A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 18. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez, és a magyar ügyvédi kérdéshez (Folytatás.)

70 A JOG nevezett tanuk közül a baleset megtörténténél hárman voltak jelen. Ezek közül G. J. azt vallotta, hogy csak az esésre lett figyelmessé, de azt nem látta, hogy a felperes miként lépett le a vaggonbol, rendesen-e a lépcsőkre vagy egyszerre. Továbbá F. G. vallomásának egyik helyén azt adta elő, hogy a kocsi folyosó nélküli régi kocsi volt, melynek lépcsője nagyon magas s midőn a felperes kilépett rajta, leesett; vallomásának másik helyén azonban kijelentette, hogy nem figyelte meg a felperes kiszállását és csak képzelete után adta elő azt, hogy a leesés hogyan történ- . hetett. Ez a tanú említést tett arról, hogy az állomás ugy volt megvilágítva, mint rendesen az olyan kis állomás, mint Bény és hogy a pályaudvar ama részén, ahol a kiszállás történt, nem volt kellően megvilágítva. A harmadik tanú M. L. azt vallotta, hogy mikor a felperes leszállt a vasúti kocsiból, ő is leszállt vele s látta a mikor a felperes elesett, mert megcsúszott egy sínpárban. Ugyan-e tanú vallotta azt is, hogy az állomás nagyon szegényen volt megvilágítva s ott, ahol felperes leszállt, meglehetős sötét \ volt. A fentebb megnevezett tanuk vallomásával azonban az alperesnek azt az állítását, hogy felperes sérülését saját hibája okozta, bizonyítottnak tekinteni nem lehet, sőt ellenkezőleg a M. L. tanú vallomásában említett abból a körülményből, hogy a leszállás helye kellően megvilágítva nem volt, az a következtetés vonható le, hogy az alperest gondatlanság terheli a részben, hogy a leszállás helyének megvilágítását elmulasztotta. S minthogy a már fentebb megnevezett F. G. és M. L. továbbá Cs. T., S. A., Z. T.-né és B. A. tanuk vallomásával bizonyítottnak tekintendő, hogy a felperes a szenvedett sérülés következtében huzamosabb időn át beteg volt és gyógykezelésben részesült s igy egyebek közt gyógyítási költségei felmerültek, ennélfogva az első bíróság ítéletének megváltoztatásával a felperes kártérítési jogát megállapítani s az első biróságot a rendelkezés szerint utasítani kellett. A m. kir. Kúria (1904. febr. 19-én 9,409. sz. a.) A másodbiróság ítélete megváltoztattatik ás a kérésért érdemében az első biróság ítélete, megfelelő indokolása alapján, hagyatik helyben stb Valamely ingatlannal kapcsolatban gyakorlott jog az ingatlan tulajdonjogának megszerzésével külön kikötés nélkül is átszáll az uj tulajdonosra, — s amennyiben telki szolgalomnak elbirtoklás utján való megszerzéséről van szó, a jegelödnek erre vonatkozó használata az uj tulajdonos javára is szolgál, és részére a jog megszerzésének törvényes alapját képezi. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 nov. 5. I. G. 305. sz. a.) Az 1840 : VIII. t.-c. rendelkezése, amint ez ennek a törvénynek 19. §-ából is kitűnik, mindazokra alkalmazandó, akik nem nemesek és nem honoratiorok. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 nov. 7. I. G. 334/903 p, sz. a.) A felmondás elfogadása vagy megtagadásának csak akkor ! és annyiban van jogi hatálya, ha felmondás nélkül a felek között fennálló bérleti viszony meg nem szűnik. