A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 20. szám - A perköltségek kölcsönös megszüntetése a polgári perrendtartás tervezetében

Huszonharmadik évfolyam. 20. szám. Budapest, 1904 május 15. Szerkesztősé*: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart !!. sz. Kéziratok viss/a nem átlátnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendok. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) BETILAP iZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEIM KÉPVISELETÉRE, A MAGTAR i'GífÉUl, BiRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 8 korona Fél « ._ 6 « Egész * ... 12 « ügyvédek. Megjelen minden vasárna Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnyal küldendők. TARTALOM: A kezesek vagyoni felelőssége. Irta R é s z e g h Lajos dr. csikcsekefalvi ügyvéd. — A perköltségek kölcsönös megszüntetése a polgáti perrendtartás tervezetében. Irta Gr a be r László dr., pancsovai tszéki jegyző. — A rágalmazás alaki ismérvei. Irta W e i s z Endre dr., Zalaegerszegen. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödön fi Miksa dr. budapeui ügyvéd. - Sérelem (Igazságügyi misériák Belényesen. írták Kretz Ambrus, Cos ma Gábor dr., Csordás János dr., M a n d e 1 Viktor dr., P o p o v i c s Konstantin dr., belényesi ügyvédek). — Irodalom (Grecsák Károly Magyar Döntvénytár. — Sági János — Vajda Adolf: Telekkönyvi mintatár. — Katona Mór dr : Észrevételek a Tervezet kötelmi jogának egyes szabályaira. — B 1 e u e r Samu dr : Az esküdtbirósági rendszer hiányai). — Vegvesek. TÁRCA: A progresszív büntetésvégrehajtás Magyarország-, Horvátország és Boszniában. Irta r. 1. MEL1 ÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbi rósági határozatod és döntvények. Kivonat a Budapesti Közlönyből. A kezesek vagyoni felelőssége. Irta RÉSZEGH LAJOS dr., csikcsekefalvi ügyvéd. A kezesség nem egyéb, mint oly járulékos szerződés, a mely szerint harmadik személy a főadós kötelezettségéért ennek hitelezőié/el szemben teljes vagyoni felelősséget vállal arra az esetre, ha a főadós a hitelezőjével szemben elvállalt kötelezettségének eleget nem tenne. Tehát a kezesség érvényes adósság létezését, a főadós kötelezettségét tételezi föl, s az esetben áll be a kezes fizetési kötelezettsége, ha a (őadós kötelezettségének nem tenne eleget. Ez a jogtudományban nem vitás kérdés, valamint az sem vitás, hogy a kezes a főadós kötelezettségét járulékaival együtt — ennek vagyoni képtelensége esetén — egészben teljesíteni tartozik. Vitás azonban — amiről e helyen szólani akarok — az a kérdés, hogy több kezestárs esetében a kezesek a főadós hitelezőjével szemben egyetemlegesen vagy aránylagosan vonhatók-e felelősségre A római jogban a kezesek egyetemleges felelőssége fenállott, de oly megszorítással, hogy a kezesek bármelyike követelhette a hitelezőtől azt, hogy a követelést, amennyiben a kezestársak fizetőképesek, —a fizetőképes kezesek között megossza. Az ujabb törvényhozások nagyobb része a kezesek föltétlen egyetemleges felelősségének álláspontjára helyezkedett.*) Ellenben némelyek az aránylagos megosztást fogadták el. Joggyakorlatunk ide vonatkozólag ingadozó még az erdély i részekben is. a hol ezen kérdésben a bírónak az optkv. 1,359 §-a világos támpontot nyújt. A kezesség jogi természetét tekintve kétségtelenül az a helyes álláspont hogy a kezesek egyetemlegesen felelősek a hitelezőnek a főados kötelességeiért, helyesebben kötelezettségeiért, mert a kezességi szerződés éppen azon célból jön létre, hogy a hitelező követelését a főadós teljesítési képtelensége esetében is teljesen megkaphassa. Ezen cél pedig nem lesz minden esetben elérve, a követelés nem lesz teljesen biztosítva az esetben, ha a kezesek felelőssége személyük szerint megoszlik és a kezesek közül valamelyik képtelenné válik az egész tartozásból reá eső rész teljesítésére, amely eset gyakran előfordul. A jogtudomány legújabban különbséget tesz azon két eset között, hogy a kezesek közösen vagy külön-külön vállalnak-e kezességet e főadós adósságáért. Kiss Mór dr. szerint,**) ha a kezességi szerződés kötésekor hitelező és kezesek együtt vannak és ellenkező megállapodás nem létesül, ugy föl kell tenni, hogy a kezesek mindegyike csak a kötelezettség arányos része iránt vállalt, a felek szándéka értelmében, kötelezettséget. Az egyetemlegesség tehát itt küiönös megállapítást igényel». « Holott •jL. optkv. 