A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - Lehet-e a gyilkosságot vétségnek minősíteni?

136 A JOG Tiltakozik egyszersmind az ellen a több oldalról nyilvánult felfogás ellen, mely mozgalmunkat közönséges bérharcnak deklarálja. E határozatot hozzájárulás végett az összes bíróságokkal és ügyészségekkel s szives közlés végett a sajtóorgánumokkalközliA végrehajtói intézmény államosítása érdekében a szeged kereskedelmi és iparkamara feliratot intézett a kereskedelemügyi miniszterhez azon célból, hogy átiratilag kerestessék meg az igazságügyminiszter a bírósági végrehajtói intézmény államosítása iránt. A kereskedelmi miniszter a kamarához leiratot intézett, melyben a miniszter értesiti a kamarát, hogy ^megkeresésére az igazságügyminiszter közölte vele, miszerint a polgári perrendtartás reformjával kapcsolatban a mai végrehajtási eljárás átalakítását tervbe vette. Az erre vonatkozó törvényhozási reform keretében megfontolás tárgyává fogja tenni nevezett miniszter ur a bírósági végrehajtói intézmény Újjáalakítása tárgyában fölmerüU kívánalmakat s ezen szempontból a kamara fölterjesztését előjegyzésbe vette». A budapesti ügyvédi kamara a következő fölterjesztést intézte az igazságügyministerhez: Nagyméltóságú m. kir. Igazságügyminister Ur ! Kegyelmes Urunk ! Hazánk ügyvédi kamarái folyó hó 17-én a fővárosban országos értekezletre gyűltek egybe, hogy a Nagyméltóságú kir. Belügyminister Ur által a képviselőházban benyújtott és legközelebb alkotmányos tárgyalás alá kerülő a községi és körjegyzők illetményei szabályozásáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatban tanácskozás alá vegyék a községi és körjegyzők magánmunkásságának a kérdését. A jegyzők azon joga, hogy ők felek részére magánmunkát vállalhassanak, eddig törvény által szabályozva nincs, hanem csupán gyakorlaton alapul, anélkül, hogy a jegyzők áltsl teljesülhető magánmunkálatok, akár azok nemei, akár pedig a munkálatokban szereplő vagyonjogi érték szempontjából részletesen törvényben vagy rendeletben szabályozást nyertek volna. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló 1901. évi XXI. t.-c. életbeléptetése tárgyában kibocsátott rendeletek közül a községi és körjegyzők ügyvitelét szabáiyozó 125,000/1902. B. M. számú miniszteri rendelet 84—93. §-ai a községi és körjegyzők magánmunkálatainak elvállalását szabályozza ugyan, de abban a jegyzők által végezhető magánmunkák sem felsorolva, sem osztályozva nincsenek és csupán a rendelet 93. §-ában foglaltatik e munkákra vonatkozólag az a tilalom, hogy oly ügyben, melynek hatósági eldöntésében a jegyző hivatali állásánál fogva részt vesz,* magán-munkálatra megbízást nem vállalhat. A rendeletnek ezen általánosságban tartott és a magánmunkálatok meghatározott nemeire az összeférhetetlenséget ki nem mondó rendelkezése igen veszedelmes összezavarását eredményezi a községi jegyzők és az ügyvédek s közjegyzők működési köreinek. Növeli a zavart még az is, hogy a rendelet megengedett magánmunkák díjtételeit a megyei szabályrendeletekre bizván, ez által minden egyes szabályrendeletben más és más körű magánmunkákat találunk a községi jegyzők hatáskörébe utalva. A kérdés ezen rendezetlensége főleg a perenkivüü igazságszolgáltatási teendőkben való közreműködés terén évek hosszú során keresztül állandóan alapos panaszokra adott alkalmat. Mindamellett az ügyvédi kamarák mekkoráig a kérdés végleges szabályozása érdekében kezdeményező mozgalmat nem indítottak főkép azért, mert mindaddig, amig a községi jegyzők javadalmazása a reájuk ugy a község