A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 50. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

alapján és azért, mert felperes S. Mihály szakértő ellen érdekeltség miatt előzőleg kitogást nem emelvén, utólag tett ily kifogás figyelembe vehető nem volt; mert az A) a. becsatolt biztosítási kötvény tartalmából ki nem tűnvén az, hogy az ennek alapján létrejött biztosítási ügyletnek tárgya 2 év előtt termelt szénavolt ez a meghallgatott S. Mihály és Gy. Richárd szakértők egybehangzó! a kir. ítélőtábla által magáévá tett véleményét meg nem cáfolja s mert felperes által vitatolt az a körülmény, hogy a biziositási ajánlatban csak tollhiba folytán Íratott az 1896. évszám 1895 helyett, ha való volna is, következményeiben csak az ajánlatának tartalmáért felelős felperest, mint ajánlatot tevőt sújtja és nem a biztosítási kötvényt a neki beküldött ajánlat alapján kiállító alperest, stb. A m. kir. Kúria. (1903 oki. :20-án 1,087/903. sz.a.) Mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával alperes kártérítési kötelezettsége megállapíttatik és az elsőbiróság a kártérítési összeg nagyságára és az összes járulékokra kiterjedő uj ítélet hozatalára utasittatik, stb. Indokok: Alperes elévülési kifogása az alsóbir óságok által már jogszerüleg elvettetvén, ebben a tárgyban határozat hozatalának szüksége fenn nem forgott. Az állítólagos rosszhiszemű túlbiztosítás kifogását figyelembe venni nem lehetett; mert alperes azt felperes tagadása ellenében mivel sem bizonyította. A közlési kötelezettség megsértése (keresk. törv. 475. §.) alapján kifogása pedig alaptalan. A kt. 475. §. érteim, ugyanis a biztosítási ajánlatban a biztosított által bármely körülmény tárgyában tett valótlan bevallás egymagában nem jogosítja fel a biztositót, hogy a biztosítási szerződést kifogás utján megtámadja, hanem ehhez csak akkor van joga, ha a valótlan bevallás fontos, azaz a biztosítás elvállalására általában, vagy annak feltételeire, jelesül a biztosítási díj nagyságára befolyással bir. Kifogás gyanánt érvényesiti alperes azt, hogy felperes a 2.7a. biztosítási ajánlatban azt állította, hogy a biztosított széna biztosítása nagyobb kockázattal jár, mint az egy éves 1896. évi termés, holott megbízottja, G. József a kár felvételi jkv. 16. és 28. p. a. azt vallotta, hogy a széna 1895. évi termés, vagyis egy évvel régibb voit, aminek való voltát felperes a perben be is ismeri. Ez a kifogás azonban figyelmet nem érdemel; mert a kihallgatott szakértők vallomása alapján nem állapitható meg oly ténykörülmény, melyből az következnék, hogy a két éves széna biztosítása, ennek hiányában pedig a valótól eltérő bevallás nem képezi a közlési kötelezettségnek a törv. érteim, való megsértését; mert továbbá az alperes által felperes ellen tett feljelentés folytán megindított bűnvádi eljárás megszüntetése után, alperes a kárfelvétel alkalmával a kártéritő által megállapított egész kárt ki akarta fizetni, amivel maga szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy nem bir nála a biztosítás elvállalására fontossággal az előtte akkor már tudva volt az a körülmény, hogy a biztosított széna 2 éves és nem 1 éves. Ezek szerint alperes a kárt a biztosítási szerződés érteim, megtéríteni tartozván, mind a két alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az alsóbir&ságot a rendelkező részben körülirt értelemben a kártérítési összeg kérdésében Ítélethozatalára kellett utasítani. A közadós üzlethelyiségében talált, a közadós által birlalt azok a dolgok, amelyek állítólag nem a közadósnak, hanem másnak tulajdonát képezik, a támasztott igények kitüntetése mellett, a csödleltárba felveendők. — A csődeljárásban a leltározásra kiküldött kir. közjegyző a leltározásnál a csödbiztos helyett jár el: eljárása tehát a csödbiztos eljárásával azonosnak tekintendő, rendelkezései elien az érdekeltek előterjesztéssel élhetnek, mely felett a csődbíróság határoz ; a csődbíróságnak ezen határozata ellen azonban, minden további jogorvoslat kizárásával csak a másodbirosághoz van lfolyamodásnak helye. (A m. kir. Kúria 19u3. szept. 16. 