A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 9. szám - Japán alkotmányáról

70 A JOG Az ellen, hogy aki régen szolgál, bizonyos jutalomban részesüljön, senkinek sincs kifogása. De akkor tessék eltekinteni a szamárlétrától s tessék a középszerűséget meghaladó szorgalmat és kiválóságot is jutalomban részesíteni, — magasabb állásba való kinevezéssel. Végtére is, ily kérdésekben mindenkinek egyforma mértékkel mérni nem lehet. Az állam, a közjó érdeke is azt kívánja, hogy aki magasabb hatáskörrel ruháztatik fel, abban kiválóbb jó tulajdonságok foglaltassanak. Hova jutnánk, ha mindig a legidősebb törvényszéki biró neveztetnék ki táblai birónak, a legidősebb táblai biró kúriai bírónak ? Tessék kiválasztani az alkalmasakat, akik arra valók. És tessék beszüntetni másik részről a pl. minden táblabírói kinevezésnél megújuló feljaidulásokat. Nem érthetek egyet teljesen önnel uram, a minősítés kérdésében sem. Körülbelül 2 év óta állandóan foglalkozom e kérdéssel. Sokféle irányban tájékozódtam, sok panaszt hallottam, amiket az illetőkre való tekintettel nem használhatok fel. D?, uram, X. Y. uram, akit a dolog iránt való érdeklődéseért én nagyon becsülök ismeretlenül is, higyjen nekem: nem is az itt a baj, hogy az a fiatal járásbiró minősiti birótársát ! Nem, hanem az, hogy titkosan minősiti. Egy gyermek kezébe, uram, nyugodtan teheti ön le az ítélkezés jogát, ha önnek megvan az ellenőrzés, a perorvoslat joga. De nem lehet nyugodt, ha maga J u s t i c i a istenasszony ítélne is ön felett, akkor, mikor ezt az ítéletet ön nem láthatja meg soha. Jusson valaki bármilyen csekély összeütközésbea törvény paragrafusaival, a favordefensionis mindig érvényesülő e!ve csaknem kizárja, hogy ártatlanul elitéltessék. Rer delkezésére áll a kontradiktórius eljárás ezernyi segédeszköze annyira, hogy módjában van nemcsak az igazságtalan, de igen gyakran az igazságos vád ellen is megvédelmeznie magát. De annak a birónak, aki ité), lealázóbb, nyomorultabb a helyzete, mint a legutolsó konyhacselédé, amikor fölötte, jelleme, szorgalma, tudása, családi élete fölött Ítélnek. Ha Önt, uram, a konyhacseléde meglopja, s ön a könyvébe beír csak annyit, hogy megbízhatatlan, az a cseléd önt a szolgabirája elé idézteti s a szolgabíró — aranyakat merek föltenni egy fületlen gomb ellen — a «minősités»-t (]87t:XIIl. t-c. 75. §-a) hatóságilag kiigazittatja s miután nyilván ön sem tart házánál egy saját külön királyi közjegyzőt, aki az ön igazát perrendszerüen igazolja, örüljön, ha a 76. §. szerinti következményektől, melyek közt ott fenyegetőzik a bűnvádi eljárás is, megszabadul. Addig az a független biró tehetetlen a reá nehezedő váddal, sőt ítélettel szemben és még annyi ideje sincs, hogy megkérdezze: hogyan Ítéltek fölötte?! Irtóztató ez a titokszerüség, ez a megfelebbezhetetlenség. Ez itt a baj, uram. Nem az, hogy ki minösit, hanem a minősítés módja. Lehet-e már most ily rendszer mellett feltételezni, hogy mióta az fennáll, — nem visszaélés, erről ne is beszéljünk — az ily módon szerkesztett relációkba egy kis malicia, vagy még ennyi sem, mondjuk csak felületesség, csak tévedés be nem csúszott ? Merne-e valaki felelősséget vállalni azért, hogy ez a jövőben sem fog megtörténni soha ? Szeretnék eltekinteni a