A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 26. szám - Törvény és törvénymagyarázat

A J OG Gyakorlati keresztülvitele is lehetetlenséggel határos a javaslatnak, mivel túl lő a célon. A javaslat mindenkinek nyugdijat akar, annak is. akinek nincs rá szüksége; persze ehhez sok pénz kell. Kell évenkint a 20 frt kamarai díjon kivül legkevesebb 30 frt nyugdíjjárulék is: évenkint legalább 100 korona adó mindenkitől. Az a néhány törvénytervezgető és ezeknek szatellesi bámulóik gyönyörködnek a munkálatban és biznak a sikerben ; a többség azonban nem is törődik a javaslattal, nem bizik sikerében. Mi lesz ? Vagy felocsúdik tétlenségéből a többség, vagy nem ; ha talpra áll, midőn tettre kerül a dolog : leszavazza a javaslatot; de ha már késő lesz : olyan kényszerhelyzetbe kerül az egész ügyvédség, mely kényszer következtében szét fogja rontani a már kész törvényt is. Hogy fizessen az ügyvédeknek az a nagy felerésze évenkint állami, megyei, községi adók- és pótadókon felül még 100 kor. ügyvédi adót ezután, mikor a mostani 25—40 kor. kamarai adó is terhes rája nézve ? Nincs más mód, mint olyan törvényjavaslatot készíteni, mely számol az ügyvédi állás és hivatás természetével s az ügyvédség autonómiájának fontosságával; másfelől pedig okvetetlenül megkíméli tagjait a nagy adóztatástól az által, hogy csakis a szükséget tekinti szükségnek, ugy, amint azt az élet nekünk kimutatja és nem kopirozunk senki munkájából. Elhagyja a vagyonos emberekről való gondoskodást és mellőzi a hibás selejtesek jutalmazását: ekkor csekély önmegadóztatással is célt érünk. Egészen bizonyos, hogy hivatalnoknál a kor és az állapot képezi a nyugdíjazás és segélyezés alapját ; ügyvédnél ellenben nem a kor, özvegynél, kiskorúnál, nem ezen állapot, hanem csak igazolt szegénység vétetik figyelembe. Egyedül helyes elv, hogy segélyezhetés céljából minden ügyvéd fizet, de csak érdemesült vagy annak hozzátartozója veheti igénybe a segélyt. Az is fő- cél, hogy az ügyvédi kamarák autonomikus társulása semmifelöl érintve ne legyen és hogy a segélyezés foganatosítása kizárólag a kamarákban történjék. Az itt összehordott elvek és kiszabdalt distinkciók alapján semmi más resultatum nem lehet a kérdésben, minthogy pi. a kolozsvári kamarában eddig fizettünk az adminisztrációra évenkint 14 frtot, jövőre fizetünk 20 frtot ; csakhogy jövőre az évi fizetés 20 frtnak legfeljebb csak felét fordítjuk adminisztrációra, másik felét a «Ka7narai Gyámpénztár s> alapjára. Hogy a kettős cél sikeresebben megoldható legyen, az ügyvédi kamarákat kikerekités utján megnagyobithatjnk *) Ezen megnagyobbított kamarák adminisztracionális költsége aránytalanul sokkal kevesebb lesz ("100 ügyvédet értesítsen postán vagy 800-at ? semmi vagy kicsi külömbség mai napj ; és épen ezért ilyen aránytalanul megnövelkedni fog az az összeg, amint a Kamarai Gyámpénztár javára adhatunk évenkint a magunk megterheltetése nélkül. Kezelése könnyű: a kamara beszedi az évi járulékokat mint eddig, saját belkezelési költségeit felhasználja mint eddig; a gyámpénztár járulékát évnegyedenkint beutalja a kamarai székhelyen lévő adóhivatalba és kiutalja onnan esetenkint a fenti elvek alapján és szükségletek szerint. A részletek és kivételek megállapítása önmaguktól előáll. Mint mikor egy komplikált gépezetnek számtalan csavarja rugója, kereke egy döccenésre mind a maga helyére zökken, épen ugy megoldásra jut az ügyvédsegélyezés kérdése a fenti elvek alkalmazásával az ügyvédi állás és hivatás természetének megfelelőleg és az autonómia érintetlenségével, csak alkalmazni kell ezeket az elveket. A most országosan cirkáló törvényjavaslat nem nekünk való; azt még nagyon sokféle oldalról ki lehetne mutatni, de tovább nem hosszadalmaskodom. Törvény és törvénymagyarázat. Hosszú idők változó igazságszolgáltatására adatott alkalmam visszapillantani. Láttam az 50-es évek osztrák bürokratáinak bíráskodását, az 18fil. évi októberi diplomával zajos lelkesedéssel történt visszahelyezésünket ősi jogainkba és az 1874-től kezdődött uj aerát királyi törvényszékekkel és bíróságokkal Volt tehát bő alkalmam tapasztalatokat szerezhetni és kritikai összehasonlításokat tehetni. A osztrák törvények uralma túlságosan rövid, az ellenök alkotmányjogi szempontból nyilvánuló passiv resistentia túlélés; az idegen, ellenszenves, bár kivétel nélkül jogászilag kép zett birák működése lépten-nyomon túlságos nehézségekbe ütköző és jogszokásainktól elütő'volt, — semhogy az uj rendszer sikert érhetett, gyökeret