A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 17. szám - Az ügyvédi kamarák értekezlete

Huszonharmadik évfolyam. 17. szám. Budapest, 1904 április 24. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ Ultim ERIMÉINEK KÉPZELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvódek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « ._ 6 « Egész « 12 « Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek célszerűbben bérmentesen stautalványnyal küldendők. TARTALOM : Az ügyvédi kamarák értekezlete. — A vasúti sztrájk és a büntetőtörvény. Irta Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — A bűnvádi perrendtartás és szabadalombitorlás. Irta Fazekas Oszkár dr., budapesti ügyvéd. — Zárlat megszüntetése iránti per. Irta R o j c s e k Sándor, kalocsai betétszerk. albirö. — Lehet-e a gyilkosságot vétségnek minősíteni ? Irta Koppányi Gyula dr., Gyöngyösön. — Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése. — A győri ügyvédi kamara jelentése) — Irodalom (D á r d a y Sándor Közigazgatási törvénytár.) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Az ügyvédi kamarák értekezlete, Kárpátoktól Adriáig folyik a bérharc — mindenki, akinek bőven nem telik, ádázul sikra száll valódi vagy vélt sérelmei orvoslására. Mindenfelé hallik a csatakiáltás, a kürtszó, a sebesültek jajveszékelése — mindenki mástól várja az égi mannát saját jogaiból vagy igényeiből azonban makulányit sem enged. Távol legyen tőlünk e mozgalom jogossága, helyes vagy helytelen volta felett kritikát mondani vagy éppenséggel pálcát törni. De szükséges volt e jelenségre ráutalnunk, hogy annál élesebben kiderü'jön azon ellentét, mely az ügyvédi karnak létérdekéért való küzdelmét a többi társadalmi osztályok mozgalmától megkülönbözteti. Amig ezek — kivétel nélkül — mástól várják a boldogulásukat, legyen ez akár és elsősorban az állam, akár a kenyéradó társadalom, — addig azügyvédi kar nyugodtan nézi e harcot; saját, gyökerében megtámadott létének garanciáit azonban nem kívülről várja, hanem saját kebelén belül keresi. Nem kér, nem fenyeget, nem sztrájkol, — a sok, mindenünnen irányában nyilvánuló rosszakaratot fölényes mosolylyal ignorálja, — és ennek nelyében vállvetve dolgozik, hogy a kétségbeejtő jelent legalább egy szebb, derűsebb jövő kövesse. Jelképe volt ezen derűs jövőnek a napfénytől sugárzó égboltozat, a napfényt visszatükröző vidám arcok és azon mindenki arcáról leolvasható büszke tudat, hogy most egy évszádokra terjedő mű létrehozásán fáradoznak, midőn az ügyvédi nyugdíjintézet megvalósításán dolgoznak. Szükségtelen ez ügynek hosszú, küzdelmes phasisait itt újból elősorolnunk. Lapunk a mozgalom kezdetétől fogva előharcosa volt az eszme megvalósításának és annak minden egyes mozzanatát híven reprodukálta. Ezúttal tehát csak örömünknek óhajtunk kifejezést adni, hogy, hála egy értelmes minister (rari nantes in gurgite vasto) jóakaratának, az ügy jó nagy lépéssel előbbre került és maholnap a törvényhozás elé kerülve a valósulás stádiumába jut. A budapesti ügyvédi kamarának mint kezdeményezőnek jutott a kitüntetés, hogy az országos ügyvédi nyugdíjintézet tervezetét elkészítse és azt a társkamarákkal együtt vendéglátó házában megvitassa. 27 kamara közül 24 képviseltette magát az értekezleten, — három : B.-Gyarmat, Miskolc és N.-Szeben, az «Ugocsa non coronat» álláspontjára helyezkedett. Hogy nvért, azt kivülök senki nem is sejti, — de bizonyára nagyon fontos (?!j okok lehettek azok, melyek ezen kamarákat a solidaritás magasztos elvétől elterelték. És a megjelent 24 kamara, bár komoly, beható és szakszerű vita után, — ritka egyértelműséggel magáévá tette a bpesti kamara tervezetét. Érdemes volna az értekezleten megjelent képviselők neveit ércbetükkei megörökiteni, — hisz oly fitka nálunk az egyetértés v tális érdekeink megóvásában. Lényeges érdemet szerzett ezen kedvező hangulat és eredmény létrehozásában Szivák Imre elnök, aki az értekezletet nagyszabású és igen kedvezően fogadott beszéddel megnyitotta és igen tapintatosan vezette, Pap József előadó és a többi felszólaló egytől egyig; de nem szabad megfeledkeznünk az ülést megelőző estén tartott előértekezletről sem, amelyen közösen megállapittatott. hogy az ügy érdekében csakis elvi kérdések körül folyjék a vita, — a részletektől pedig eltekintessék. A nyugdíjintézet ügyének