szándékosságtól, a rosszakarattól. Elegendő csak arra utalnom, hogy mily végzetes sérelmeket okozhat ez a rendszer, ha a minősítés pallosjogának gyakorlása oly kezekbe kerül, melyeket nem vezet kellő tudás, kellő vérmérséklet. Csak igen egyszerű példát említek. Mondjuk: a vezető járásbiró igen egyszerű kvalifikációju ember; praxisból megtanult egyet-mást jól-rosszul. Az albiró esetleg tudományosan képzett, aki nem sajnálja az időt arra sem, hogy az eléje kerülő ügyekben finomabb jogi distinkcióval dolgozzék, talán a gyorsaság rovására is. A vezető a maga egyszerűségében és hiányával a finomabb jogérzéknek, nem fogja-e teljes jóhiszeműséggel szamárságnak látni a fiatal biró jogászi munkáját és ki van-e zárva, hogy csak a gyorsaság hiányát veszi észre? Ki van-e zárva ily körülmények közt a szorgalom, ítélőképesség másod- vagy harmadrendű minősítése ? Anélkül, hogy egyébként kiváló készültsége feiemlittetnék ? Vagy: a vezető járásbiró ideges, pláne erőszakos ember, kinek a szobájába retteg belépni nem csak a paraszt, de az ügyvédember is. Az albiró, mondjuk, nyugodt temperamentum, aki az ellentétes álláspontok kiegyenlítésére törekszik, s hogy ezt elérhesse, higgadt, sőt barátságos mindenkivel. Ilyen vérmérsékletben eltérések mellett lehetetlennektartja-e valaki, ha a járásbiró ugy minősiti be az «ő albiráját,* hogy « vezetésre nem alkalmas>, <-nert nem elég «erélyes»? ! . . . Melyik az a földi hatalom, amelyik ezeket a sérelmeket reparálja ? Hiszen az, akit legközelebbről érint, nemis tud az egészről semmit. Csak tűr és vár egy ideig; aztán elkeseredik; végül lesz olyan szellemi proieiárja a bírói karnak, mint megannyi más. Eltekintve attól a lealacsonyító helyzettől, ahová ez a rendszer a bírói kart sülyeszti, megfér-e ez az eljárás, ez a rendszer a nyugateurópai jogállam méltóságával, ahol az utolsó csirkefogó is a legmesszebbmenő jogi védelemben részesül? Megfér-e a jogegyenlőséggel, hogy éppen az a kar, mely a jogot alkalmazza, legyen vogelfrei; hogy az legyen éppen a legszemélyesebb jogaitól megfosztva ? És megfér-e az igazsággal, hogy mindenkinek joga legyen az igazsághoz, csak annak nem, aki az igazságot szolgáltatja ?! Uram, X. Y. uram, ne a személyekben, a rendszerben keressük a hibát. És ha ugy találja ön is, hogy ez a rendszer hibás, erkölcstelen és igazságtalan, küzdjünk ellene a végsőkig. Háck szavai szerint: «Minden igazságtalanság, melyet nyugodtan eltűrünk, egy erőszakosság bűntársává tesz, ami alól nincs fölmentés.» Egy megkövesedett régi rendszert nem lehet egy újságcikkel megdönteni. De céltudatos, következetes, nem lankadó küzdelemmel az eredmény nem maradhat el. El lehet érni, hogy az igazságot mindenki igazságnak ism eri fel. És erős a meggyőződésem, el lehet érni azt is, hogy az igazság ebben a dologban is győzni fog. Éx aequo et bono... (—» — Külföld. '< Japán alkotmányáról. (Befejező közlemény.) A képviselőház tagjai a választási törvény alapján megválasztott tagok. Az aktiv választói jogot az az alattvaló gyakorolhatja, aki életének 25-ik életévét betöltötte, ha a választók lajstromának összeállítása előtt egy éve lakik már azon kerületben s ugyancsak ott 15 jennél (1 Jen — 100 szen — 5 kor. 10 fillér, tehát 76 kor. 50 fillérnél) több adót fizet. A