A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 28. szám - A büntetőtörvény 85. §.-ának 4. pontja kérdéséhez - A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről

110 A JOG szerűen át nem engedhette, következően felperesek mint a íacsi 98. sz. tjkv. 3,134. hrsz. ingatlan tulajdonosának kimutatott örökösei arra való tekintettel, hogy a másodbiróság Ítéletében kifejtettek szerint bizonyítottnak tekintendő, hogy a per tárgyát képező diófa a tacsi 98. sz. tjkvben 3,184. hrsz. ingatlanon van, jogszerűen követelhetik, hogy alperes ama diófát a felperesek birtokába átbocsássa, rtb. A székesfőváros vizműtelepe olyan ipari telep, melyre a balesetek elhárítása tekintetében az 1893: XXVIII. t.-c-ben foglalt intézkedések is irányadók, és mely ipartelepeknél az alkalmazottak életének testi épségének és egészségének megóvására szükséges intézkedések elmulasztásából származó anyagi kárért a tulajdonos felelős. Ily kár megtérítésére irányuló keresetre nem állnak tehát az 1872: XXXVI. t.-c. 115. és következő szakaszai, amelyek csak akkor alkalmazhatók, ha a károsodás a tisztviselő hivatalos tisztéből folyó és közhatósági jellegű intézkedéséből vagy kötelességének megszegéséből következett be. A m. kir. Kúria 1901 május IS. 9,879. sz.) Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Ha a kereset alapját képező károsodás a biztosított eseménynyel okozati összefüggésben áll, alperes kártérítési kötelezettsége megállapítandó az esetben is, ha a károsodást részben a biztosítottól elütő más természeti esemény is okozta. Ily esetben, a biztosított esemény okozta kár terjedelmét s a kártérítés mérvét a perbeli adatok alapján esetleg az S. E. 65. §-ának ) alkalmazásával kell megállapítani. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék mint kereskedelmi bíróság farkasházi Fischer Hugó dr. ügyvéd által képviselt K. Lipót földbirtokos budapesti lakosnak Darvast Fülöp által képviselt cs. és kir. szab. Trieszti Altalános Biztosító Társulat Magyarországi Vezérügynöksége alperes cég ellen az 1900 évi október 10-én 116.740. szám alatt beadott keresettel 20.670 korona fillér tőke és járulékai iránt folyamatba tett perében az alulírott napon tartott nyilvános ülésben következő Ítéletet hozott." A kir. törvényszék felperest keresetével elutasítja és kötelezi, hogy alperesnek 510 korona perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessen és a kiszabandó Ítéleti illetéket viselje stb. Indokok: \V. Jakab és B. József tanuk vallomása és az a körülmény, hogy az előleges szakértői meghallgatás alkalmával felvett B •/-. alatti helyszínrajzon A.-val jelölt épületben annak rombadőlése idején tartózkodott H. Jon és M. Mihály elkábultak és az előbb nevezett egy időre beszélő képességét is elvesztette, bizonyítja, hogy az 1900. évi augusztus 4-én este Kis-Dovorán községen átvonult nyári zivatar folyamán felperesnek fentebb emiitett gazdasági épületébe, vagy annak közelében fekvő helyre villám csapott le. Hogy azonban a H. M. a. csatolt fényképeken feltüntetett azt a nagyméretű károsodást, mely felperest a B. ']. alatti vázrajzon és a Gy. Mihály mérnök által készített pontos tervrajzon feltüntetett nagy és kis félszer és kocsiszín-épületek rombadőlése következtében érte, maga a villámcsapás okozta volna, a kir. törvényszék a per minden adata szorgos mérlegelése után nem látta bizonyítottnak. Ugyanis a kir. törvényszék a M. Kir. Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézet kimerítően megokolt véleményét egész terjedelmében elfogadta, de különösen magáévá tette annak a tapasztalatok által megerősített azt az érvelését, hogy a felperesnél bekövetkezett nagy terjedelmű pusztításnak megfelelő épületrongálást a villámcsapás egymagában okozni nem szokott. Nagy befolyással birt a kir. törvényszék döntésére annak a körülménynek mérlegelése is, hogy a Gy. Mihály mérnök által készítteti helyszínű rajz pontos adata szerint az A •/- jelü nagy félszer a B. 1—3 jelű kis félszertől a kocsiszintől 67*28 m.