A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 7. szám - Függő termésből nyerendő gyümölcsök és bérkövetelések foglalása. Befejező közlemény

A J kolja. ellenben az, aki az ingatlan birtoka nélkül csak a gyümölcsök t-lkülönitésére nyert jogot, azokra tulajdonj jgot csakis a beszedéssel (perceptio), vagyis a birtokbavétellel szerez. A birtokbavétel különféleképp lévén eszközölhető, többféle alakban nyilvánulhat a megtörtént perceptiót feltüntető külső helyzet. Nem szükséges éppen az elszállítás, mert ez a birtokbavételnek nem egyedüli eszköze. A végrehajtási eljárásban mégis másként áll a dolog. A gyümölcsök, mint jövőbeli dolgok foglalása alapján kitűzött árverésnek minden oly külső helvzet, melynek alapján a gyümölcsöknek harmadik személyek általi perceptioját kell különben konstatálni, — feltétlenül nem áll útjában, mert ha a gyümölcsök a vhtást szenvedett birtokában levő területen találtatnak s azok azonossága kétségtelen, az árverés megtartható, hacsak azokra nézve, igényper utján, tulajdoni igény nem érvényesíthető. Tárgyalni kell mármost a kérdést abban a vonatkozásban, melyben a tüggő termés jövőbeli gyümölcseinek foglalása magái a az ingatlanra vagy annak haszonélvezetére vezetett végrehajtással áll. A végrehajtási törvény 149. §-nak 2. bekezdése szerint az ingatlannal együtt árvereztetik el «a végrehajtást szenvedettet illető, még be nem szedett függő termés». Ha tehát az ingatlanra korábban tüzetett ki s tartatik meg az árverés, mint a függő termés jövőbeli ingókként lefoglalt gyümölcseire, s a gyümölcsök még nem szedettek be, azok az ingatlannal eg> ütt elárverezhetők s vételáruk az ingatlan vételárához csatoltatván, azzal együtt osztatik fel, mégpedig csakis az ingatlanra bejegyzett jelzálogos hitelezők közt. Ellenben magából a fentidézett törvényes rendelkezésből következik, hogy abban az esetben, ha az ingóvégrehajtás folytán az árverés előbb tartatik meg, mint az ingatlanra, vagy az utóbbira kitűzött árverés határnapja előtt a gyümölcsök leszedetnek, az ingóvégrehajtás alapján kitűzött árverésnek hatályát semmiképp sem érinti az ingatlanra későbben megtartott árverés, mely csak a még benemszedett s a vhtást szenvedőt illető gyümölcsökre volna megtartható. A 149. jí. második bekezdése tehát nem az ingatlan árverés feltételeinek megállapításakor, kibocsátásakor avagy jogerőre-emelkedésekor, hanem az ingatlanárverés megtartásakor be nem szedett függő termésről szól, amit bizonyítanak az id. törvényhely többi rendelkezései is, nevezetesen, hogy a függő termés becsérteke az árverési feltételekben szereplő kikiáltási ár megállapításánál figyelembe nem vétetik, hanem csakis az árverés napján a kiküldött által, jóllehet a becsértéket igazoló becslevél már az árverés napját 8 nappal megelőzőleg mutatandó be. Ami az ingatlan haszonélvezetére a vhtási törvény 208—213. §-ai szerint foganatosított végrehajtás hatályát a függő termés gyümölcseinek, mint jövőbeli dolgoknak foglalására való tekintette! illeti, — ennek fejtegetésével már azért is tüzetesebben kell foglalkozni, mert nagyon elterjedt azon nézet, hogy a függő teimésből előálló gyümölcsök, másként, mint az imént idézett §-okban szabályoson módon, Most már a bűnügy abban a stádiumban van, hogy a befejezett bizonyítás egész menete megvilágította a törvénytalkalmazó bíróság elméjében a bűncselekmény egész fázisát, készen áll judiciumukban az ítélet. Ellenben az esküdtbíróság még teljesen a tárgyalás kaleidoszkopszerüen szines és változatos képének hatása alatt áll és benyomásai csak a visszavonulás s az egyedüllét, azaz társas együttlét perceiben fognak véleménynyé formálódni. Ítélőképességek a kimerültség pillanatában lágy, mint a viasz. Azért aggályos gondossággal kell elkerülni mindazt, ami fantáziájokat izgathatná. Szinte orvosi gyöngédséggel kell az elnöki kitanitásnak bánni a^ esküdtbíróság felfogásával. A teljesen törvénypszihologiához alkalmazkodó resumé szerintem a következőleg hangzik: «Esküdt uraim. A BP. 363. §-a alapján a vád és védelem által beterjesztett, a bíróság által megállapított, önökhöz intézendő kérdésekben foglaltatott törvényszakaszok a következők)). Ezütán következik a bűncselekmények magyarázata, kizárólag a törvény betűinek értelmezése, minden kazuisztikus és tankönyvi magyarázat leggondosabb elkerülése. A törvénymagyarázatnak csupán az abstrakt kifejezések népszerű nyelven való értelmezésében és a vonatkozó minősítő körülményeknek a törvény szerinti viszszaadásában szabad állania. Mert hiszen a resumé célja nem egyéb, mint az esküdtekhez intézett kérdések népszerű kezelési útmutatója és annak elmaradásával szintén nagyon helytelennek tartom, hogy az elnök ismét előhozakodjék a letett esküre való figyelmf/tetéssel és a törvény