A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 5. szám - A kézbesités a polg. perrendtartási javaslatban

A J számfejtési művelet eredménye, mint inkább valóságos képe az ügyforgalomnak és tevékenységnek. Előrebocsájtom, hogy egy, ugymondhatnám napijegyzéknek — mely azonos a kimutatás 111—124 rovataival — rendszeres vezetését, az adatok helyessége okából, mellőzhetetlennek tartom; ezen jegyzék kötelező vezetését egyébként a 41,420/900. I. M. sz. rendelet 1. §-nak második bekezdése elő is irja. A rovatok kitöltésénél pedig következőleg járok el : A 112. rovatban a perekről vezetett jegyzék alapján az ítélet- vagy megszüntető végzéssel be nem fejezett és szünetelő pereket, a végrehajtási ügyekről vezetett jegyzék alapján pedig az utalvány- vagy árfelosztással még nem véglegesített ügyeket, a nyilvántartás" jegyzék (sürgetési napló) útmutatása szerint pedig azon ügyeket vezetem be, amelyekben érdemleges intézkedés még nem történt p. o. hiteles fordítással való ellátás okából a félnek visszaadott okiratok visszaérkeztéig nyilvántartott darabok, vagy a tulajdonjognak tényleges birtoklás alapján leendő bejegyzése iránt előterjesztett kérelmek, melyekben határnap van kitűzve a tárgyalási jkv. elintézéséig. A többi rovatok tekintetében pedig szem előtt tartva azt az elvet, hogy önálló ügynek mindazon ügydarab tekintendő, mely akár helytadás-. akár ekitasitással érdemi végelintézést nyer és a telekjegyzőkönyvbe való bevezetést rendelő újólagos hivatalbóli intézkedést nem igényel, ezt a gyakorlatot követem : Az ügydaraboknak az irodából való átvételekor a napijegyzékben csak a 11 ;>-ik rovatot töltöm ki, a többieket pedig csak akkor, amidőn a már elintézett darabokat ismét átadom az irodának, amennyiben csakis ekkor állapithatom meg az ügyek tényleges számát. Ugyanis a 117. és 118. rovat csak akkor tölthető ki, ha a telekkönyvi hatóság ugy a végrehajtási jog bejegyzése, mint az árverés iránti kérelemnek helyt ad. Miután pedig a kimutatás 119. és 120. rovata a sorrendi tárgyalásokat és árfelosztásokat külön ügyként szerepelteti holott ezen intézkedés csak folytatása egy évekre visszamenő korábbi s a végrehajtási jog bejegyzésével már befejezett ügydarabnak, kénytelen lévén ehhez alkalmazkodni, a sorrendi tárgyalási jegyzőkönyvet uj ügynek veszem és egyúttal mint befejezett ügyet (a sorrendi végzés meghozatalakor) a 119. rovatban kivezetem. Hogy pedig a vételár-felosztásra szánt rovat tartalma kellőleg beleilleszkedjék a kimutatás rendszerébe, — azon szerves kapcsolatnál fogva, mely az árverési stádiumban lévő ügy és az árfelosztás között létezik, — a megtartott árverésről felvett jegyzőkönyvet uj ügynek véve, azt folyamatban lévőnek tartom addig, mig az utalványozás vagy árfelosztás meg nem történt, mely esetben a 120. rovat lesz kitöltendő. Minden egyéb ügyet a 121. rovat fogalma alá vonva egyidejűleg töltöm ki ezen, valamint a 114. rovatot. Megjegyzem, hogy az elutasított árverési kérelmeket küOG 35 lön uj ügyeknek nem tekintem, mivel ez csak folytatása a korábbi végrehajtási jog bejegyzésének, de viszont, ha ugyanazon végrehajtási ügyben több izben rendeltetett el árverés, minden egyes elrendelés nemcsak mint érkezett, de egyúttal mint elintézett is szerepel a 118. rovatban, mert a kimutatás nyilvánvaló célja csak az lehet, hogy a rendesnél jóval több munkát igénylő ilynemű elintézés kifejezésre is jusson. Ily kombináció mellett természetes, hogy az irattári jelek (regiszterek) puszta összegezésével az ügyek számát megállapítani nem lehet, mert ez a valóságnak meg nem felelhet s ha egyszer a kimutatás 122. rovata korlátot szab azáltal, hogy a 116—121. rovatok összegének egyeznie kell, csak a fent vázolt módon véltem megoldhatónak a feladatot, oly irányban, hogy a statisztika híven tüntesse fel a tényleges állapotot. A 122i rovat adatainak a 112. és 114. rovatok adatai összegéből való levonása után nem okoz nehézséget a 124. rovat kitöltése, mely mindég egyezni fog a végrehajtási ügyekről, perekről vezetett jegyzékek és nyilvántartás adataival. Természetes, hogy a netáni hibák a napi jegyzéknek havonkinti lezárásakor igen könnyen feltalálhatók, s miután majdnem kizárólag téves összegezésre vezetheők vissza, igen könnyen kiigazíthatók. Mindenesetre azonban nagyon kívánatos volna az egyöntetű vezetés szempontjából, ha egy megfelelő útbaigazítás — illetékes helyről — mieiőbb napvilágot látna. A kézbesítés a polg. perrendtartási javaslatban. Irta PAZÁR ZOLTÁN dr., nyitrai kir. tszéki biró. A gyakorlat emberei nagyon jól tudják, hogy a