A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 9. szám - Japán alkotmányáról

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 9. számához. Budapest, 1904 február 28. Köztörvényi ügyekben. A peres felek között fennforgó viszony nem lévén olyan, mely az átruházók által szem elótt tartott, és a meghagyásban kifejezést nyert cél megvalósítását lehetővé tenne; ilyen körülmények között pedig felperes arra, hogy a meghagyásban foglalt kötelezettség teljesítését követelje, kényszérithető nem lévén, jogosítva van az alpereseknek ingyenesen juttatott vagyont, az ajándékozási szerződésbe nem foglalt bontó feltétel nélkül is visszakövetelni. Az a kifogás sem jöhet figyelembe, hogy felperes a néhai neje által tett ajándékozás hatálytalanítását nem követelheti, mert az átruházáshoz fűzött, mindkét átruházó ápolására vonatkozó meghagyás teljesítését, nem teljesítés esetén, az ajándékozott dolog visszaadását mindegyik fél egyaránt követelheti. A szabadkai kir. tszék (1903 máj. 27-én 8,798/P. sz. a.) Czeisz M. ügyv. ált. képv. Sz. Jánosnak, Kertész J. dr. ügyv. ált. képv. G.János és neje ellen szerződés felbontása és ingatlan tulajdona ir. r. perében következőleg itél t: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokolás: felperes keresete a szabadkai 5,519. sz. b.-böl 17,504. sz. b.-be átvitt, A I. 5,654. és 5,655. hrsz. a. felvett és 1901. febr. végén elhalt nejével közös tulajdonát képezett és C. I. sorsz. 461/69. tkvi sz. a., a felperes javára bekebelezett élethossziglani haszonélvezeti joggal terhelt ingatlanoknak, éspedig általok tényleg ajándékozás jogcímén az alperesek javára történt átruházására vonatkozó A 7- a. másolatban csatolt szerződés felbontására, nemkülönben az ezen szerződés alapján az alperesek javára 11,705/99. sz. a. eszközölt tulajdonjog törlésére irányul azon alapon, hogy a B. a. csatolt és lenti ajándékozási szerződéssel egyidejűleg kiállított nyilatkozatban elvállalt kötelezettségükhöz képest az alperesek a felperes nejét betegségében nem ápolták, ennek halála után részére sírboltot nem építettek, s az aggkoru felperest sem ápolják s ezáltal az ajándékozókkal szemben oly hálátlanságot tanúsítottak, amely az ajándékozás visszavonására, felbontására jogot ad. Eltekintve azonban attól, hogy a jelölt ingatlanból Sz. Jánosnét megillető jutalékra vonatkozó örökösödési jogát, igényét a felperes nem bizonyította, mert a B. a. nyilatkozatban az ápolás és sirboitépités nem teljesítése bontó feltételként kikötve nem lévén, a teljesítés megtagadása pedig csakis annak megfelelő ellenértéke követelésre ad jogot — erre pedig a kereset irányítva nem volt, — a kötelezettség teljesítésének megtagadása pedig önmagában az ajándékozás visszavonhatására jogosító hálátlanságot nem állapit meg, ezért a felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A szegedi kir. ítélőtábla (1903. okt. 30-án 3,666/P. sz. a.) az elsóbiróság Ítélete indokai alapján helyben hagyatik stb. A m. kir. Kúria (1904. jan. 7-én 9,254/903. