A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 51. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 371 Ugyanigy általános szabály, hogy a törvényben megállapított határidők, csak azon esetekben hosszabbithatók meg. melyekben a törvény megengedi. így a bpts. 256. §-a értelmében a terhelt kívánhatja, hogy a vádirat a kifogásokra szóló időn belül védőjének kézbesittessék s az esetben a védő a nek< történt kézbesítés után még 8 napig beadhatja a kifogásokat, vagy az ítélethirdetésnél a vádlott vagy védője kérhetik, hogy a felebbvitel indokolására szolgáló határidő csak az ítélet kézbesítésétől számíttassák.*) Végül az idézés és kézbesítés az általános kézbesítési szabályok szerint, de zárt idéző levélben, amelyben ki van tüntetve, hogy mily minőségben lett megidézve*), kivéve a letartóztatás eseteit, midőn az idézés elővezető parancscsal történik, melyben azután az elővezetés is indokolandó. Éppen ugy indokolandó minden végzés az eljárás egész folyamán s ha az érdekeltek jelen vannak, a végzés indokaival egy ült, szóval közöltetik, ellenesetben az idézésié előirt módon írásban.** XIII. fejezet. Nyomozót, vizsgálat, bizonyítás. Nyomtatvány utján elkövetett deliktumnál a főtárgyalást vizsgálatnak kell megelőznie. Ez is egyik eltérés az eljárás tekintetében a rendes bűnvádi eljárástól. A törvény ezt következő szavakkal írja elő: 565. §. A főtárgyalás elrendelését vizsgálatnak kell megelőzni. A vizsgálatot bármely törvényszéknek vizsgálóbirája, kire nézve az 562. §-ban meghatározott köiülmények valamelyike feníorog, elrendelheti és teljesítheti. Köteles azonban a vizsgáját elrendeléséről az illetékes sajtóbiróság vádtanácsát haladék nélkül értesíteni. Épen azért igen szük tere van a nyomozatnak s rendesen csak a szerző kinyomozására irányul azokban az esetekben, a midőn a feljelentés tisztán a nyomtatvány alapján kipuhatolandó felelős személy ellen tétetett meg, főkép oly esetekben, midőn a kiadó vagy nyomda nincsen megnevezve. Mi célja is leoetne a nyomozásnak a sajtóügyben f Más bünpörben a bpts 83. §-a értelmében azon adatok gyűjtetnek a nyomozás folytán össze, melyek a vádló tájékoztatására szükségesek. Itt a nyomtatvány szövege ez iránt teljes tájékozást nyújt s legfeljebb a szerző vagy felelős személy kipuhatolása okozhat nehézségeket. Ezen nyomozati cselekményekkel azután ugy az ügyészség, mint a vizsgálóbíró a közigazgatási hatóságokat s járásbíróságokat egyaránt megbízhatja. Magára a nyomozás menetére a bprts: általános szabályai irányadók. A rendőri hatóságok a bprts 94. §-a értelmében tehát a tudomásukra jutott, hivatalból üldözendő sajtóvétségeket, a kir. ügyészségnek feljelenteni s a netalán szükséges rendelkezéseket megtenni kötelesek. A bpts 96. §-a értelmében, a nyomozás alatt az azt teljesítő hatóság kihallgathat mindenkit, kitől az ügyre felvilágosítást vár; a 97. §-a értelmében megtilthatja a távozást, vagy kötelezhet ottmaradásra s az ellenszegülőket letartóztathatja, kivéve ügyvédek, szakértők és tanukat. Más biztonsági intézkedések végett azonban a nyomozó hatóság sajtóügyben mindenkor a vizsgálóbiiósághoz köteles fordulni. Ha egy oly nyomtatvány vagy rajz elien tesz magánvádló feljelentést, melyen nincsen a kiadó vagy a nyomda megnevezve, szük-éges megjelölnie a helyet és időt, hol a nyomtatványt árulják, terjesztik, vagy forgalomba hozzák. Ezen esetekben különösen, de a sajtóeijárásban általában, a nyomó zat a felelős személy kipuhatoiására terjed. Időszaki lapoknál e célból a vizsgálóbíró a felelős szerkesztőt hivja fel a kézirat bemutatására s a felelős személy megnevezésére ; ha azonban nem nevezi meg, ez további vizsgálat tárgyává nem tehető ségi panasz indokolása a bíróság iktató hivatalába érkezett és ugyanott beiktattatott. (A m kir. Kúria 1902. dec 19. 