kézbesítés, a peres eljárások ezen alsóbb rendű segédeszköze, nem érdemli meg az osztályrészéül jutott kicsinylést. Sokszor tapasztaljuk, hogy egy hibás kézbesítés az elkeseredett perek egész sorozatát vonja maga után. De hogy a nem-szabatos kézbesítés mennyi hiábavaló zaklatást, időmulasztást, költséget okoz a feleknek, annak szembetűnő példáját tapasztaltam a büntető perrendtartás körében. így a törvényszéki fölebbezési tárgyalásokhoz a legtávolabb vidékről becsődülnek a felek, azok is, akik a járásbíróság ítéletében megnyugosznak, csak azért, mert idézést kapván, azon meggyőződésben vannak, hogy meg kell jelenniök. Pedig az idézésben ott áll, hogy elmaradásuk a tárgyalás megtartását nem akadályozza, de hát ezt senki sem mondja meg nekik. Gyakran megtörténik az is, hogy a vádlottak a vádirattal és az azzal együtt kézbesített értesítéssel megjelennek a főtárgyalási tanács előtt azon hiszemben, hogy főtárgyalásra vannak idézve. Ezen felek azután, a törvényszéktől nyert felvilágosítás után egyérvan,1) amelynek leszürődő cselekménye éppen az ellenkezőt állítja: annál szelídebb lesz az embernek erkölcse és jelleme, minél magasabbra emeli a nőt szociális életében. A fejlődés elvét igazolja a nő története is: a civilizált államok mind magasabbra és magasabbra emelik a nőt s csak en ék az iránynak az aber.ációját nevezhetjük feminizmusnak. Az, amit a t. cikkíró említ, még nem feminizmus, hanem a civilizációiak leszürődött eredménye. Végigfut ezután röviden az egész magyar történeten Kontúr Béla dr.. s mindazon tényeket igyekszik nagyjában kiválogatni, amelyek a nőnek szerinte aránytalanul kedvezőbb helyzetét a büntetőjogban és a magánjogban igazolják. Citálja az Árpádkor büntető törvényeit, melyek a nőt ((indokolatlanul)) enyhébb bánásmódban részesítették. Panaszkodik, hogy ez csak a magyar nemzet perverz lovagias gondolkodásából származik, de felejti, hogy a középkor lovagias eszmeköre más országokban még több előnyt hozott létre a nő számára. Az ilyen kifejezés pedig: «történeimi tény, hogy az Árpádokat az asszonyok tették tönkre» — annyira exotikus gondolkodás eredménye, hogy fölötte bátran napirendre tér- i hetünk. Nemis való jogi szaklapba sem ilyen argumentumokat a nők magánjogi előnyei ellen felhozni, sem annak cáfolatába bocsátkozni. Jobban érdekel bennünket az a rész, mely szintén igen ') Hogy csak a leghíresebbeket említsük : M i c h e I e t : De la femme, Paris, 1860. M e i n e r s : Geschichte der uviblichen Geschlechtes, Hannover, 1884. Rossbach: Geschichte des Frau, Nördlingen, 1869, L e g o u v é Histoire morale des femmes. L i p p e r t: Die Geschichte der Familie, Stuttgart, 1884. De vas: Studien über das Familienleben. Rösler: Die Frauenfrage, Wien, 1893. Nathusius: Die Frauenfrage, Berlin, 1899. stb. szellemesen, de annál nagyobb szubjektív elkeseredéssel tárgyalja a magyar nők örökösödési és vagyonjogát. Itt már érdemes magánjogpolitikai eszméket vet felszínre a szerző, természetesen mindenütt hangsúlyozza nőellenes elveit és mindenütt irigy szemmel nézve a gyengébb nemnek előny ét. Hata'mas tévedése rejlik ama soraiban, hogy «a házassági vagyonjogot szabályozza a polgári házasságról szóló 189i. évi XXXI. t. cikk, melyet egy agglegény (!) a nemrég elhalt Szilágyi Dezső miniszter tétetett meg törvénynek)), — hiszen mindenki tudja, hogy a Házassági Törvény a vagyonjogról egy kukkot sem tartalmaz, s hogy házassági vagyonjogunk kodifikálása képezi éppen a Tervezetnek legtöbb munkába, tanulmányba került, s épen ezért legkimagaslóbb részét! Ily elemi tévedések mellett bizony nehezen lehet megbocsátani a merész jogpolitikai elvek hangsúlyozását !*) Sajnos, ez a tévedés az egész cikken végigvonul. A ((törvényes házassági vagyonjogról)) beszél alább, amelyben «a magyar törvényhozás feminizmusa szembeszökőn. Hol vannak e törvények. Hol a törvényhozás : Hiszen minálunk a házassági vagyon | jog összes forrásai: a Hármaskönyv, amely tudvalevőleg nem törvény, a Országbírói értekezlet, az esetleg s a biróigyakorlat! De nem akarjuk a tájékozatlanságnak argumentum ad hominem-jét végletekig kihasználni a tisztelt cikkíró ellenében, mert lehetnek valakinek egészséges eszméi a törvény tudása nélkül is; hiszen, mint említettük, e válasznak egyedüli célja az, hogy a Tervezetnek haladó álláspontját az indokolatlan támadással szemben kimutassa. *) Legyen szabad Kontúr dr. ur mentségére felhoznunk, hogy ő nem jogász, hanem gyakorló orvos. A mi hibánk, hogy ezt az általunk is különcködőnek jelzett tárca közzétételekor ki nem emeltük. A szerk.