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztattatik, a Szabadkán 1899. okt. 15-én egyrészről Sz. János és neje mint eladók, másrészről G. János és neje mint vevők közt a szabadkai 5,519. sz. betétben A I. 5,654. és 5,655 hrsz. a. foglalt ingatlanokra vonatkozólag kötött adásvételi szerződésnek címzett, voltaképpen azonban ajándékozást képező jogügylet, valamint az ugyancsak ott 1899. okt. 15-én G. János és G. Mária alperesek által az ezeket terhelő viszonszolgáltatásokról kiállított nyilatkozat, az ajándékozás visszavonása folytán megszűntnek bíróilag kimondatik; az a jogügylet illetve a keresethez A. a. csatolt okirat alapján az 1899. okt. 21-én 11,705. sz. a. végzéssel alperesek javára ezközölt tulajdonjogi bejegyzés, azonban a harmadik személyek által időközben szerzett jogok sérelme nélkül, töröltetni és az alperesekre történt átruházást megelőzött tkvi állapot visszaállíttatni rendeltetik, felperes a megfelelő tkvi bejegyzéseknek ezen ítélet alapján közvetlenül a tkvi hatóságnál való kérelmezésére feljogosittatik, alperesek pedig ennek eltűrésére köteleztetnek stb. Indokok: Peres feleknek perbeli nyilatkozatából, a kihallgatott tanuk vallomásából és a csatolt som. perbeli iratokból az a tényállás nyer birói megállapítást, hogy felperes és elhalt neje G. Franciska adásvételi szerződésbe foglalt, voltaképen azonban ingyenes jogügyiette! ajándékba adták alpereseknek a szabadkai 5,519. sz. letétben felvéve volt, ez idő szerint a szabadkai 17,504. sz. b.-ben 5,654. és 5,655. hrsz. a. foglalt házukat és annak beltelkét, egyszersmind azonban alpereseket ezen igyenes vagyoni szolgáltatás ellenében arra kötelezték, hogy átruházók részére a B. a. okiratban kikötött szolgáltatást teljesítsék, t. i. őket netán uekövetkező betegségük alatt ápolják és haláluk esetére nekik sírboltot építsenek. Az ingyenes vagyonátruházáshoz kapcsolt ez a meghagyás arra jogosítja fel a felperest, mint az átruházók egyikét, hogy a kötelezés nem teljesítése esetén vagy a teljesítést, vagy a meghagyással terhelt vagyon visszaadását követelje. A per adataiból különösen pedig a tanuk vallomásaiból, de alperesek beismeréséből is nyilvánvaló, hogy alperesek a felperes elhalt nejét utolsó betegségében nem ápolták, neki sírboltot nem készítettek és hogy az a kötelezettség is, mely szerint magát felperest előforduló betegségében ápolni tartoznak, az átruházók által szem előtt tartott módon nem lesz teljesíthető, mert elleniratukban maguk alperesek kijelentik, hogy felperes velük haragban van; nem látogathatják meg és így nem ápolhatják; hiszen baltával üzi ki őket a házból. A peres felek között fenforgó ez a viszony pedig semmi esetre sem olyan, mely az átruházók által szem előtt tartott, és a meghagyásban kifejezést nyert cél megvalósítását lehetővé tenné, ilyen körülmények között pedig felperes arra, hogy a meghagyásban foglalt kötelezettség teljesítését követelje, kényszeríthető nem lévén, jogosítva van az alpereseknek ingyenesen juttatott vagyont, az ajándékozási szerződésbe nem foglalt bontó feltétel nélkül is visszakövetelni. Az a kifogás pedig, hogy felperes maga tette a meghagyás teljesitését lehetetlenné, amennyiben í. r. alperest a házból baltával kiűzte, bizonyítást nem nyert, mert erre vonatkozólag a F. J. tanú vallomásában csak az az adat merült fel, hogy midőn felperes által I. r. alperesnek a ház tartozására adott 16 K.