és a törvényhatóság, mind pedig az állam által rótt és igen széles körben mozgó közhivatali teendőkkel arányban nem állott, az ügyvédi kar bármely irányú mozgalom kezdeményezése által el akarta magáról hárítani azt az ódiumot, mintha a silányan javadalmazott községi jegyzők magánmunkálataiból az előbbiek megélhetésének veszélyeztetésével a maga számára akarna munkakört követelni. Pedig a jegyzői magánmunkálatok körének emiitett rendezetlensége igen fontos igazságszolgáltatási érdekekbe ütközött eddig is. Telekkönyveink rendezetlen volta és ezek javítására irányuló minden törekvés meddősége főleg a községi jegyzők telekkönyvi ügyekben való magánmunkásságával és ez n ügyekben való járatlanságával van összefüggésben. Ugyanez áll mindazon a magánjog körébe eső perenkivüli ügyekre vonatkozó magánmunkálatokra is, amelyeket a községi jegyzők sokszor igen tetemes vagyoni értéket képviselő jogügyletekben adásvételi szerződésekről végakarati intézkedésekről és hagyatéki osztályosegyezségekről szóló okiratok készítése által végeznek, amelyek helyes megfogalmazása aiaposjogi képzettséget és a jognak gyakorlati alkalmazása terén sok évi tapasztalatot igényelnek s mely okiratoknak jogászi tudás hiányával való szerkesztése által a közönség sokszor igen érzékeny károsodásoknak van kitéve. Lépten nyomon észlelhető továbbá, hogy a községi jegyzők magánmunkásságukban közhivatali functiójukkal összeütközésbe jönnek és hogy a magánmunkák ellátása a községek terhére a segéderők aránytalanul nagyfokú szaporítását teszi szükségessé. A községi és körjegyzők illetményének szabályozásáról szóló törvényjavaslat elfogadása által azonban a községi jegyzők PAJ.LAS BÉ8ZvéflYTÁFWA»ÁO NyOMOAJA BUDAPESTEN tisztességes megélhetése biztosítást nyervén, a törvényhozás ezen elhatározása egyenesen kötelességévé teszi a kormánynak, hogy a jegyzők magán munkásságának kérdését részletesen és a hatásköröket élesen elhatározó módon véglegesen szabályozza. Ehelyett nagy aggodalommal azt látjuk a törvényjavaslat 12. §-ának rendelkezésébő1, hogy a kormány ezt a kérdést ezúttal is nyílt kérdésnek kívánja meghagyni, mert a javaslat ezen szakasza a jegyzők által végezhető magánmunkálatokról rendelkezik anélkül, hogy a kérdést akár elvi alapon, akár részletesen szabályozná. A szóban levő kérdésnek a mostani határozatlan és meg nem oldott állapotban való meghagyása és mindamellet annak törvénybe iktatása, hogy a községi jegyzők a közönség részére magánmunkákat végezhetnek, semmikép nem lehet alkalmas arra, hogy az igazságszolgáltatási visszonyok konsolidálását előbbre vigye, mert azon téves hiedelemre adhat okot, hogy a perenkivüli igazságszolgáltatás egész területe a jegyzők megengedett magánmunkálati körét képezi — s ezen okból a kamarák országos értekezlete ugy találta, hogy szükséges, mikép a törvényjavaslatból kihagyassék egészen a 12. §., mert e szakasz a fizetésrendezés kérdésével szervi összefüggésben nincs. Ha pedig a Nagyméltóságú kir. kormány az által, hogy a javaslat 12. §-át fenntartandónak találná, e kérdésnek jövő szabályozása tekintetében praejudiciumot létesíteni nem szándékozott is, szükséges lett volna legalább a javaslat 12. §-át oly módon kiegészíteni, hogy a kormány a jegyzői magánmunkásság szabályozását későbbi törvényhozási tevékenységnek tartja fenn, addig is azonban, amig e tárgyban törvényjavaslat benyujtatik, a kormány a kérdésnek ideiglenesen rendeleti uton való rendezésére kér felhatalmazást. Az ügyvédi kamarák országos értekezlete azon kérdésben, hogy mely magánmunkák