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 190S nov. ti. G. 326/903 p. sz. a.) Az eltartás természetben is teljesíthető, ha azonban a nő nem a férje vagy hozzátartozói házánál, hanem teljesen külön kénytelen élni, az nem kötelezhető arra, hogy a teljes tartás egyes részeinek kiszolgáltatása tekintetében teljesen férje önkényének rendeltessék alá, s ennek tétessék ki, hogy a tartás vagy egyes részeinek kinem szolgáltatása, vagy nem kellő kiszolgáltatása miatt igényét mindég perrel érvényesítse. (A m. kir. Kúiia felülvizsg. tanácsa 1903 nov. 7. I. G. :J 38/903 p. sz. a.) Nincs ugyan oly kötelező szabály, mely szerint a biróság, ha azt az ügyfelek valamelyike kérelmezte is, az ügyfél esküjével való bizonyítást feltétlenül alkalmazni tartoznék, de az eskü alatt kihallgatás a bizonyításnak egyik megengedett módját képezvén, ha ezt valamelyik fél megajánlotta, a biróság jogi méltatás ala öteles venni, hogy a megajánlott bizonyítás alkalmazásának van-e helye ? és amennyiben azt mellőzendőnek találta, az erre szolgáló okok az Ítéletben tüzetesen előadandóK. (A m. kir. Kúria felülvizsg. tanács?. 1903 okt. 6. I. G. 328/903 p. sz. a.) Abból, hogy felperv-s a 100 K-ról adott biztosítéknak 1600 K-ra való kiegészítésit alperes alkalmaztatásának ideje alatt nem szorgalmazta, Mm következik, hogy felperes az óvadék kiegészítéséről le-mondott; sőt még ha felperes a kiegészítésről lemondónak vetethetnék is, ebből még nem következik, hogy felperes egyúttal a kötbérhez való jogáról is lemondott s valamely követelésnek hosszabb időn át nem érvényesítéséből a követelésről való lemondásra következtetés nem vonható. Egymagában az a tény, hogy a kikötött kötbér az alperes illetményéhez aránytalanul magas, annak mérséklésére alapul nem szolgálhat, azonban abban a kérdésben hogy a kikötött kötbér mérséklendö-e, épen nem irányadó az, hogy a kötberterhével sújtandó szerződő fél minő vagyoni előnyökben részesült a kötbérhez jogosult szerződő félnél ottani alkalmaztatása idejében, hanem irányadó egyedül az. hogy a jogosított félnek miTy vagyoni erdeke fűződött a kötbérrel biztosíttatni kivánt teljesítéshez, vagy abbanhagyáshoz. hogy ez a vagyoni érdek mily mérvben sértetett meg a másik szerződő fél szerződésellenes eljárásával s hogy ezzel a vagyoni érdekkel a kötbér mennyisége kellő arányban áll-e vagy sem s utóbbi esetben, hogy a kötbér mily összeg erejéig felel meg a vagyoni érdeknek. lA m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 nov. 11. I. G. 322/903 sz. a.) A S. E. 96. S-a értelmében rendszerint a bizonyító fél ellenfele bocsátandó ugyan esküre, azonban ugyané törvényszakasz szerint a biróság a bizonyító félt bocsáthatja esküre amennyiben a S. E. § a szerint mérlegelve a körülményeket, ugy találja, hogy a bizonyító fél vallomása valószínű s ebbeli szabad mérlegelésének eredménye felülvizsgálat alá nem vonható. ,'A m. kir. Kúria felülvizsg. tanácsa 1903 nov. fi. I. G. 317/903 p. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Az alapszabályoknak amaz intézkedése, amely szerint a részvények az igazgatóságnak határozatilag kifejezett beleegyezése mellett ruházhatók át másra, mint a részvénytulajdonosok cselekvő képességét korlátozó s a kereskedelmi törvény 173. íj ának 2. bekezdésében foglalt ama rendelkezéssel, mely szerint a névreszóló részvények üres forgatmánynyal átruházhatók, ellentétben alló intézkedés a részvény tulajdonjogát üres hátirattal megszerző uj részvénytulajdonosnak e minőségére befolyással nem bír. A gyulafehérvári kir. tszék: Alperes köteles a társasági részvénykönyvbe 382. stb. sz. részvények birtokosául felperest bevezetni és felperes részére a fenti számú régi részvények ellenében ui részvényeket kiállítani és addig is tűrni, hogy felperes ama részvényeken alapuló összes részvényesi jogokat alapszabályszerű terjedelemben gyakorolhassa. Indokok: Felperes az eredeti részvények bemutatásával igazolta, de alperes is beismerte, hogy felperes az alperes részvénytársaság 382. stb. sz. részvényének tulajdonjogát megszerezte. Ennek dacára az alperes részvénytársaság igazgatósága a részvényeknek felperes nevére átírását megtagadta. Mivel a kereskedelmi törvény 182. §-a értelmében