-nyi távolságra fekszik. Tekintve, hogy ezek az épületek a tanuk vallomása szerint egyszerre dőltek romba és alig tehető fel (amire nézve bizonyíték fel nem merült), hogy ugyanabban az időben egyszerre két villám csapott volna le, továbbá tekintve, hogy a jelzett nagyobb távolságú épületek egyidejű rombadőlését ugyanegy villámcsapás következményének tekinteni még kevésbbé lehet, a kérdéses gazdasági épületnek egyidejű megrongálását a villámcsapástól különböző természeti erő hatásának kellett tulajdonítani. Minthogy pedig a 57- és 10*/. a.-akban maga felperes beismerte és tanuk is egybehangzólag valloták, hogy a kérdéses épületek rombadolésekor tapasztalt vihart szél kisérte. Minthogy K. Olivér és L. Ignác tanuk egybehangzó vallomásai szerint a károsodás színhelye közelében a vihar által ketté tör* élő fák is voltak. Végre, minthogy a M. Kir. Orsz. Meteorológiai és Földmágnességi Intézethez, a megfigyelő állomástól beérkezett jelentések szerint 1900. augusztus 4-én este Nyitramegyc területén szélvihar által kisért orkánszerü zivatar volt, mely a Kis-Dovoránhoz legközelebbi állomás jelentése szerint fákat tépett ki: ezek az adatok annak a megállapítására szolgálnak alapul, hogy a íelperes épületének rombadólése és az ennek folytán előállott kár nem a villámcsapás, hanem a vihar kisérő vagy azt megelőzött szélvihar mechanikai hatásakép következett be. Minthogy pedig alpares A. és B. alatti tüzkárbiztositási kötvény tartalma szerint csak tűz és villámcsapás által okozott károk megtérítésére vállalt kötelezettséget, felperest keresetével elutasítani és mint vesztes felet a prdts. 251. if- értelmében a perköltség viselésére kötelezni kellett. A budapesti kir. ítélőtábla. (19(14 jan. 26. 3599/ 1903 v. sz. a i következő íteletet hozott : A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokai alapján és azért: mert a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a biztosított épületek rombadőlését villámcsapás okozta, a kereseti követelését erre alapító felperest terhelte, és mert a pernek az első bíróság által tüzetcsen méltatott adatait mérlegelve az első bíróság által kifejtettek alapján a kir. ítélőtábla is arra az eredményre jutott, hogy a biztosított épületek rombadőlése villámcsapás következtében beállottnak nem tekinthető. A m. kir. Kúria (19(14. június hó 22-én V. 504/904. sz. a.) következőleg ítélt: Mindkét alsófoku bíróság ítélete megváltoztattatik és az elsőbiróság ennek folytán utasittatik, hogy az alperes kártérítési kötelezettségeinek terjedelme és a kár mennyisége, valamint a felmerült és még felmerülendő költségek kérdésében hozzon uj, szabályszerű határozatot, stb. Indokok: K. Lipót felperes az alperes társulatnál gazdasági épületeit és terményeit villámcsapás által okozta károk ellen biztosiván, az a kérdés igényel elsősorban eldöntést, hogy a felperes által keresetében előadott és a per folyamán kihallgatott tanuk vallomásai szerint tényleg fennforgó károsodás a villámcsapás vagy I pedig az alperes álláspontja szerint vihar következményeként jelentkezik-e r A másodbiróság helyesen állapította ugyan meg azt hogy a bizonyítási kötelezettség arra nézve, hogy a biztosított épületeknek vitatott s a kihallgatott tanuk által bizonyított rombadőlését villámcsapás okozta, hogy tehát a felperes által vitatott károsodás az általa biztosított esemény következményeként jelentkezik — a kereseti követelést erre alapító felperest terheli. A kir. Kúria álláspontja szerint a felperes ennek a bizonyítási kötelezettségének meg is felelt. Ugyanis a felperes kérelmére