-ról ezek a felek vitatkoztak, alperes ennek átvételét eleinte tagadta és csak akkor ismerte el, mikor felperes egy baltát hozott be, arról azonban, hogy felperes a baltát alperesre reáfogta, és ő valamint neje az alpereseket a házból kikergették volna, ennek a tanúnak nincs tudomása. Az a kifogás sem jöhet figyelembe, hogy felpéres a néhai neje által tett ajándékozás hatálytalanítását nem követelheti, mert az átruházáshoz fűzött, m.ndkét átruházó ápolására vonatkozó meghagyás teljesitését, nem teljesítés esetén az ajándékozott dolog visszaadását, mindegyik fél egyaránt követelheti, sőt F. J. vallomásában arra nézve is foglaltatik adat, hogy felperesnek elhalt neje is az átruházás ingyenes voltát megszüntetni szándékozott. Mindezeknél fogva felperes keresetének helyt adni, a felperes és néh. neje átruházását s ennek folyományaként az ezzel kapcsolatos meghagyást visszavonás folytán megszűntnek kimondani, az előbbeni tkvi állapotot azonban a tkönyv tartalma által indokolt korlátozással vissza állíttatni stb. kötelezni és ennek megfelelően mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltóügyekben. A részvényest a K. T. 174. g-a alapján megillető azon jog, hogy a közgyűlés határozatát megtámadhatja, ha az alapszabályba vagy törvénybe ütközik, tekintve, hogy ezen jog gyakorlásának idejére nézve a törvény nem intézkedik, a rendes elévülési időn belül érvényesíthető. Midőn az alapszabályok, egyezőleg a tervezettel, olykép intézkednek, hogy a közgyűlés jogosítva van elhatározni az eredeti alaptőke felemelését és meghatározni, vájjon az alaptőkefelemelés törzs- vagy elsőbbségi részvények kibocsátása által eszközöltessék, az igazgatóság nem hatalmazható fel a közgyűlés ezen jogának gyakorlására. A határozat tehát, melylyel a közgyűlés által felhatalmaztatott az igazgatóság, hogy saját belátása szerint és neki tetsző időben a tőkefelenielést törzs- vagy elsőbbségi részvények kibocsátása által eszközöltethesse, megsemmisítendő, dacára annak, hogy ezen felhatalmazás a közgyűlés határozata folytán később az alapszabályokba fel lett véve, az jogerősen a cégkönyvbe is be lett vezetve, sőt dacára annak, hogy az igazgatóság a felhatalmazás alapján már tényleg uj részvényeket kibocsátott. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék mint keresk. bíróság (1902. ápr. 9-én 105,786/1901. sz.) S ti 11 erM. dr. ügyv. ált. képv. Ofenhe m et Co cc'g felperesnek, Ladányi Gyula dr. ügyv. által képviselt Nemzetközi K.-ipar részvénytársaság alperes ellen az 1897. évi november 30-án, 1898. évi november 12-én tartott közgyűlések határozatának megsemmisítése iránt az 1899 március 4-én 25,129. sz. a. beadott keresettel indított perében megtartott nyilvános ülésében következő ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik, stb. Indokok: Felperes panaszára a kereskedelmi törvény 174 §-ának 2. bekezdése nem alkalmazható ugyan, mert az nem a törvény vagy az alapszabályok által előadott alakszerűségek mellőzésére, hanem a szavazatok egy részének érvénytelenségére van alapítva; a törvény pedig nem nyújt alapot annak a megállapítására, hogy a részvényest a közgyűlési határozatok megtámadása tekintetében megillető kereseti jog elévülésére nézve nem az alakiságok mellőzése által elkövetett sérelem esetében is a rendes magánjogi elévülési időnél rövidebb alkalmazandó; különösen, hogy — mint alperes vitatja — a kereseti jog ilyen esetben a legközelebbi közgyűlés napjára évül el, stb. Az 1897 november 3ü-án tartott közgyü'és tekintetében felperes utolsó panasza a közgyűlésnek azon határozata ellen irányul, mellyel a közgyűlés a társasági részvénytőkének 38,000 db. 200 koronáról szóló törzs- vagy elsőbbségi részvény kibocsátása által 10.000,000 koronára való fölemelését határozta el akként, hogy az igazgatóságot felhatalmazta, hogy ezen uj rész