A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 27. szám - Az 1893. évi 18. t.-c. 167. §-ához - Törvény és törvénymagyarázat. Vége

Huszonharmadik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz, 27. szám. Budapest, 1904 július 8. A JOG Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLŐNK") HETILAP AZ IGAZSÁUCGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, CGYÉSZI ÉS Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS clr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « ._ ŐPÍ^ Egész « 12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek élszerűbben bérmentesen stautalványnyal küldendők. TARTALOM: Az 1S93. évi XVIII. t.-c. 168. §-ához. Irta Fényes Vince, zilahi tszéki biró. — Törvény és törvénymagyarázat. Irta Révai Lajos dr. — Kellő védelemben részesiti-e büntető judikaturánk az emberi életet ? Irta O blatt Soma dr., Budapest. — Irodalom (M a r c z a 1 i Henrik : Nagy képes világtörténeti — Vegyesek TÁRCA : Reklám-ügyvédek és jogtudósok a régi Rómában. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Nyilatkozat. A Budapesten megjelenő jogi szaklapok alulirt szerkesztőinek megállapodása értelmében a törvénykezési szünet ideje alatt, azaz 1904 július hó 3-tól 190i augusztus hó 30-áig bezárólag, lapjaink kisebb terjedelemben fognak megjelenni. A rendes terjedelem e csökkenése, melyet a törvénykezési szünet természetszerűen hoz magával, a téli hónapokban ki lesz pótolva, nehogy a t. eló'fizetök a fönti megállapodás folytán hátrányt szenvedjenek. Budapest, 1904 július hó 1-én. Németh Péter. Stiller Mór dr. ós a Büntető Jog Tára szerkesztője Révai Lajos dr. Fayer László dr.. a Jog szerkesztői a Jogtudományi Közi. szerkesztője Wolf Vilmos dr., az Ügyvédek Lapja szerkesztője Dr. Horváth Gyula a Törvényszéki és Rendőri Újság szerkesztője. y Az 1893. évi 18. t.-c. 167. §-ához. Irta FÉNYES VINCE, zilahi tszéki biró. N. N. gyám beperelte volt gyámoltjait 104 k. erejéig, a mely összeget érdekükben tulfizetett. Alperesek a követelés valódiságát és fennállását beismerték, azonban beszámítani, illetőleg viszontkeresetileg megítélni kérték felperessel szemben azt a 364 koronát, melylyel az általa eladott hagyatéki ingók vételárából nem számolt el. Az első bíróság a viszontkereset érdemleges tárgyalása nélkül felp. keresetét megítélte s alpereseket viszontkeresetükkel — a S. E. T. 106. §-ára hivatkozással — külön perre utasította. Alperesek a megítélt összeget kifizették, de az ítéletnek külön perre utasító részét felebbezéssel támadták meg. A felebbezési bíróság a S. E. T. 167. és 23. §-a értelmében a viszontkeresetet tárgyalta s az ügy érdemében ítéletet hozott. # * * Ehhez a jogesethez több szempontból szó fér. Nevezetesen : kétségtelen, hogy az első bíróság helytelenül alkalmazta a S. E. T. 106. § át annak 103. §-a helyett, ez által alpereseket arra kényszerítve, hogy viszontkövetelésüket, mely a keresettel ugyanazon jogalapból származván, az 1868:54. t.-c. 76. §-a szerint viszontkeresetileg érvényesíthető, külön per utján szorgalmazzák. De helytelenül járt el a felebbezési bíróság is, amikora S.E. T. 167. §-át alkalmazta, mert ez által alpereseket a felebbezés jogorvoslatától elejtette és csak a felülvizsgálat útját hagyta fenn nekik. Igaz ugyan, hogy a 167. §. feljogosítja a felebbezési bíróságot, hogy az első bíróság által el nem döntött kérdések felett is ítélkezzék, de csak az ezen szakaszban említett 2 esetben, t. i. «ha a megtámadott Ítélet az alap és mennyiség szerint vitás követelésnek csupán alapja felett határozott, vagy ha a megtámadott ítélet a perújításnak helyt nem adott.» Ennek a szakasznak az intézkedése speciális rendelkezés lévén, per analógiám ki nem terjeszthető ; bárha kétségtelen is, hogy a fenforgó eset némi hasonlatosságot tüntet fel a perújítás esetével, amennyiben a perújítás kérdése az ügy érdemével együtt ezen tárgyaltatván és döntetvén el : ha a felebbezési