásnak gyarló kísérlete. Ámde szóljon maga az eset, melynek részletes elbeszélését egy következő második cikknek tartottam fenn. Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta OLÁH DEZSŐ dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.*) A javaslat 13. §-a 8 pontban előírja azon adatokat, melyeket a bejegyzés közzétételének magában kell foglalnia. A 14. szakasz a kereskedelmi törvény 22. §-ával megegyezően kimondja, hogy a szövetkezet a cégjegyzékbe való bevezetés és kihirdetés előtt nem létezik. E szakasz állapítja meg továbbá azoknak felelősségét is, akik a szövetkezet nevében a bejegyzés és kihirdetés előtt eljárnak. Ezen felelősség a javaslatban, eltérően a kereskedelmi törvény túlságosan szűkszavú 228. §-ától, pontos és határozott szabályozást nyert, olyképpen, hogy a felelősség személyes és egyetemleges még az esetben is, ha az eljáró személyek az alakuló közgyűléstől felhatalmazást nyertek is és ha őket eljárásukban vétség nem is terheli. Természetesen a szövetkezet bejegyzése és hirdetése ezen felelősséget megszünteti. A szakasz utolsó bekezdése az alapításra szükségképpen fordított költségeknek a szövetkezet által való megtéritéséről intézkedik. A 15. és 16. §-ok intézkedései az alapítási feltételek hiányairól és azok következményeiről szólanak. Jelenleg e tekintetben teljes homály uralkodik, a kereskedelmi törvény e fontos kérdést hallgatással mellőzi. A javaslat megkülönböztet pótolható és nem pótolható hiányokat. Ha a hiány pótolható és az a bíróság által kitűzött záros határidő alatt pótoltatik, a bejegyzett és kihirdetett szövetkezet továbbra is létezőnek tekintetik. Ha a hiány utólag nem pótolható, akkor a már bejegyzett és kihirdetett szövetkezet hivatalból, * Előző közlemény a 30. számban.