A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 21. szám - A nagy per. 1. [r.]

162 A. JOG pitását eltöröljük, hanem az által, hogy a fennálló jogot megjavítjuk. A kérdés ugyanis két részre osztandó : a) A képviseleti dijat az ügyvéd szabályszerű magánokiratban kikötötte, vagy b) A képviseleti dij ki nem kötése okából a képviseleti dijak a véghatározatban megállapitandók. Amennyiben a képviseleti dijak kikötve lettek volna és pedig az ügy végérvényes vagy az elsőbiróság előtti befejezéséig : akkor az ügyvéd az utolsó tárgyaláson a költségfelszámitásnál ily nyilatkozatot tenne: A dijak megállapítása mellőzendő, mert felemmel kiegyeztem s ezzel az indokolással a költség megállapítása mellőzendő volna. Ha pedig ez az eset fenn nem forog, akkor minden ügyvéd köteles volna a szóban forgó ügyre vonatkozó költségjegyzékét két példányban becsatolni, még pedig a következő rovatokkal : Bevétel, Kiadás : Bélyeg, Tanú és szakértői díj, — Helyszíni szemle és ugy a bíróság előtti, valamint az ügyre vonatkozó bíróságon kívüli ténykedéséért felszámított «dijak». Már most a bíróság a véghatározatban a képviseleti dijakat a féllel szemben a költségjegyzék «Birói megállapítás» rovatában törvényesiti és a költségjegyzék egy példányát a következő végzéssel látná el és adná ki a félnek : Az X. számú ítélettel a képviseleti dijak — korona — fillérben törvényesíttettek. Az ily módon elkészített határozat ellen joga van minden érdekelt félnek felebbezni és amennyiben az ügyben a felettes hatóságnál az ügy érdemében szóbeli tárgyalás tartatnék — a felek a perköltség tekintetében is meghallgattatnának, ellenkező esetben az ügy érdemével kapcsolatban vagy külön szóbeli előadás alapján intéztetnék el a jogorvoslat. Lehetne esetleg az ítélet rendelkező részét is csatolni a költségjegyzékhez s ekkor elmaradna az elébb emiitett végzés. Ily módon, azt hiszem, el volna érhető az, hogy a mai jog és a törvény Il-ik szövege által képviselt szélsőségek elkerültessenek és másfelől ugy az ügyvéd, mint az általa képviselt fél birói határozattal látná a meghatalmazási visszonyt elintézve s ha akár a fél, akár az ügyvéd a birói megállapítással megelégedve nem volna, mindeniknek módjában állana a költség-megállapítás ellen jogorvoslattal élni. A kir. Kűria költség-megállapítása ellen jogorvoslat alkalmazható nem volna, de megint a Kúria sem volna jogosítva a nem sérelmezett költség-megállapításokat megváltoztatni. Ezt a díjazást indokolttá teszi, hogy az ügyvédi karral szemben éppen azért bizalmatlan a nép, mert a költség-megállapítás tekintetében a fél a mai jog szerint semmi értesítést nem kap és e kérdésben az ügyvéd és megbizója ellenfelek, és így az ügyvédi értesítést bizalmatlansággal fogadja. Továbbá elkerültetnék az, hogy egy külön eljárás rendszeresittessék, külön költségekkel, csupán a költség-megállapítása céljából, holott a ministeri indokolás is felismeri, hogy a költség mennyiségének megállapítása csekély fáradság a bíróságra nézve akkor, amikor éppen az ügygyei foglalkozik. A költség utólagos megállapítása felesleges munkával terhelné a bíróságot, mert kétszer volna kénytelen ugyanazon ügygyei foglalkozni, továbbá a képviselt félre méltatlan költséget róna. A perek számát minden ok nélkül szaporítaná. Szóval a peres eljárásban a képviseleti költségek megállapítása tekintetében ez ügy érdemi elbírálásával egyidejűleg kell intézkedni, hacsak az ügyvéd a féllel a perköltségek tekintetében ki nem egyezett s ha a képviseleti költségek megállapításának mellőzését nem kérte. A bíróságok előtti perenkivüli eljárás rendén is minden nehézség nélkül megállapítást nyerhetnének a képviseleti költségek és pedig oly esetekben, amidőn egyes beadványok elintézésével az ügy is befejezést nyer a hozandó birói határozatban, más esetben az ügy végleges befejezése esetén, pl. örökösödési eljárásban az átadó végzésben és így tovább. A költségeknek a per érdemi elbírálásával egyidejűleg történendő elbírálását maga a javaslat rendszere teszi szükségessé. A 429. §. szerint ugyanis a nyertes fél költségeiben a vesztes fél elmarasztalandó és a megtérítendő költséghez számitandók az ügyvéd kiadásai és dija is. Már most — kérdem — hogyan lehet a vesztes fél által megtérítendő költségeket helyesen megállapítani, ha a nyertes fél