verhetett és eredményeket felmutathatott volna. Pedig bővelkedett törvényekben, rendeletekben, törvénytudó bírákban és talán némi jóakaratban is a törvények becsületes alkalmazása és végrehajtása körül. Letűnt, — semmi nyomot sem hagyván maga után hátra. — mint az idegen földbe átplántált más éghajlatú növény. És helyreállott ujbó! az avitikus rend: a régi jó táblabírák korszaka. Kodex-eket ezek még hírből is alig ismertekjogi tanulmányaik is vajmi fogyatékosak voltak; arzenáljukban található *) Legcélszerűbb 1 — 6 kamara az országban um.; 1. Bpesti, 2. Dunántúli, 3. Dunáninneni, 4. Tiszántúli, 5. Tiszáninneni és 6. az Erdélyi; mindenik olyan székhelylyel, ahol kir. tábla és egyetem vagy jogakadémia is van és ahol aztán letehetők volnának az ügyvédi vizsgák is. 3600 és 4500 M., végül a társas bíróságoknál működőkre nézve 3100 és 4400 M. között mozog. Kade sokat beszél a fizetési viszonyokról, mi itt csak mellékesen emiitjük meg ezt a kérdést és éppen azért csak az alsó birák fokozatos előlépési lehetőségét akartuk követendő, helyes példaként kiemelni. Nem volna nehéz do'og ami biróí szervezetünknek olyan átalakítása, hogy 2z albirói kinevezéstől fölfelé a IX. VIII. és VII. fizetési osztályokon át, legalább fizetés tekintetében hivatalból, szolgálati idő vagy rangsor szerint és külön kinevezés nélkül lépjenek elő a birák, ami növelné függetlenségüket és különösen áldásos biztonságot nyújtana a vagyontalan albirák családjainak. A fizetési reformokon kivül sok mindenről beszél Kade, amivel a bíróságok tekintélyét és a birák társadalmi helyzetét növelni, illetve javítani kívánná. Súlyt helyez arra, hogy a felső kormányhatóságok a bírákat a közigazgatási tisztviselőkkel hasonló bánásmódban, hasonló formai előnyökben részesítsék, és ugyanezt kívánja meg a nem hivatalos társadalomtól is. Óhajtja, hogy a birák társas életet éljenek és érdeklődjenek a szakmájukon kívüli dolgok iránt is, kívánatosnak tartja, hogy a bíró igazán, követetlen tapasztalatból ismerje azt az életet, amelynek rendiét őrizni hivatva van, hogy az elzárkózott szakember gőgös exclusivitása nélkül, de viszont a felsőbb forumoknak és magának a közönségnek respec'usa által megszilárdított tekintélylyel teljesíthesse kötelességét. Ezen, általánosságokon kivül speciális javaslatokat is terjeszt elő. Mindenekelőtt kívánja az ügyészségnek teljes különválasztását és a belügyi tárcába való átutalását, ezzel kapcsolatban a vádemelés kérdésében az oppottunitás elvét szeretné meghonosítani. Nem akarja, hogy a bíró és az ügyész, mint szorosabb értelemben vett kartársak működjenek egymás mellett, félti ettől a szorosabb viszonytól a birói függetlenséget, de még sokkal inkább a bíróság külső tekintélyét, hírnevét, éppen azok előtt, akiknek mint feleknek a büntető forumokkal dolguk van. Különösen, amint nyíltan is bevallja, komolyan, nagyon is komolyan veszi a vádlottak kritikáját a birák fölött. És az utóbbiban, bármily furcsán hangzik is, nagyon igaza van. Fontos kötelességünk arra törekedni, hogy ne a boszu eszközét, de az igazság karját lássa birájábán éppen az, akire sújtanunk kell. Lássa a vádlott, hogy nem passióból, nem hivatalos hatalmunk éreztetésének pervers vágyából, nem is a panaszos fél kedvéért és nem is az ügyészi székben ülő kollégánk befolyása alatt Ítélünk, és nrnthegy a feleknek, főként a vádlottaknak és a velük, hogy ugy mondjam, együttérdekelteknek műveltségi foka rendszerint alacsonyabb, mintsem hogy a birói objektivitást a látszat ellenére is föl tudnák ismerni, helyesen tesszük, ha a külsőségek terén is kerülünk mindent, amiből a köztünk és a vádhatóság közötti szorosabb összefüggésre lehetne következtetni. Helyeslünk tehát minden olyan törvénybeli vagy kormányintézkedést, amely hozzájárult ahhoz, hogy külsőleg is érezhetővé tegye, hogy a biró milyen speciális, milyen minden egyéb hatalmi ágtól különválasztott közege az államnak, aki előtt mindenki, még a bűnt üldöző kormányhatóság küldöttje is, csak egyenlő mérték alá eső ügyfélként szerepel. Ebbő! az okból kívánatos tehát az ügyészségnek Kade által javasolt különválasztása, amely természetesen ugy volna foganatosítandó, hogy sem anyagi, sem rangbéli tekintetben ne váljék az ügyszség sérelmére. E különválasztás, mint azt Kade is kiemeli, közelebbi kapcsolatot létesítene az ügyészség és a bünnyomozó hatóságok és közegek között is, végül igazán közigazgatási szerré tenné az ügyészséget, utat nyitva ezzel az opportunitás kérdésének, tudniillik