10.45S. sz. a.) Vádlottnak a neheztelt végzés a tuszcsuki cs. és kir. osztr.-magyar consulátus által 1897. évi szept. 27-én kézb sittelvén és ő az elleni felebbviteli beadványát azon kézbesítő hatósághoz 1897. évi október hó 2-án tehát 8 napon belül, beadta, — habár az később is érkezett be a budapesti kir. büntető törvényszékhez, a felebbviteli beadvány elkésés okából vissza nem utasítható. (A m. kir. Kúria 1898. ápr. 18-án 2,297/898. B. *) A B. P. 11. §-ának I. bekezdése szerint a törvényben megállapított határidők csak a külön meghatározott esetekben hosszabbithatók meg. A vádlónak tehát nem engedhető meg, ho«y semmiségi panaszának indokait csak az ítélet kézbesítésétől számított nyolc nap alatt adhassa be (A m. kir. Kúria 1902. június 17. 5,800/902. sz. a.) Ha a vádlott nem kérte, hogy engedjék meg neki, miszerint az indokolást a kézbesítéstől számítandó 8 nap alatt nyújthassa be, akkor az indokolás a kihirdetéstől számítva 8 nap alatt adandó be. (Kútia 1901. február 19. 984.) **) Szabályszerű kézbesítéssel szemben vádlott nem h zhatja fel igazolási okul azt, hogy a kézbesítés nejének kezéhez eszközöltetvén, a kézbesített végzés tartalmáról nem vagy csak későn nyert tudomást (A m. kir. Kúria 1900. jun. fi. 6011/900.) s a felelős szerkesztő vonandó felelősségre. Épen ugy nem képezheti továbbá nyomozás tárgyát, ha megnevezi a valódi szerzőt s ez a felelősséget elvállalja. A szerző nyomozásának 2 esetben van helye: először, ha a felelős személy kívánja annak nyomozását, mert tévedésbe ejtetett s valaki akár idegen név alatt küldött be hozzá egy közleményt s ő azt az állítólagos szerzőt — kit a beküldő mint ilyet jelölt meg — ösmervén, iránta való bizalomból adta közre a közleményt; akár azért, mert tudta, hogy csak valót szokott állítani; akár azért mert tudta, hogy szavaiért helyt szokott állani. A második eset. midőn a feljelentő tudja ki a szerző, vagy tudja, hogy a felelős szerkesztő a szerző s ez a felelősséget másra tolja, kinek felelősségre vonása azonban a sértettnek nem nyújt elégtételt, pl. egy meghurcolt úriember nem tekinti megtorlásnak, ha# nevének meghurcolásáért egy szedőgyerek el lesz ítélve. O tehát kívánhatja, hogyha tudja igazolni ki a szerző, hogy a bíróság neki regédkezet nyújtson s a nyomozatot ez irányban is folytassa, hogy a valódi szerző a felelősség alól ne bújjék ki. Ezt az esetet azonban nem szabad összetéveszteni az ál-felelős szerkesztőkkel, hol az igazi szerzőt nem lehet nyomozni, mert éppen az a sajtószabadság egyik palládiuma, — az anonimitáshoz való jog. Az előző esetekben tehát a nyomozat a szerző kinyomozását célozza s ezek azon esetek, midőn szakértők alkalmazásának is helye van a sajtónyomozat során ; t. i. írásszakértők utján esetleg próbairással is megállapítható az írás azonossága. Az Az Írásszakértők alkalmazásáról a bpts. a következőkben intézkedik: 250. §. Ha valamely irás