A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 6. szám - Függő termésből nyerendő gyümölcsök és bérkövetelések foglalása

I által lefoglalt tárgyat — akár a tulajdonos beleegyezésével, akár anélkül — jogtalanul eltulajdonít, elidegenít, elzálogosít vagy azt egyébként a bírói (hatósági) zár alól elvonja.* Azt véljük, hogy az ily rendelkezés kimerítené a lefog­lalt tárgyak elsajátitásánák a Bttk. 359. §-alá nem vonható összes eseteit. Az alkalmazandó büntési nem nézetünk szerint csupán fogházban volna megszabandó. A pénzmellékbüntetés alkalma­zása ilyen, rendesen a tettes nyomora, szegénysége által moti­vált cselekményeknél úgysem egyéb, mint a törvény eredeti intenciójánál szigorúbb meghosszabbítása és komplikálása a vádlottra háruló szabadságvesztés-büntetésnek. Az erkölcsi mellékbüntetések kiszabását pedig ilyen, — elvégre is sok­szor morálisan menthető — indokokból elkövetett tetteknél, nem tarjuk megfelelőnek. Különben nem konkrét, határozott javaslatot akartunk a föntiekben a t. olvasó elé terjeszteni, — szándékunk ehelyütt főként az volt, hogy rámutassunk a mai praxisnak elméletileg téves voltára és fölhívjuk a jogászkörök figyelmét arra: hogy Bttk.-ünk elégtelen rendelkezéseit ujabb törvényes intézkedés­sel kellene e tágyban kiegészíteni. Függő termésből nyerendő gyümölcsök és bérkövetelések foglalása. Irta ROJCSEK SÁNDOR, sükösdi betétszerk. kir. albiió. Nem egyöntetű a bírói gyakorlat s az elméleti felfogás is különböző abban a kérdésben, hogy le lehet-e foglalni az ingóságokra vezetendő végrehajtás szabályainak alkalmazásá­val a függő termésből előállandó gyümölcsöket s a lejárandó bérköveteléseket ? Az mindenesetre kétségtelen, hogy magát a függő ter­mést, mint ilyent, ingóságok módjára végrehajtás alá venni nem lehet. Végrehajtási törvényünkben teljességgel hiányzik oly rendelkezés, melyre ily fajtáját a végrehajtási eljárásnak alapí­tani lehetne. A végrehajtást szenvedett ugyanis arra, hogy bármily irányú pozitív teljesítéssel járuljon ahhoz, hogy a vég­rehajtató kielégítési alaphoz jusson, — kötelezve nincs. Nem követelhető tehát tőle, hogy termését a végrehajtató számára leszedje. De a leszedésre a végrehajtató sincs feljogosítva, mert ő csak zálogjogot nyerhet a foglalással (vhlási törv. 47. § 2. bek.), — márpedig pusztán e zálogjog alapján arra, hogy a zálogtárgygyal bármiként is rendelkezhessék, azon változtatáso­kat eszközöljön, - nincs jogosítva. Kérdés azonban, hogy végrehajtási törvényünk kizárja-e az ingóságokra vezethető végrehajtási eljárás szabályait abban az esetben is, ha a végrehajtás nem magára a függő terDicsre, mint ilyenre, hanem abban az időben, midőn még csak függő termés van, vagyis, midőn a termés még lábon áll, — a ter­mésből majdan előálló s elkülönítendő gyümölcsökre vezet­tetik ? Midőn a termés még lábon áll s gyümölcse elkülönítve nincs, nem önálló dolog, mivel az ingatlannak alkatrésze, de abból a szempontból, hogy a jövőben majd rendeltetéséhez képest el fog különittetni: jövendőbeli dolog (res futura). Jö­vendőbeli dolgok elidegenítését célzó ügyletek éppen nem rit­kák ! Lábon álló termést adnak-vesznek. Példaként lehet hi­vatkozni a feles művelésre is, hol a termés felerésze már ak­kor elköteleztetik, amikor még a mag sincs elvetve; továbbá említhető a például szintén szokásos állattartás ivadékáért pl. tehén­tartás borjúért stb. Ha mármost a közönséges életben, a magánforgalomban, a jövőbeli dolgok elidegenítését célzó efféle ügyletek kötése érvényes, — nem lehet belátni, miért ne volna lehetséges a jövendőbeli dolgok ilyen elidegenítését, értékesítését birói uton a végrehajtás utján való kielégítés eszközévé tenni? Elvi aka­dály ez ellen fel nem hozható. Anyagi jogszabály ily eljárás­nak útjában nem áll. De vájjon ellenkezik-e az az alaki jog, nevezetesen az érvényben levő végrehajtási eljárás szabá­lyaival ? Mielőtt a kérdést ebből a szempontból tárgyalnám s áttérnék a kifejtendő eljárás közelebbi részleteire, még vala­mit előrebocsájtandónak tartok. Azok az ügyletek, melyeknek tárgyát jövendőbeli dol­gok képezik, nélkülözik a közvetlen dologi joghatályt. Az ügylet kötése nem eredményezi azt, hogy a szerző fél azon­nal dologbeli jogot nyerjen, hanem egyelőre csak kötelem­jogi viszonyt létesít. A dologi joghatály csak később követ­kezik be, akkor t. ;., mikor a szerződés tárgya önálló dologgá válik, ekkor azonban a dologbeli jog is ipso facto megszüle­tik, minden további jogi tény működése s hatása nélkül • ámde zálogszerződésnél a zálogjog keletkezéséhez még egy további feltétel teljesedése is szükséges, az t. i., hogy az elzálogosító a jövendőbeli dolog önállóan létező dologgá válása pillanatában, annak tulajdonosa legyen. Ugyanezeknek kell természetszerűen állani akkor is, ha a függő termésből előállandó gyümölcsökre, mint jövőbeli dolgokra végrehajtás vezettetik A foglalással nem nyerhet a végrehajtató zálog­jogot de a zálogjog a foglalás alapján a gyümölcsök elkülö­nülése pillanatában, eo ipso születik meg számára, ameny­nyiben a gyümölcsök a vhtást szenvedett tulajdonaivá lesznek. A végrehajtási törvényben ezen módja a végrehajtási eljárásnak szabályozva nincs. A törvényben azonban analóg szabály nem hiányzik. Ugyanis a 80. §-ban olyan követelé­sek lefoglalásáról van szó, melyek az u. n. értécpapirok valamelyikében megtestesítve vannak, melyek tehát a papír nélkül nem érvényesíthetők. Az id. §. 