tárgyalása után a zugirászatot, vagy amint az értekezleten hangoztatták, a jegyzők magánmunkálatainak szabályozását is szóvá tették. Ennek a kérdésnek megvitatását a községi jegyzők illetményeinek szabályozására vonatkozó törvényjavaslat tette aktuálissá, amelynek 12. §-át az ügyvédi kar sérelmesnek tartja. Az alábbiakban közöljük az ülés lefolyását: A közös konferenciát Szivák Imre dr. nyitotta meg. Üdvözölte a vidéki küldötteket s kérte őket, hogy teljes őszinteséggel, de egyúttal önzetlenséggel is ítéljék meg a kérdést, tartsák mindig szem előtt a nagy célt s ne tekintsék saját kamaráiknak netáni egyéni érdekeit. Kifejtette, hogy a kamarák delegátusai nem hozhatnak határozatokat oly értelemben,hogy azok jogokat alkothatnak,vagy valakitől jogokat vehetnének el, de szavazás utján konstatálható mindig a többségnek akarata, amely mindenesetre irányitólag fog hatnia kormányra nézve is. Ezután átadja a szót az ügy eladójának, Pap József dr.-nak, a budapesti ügyvédi kamara titkárának. Az előadó ismertette a budapesti ügyvédi kamarának nyugdijszabályait, amelyekkel a XXXIV. törvénycikk keretén belül önkormányzati uton akarta az ügyvédi gyám- és nyugdíjintézetet fölállítani, amelye t azonban az igazságügyminiszter el nem fogadott. Majd áttért a mostani törvényjavaslat ismertetésére, amelyet az igazságügyminiszter véleményezés végett az összes ügyvédi kamaráknak megküldött. Hosszabb beszédben fejtegette, miért szükséges a nyugdíjintézetet kényszeralapon és országosan szervezni, miért nem fogadható el a fakultatív önkéntes belépés. Ismertette a belépési kényszer tárgyi terjedelmét, majd áttért a nyugdijjárulé o'< jogi természetének méltatására. Megmagyarázta a matematikai táblázat alapjául szolgáló elveket s a várakozási idő szabályozását. Az éljenzéssel fogadott előadói beszéd után Nagy Sándor dr., országgyűlési .képviselő, az aradi ügyvédi kamara kiküldötte szólalt föl először és az aggodalmát fejezte ki a javaslatnak a kényszerre vonatkozó rendelkezései ellen, mely szerzett jogokat érint s konfiskál. Nagy hatást keltő beszédében ajánlotta figyelmébe az értekezletnek, hogy nem akarja a célt veszélyeztetni, csak az eszközeiben válogatós. Utána Nagy Dezső dr. szólalt fel, aki úttörője volt az ügyvédi nyugdijkérdésnek s aki először dolgozta ki a nyugdíjra vonatkozó javaslatot s az ő javaslatában lefektetett elvesen épült fel a tárgyalás alatt lévő javaslat. Hatásos beszédében eloszlatta Nagy Sándor aggodalmait s az országos értekezlet nagy megnyugvással fogadta kijelentéseit. A kamarai értekezlet a nyugdijtörvényjavaslatot általánosságban egyhangúlag elfogadta. Ezután megindult a részletes vita, amelyben majdnem minden kamara kiküldötte részt vett. Az értekezlet lényegtelenebb módosítások után a törvényjavaslatot részleteiben is elfogadta. A délutáni tárgyaláson került szóba a községi jegyzők magánmunkálati körének szabályozása, kapcsolatban a törvényhozásnál most elintézésre váró törvényjavaslattal. Graber Károly dr. előadó, a budapesti ügyvédi kamara választmányi tagja ismertette a fenforgó kérdést. Az ügyvédi kamarák évtizedek óta sürgetik ez irányban a törvényhozási intézkedéseket, de ahelyett, hogy a községi jegyzők magánmunkálatai szabályoztattak volna, ezeknek dijait a belügyminisztérium szabályrendeletileg állapította meg. Most azon veszély fenyegeti az ügyvédi kart, hogy azon anomáliák, amelyek ebből folytak, ugy a jogkereső közönség, mint az ügyvédek érdekeinek nagy kárával, ezentúl törvényhozásilag is sankcionálva lesznek, mert a községi jegyzők fizetéséről szóló törvényjavaslat 12. §-a fenn kívánja tartani a mai állapotokat. Érdekes adatokra hivatkozik ezen munkálatokra vonatkozólag egyes törvényhatóságok szabályrendeleteiből, továbbá egyes ügyvédektől, nemkülönben a közjegyzői kamaráktól beszerzett adatokkal igazolja azt, hogy mily égetően szükséges a községi jegyzők magánmunkálatainak szabályozása. Két nagy érdek fűződik ehhez: egyrészt, hogy a községi jegyzők tisztán és kizárólag a községi administrációval foglalkozzanak, másrészt hogy a jogkereső közönség érdeke meg legyen óva. Számos esetet hoz fel, midőn a közönség jelentékeny kárt szenved a miatt, hogy a községi jegyzők foglalkoztak peres és perenkivüli magánmunkálatokkal. Indítványozza, hogy az országos értekezlet intézzen emlékLapunk mai száma 12 oldalra terjed.