A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 14. szám - Az ügyvédek ellen

54 A JOG hogy az alperes község leltárában törzsvagyonkint harmadik személyek tulajdonát képező vagyonok is fel vannak véve, a perre befolyással nincs, mivel a perben nem álló harmadik személyek jogai ez itélet által nem érintetnek, stb. A biró az általa meghozott, de a II. bíróság részéről megváltoztatott határozatában indokolta a saját álláspontját és jogi meggyőződését, törvényekre és törvényes rendelkezésekre hivatkozva egymagában az a körülmény pedig, hogy az általa hivatkozott törvények nincsenek teljes összhangban a jelen végreh. ügyben alkalmazandó 1881: LX. t.-c-ben foglalt rendelkezésekkel, a nevezett birónak a határozat hozatalánál követett eljárását nem minősitik nyilvánvalóan vétkesnek, s ekként ellenében az 1871 : VIII. t.-e. 66. §. 2. bek.-ben foglalt rendelkezés nem is alkalmazható. A huszti kir. jbiróság (1903 június 30-án 3,866, sz. a.): A kir. kincstárnak R. Mihály s tsa elleni végrehajtási ügyében következően végzett: Jelen végreh. ügyben 1903 jul. 31-ére kitűzött ingatlan árverés hiv.-ból beszüntettetett. Mert a kir. kincstár jelen végreh. ügyben 176 K. 79 f. adótartozás behajtását szorgalmazza, úgyde az 1818. IV. t.-c. 6. §-át módosító 1868: X. t.-c. ekként rendelkezik: «Minchogy az évi költségvetésnek országgyülésileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed s ujabb megajánlás és megállapítás nélkül adót kivetni és behajtani nem lehet> stb.; az 1902 XII. t.-c. 6. §-a szerint az adókat az 1902. évre ajánlotta meg a törv.-hozás, — oly törvény pedig, mely az 1903: XXIV. t.-c. az adókra vonatkozó törvény hatályát f. év máj. l én tul is meghosszabbította volna, a mai napig amagyar törv.-hozási tényezők által alkotmányos formák között nem hozatott meg, tehát a kir. kincstárnak törvényes felhatalmazás nélkül adót behajtani joga nincs. A debreceni kir. ítélőtábla (1903. aug. 27-én 3,156. sz. a.) a kir. jbiróság mint tkvi hatóság végzését megváltoztatja, az árverést hivatalból beszüntethetőnek nem találja, ennélfogva az elsőbiróságot további szab-szerü eljárásra utasítja; egyúttal a neheztelt végzést meghozó B. Pál kir. jbirósági albirót arra kötelezi, hogy a felfolyamodással a kir. kincstárnak okozott 10 K-ban megállapított költséget 15 nap a végreh. terhével fizessen meg: mert a kincstári követelések behajtása céljából az árverés az 1903 ápril. 23-án 2,283. sz. a. kibocsátott árv< rési hirdetménynyel elrendeltetett, ennek következtében az 1881: LX. 154. §. első bek. érteim, az árverési hirdetmény kifüggesztésétől számított 30 nap elteltével köteles a tkvi hatóság az árverés foganatosítására kiküldöttet rendelni, tekintet nélkül arra, hogy az árverés elrendelésével kincstári követelés behajlása céloztatik s tekintet nélkül arra, hogy a törvényhozó testület erre az évre az államköltségvetésről szóló törvényt még meg nem alkotta, sem pedig a kormánynak az előző évi költségvetésről szóló törvény értelmében való intézkedésre a felhatalmazást meg nem adta; éspedig annál inkább, mert az árveréssel nem az idén, hanem az 1901. évben esedékessé vált adótartozás behajtása céloztatik; — minthogy pedig a fellolyamodásra a neheztelt végzést meghozó kir. aljbiró szolgáltat, tt okot, ennélfogva őt a felfolyamodó kérelme folytán az 1871: VIII. t.-c. 56. §. 