előlegesen meghallgatott három szakértőnek a S. E. T. 64. §-a alapján mérlegelt véleménye, melynek teljesen figyelmen kívül hagyását az a körülmény nem indokolja, hogy az alperes az előleges szemléhez meg nem hivatott, valamint W. Jakab tanúnak az a vallomása, hogy az általa észlelt villámcsapás után azonnal összedőlni látta az épületeket, M. József tanúnak abbeli vallomása, hogy ő a szomszédos istállóban hallván a villám lecsapását, abból kisietve, látta az épületek összeomlását, valamint J. István tanúnak azonos vallomása, nemkülönben H. Jánosnak a villámcsapást tanúsító vallomása, és végül a B. József és G. Nándor tanuknak ugyancsak a villámnak a felperes épületei irányában lecsapását tanúsító vallomása nem hagynak fenn kétséget az iránt, hogy a kérdéses időben a villám a felperes biztosított épüieteibe becsapott és, hogy az épületek közvetlenül a villámcsapás után részben nyomban össze omlottak. Az így bizonyítottnak vett tényállással szemben, a Országos Meteorológiai és Földmágnességi Intézetnek a per jogi bizonyítási szabályoknak meg nem felelő szakértői vélemény nyilvánítása, valamint a K. Olivér és L. Ignácnak az első bíróság ítéletének indokolásában részletesen ismertetett vallomásainak figyelembe vétele mellett sem lehetett más megállapodásra jutni mint arra, hogy a felperes által keresete alapjául felhozott károsodás a biztosított eseménynek tekintendő villámcsapásnak is legalább részben következménye. A felperest ért károsodás terjedelme befolyásoltatott ugyan a tanuk vallomásával bizonyított szélvihar által is, ugy hogy az alperes kártérítési kötelezettsége terjedelmének megállapításánál az a további kérdés is birói mérlegelés tárgyává lesz teendő, hogy a beállott károsodás mely arányban eshetik a biztosított eseményként jelentkező villámcsapás és mily' irgnyban az akkor dühöngött szélvihar terhére, — és hogy ennek folytán az alperest terhelő kár mennyisége esetleg a S. E. T. 65. §. alapján való mérlegeléssel és mily összegben lesz megállapítandó. Az a körülmény azonban, hogy a kérdéses időben szélvihar is dühöngött, nem zárhatja ki annak mérlegelését, hogy a bizonyítottan a biztosított épületekbe becsapott villámcsapás mennyiben tekinthető a beállott károsodás okozójának. Megállapítást nyervén ekként az, hogy a felperes alapijául szolgállő károsodás részben a villámcsapás mint biztosított eseménnyelis okozati összefüggésben van, mindkét alsó bíróság itéletéuek e részben megváltoztatásával az alperesnek kártérítési kötelezettségét meg kellett állapítani és a fentiekből következőleg az első bíróságot arra kellett utasítani, hogy figyelemmel a pernek összes adataira, állapítsa meg azt az irányt, a melyben az alperest ért kárt a biztosított eseményként jelentkező villámcsapás eredményének lehet tekinteni és állapítsa meg ehhez képest a kár terjedelmét és szükség esetében az 1893. XYIII. tc. 65. § alkalmazásával azt a kárösszeget, amelyet alperes a felperesnek a bizt. ügyletről kifolyólag megtéríteni tartozik. A kereset alapjául szolgáló iratpn ilyképpen megjelölt fizdtési idő 1902. aug. 20-ig csak azon időpontot jelzi, melyen belül a fizetésnek történnie kell, de nem határozza meg tüzetesen azon napot, melynél sem előbb, sem utóbb a fizetés a váltókötelezettől kívánandó ; minélfogva az emiitett irat a V. T. 3. §. 4. p,-ban előirt kellék hiányában szenved. Az ipolysági kir. tszék mint váltóbiróság (1902. dec. 24-én 5500. sz. a.) Nagy A. dr. ügyvéd által képv. S. Máriának Gy. György és Okolicsányi Gy. ügyvéd által képv. H. Sámuel és H Mária ellen 45 K 40 f ir. váltóperében következőleg ítélt: Gy. György, H. Sámuel és H. Mária alperesek mint Gyügyön, 1902. máj. 1-én 119 K 96 f.-ről kiállított kereseti váltö elfogadói egyetemleg kötelesek 45 K 40 f hátrálékos váltótőkét,