az igazgatóság a részvénytársaságnak intéző közege s a 188. §. értelmében az igazgatóságnak a társaság nevében tett intézkedései által jogosítva és kötelezve a társaság lesz, azért felperes az igazgatóság fenti intézkedése miatt helyesen intézte a pert az alperes részvénytársaság és nem pedig annak igazgatósága ellen. Érdemben való ugyan, hogy alperes részvénytársaság alapszabályainak 4. §-a szerint a részvények névre szólók és a 6. §. szerint azok az igazgatóság kifejezett beleegyezése mellett ruházhatók át másra; minthogy azonban az alperes r t. alapszabályaiban megállapított ezen intézkedés mint a részvénytulajdonosok cselekvő képességét korlátozó s a kereskedelmi törvény 173. §-ának 2. bekezdésében foglalt ama rendelkezéssel, mely szerint a névre szóló tészvények üres forgatmánynyal átruházhatók, ellentétben álló intézkedés a részvény tulajdonjogát üres hátirattal megszerző uj részvénytulajdonosnak e minőségére befolyással nem bír, annálfogva a fent megjelölt 3 db. részvénynek a társasági részvénykönyvben a felperes javára, ki azokat üres hátirattal az igazgatóság beleegyezése nélkül ugyan, de tényleg megszerezte, átirása nem volt megtagadható. (1902 december 1. 9,462/002.) A kolozsvári kir. tábla: Az elsőbiróság Ítélete megváltoztattatik s alperes csak az esetre köteleztetik, hogy a társaság részvénykönyvébe a részvények birtokosául felperest bevezesse és felperes részére uj részvényeket áilitson ki a régiek bevonásával, ha felperes igazolja, hogy a részvények teljes névértéke már be van fizetve. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletének indokaiban helyesen fejtette ki, hogy a felperes jól intézte a pert a részvénytársaság s nem annak igazgatósága ellen. Az ügy érdemében az elsőbiróság Ítélete meg volt változtatandó, mert a kereskedelmi törvény 173. §-a szerint a névre szóló részvények üres hátirat mellett átruházhatók, de a birtokos, amennyiben az alapszabályok máskép nem intézkednek, a társaság irányában igazoltnak csak akkor tekintetik, ha az átruházás a részvénykönyvbe bevezettetett; a törvény tehát feltétlenül megengedi a részvények átruházását s e részben a társaság beleegyezése nem lényeges és evvel ellentétben az alapszabályok sem köthetik az átruházás hatályát a részvénytársaság beleegyezéséhez; a tulajdonnal való rendelkezési jog s a részvények forgalma tehát nem korlátolható; de tekintettel a kereskedelmi törvény 173. §-ának utolsó bekezdésére, mely szerint a részvény átruházója a részvénynek még be nem fizetett névértéke erejéig csak addig marad felelős, mig az uj birtokos a részvénykönyvbe be nem vezettetik, a részvénytársaság érdekeit közelről érinti, hogy a részvényeknek még be nem fizetett névértéke erejéig vele szemben ki a felelős; ezekhez képest az alperes részvénytársaság a részvények átruházásának a részvénykönyvbe való bevezetését feltétlenül meg nem tagadhatja ugyan, de jogosítva volt vizsgálni, hogy vájjon a részvény névértéke már be van-e fizetve teljesen s amennyiben még nincs,jogosítva van a bevezetést a teljes névérték befizetésétől függővé tenni; mert felperes sem állítja, annál kevésbbé igazolja, hogy a névérték már teljesen be van fizetve. Az alapszab. 6. §-ának az az intézkedése, hogy a részvények az igazgatóság határozatilag kifejezett beleegyezése meliett ruházhatók át, csak a most jelölt korlátok közt bir hatálylyal, mert a kereskedelmi törvény 170. §-a 2. bekezdésének értelme szerint az alapszabályok csak azon irányban intézkedhetnek másként, hogy megengedhetik, hogy a részvény átruházása esetében a birtokosnak a részvénytársaság irányában igazolása a részvénykönyvbe való bevezetéshez kötve ne legyen. (1903. évi április hó 21. 1,389/903 sz. a.)