2. bek. érteim, a felfolyamodás költségében marasztalni kellett A m. kir. Kúria (1904febr. 25-én 7,873. sz. a.):a másodbiróság végzése megváltoztattatik abban a neheztelt részében, mely szerint B. Pál jbiró a felfolyamodás költségének megfizetésére köteleztetett, a Il-od bíróságnak ez a rendelkezése hatályon kívül helyeztetik; mert a fent nevezett biró az általa meghozott, de a Il-od bíróság részéről megváltoztatott határozatban indokolta a saját álláspontját és jogi meggyőződését, törvényekre és törvényes rendelkezésekre hivatkozva; egymagában az a körülmény pedig, hogy az általa hivatkozott törvények nincsenek teljes összhangban a jelen végreh. ügyben alkalmazandó 1881: LX. t.-c.-ben foglalt rendelkezésekkel, a nevezett birónak e határozat hozatalánál követett eljárását nem minősítik nyilvánvalóan vétkesnek, s ekként ellenében az 1871: VIII. t.-c. 66. §. 1. bek-ben foglalt rendelkezés nem is alkalmazható. Az életre és a testi épségre veszélyes üzemet igénybe vevő munkaadó az üzemnél alkalmazott munkással szemben feltétlenül felelős az üzemmel okozott sérülésekért, ha csak igazolni nem képes, hogy a balesetet a munkás saját hibája vagy ellenállhatlan erő idézte elő. A munkás gondatlanságának beszámításánál a munkás javára esik az a körülmény, hogy a munkaadó, aki köteles ily üzemnél mindazt alkalmazni, ami az üzem veszélyét elhárítani alkalmas, ezen kötelezettségénél számba venni tartozik a munkásnak a veszély megszokásából eredő könnyelműségét is. (A m. kir. Kúria 1904 január 7. 778/903. sz. a.) A kiépítendő vasútvonal építési költségeihez törzsrészvények ellenében bizonyos összeggel való hozzájárulás nem vételi ügylet; az aláíró kötelezettsége csak az, nogy a vasút építése végett alapítandó részvénytársaság alapításában mint törzsrészvényes résztvegyen. Az 1888 : IV. t.-c-10. §-a szerint a h. é. vasúti részvénytársaságra nézve a kormány határozza meg, hogy a részvénytőkének mily részét szerezheti be törzsrészvények kibocsátása által. Ha az aláirt hozzájárulások összege ennél nagyobb ts a részvénytársaság megalakulásakor a hozzájárulások egy részét mellőzni kénytelen, ezek aláírói ekkor elvállalt kötelezettségük alul szabadulnak : s a h. é. vasút részvénytársaság később még törzsrészvények átengedése esetében sincs jogoI sitva az ily mellőzött aláírótól a hozzájárulási összeget köve| telni, mert ez visszaélésekre s meg nem engedett haszonszerzésre vezetne. ( A m. Kir. Kúria 190)! november 13. 18/903. sz. ii) A fenállott munkaszerződés érteim, végzett szolgálat közben lassanként támadt sérv miatt a munkaadó kártérítéssel nem tartozik, mert nem forog fenn sem hirtelen beállott balj eset. sem pedig a munkaadó részéről elkövetett más, egyedileg I meghatározható olyan ténykedés vagy mulasztás, amellyel a ' sérv okozatos összefüggésbe volna hozható. A m. Kir. Kúria 1904 január 21. 247/903. sz. a.j A róm. katholikus egyház képviselete a megyés püspököt illeti. A m. kir. Kúria 1904. január 20. 2,439/903. sz. a.) Ha a fuvarozásnak nyitott kocsiban kellett történnie, a vasút nem felelős azon kárért, amely a fuvarozásnak ezen módjával járó veszélyből keletkezett, ha csak az be nem bizonyittatik. hogy a beállott kár a vasútnak vagy embereinek vétkessége folytan keletkezett. Ily fuvarozás esetén az a körülmeny, hogy a feladó kívánságára takaró ponyvák alkalmaztattak-, a vasútra messzebbmenő felelősséget nem ró, mint aminó a nyitott kocsikon, takaróponyva nélkül történő fuvarozás esetén fennáll. Az a körülnény, hogy a feladó kívánságára a vasút által kiszolgáltatott takaróponyvák nem voltak elegendő mennyiségűek : a vasút vétkességét meg nem állapítja, mert az ingóságok berakásáról a feladó tartozott gondoskodni. Ilyen esetben pedig a vasút által a berakáshoz a feladó rendelkezésére bocsátott munkások nem a vasút, hanem a feladó megbízottjai ként lévén tekintendők, ezeknek esetleges vétkessége is nem a vasút, hanem a feladó terhére esik. A vasút részéről ponyva j kölcsönadása nem a fuvarozási ügylet teljesítése körében eszj közöltetik. (A m. kir. Kúria 1903 november 26. 