megtartásának kiemelésével. A resumé kisérő szava a kérdéseknek, melynek lehetőleg rövidnek kell lennie és végtelenül helytelenek azok OG — a haszonélvezetre vezetett végrehajtás utján — egyáltalán nemis vehetők végrehajtás alá, — kétségtelen tény az, hogy a gyümölcsök a haszonélvezetre jogosultat illetik, tehát a haszonélvezeti jogban a gyümölcsszedési jogosultság benfoglaltatik. Ámde ebből sem az nem következik, hogy a gyümölcsökre csak a haszonélvezet végrehajtás alá vétele által vezethető csak végrehajtás, sem az, hogy csakis oly módon vezethető, mint a haszonélvezetre. Az előbbi azért nem, mert különbség van a gyümölcsszedésie való jogosultság és magukra a gyümölcsökre, mint önállókká lett vagy válandó dolgokra vonatkozó jog közt. Ennek keletkezése független amannak létezésétől. Ahhoz, hogy valaki a gyümölcsökre pl. tulajdonjogot vagy zálogjogot szerezzen, nem szükséges, hogy magának a gyömölcsöket termő ingatlannak haszonvételére való jogosultságot szerezzen. Az sem indokolható, hogy a gyümölcsökre másként, mint az ingatlan haszonélvezetére előirt módon végrehajtást vezetni nem lehet. Igaz ugyan, hogy a gyümölcsszedés haszonélvezet, s a gyümölcsszedésre való jogosultság : haszonélvezeti jog; következésképp a gyümölcsszedésre való jogosultságból származó előnyök végrehajtás alá vonásával haszonélvezet vonatik végrehajtás alá. Feltétlenül igaz azonban az is, hogy a gyümölcsök maguk : dolgok, a gyümölcsökre vezetett végrehajtás tehát mégis csak dolgokra vezetett végrehajtás; melylyel eszerint nem haszonélvezet vétetvén végrehajtás alá, semmi ok sincs arra, hogy a haszonélvező végrehajtás alá vételére nézve megállapitott kivételes eljárási mód alkalmaztassék a gyümölcsök végrehajtás alá vételére. Nemis volna ennek rációja. Az ingatlanok haszonélvezetének végrehajtás alá vonására nézve a törvényben megállapitott kivételes módot — helyesebben kivételes értékesítési módot — ugyanis egyedül az a körülmény indokolja, hogy a haszonélvezetnek rendes uton, tehát árverés utján való értékesítése nem célszerű, mivel a haszonélvezet időtartama bizonytalan. Ez a körülmény pedig semmiképp sem forog fenn a gyömölcsök végrehajtás alá vonásával. Itt ugyanis az árverési vevő ingó dolgokat vesz s azok értéke éppúgy meghatározható, mint más ingó dolgoké. Azután arra is figyelemmel kell lenni, hogy a haszonélvezeti jog a javaknak sokkal szélesebb körére terjed ki. A haszonélvezetre jogosultat haszonélvezeti joga alapján nem csupán a gyümölcsszedés illeti, hanem egyéb előnyök is, melyeket közös néven, általánosságban «hasznok»-nak nevezünk Következésképp a haszonélvezetre vezetett végrehajtás is — szélesebb vagyoni körre terjedvén ki — többet von el a végrehajtást szenvedettől, mint a pusztán egy termés gyümölcseire intézett végrehajtás, mely tehát feltétlenül enyhébb végrehajtási mód Enyhébb még azért is, mert egyszerűbb, kevesebb alakisággal, munkával s költséggel jár. Semmiképp sem észszerű dolog a végiehajtást arra kényszeríteni, hogy súlyosabb, több utánjárással és költséggel járó végrehajtási módot vegyen igénybe akkor, midőn az enyhébbel, egyszerűbbel és olcsóbbal is megelégednek. Ami mármost az ingatlan haszonélvezetére a végrehajtási a jogi disszertációk, melyeket esküdtszéki gyakorlatunkban igen gyakran van alkalmunk hallani, melyek azt szinte pörbeszéddé emelik, szerintem — degradálják. Még csak egyet szándékozom felhozni. Kodifikacionális szempontból talán nevetséges, de hatásaiban nagyon fontos intézkedést látnék helyénvalónak. Minthogy az esküdtek a B. P. 349. §-ában foglalt esküjök alapján a tárgyalás tartama alatt személyi szabadságuktól meg vannak fosztva : ezt a jogfosztást én kiegészitendőnek tartanám azzal, hogy minden alkalommal, mikor a törvényszék határozathozatal végett visszavonul, köteleztessenek az esküdtek is elhagyni a tárgyalási termet és félrevonulni a saját szobájokba, hogy ne hasson el hozzájok a hallgatóság zaja, a jelenlevő esküdtképes, vagy jogászközönség véleménynyilvánítása, a proletariátus érzése, a sajtó munkásainak önkénytelen nyilatkozatai. Ne lássák a terem hangulatát, az emberi benyomások nyilvánulásait, a laikus és szakszerű eszmecseréket, hanem egymásközt, analizálva az előttük lefolyt bizonyítás momentumait, a tisztán judiciumra alapított leszürődött véleményt irják meg a verdiktben; a szilárd ember kritikáját a gyenge ember fölött. Igen jelentéktelen ez a szerény reformjavaslat, igen könnyen végrehajtható, de a gyakorlat lélektanának vázolásában nagy fontosságúnak merem mondani. Mert vigyáznunk kell, résen lennünk, hogy a nagyon rohanó és brutális korszellem föl ne kavarja és ne degredálja a magyar lélek évszázadokon át gyöngéd imádattal őrzött illúzióját, az igazságszolgáltatás fehérségébe vetett hitet.