passzív választói jognak feltételei ugyanezek, kivéve, hogy nem 25, hanem 30 év kívántatik meg. A választás közvetlen és szavazócédulával történik, melyre a választó felírja a választandó és saját nevét, továbbá a pecsétjét is rányomja. A pecsét Japánban nagy jelentőségű, ezért alkalmazásának elmulasztása maga után vonja a szavazat megsemmisítését. Minden önnálló polgár csak azt a pecsétet használhatja, mely a hatóságnál lajstromozva van. A szavazó-jegyeket zárt urnába helyezik; aki a legtöbb szavazatot nyerte, az a megválasztott. Szavazat-egyenlőség esetén az idősebbé az elsőség. A mellőzött panasszal fordulhat a választás megsemmisítése miatt a tartományi főtörvényszékhez, ha 300 Jent (1,530 koronát) letétbe helyezett. Az ítélet ellen a birodalmi törvényszéknél lehet orvoslást keresni. A képviselő, illetékességének megtámadása esetén, miután előzőleg már egy bizottság tárgyalta, az igazolást megvizsgálja. A képviselőház felülvizsgáló joga megszűnik, ha a megtámadásról jogerős ítéletet hoztak. Az országgyűlés tagjai 800 jen (4,080 korona), az elnökei 4,000 jen (20,400 kor.), alelnökeik 2,000 jen (10,200 kor.) fizetést húznak. A fizetésről lemondani nem lehet. A képviselők száma ezelőtt 300 volt, de az 1898-ik évi választási reform értelmében 462-re emeltetett. A képviselőház elnökét és alelnökét a császár jelöli ki, a képviselőház által saját kebeléből választott három tag közül. A parlamenti tagságnak kizáró okai azonosak a porosz és magyar rendelkezésekkel. Tagjai sem a sento, sem más vallás vagy szekta lelkészei vagy tanítói nem lehetnek. Egyidejűleg mindkét háznak tagja senki sem lehet. Sem aktiv, sem passzív választói jogot nem gyakorolhatnak a katonák, császári ház hivatalnokai, adókezelő-, főszámvevőseéki- és rendőr-tisztviselők és birák. A tartományi hivatalnokok csak hatáskörükc n kivül eső területen választhatók meg. A törvények létrejöttéhez az országgyűlés hozzájárulása szükséges. A kormány által előterjesztett javaslatokat előbb egy bizottság vizsgálja át s készíti elő a tárgyalásra. A bizottság megvizsgálása előtt a kormányjavaslatot tárgyalni nem lehet. Előfordulhat azonban oly eset, amidőn egy javaslatot előzetesen tárgyalni idő hiján nem léha, akkor, ha a kormány az előkészítés mellőzését kéri s a körülmények is megokolják, tárgyalás alá vehetik előkészítés nélkül is. Az országyülés mindkét házának beleegyezése kell, hogy a kormányjavaslat országos határozattá váljék, melyet azután a császár szentesítése alá bocsájtanak. Mindkét háznak van lörvénykezdeményező joga. Az uj alkotmány értelmében egy eset van, amikor a kezdeményezés joga korlátozva van. Ugyanis, ha az alkotmányban bái minemű változás lenne időszerű és célszerű, a császár rendeletileg fog megfelelő javaslatot az országgyűlés elé terjeszteni. Ilyenkor, ha t. i. az alkotmányon bárminemű változás lenne szükséges, az országgyűlés a tárgyalást erre vonatkozólag nem kezdheti meg, ha a tagoknak csak kétharrradrésze volna jelen. Az alkotmányon történt változás csak akkor válik jogerejüvé, ha az illető ház kétharmadrészénél többen szavaztak mellette. A császári házi törvények megváltoztatásához nem kell az országgyűlés jóváhagyása, mert a házi törvény igaz, hogy némelyik I *) Előző közlemény a 8. számban.