240. sz. a.j A gazdasági üzem tulajdonosa kártérítési kötelezettségének 1 meg- vagy meg nem állapítása annak a kérdésnek elbírálásától I függ, vájjon az a baleset, mely a munkást a gazda részére tel' jesitett munka közben érte, a gazdának gondatlanságával vagy I mulasztásával okozati összefüggésben áll e vagy nem ? (A m. kir. I Kúria 190) szeptember 11. 1,184. sz. a.) A férj tartozik nejét saját szüleivel szemben is bántalI inazások ellen megvédeni s ha ezt nem teszi, a nőnek férje ' házából való távozása sem szándékos, sem jogtalan, s igy ellene e távozás alapján a házasság felbontása a házassági törvény 1 77. S-ának a) pontja alapján nem kérhető. (A m. kir. 1904 január 7. 7,065/903. sz. a.) A munkás balesetét nem az ő saját hibája okozta, amenynyiben szemének a megsérülése akként történt, hogy a rozsdás vaslemezre, amelyen ö dolgozott, valaki alulról ráütött, aminek kövei keztében aztán a felszálló rozsda szemébe vágódott. Kimondatott, hogy a köztudomás szerint veszéllyel járó eme munka I közben történt szerencsétlenség okozta károsodásért a gyáros j törvényes gyakorlatunk szerint annál inkább felelősséggel tarI tozik, mert azt nem bizonyította, hogy a munkást ennél a mun| kánai megfelelő védőeszközzel ellátta volna. A munkaadó ama ! mulasztása, hogy a baleset ellen általa biztosított munkás igényét, a biztosítási összeget megtagadó biztositóval szemben, habár a biztositasi szerződés megkötésekor a munkás félszemének hibás voltát bevallotta, keresettel érvényesíteni az elévülési időn belül elmulasztotta, egymagában is elégséges alap ennek a kötelezettségnek birói megállapítására. (A m. kir. Kúria 190^ szeptember 15. 5,227 sz. a.) Kereskedelmi, csod- es váltóügyekben. Az iparvállalat baleset ellen biztosította alkalmazottait ; felperes, mint balesetet szenvedett munkás, a vállalat engedménye alapján közvetlenül perli a biztosító társaságot. Utóbbinak a felperes kereshetőségi joga ellen tett az a kifogása, hogy a kötvényfeltételek szerint a biztosításból folyó jogok csak a társaság beleegyezésével engedményezhetők, elvettetett, mert a követelések átruházását szerződésileg kizárni nem lehet: továbbá azért, mert a kötvény főszövegében a vállalat alkalmazottjai vannak kedvezményezettekül megjelölve, ezzel szemben pedig a kötvényhez fűzött feltételeknek az a rendelkezése, hogy a vállalat maga tekintendő jogosítottnak, figyelembe nem jöhet. Az elévülésbe az egyezségi alkudozások alatt lefolyt idő be nem számitható ; az elévülési idő csak akkor kezdődik, midőn a biztosító a kártérítési igényt végleg elutasította. A bpesti kir. kereskedelmi es valtótörvényszék: Alperes köteleztetik, hogy felperesnek 500 kor. tőkét stb. fizessen. Felperes a követelt 30,000 kor. többlet iránti keresetével elutasittatik. Indokok: Alperes azon az alapon tett kifogást felperes kereshetőségi joga ellen, aki mint az ,,Unio cs. és kir. szab. vas- és pléhgyártársaság" engedményese lép fel a nevezett társaság és alperes közt létrejött A) alatti biztosítási szerződés alapján a keresettel, hogy a biztosítási szerződés kiegészítő részét képező általános biztosítási feltételek 17. §-a értelmében a kötvényből folyó jogok engeyményezése vagy elzálogosítása csak az ő (alperes) Írásbeli beleegyezésével érvényes, ö pedig az engedményhez hozzá nem járult, sőt az ellen tiltakozott. Ámde a biztositóra nézve a kötvényből foiyólag a biztosítottat, vagy a kedvezményezett t megillető jogoknak csak a szer ződés tartama alatt való engedményezése vagy elzálogosítása bír"