bíróság a perújításnak helyt ad, tulajdonképpen az ügy érdemében első ízben ítél. Nem szabad azonban elfelednünk, hogy az első bíróság a perújítás kérdését az ügy érdemével együtt már ítéletének meghozatala előtt együttesen tárgyalta s így tulajdonképpeni instancia-rövidités nem forog fenn, mert a felebbezési bíróság elé már bizonyos fokig kifejtett tényállás került, esetünkben pedig a viszontkereset egyáltalán nem is tárgyaltatott. Hogy az ilyen esetekre a S. E. T. 167. §-át kiterjeszteni nem lehet, az kétségtelen e § indokolásának azon szavaiból, hogy : «A javaslat . . . csak akkor engedi meg azt, hogy felső biró az ügyet az első bíróhoz visszautasíthassa, ha az instanciák számának megrövidítése nélkül nem határozhatna »; amiből önkényt foly, hogy ha instancia-megröviditéssel határozhatna, akkor az ügyet az első bírósághoz visszautasítani köteles. Tehát, ha a felhozott jogesetre a S. E. T. 167. §-a alkalmazható lenne is, akkor is vissza kellett volna a felsőbíróságnak az ügyet utasítani az első . bírósághoz, hogy az a viszontkeresetet érdemileg tárgyalja. A felhozott jogesetben kétségtelen, hogy a viszontkereset kérdésében az első biróság eljárása tisztán csak formai volt. amely csak arra szorítkozott, hogy a viszontkeresetet jkönyvbe vette, vagyis az eljárás a viszontkereset fölött jogilag hiányzik. Az ilyen esetekről pedig a S. E. T. 165. §-a intézkedik, amire utal is a javaslat 167. §-ának indokolása, az ítéletnek a felebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai közt végzéssel való feloldását azzal indokolván, hogy a 165. §-ban felsorolt esetekben jogilag vagy a biróság, vagy az eljárás hiányzik ; már pedig, amint fentebb kifejtettem, a fenforgó esetben az eljárás a viszontkereset tárgyában jogilag szintén hiányzik s igy nézetem szerint a felebbezési biróság akkor járt volna el helyesen, ha az első biróság Ítéletét a felebbezéssel megtámadott része tekintetében végzésileg feloldja s az első bíróságot a viszontkereset érdemleges tárgyalására s az a felett való ítélethozatalra utasítja. Törvény és törvénymagyarázat. (Vége.) Példákkal is szolgálhatok. Az árverésnél befolyt vételár sorrendjének megállapítása alkalmával a házbérből rendszerint csak a tőke lesz sorozva, a kamat ellenben nem. Egy 40,000 koronás követelésnek 14 évi kamatát visszautasító ily sorrendi végzés ellen felebbvitel használtatott a Kúriához és annak egyik tanácsa a kamatot a tőkével egyenlő rangba sorozandónak nyilvánította, — ami jogos is, méltányos is. Megkapta tehát az illetékes tábla az útmutatást, hogy jövőre miképp kelljen ítélkeznie. A tábla azonban, ennek dacára megmarad régi gyakorlata mellett és a kamatot jövőre sem sorozza. Joggal hivatkozhatik ugyanis arra, hogy a Kúriának is van egy másik tanácsa, mely állandóan az ellenkező irányban határoz és igy puszta szerencse dolga, vájjon melyik tanács elé kerül az ügy. Laikus esszü ember azt mondaná, hogy ily esetben sürgősen behívandó lenne a plenáris ülés, hogy a jogbizonytalanságnak vége vettessék. A Kúriának azonban legkisebb gondja is nagyobb annál, hogy ily csekélység miatt plenumot egybehívjon. Szolgálhatunk más példával is: az ügygondnokok dijai eddig mindig a végrehajtató által előlegeztettek. A legújabb táblai praxis azonban a dijakat csakis a végrehajtást szenvedő ellenében állapítja meg. Hogy miért, — azt talán csak a jó Isten tudja, — az ügygondnok azonban ezentúl már csak a nagy harangon keresheti keservesen kiérdemelt dijait. Jogos, méltányos-e ez ? Mindezt az a bürokratikus szellem szüli, mely a birói karban mindjobban elharapódzván, őket elszigetelő zsámolyra helyezi és őket — tisztelet a számos kivételnek, — mindjobban elidegeníti a józan ész követelményeitől. Különös örömet találnak azok abban, az igazságkeresőnek kellemetlenkedni, a kákán is csomót keresni és a formának a~ lényeget feláldozni. Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.