A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 2. szám - Törvény az idegen részvénytársaságokról Franciaországban

JOGESETEK TARA FELSÓBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 2. számához. Köztörvényi ügyekben. Felperes követelése az elsőbbség átengedése előtt első helyen lévén bekebelezve s a telek értéke által teljesen biztosítva lévén, eme ténykörülményből okszerűen következtethető, hogy záljogának elsőbbségét az alperes javára csakis olyan módon kívánta átengedni, hogy követelése az elsőbbség átengedése után is teljesen biztosítva maradjon. A bpesti kir. iszek (1902 ápril 10-én 42,050, sz. a.)Stein Mór ügyv. ált. képv. H. Lászlónak, Horánszky D dr. ügyv. ált. képv. bpesti bank. egyesülel rt. ellen 8,039 K. 42 f. ir. perében következőleg i t é 11: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja és ezt arra kötelezi, hogy 500 K perk. 15 nap végreh. terhe a. alperesnek fizessen meg stb. Indokok: Felperes az A) a. elsőbbségi engedélyt az alperes javára bekebelezendő (10,000 frt építési kölcsönre nézve feltétlenül megadta. Peres felek közt arra nézve, hogy milyen mérvben lesz foganatosítandó az építkezési kölcsön, az építkezés előrehaladásához képest, megállapodás létre nem jött. A B) a. levél csupán azt a kötelezettségét állapítja meg alperesnek, amint ezt maga felperes is az egyidejűleg létrejött A) alattiban kifejezi és elismeri, hogy «a tető elkészültéig folyósított 31,000 frt kifizetése után közvetlenül neki fog alperes 19,000 frtot kifizetni>. Alperes azt a kötelezettségét meg nem szegte, a ház a tetőig nem készült, 31,000 frtot nem tolyósitott, igy tehát felperesnek kártérítéssel nem tartozik stb. A bpesti kir. ítélőtábla (1902 dec. 2-án 4,828. sz. a.) az első bíróság ítéletét helybenhagyja felhozott indokai alapján és azért, mert az alperes a felpereshez intézett B) alatt mellékelt levelében a felperessel szemben csak az iránt vállalt kötelezettséget, hogy az általa L. Lipótnak nyújtott 60,000 frt kölcsönből a nevezet táltal a felperesnek engedményezett 10,000 frtot megelőzően, a kölcsönvevó'nek az építés előrehaladásához képest a tető elkészültéig folyósítandó 31,000 írtnál többet kifizetni nem fog, aziránt azonban ebben a levélben semmiféle kifejezett kötelezés nem foglaltatik, hogy a felperest megelőzően a kölcsönvevó'nek kifizetendő összeg minő részletekben fizettessék ki; továbbá mert abból a körülményből, hogy a L. Lipótnak nyújtott kölcsön építési költség volt és hogy az alperesnek az emiitett 31,000 frtot az építkezés előrehaladásához képest kellett a kölcsönvevó'nek kiszolgáltatni, nem következik az, hogy az alperes a felperessel szemben csak a L. Lipót által tényleg létesített építmény értékének megfelelő összeget volt jogosítva a nevezettnek szolgáltatni, mert a fentebb előadottak szerint a kölcsön folyósításának módja és részletei tekintetében az alperes kötelezettséget nem vállalván, azt azzal a korlátozással, hogy a felperesnek járó 10,000 frtot megelőzően 31,000 (rtnál többet ki nem szolgáltat, saját tetszése és belátása szerint eszközölhette; végül mert ezek szerint az alperes azzal, hogy L. Lipót részére a megszavazott kölcsönből 31,000 frton alul levő összeget kiszolgáltatott, a felperessel szemben elvállalt szerződéses kötelezettségét meg nem szegte s igy felperes az alperesnek ebből a tényébol kártérítési igényt jogosan nem támaszthatott stb. A m. kir. Kúria (1903. dec. 2-án 7,319/1902. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, — felperesnek alperes elleni kárkövetelési joga megállapíttatik és az első bíróság utasittatik, hogy hozzon a netán szükségesnek mutatkozó bizonyítási eljárás eszközlése után a kártérítési összeg mennyiségére nézve a perk. is kiterjedő uj határozatot stb. Indokok: Alp a B) a. levelében arra kötelezte magát, hogy a L. Lipót részére, az ennek telkén építendő háromemeletes ház felépítésére megszavazott 60,000 frt építési kölcsönből L. Lipót utalványozása folytán 10,000 frtot felperesnek fog kifizetni, ezt megelőzőleg azonban L. Lipótnak a telő elkészítéséig 31,000 frt lesz az építkezés előhaládásához képest folyósítandó. A felek egyező előadása szerint L. Lipót az utalványozást annak a viszonzásául tette, — s alperes az utalványozott összegnek a felperes részére való fizetését annak fejében kötelezte, mert felperes a L. Lipót telkére 10,000 frt erejéig bekebelezett zálogjogának elsőbbségét, az alperes javára a 60,000 frt építési kölcsön követelése biztosításául — bekebelezett zálogjoga tekintetében átengedte. Felperes követelése az elsőbbség átengedése előtt L. Lipót telkére első helyen levén bekebelezve s a telek értéke által teljesen biztosítva levén, eme ténykörülményből okszerűen következtethető, hogy zálogjogának elsőbbségét az alperes javára csakis olyan módon kívánta átengedni, hogy követelése az elsőbbség átengedése után is teljesen biztosítva maradjon, miből folyólag az A) a. engedélynek, valamint az azzal egyidejűleg kelt B) a. levél fent idézett tartalmának más értelem nem tulajdonitható, mint az, Budapest, 1004 január 10. hogy alperes a 60,000 