2. bekezdésének eme szavaiból: ca lefoglalt váltók, érték-papirok» stb. világosan következtethetőleg az emiitett követelésekre csakis az azokat hordozó papírok lefoglalása által lehet zálogjogot közvetlenül szerezni. Ha a papir le nem foglalható, mert nem találtatik meg, zálogjog sem szereztetik. A foglalás azonban ily esetben is teljesíthető, ide hatálya attól függ, hogy a követelés érvé­nyesítéséhez szükséges okirat utólag megszereztetikn vagy megsemmisíttetik. Amint látjuk, itt teljesen analóg eljárási móddal találko­zunk. A dologi és kötelmi joghatások együttes szereplése fo­rog fenn itt is s ehhez alkalmazkodik az alaki jog. A vhtási törvény eszerint ismer s megenged oly foglalást, melylyel zá­logjogot közvetlenül nem ad, melyet azonban mégis olyan ha­tálylyal ruház fel, hogy bizonyos feltétel teljesítésével a zálog­jog ipso facto létezővé válik. Egészen az értékpapirokon nyugvó követelések foglalá­sának imént ismertetett mintájára történhetik a függő termés­ből nyerendő gyümölcsök foglalása is; vagyis az összeírás ak­kor, mikor a függő termés még lábon áll, akadálytalanul fo­ganatosítható, de — törvényes intézkedés hiányában — an­nak világos s jkvbe foglalandó kijelentésével, hogy a foglalás hatálya a gyümölcsök elkülönítésével veendi kezdetét, de csak abban az esetben, ha az elkülönülés pillanatában a gyümöl­csök a vhtást szenvedett tulajdonaivá lesznek, A végrehajtásnak ilyetén foganatosítására azon járásbíró­ság lesz illetékes, melynek területén a termés lábon áll Ez a végrehajtási törvén}' 18. §-ának rendelkezéseiből következik, melyek szerint a tkvi. hatóság vhtás foganatosítására csak azon esetben illetékes, ha az ingatlanra vezettetik, minden más eset­ben a járásbíróság, melynek területén a végrehajtás fogana­tosítandó. A termés pedig nem ingatlan, ha mint ingatlannak alkatrésze ingatlannak tekintetik is, mert ez csupán szólásmód, melylyel tulajdonképpen csak az alkatrészi minőséget és az ebből folyó jogi következményeket rövidebben akarják kife­jezni. Valamely ingó dolognak ingatlan alkatrészévé válásával az ingó dolog korántsem lesz szintén ingatlan dologgá, csak önálló létezése szűnik meg s bizonyos tekintetben — de nem mindig — az ingatlan mellett számításba nem vétetik. Ingat­lanok csak a földterület részletei. Mellesleg jegyzem csak meg, hogy ámbátor — mint fentebb kifejtetett — a függő termés jövőbeli gyümölcseinek foglaltatója a foglalással azonnal nemis szerez zálogjogot, a vhtást szenvedettnek a btkv. 359. §-ban körülirt büntetőjogi felelősségét az ily foglalás is teljes mértékben megállapítja, mert annak keletkezéséhez az id. §. szerint általánosságban csak «zár alá véteb) kívántatik meg, ennyi eredménye pedig az éi intett fog­lalásnak feltétlenül van, a vhtási töi vény 47. és 7i. §-ainak első bekezdéseiben fogialt rendelkezések következtében,'melyek sze­rint az összeírás által foglalás történik, a lefoglalt dolgok pedig a kiküldött által birói zár alá veiteknek nyilvánitandók. A vhtási törvény 66. §-ának ut. bekezdése szerint a biz­tosított ingóságokért fizetendő kártérítési összegből kielégítési elsőséget igényelhetnek azok, kik a jelzett ingóságokra zálog­jogot szereztek. Ha mármost a lábon álló termésre nézve törtémk kárbiztos lás, kérdés, hogy a kártérítési összegből való kielégítésre igényt taithatnak-e a termés gyümölcseinek mint jövendőbeli dolgoknak foglaltatói? Azon semmiesetre sem lehet fennakadni, hogy a törvény ingóságokról beszél, mert — mint már fentebb említtetett — a termés nem ingatlan, csaK bizonyos tekintetben a termő ingatlannal együtt vétetik számításba s önállóan, külön létezőnek nem tekintik. Ámde éppen a biztosításnál igenis számításba vétetik, sőt egyedül vetetik számításba. Nehezebb kérdés azonban, hogy, miután a foglalással még nem szereztetett zálogjog, a törvény pedig a kielégítési igényt világosan zálogszerzéshez köti, érvényesíthető-e mégis kielégítéshez való igény? Nézetem szerint igen. mert a kártérítési összeg a biztosított dolog egészbeli vagy részbeli

Next

/
Thumbnails
Contents