1,359. §., ném. birod. 769. §.,zür. 1,797. §., porosz L. R. I. 14. 373-374, 378. §§., szász 1,458. §., a magy. ált. po!g. törvk. terv. 1,247. §. •*) L. Fodor Ármin dr.-féle magyar magánjog III. k. Kötelmijog 649. I. Lapunk mai száma ha a hitelező a kezességi szerződést az egyes kezesekkel különkülön köti meg, ugy itt épp azt kell föltételezni, miként mindenik ugy kötötte le magát, hogy tőle a főadós nem fizetése esetében, korlátlanul az egész követelhető legyen. A kezesek tehát a hitelező irányában ebben az esetben, egyetemlegesen lesznek lekötelezve.s Ezzel szemben ugy az optkv. 1,359. §-ban, mint a magyar ált. polg. törvk. tervezetének 1,247. §-ában azon helyes jogelv jut kifejezésre, hogy a kezesek minden esetben az adós tartozásáéit a hitelezővel szemben egyetemlegesen vannak kötelezve. E két jogszabály között csak az a formai különbség létezik, hogy a magy. ált. polg. törvk. Tervezetének 1,247. §-ában meg van különböztetve az a kétféle jogeset, mely szerint a kezesség elvállalása történhetik közösen illetve együttesen, vagy külön-külön, amely a kezesek és a hitelező között különböző jogi hatást nem szül. Hogy az emiitett Tervezet a kétféle jogeset között a különbséget megvonta, annak ratiója, az 1,248. §. 2. bek.-ben foglalt jogtételben nyilvánul meg, amely szetint, ha a kezesek külön-külön vállalták el a kezességet «az, amelyik későbben vállalta el, a hitelező kielégítése esetében ennek az előző keresek elleni jogaiba lép,» mely jogtétel az optkvből hiányzik. Tehát amig az optkv. szerint a kezesek közül egyik sem nyer kezes társaival szemben semmiféle esetben több jogot a hitelezőnek általa történt kielégítése által, mint a másik, addig a magyar ált. polg. törvk. Tervezete szerint, ha a kezesek külön-külön válialtak felelősséget a 'hitelezővel szemben, az, aki később vállalta el a kezességet, a hitelezőnek általa történt kielégítése ese én a hitelezőnek az adósa és előző kezesei elleni jogaiba lép, vagyis az utóbbi kezes az előbbi kezesektől a főadós nem fizetése esetén követelheti az egész követelés visszafizetését. Ezen jogtétellel a Tei vezet alapeszméjében a váltójogban, a későbbi forgatóknak előzőik ellen a forgatmányokból származható követeléseikre vonatkozólag érvényes jogszabály alapeszméjéhez közeledik. A Tervezet a dolog természetének megfelelőleg mindenesetre abból a helyes alapelvből indult ki, hogy a későbbi kezes nemcsak a főadósért kezeskedik a hitelezővel szemben, hanem az előző kezes vagy kezesekért is. A korábbi kezes azonban a későbbitől kárpótlást — a Tervezet 1,248. §. 1. bekezd. — szerint nem követelhet. Nem kevésbé érdekes ujitása Tervezet 1,249. §-a is, amely szerint: «Aki mást megbiz: hogy saját nevében és saját számlájára harmadik személynek hitelezzen, a harmadiknak a hitelezésből származó kötelezettségéért a megbízottnak kezesként felel.» Tehát ez esetben nem a főkötelezettség jel egyidejűleg, sem nem későbben jön létre a kezességi szerződés, hanem a főkötelezettség előtt jön létre föltételesen oly szerződés, amely a főadós és hitelező közötti szerződés létesülése esetében föltétlen kezességi szerződéssé válik. A perköltségek kölcsönös megszüntetése a polgári perrendtartás tervezetéoen. Irta GRABER LÁSZLÓ dr., pancsovai tszéki jegyző. Az 1868. évi LIV. t.-c, amely pedig a biró szabad mérlegelését a minimumra szorította, 252. §-ának 2. bekezdésében azt a kérdést, hogy a perköltségeket mikor kell megszüntetni, a per adatainak mérlegelésével, a biró belátására bizta. A birói szabad mérlegelést proklamáló 1893. évi XVIII. t.-c. pedig, a perköltségek ki által leendő viselését a régi törvénynél terjedelmesebben szabályozta ugyan, de a 110. §-ban a perköltségek megszüntetésének kérdését a birói mérlegelés erős megszorításával imperative ugy rendezte, hogy ha mindkét fél részben nyertes, részben vesztes, a perköltségek kölcsönösen megszüntetendők. Az ennek nyomán kifejlődött birói gyakorlat pedig kimondotta, hogy a perköltségek megszüntetésének ez az egyedüli feltétele, azokat bármily más esetben megszüntetni nem lehet. (L. Kúria 1901. G. 232. Márkus: 12. kötet 396. 1., Kúria 99. I. G. 512., Márkus: 12. kötet 398. 1.) 12 oldalra terjed.