legyenek azok, amelyeket közérdekből a jegyzők nem végezhetnek és mely magánmunkáknak a jegyzők általi teljesítése nem ütközik a közérdekbe, ezúttal nem foglalt még állást, mert a munkakörök taxatiója a jelen felterjesztés keretét messze meghaladná és mert a kar meg van győződve arról, hogy a kérdés törvényhozási szabályozása előtt a kamarák véleménye ki fog kéretni, mely alkalommal a kamarák a nép részére nyújtandó szabatos és olcsó jogsegély szervezése ügyében részletes javaslatokkal fognak Nagyméltóságod elé járulni. Csupán az értekezleten elhangzott nézeteket adjuk vissza, a mikor megemlítjük, hogy a míg egyes kamarai kiküldöttek szerint a jegyzők magánmunkásságának köre oly irományok elkészítése volna, melyek kiállítása a törvény vagy ministeri rendelet által a községi elöljáróság és a községi jegyző hivatali munkakörébe van utasítva, addig mások szerint a mindennapi életben szükséges, a közigazgatás terén mozgó írásbeli teendőkből állana a jegyzők megengedett magánmunkássága, de képviselve volt azon nézet is, hogy a jegyzők, ugy mint a többi közhivatalnokok közérdekből mindenféle magánmunkálatoktól el volnának tiltandók, de az összes kamarai kiküldöttek egyetértettek abban, hogy a községi jegyzők a magánjogi peres és perenkivüli képviselettől, beleértve a telekkönyvi ügyeket és a büntető ügyekre vonatkozó beadványok szerkesztésétől eltiltandók és hogy az összeférhetetlenségi esetek a legpontosabban körülvonalozandók lennének. A kérdés ezen részét tehát ezúttal még teljesen nyitva haggva, az ügyvédi kamarák országos értekezlete azon tiszteletteljes kérést intézi Nagyméltóságodhoz: Méltóztassék a községi- és körjegyzők valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslatnak alkotmányos tárgyalása alkalmával oda hatni, hogy a javaslat 12. §-a kihagyassék, ha pedig a javaslat 12-ik § a fenntartandónak találtatnék, hogy a 12-ik §. oly módon kiegészíttessék, hogy addig is, amig a községi és körjegyzők magánmunkálatainak kérdése törvény utján rendeztetnék, a kormány felhatalmaztatik, hogy ezen magánmunkálatok körét rendeleti uton szabályozza. Budapesten, 1904. április 18-án. Az országos ügyvédi kamarai értekezletből. S z i v á k Imre dr. s. k p a p József dr. s. k. elnök. titkár Más nevének ügyvédi meghatalmazás alá Írása ügyvéd részéről. A m. kir. Kűria: Az ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozata megváltoztattatik, panaszlott vád alá helyeztetik indokok: Panaszlott igazoló nyilatkozatában beismeri azt hogy K.-nétól nem kapott megbízást arra, hogy annak nevét az ügyvédi meghatalmazásra aláírja és azt állítja, hogy arra K -né férjétől nyert megbízást és ennek folytán és mert K. F. által neje nevében is átadott nyilatkozatból jóhiszemüleg következtethette hogy K -ne az egyezségi tervhez hozzájárult, ennek érdekei megóvása végett irta nevét a meghatalmazásra. Minthogy azonban K F nem volt jogosítva arra, hogy a nejének megbízása nélkül nevének az ügyvédi meghatalmazásra írására panaszlottnak megbízást adjon, a panaszlott pedig ily megbízást nem igazolt és erre a bemutatott nyilatkozatból sem vonható le következtetés s minthogy e szer.nt panaszlott ténykedése jóhiszeműsége mellett is alkalmasnak mutatkozik arra, hogy az ügyvédi kar becsületét és tek.ntelyet sértse es a panaszlott iránti tiszteletet és bizalmat megingassa es ,gy ténykedésében az ügyvédi rendtartás 68. §-ának b) pontjába utkozo fegyelm, vétség jílenségei látszanak fennforogni: ennélfogva a rendelkező rész szerinti határozat volt hozandó. (1904 febr. 13-án 786/903. sz. a.)