frtos építési kölcsönből a felperesnek fizetendő 10,000 frt a tető elkészültéig 31,000 frt erejéig csakis az építkezés előhaládásához képest, vagyis csak a teljesített építkezés értékének megfelelő összegeket folyósíthat és az egész 31,000 frtot csak akkor folyósíthatja, ha a teljesített építési munka 31,000 frt értékel képvisel; mert ellenkező esetben a felperes követelésének biztosítása veszélyeztetve lett volna. Ebbe az értékbe alperes a fent kifejtett elvi álláspontból kifolyólag a trlekértéket be nem számithatja s illetve csak abban az esetben számithatná be, ha ehhez való jogát aBj a. levélben fenntartotta volna; ugy de ilyen fentartás a B) a. levélben nem foglaltatik,s annak különös kikötését alp. nem is állítja. Az előadottaknál fogva alperes annyiban, amennyiben a 60,000 frt építési kölcsönből a L. Lipót részére folyósított összeg a tényleg teljesített építkezés értékét — a telek értéke nélkül — meghaladja, — minthogy alperes ezt a többletet is felvette, az elárverezett telek és azon levő építkezésnek árverési vételárából alperes felperesnek kárt okozott, mert ez a többlet a felperes követelésének törlesztésére nem volt fordítható; amiért is mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, felperesnek alp. elleni kárkövetelési jogát, illetve alperesnek kártérítési kötelezettségét megállapítani s tekintettel arra, hogy az alsóbiróságok a kártérítési összeg mennyiségének kérdésében nem határoztak, az elsőhiróságot a netán szükségesnek mutatkozó bizonyítási eljárás eszközlése után, a kártérítési összeg mennyiségére s a perköltségre is kiterjedő uj határozat hozatalára utasítani kellett stb. Felperes a vonat kisiklása folytán követel kártéritést, mert a vasúti baleset folytán idegbeteg és munkaképtelen lett. Az igazságügyi orvosi tanács véleménye szerint felperes traumás neurosisban szenved, mely munkaképességét korlátozna : ilyen baj előidézésére a vasúti baleset teljesen alkalmas : a felperes előéletére és egészségi állapotára nézve meghallgatott tanuk vallomásából következtethető, hogy jelen esetben a felperes betegsége es a vasúti baleset kÖ2t íenforog az oki összefüggés : ezek alapján a vasút felelőssége megállapittatott. A járadékot a felsőbíróságok «felperes munkaképességének helyreállításáig terjedő idóre» itelik meg, mert a per adatai szerint felperes munkaképességét kellő gyógykezelés mellett vissza is nyerheti. A felsőbíróságok az elsőbiróság ellenkező nézetével szemben kimondják, hogy az 1874: XVIII t.-c. rendelkezései a bírói gyakorlat szerint a villamos üzemre berendezett vasutakra is alkalmazandók. (A kir. Kúria 1903 okt. 29. 2141. sz. a. és 1903 szept. 2. 2809. sz. a.) Az alperes tulajdonát képező háznak egyik bérbe adott szobájában egy padlásgerenda megcsúszott, ennek következtében a padlás leszakadt és annak deszkája felperest megsértette, ugy hogy egy ideig munkaképtelen volt. Alperes kártérítésre köteleztetett, mert mint bérbeadónak, kötelessége volt a lakást hasznaiható és jó állapotban fentartani és ekként akár a szélvihar ereje, akár a padlásgerenda korhadtsága volt oka a padlás leszakadásának, azt megelőzni alperes lett volna köteles. Neki kellett volna bizonyítania, hogy őt mulasztás nem terheli, hanem a balesetet erőhatalom vagy a felperes szándékos cselekménye vagy mulasztása idézte elő. A kereseti összeg csekély részében marasztalt alperest a kir. Kúria az egész perköltségben marasztalja, mert még a megítélt összeget sem akarta megfizetni. (A m. kir. Kúria 1903 okt. 28. 1,767. sz. a.) Kevéssel a bekövetkezett végrehajtás előtt közeli rokonok között létrejött vagyonátruházásnál, ha ez által az átruházó hitelezői elől a kieUgitési alap elvonatik, fennáll a vélelem az iránt, hogy átruházó szándéka a hitelezői kijátszására irányult, és hogy az átruházónak erről a szándékáról a vele szerződött rokon tudomással bírt; az ekként létrejött vagyonátruházásnak vele szemben hatályát pedig az a hitelező, kinek követelése már akkor fennállott, igényperben megtámadni jogosult. A hitelező tetszésétől függ az. hogy az egyetemlegesen kötelezett adósai közül követelését melyiktől hajsa be : a hite lezö által ekként megtámadott adóstársnak megajándékozottja vagy ettől az adóstárstól rosszhiszeműen vagyont szerző tehát a hitelezővel szemben nem vetheti ellen azt, hogy egy másik adóstársnál kellő kielégítési alap van, vagy hogy a hitelező követelése összegileg csekély. Az a körülmény, hogy a felek ügyleti kijelentést tartalmazó, esetleg közjegyzői okiratot állítottak ki, nem zárja ki annak bizonyítását, hogy az okirat nem tartalmazza a felek valódi akaratát, hogy az okirat kiállításával a felek akarata nem volt az, hogy közöttük az okiratban kifejezett szerződés valóban létesüljön ; ilyen esetben pedig az okiratban kifejezett szerződés jogilag létre sem jött, hanem színleges és mint ekként hatálytalan, az igényperben a perbevont hitelező által megtámadható még akkor is. ha követelése az okirat kiállítása után vagy nem az okirat szerint vagyonát átruházó ellen keletkezett. (A m kir. Kúria 1903 okt. 6. G. 332 903. sz. a.)