valódisága iránt kétség támad, vagy ha azt kell kideríteni, hogy valamely irás kinek a kézírása, akkor a szakértők az összehasonlításra kétségtelenül valódi iratot használjanak. Kívánatos, hogy az összehasonlítandó iratok lehetőleg ugyanabból az időből valók legyenek. A terhelt felhívható, hogy próbairásként néhány szót vagy mondatot irjon a bíróság előtt. E célból azonban kényszer nem alkalmazható. Más szakértői szemle a sajtóeljárás folyamán helyt alig foglalhat, mert azt, hogy valamely rajz, irat, a nyomtatvány fogalmát a btkv. értelmében fedi-e vagy sem, a bíróság köteles megállapítani, miután ez jogi magyarázat. Ez volt bíróságaink álláspontja ez ideig s ebben megerősítette a Kúriának legutóbb elfoglalt álláspontja a kőnyomatosok nyomtatvány voltának kérdésében, midőn kimondotta, hogy azt, hogy a kőnyomatos nyomtatvány, nem szakértők utján kell a bíróságnak eldönteni.*) Bár nem büntető ügyben, legutóbb a bpesti kir. itélőtáola a Telefon Hírmondó utjáni közlést is nyomdai közlésnek tekintette s egy közleménynek a Telefon Hírmondóban való közlését a szerzői jog bitorlásának minősítette, dacára, hogy az 1884. évi XVI. t-c. 1. §-a szerint csak «a gépi többszörösités, közzététel és forgalombahelyezéssel szembeni) (tehát nyomtatványszerü közlés) van a szerzői jog megvédve s a törv. 7. §-a is csak a «kiadást» tekinti a szerzői jog bitorlásának. A nyomozás sajtóügyben beszüntettetik, ha a felhatalmazás vagy kívánat nem adatott meg, vagy visszavonatott; továbbá, ha az eljárástól a bizonyítékok hiánya vagy azok beszerzésének rendkívüli nehézsége miatt eredmény nem várható. (Bpts. 101. §.) Egyéb esetekben a nyomozás helyébe lép a vissgála t. Miután a főmagánvádló a nyomozat stádiumait nem ösmeri, ennek befejezéséről őt a vizsgálóbíró értesíteni köteles azzal, hogy 8 nap alatt a vizsgálat iránt tegyen indítványt, mert különben az eljárás be fog szüntetni. Más büntetőügyben a nyomozat befejezése után, ha az eredménytelen, az ügyészség annak megszüntetéséről azzal értesiti a magánvádlót és sértettet, hogy a vád képviseleté tátveheti; ha pedig sikeres, ez alapon vádiratot ad az ügyészség. Az első esetben ez egyúttal a vizsgálat iránti indítványt pótolja. Az ügyészség önKényt tesz a nyomozat adatai alapján indítványt a vizsgálat iránt. Ezen végzésben a főmagánvádló figyelmeztetendő, hogy a bpts. 104. §-a értelmében jelölje meg a bűncselekményt, mely miatt, az okokat, melyek alapján és a személyt, ki ellen a vizsgálatot kéri és hogy a nyomtatvány ama részeit is idézze a bpts. 566. §-ának megfelelően, melyeket incriminál. *) Szakértők a bp. 225. §. 2. bek. szerint csak abban az esetben alkalmazandók, ha külön szakértelem szükséges; annak a kérdésnek eldöntéséhez, hogy a kőnyomatos Magyar Híradó kézirat jellegével bir, vagy a btk. 63. $-ában meghatározott nyomtatvány, illetőleg az 1848 : XVIII. t.-c. 3. fejezetében tárgyalt időszaki lap fogalma alá vonható-e ? A bp. 225 §-ában feltételezett külön szakértelem nem kívántatik, hanem ezt a kérdést a lap előállitási módjának és rendeltetésének figyelembevételével a bíróság önállóan eldöntheti, sőt eldönteni hivatott is : a kir. ítélőtábla tehát nem sértette meg a törvénynek a védelem szempontjából lényeges elvét azzal, hogy a védőnek a jelzett iránvban előterjesztett indítványát mellőzte. (Kúria 1903 január 5 én 5,125. sz. a.)