képviselőjének diját egyidejűleg nem állapítom meg f Ez a rendszer a gyakorlatban absurdumokra vezet s be kell, hogy lássa minden gyakorlati ember, hogy : grau ist jede Theorie. A theoretikusok pedig be fogják látni, hogy az elmélet a gyakorlatban csak alkalmazkodással érvényesülhet. Mi se természetesebb, hogy az eljárás a bűnvádi eljárás rendén is alkalmazandó volna. Ezeket összegezve azt találom, hogy akár a perrendtartás javaslatába, akár az életbeléptetési törvénybe fölveendők volnának a következő intézkedések. Az ügyvédnek jogában áll a képviseletből származható költségei és dijai tekintetében megbízójával kiegyezni, de határozottan feltüntetendő, hogy a megállapított összeg az ügy első, másod-, vagy harmadfokú végelintézéseig terjedő képviseletre terjed-e ki ? Az ily megállapodás teljes bizonyító erejű magánokiratba vagy közokiratba foglalandó. Az ügyvéd jogosítva van e megállapodás figyelembe vételével, az ügy érdemi elbírálásakor, dijának felével szemben való megállapítását is kérni, vagy a megállapodásra való tekintettel a dij-megállapitást mellőztetni. Minden más esetben a képviseleti dijak, a megbízóval TÁRCA. A nagy per, A. Jog eredeti tárcája. A L Két nagyjelentőségű bűnügy hozta a lefolyt században mozgásba a kedélyeket: a tiszaeszlári per és a ZV^/z^-affaire. Bármennyire eltérő is volt mindkét bűnügynek kiindulási pontja és lefolyása — egyben mégis találkoztak, abban t. i., hogy jelentőségük és társadalmi kihatásuk az eredeti szük keretet szét repeszt ve, messze, hazájuk határain túlnőtt és az egész civilisáh világ lázas érdeklődését felkeltette. De mig a Dreyfus-ügy lassanként egyéni jellegét elvesztette és a per első lefolyása után, mindig fokozódó ádáz politikai harcok terrénumává vált, ugy hogy lassan-lassan maga a bűnügy és annak személyesitője másodrangú kérdéssé fajultak, — addig az eszlári per csakis addig, amig a bíróságok végérvényes ítéletet nem hoztak, — képezte a politikai pártok közti Eris-almát, csak ez időpontig birta a társadalom hullámait mélyen felkavarni, anélkül, hogy a birói szék magaslatáig felért és a bíróságok józan felfogását is a felkorbácsolt szenvedélyek piszkos hullámaiba sodorta és magával ragadta volna. Nálunk a nagy per kormányválságot nem okozott — a res judicatával a közvélemény az ügy felett napirendre tért, jóllehet nem egy vádlott", hanem egy egész hitfelekezet ült a vádlottak padján, terhelve a legundokabb büntettél : a vérváddal. És ezért ma — 22 évvel a nagy tiszaeszlári bünper után, midőn még légió azok száma, akik a per minden phásisát lázas érdeklődéssel végig élték, — az egész bünperre ugy gondolunk vissza, mint valami gyermekkori gonosz mesére, amelyet rég elfelejtettünk és melyet csak valami véletlen hoz újból emlékezetünkbe. Eszünkbe jut akkori izgalmunk, az országnak két táborra való szakadása, a józan észnek feje búbjára való állítása, — és egyet mosolygunk akkori szenvedélyünkön és elfogultságunkon, de egyúttal áldjuk a sorsot, mely nálunk oly józaneszü és magas színvonalon álló magistraturát, parquettet és barreaut teremtett, mely a könnyelmű vagy gonosz kézzel okozott tűzvészt kellő időben elfojtani tudta. A Dreyfus-aííaixz még a per folyama alatt és utána óriási irodalmat keltett, mely a napi szenvedélyek hatása alatt nem birt a történetíró és jogbölcsész objektivitásának magaslatára emelkedni, hanem maga is vád- vagy vádirattá fajult és pro vagy contra állást foglalt, — rendszerint az igazság rovására. Az eszlári pernek — csekély és jelentéktelen, inkább könyvárusi spekulatiószülte magyar és német gyarló irodalmi kísérletektől eltekintve, — eddig sem Buckle-]a, sem Pitaval-ja nem akadt. Az anyag óriási volta, a kiadással és anyaggyűjtéssel járó nagy költség, és — the last but not the least, — a nagy olvasóközönségnek egyoldalú ellenszenves elfogultsága fölötte problematikussá tették az ily vállalkozásnak anyagi és erkölcsi sikerét. És ha közvetlenül a per befejezte után hire is járt annak, hogy Eötvös mester, a nagy pernek nagy és kimagasló védője, — a magyar Labort, — a per feldolgozása és kiadására vállalkozik, — ugy a hirek lassan elnémultak, a társadalmat kettéválasztó rikító szinek mindjobban elhalványodtak és az egész ügy szerencsére lassan-lassan feledésbe ment. Husz év kellett ahhoz, mig a szép próza nagy mestere,