1,307. sz. a.j Az ipartörvény g5. § ában felsorolt esetektől eltekintve a segéd főnöke kívánságára rendszerint a felmondási idő tartama alatt szolgálatot teljesíteni köteles, és a törvény nem rendeli, de az alakszerűségekhez nem kötött szolgálati szerződés természetéből sem következik, hogy a főnök nyomban tartoznék kijelenteni azt, hogy a segéd szolgalatát a felmondási ido alatt igénybe venni kívánja. A szolgálati viszonyban irányadó kölcsönös méltányosságnak és jóhiszeműségnek folyománya csak az, hogy a segéd utólagos felszólításra ízetési igényeinek elvesztése nélkül megtagadhatja a szolgálatba való visszatérést, ha a-ban őt nyomós okok gátolják, p. o. ha kilépése óta már hoszszabb időköz eltelt, ha mas állást nyert el, vagy kilátása van más szolgálatra vagy e -yéb foglalkozásra, bár azt még meg sem kezdette. — Az iparhatósági eljárás megindítása nem fogadható el nyomós okul a szolgalat megtagadásara. (Budapesti kir. tábla 1903. szeptember 3. II. G. 103/903. sz. a.) A csődtörvény 87. §-a értelmében a csődeljárási költségek fedezésére letett összeg az azt előlegező hitelezőnek mindaddig visza nem adható, amig kétségtelenné nem válik, hogy az összes felmerült vagy még felmerülhető eljárási költség egyébként is fedezhető. (A m. kir. Kúria 1903. márczis 17. 214. sz.) A részvényes a közgyűlési határozat megsemmisítése iránt indított perben a mérleg összeállításához szükséges adatok valótlanságát, az azok valóságat elfogadó közgyűlési határozattal szemben, igenis bizonyithaija. (A m. kir. Kúria 1903. okt. 8. 1184/903. sz. a.) A csődbiztosnak, illetve kiküldöttjének eljárása ellen, az előterjesztés mindaddig elfogadandó, amig a csődeljárás be nem fejeztetett és a sérelmes eljárás orvosoltatott. (A m. kir. Kúria 1901 április 28. 1,247. sz.) Ez a kitétel «ab Budapesti), mely a «francO))-val nem egyértelmű, a kereskedelmi forgalomban elfogadott jelentősége szerint nem a szállítási költség viselését szabályozza, hanem az áru átadása és átvétele helyének megjelölésére szolgál. Az árut tehát Budapesten kell átadni és átvenni, amiből következik, hogy a vételár fizetésére nézve is Budapest a teljesítési hely A budapesti kir. ítélő tábla 1903. aug. 19. 2,588. sz. a.) Az anyagi jogszabály, hogy a váltótörvény 5i. §-a, mely a beváltó forgató által támasztható visszkereseti jog anyagi tartalmát megszabja, a korábbi peres és végrehajtási költségeket nem sorolja azok közé valónak, melyeknek megtérítésére a beváltó forgatónak váltói visszkeresete lehetne, és akkor is figyelembe veendő, ha alperes a kereset tárgyalására kitűzött határnapon nem jelent meg. (A m. kir. Kúria 1903. április 1. 879. sz.) A kereseti váltón levő az a kitétel «fizetendö a váltóbirtokosnál)), nem a fizetés helyinek, hanem csak annak a személynek megjelölésére vonatkozik, akinél a fizetés teljesítendő. (A m. kir. Kúria 1903. szept. 9. 1,027/903. sz. a.) Bűnügyekben. A btk. 327. §. 1. p. szerint a levéltitok megsértése vétségének egyik elkövetési módja az, hogy valaki a levél vagy sürgöny birtokába helyezi magát a végett, hogy tartalmát megtudja vagy azt hasonló célból másnak átadja. Ezen vétség legfőbb alkateleme tehát a birtokbahelyezésre irányuló törekvés, vagyis azon szándékban nyilvánul, hogy egy levelet tartalmának megtudása, vagy hasonló célból másnak átadhatása végett, megszerezhesse. A deési kir. tszék mint felebbviteli btö biroság (1902. nov. 17-én 6,304/B. sz. a.) levéltitok megsértésének vétsége miatt vádolt K. Márton és társai elleni bűnvádi perben következőleg itélt: Az elsőbirói ítéletnek II-, III-és V-öd rendű vádlottakra vonatkozó felebbezett része, a bp. 423 §. 2-ik bek. alapján megsemmisíttetik, s nevezett vádlottak a vád alól a bp. 326. §. 1. pontja alapján felmentetnek. Az Ítéletnek I. és III. r. vádlottakra vonatkozó, a büntetés mértékét tárgyazó felebbezett része megváltoztattatik s nevezett vádlottak egyenkint behajthatatlanság esetén 2 napi fogházbüntetésre átváltoztatandó 20 K. pénzbüntetésre, mint fő- és 1 napi fogházbüntetésre átváltoztatandó 10 K. pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítéltetnek, ellenben az ítéletnek egyéb felebbezett része helyben hagyatik, stb. Indokok: Minthogy a vád tárgyát képező vétségnek alkotó elemét képező birtokbahelyezés a tettesnek a birtok megszerzésére irányzott közvetlen vagy közvetett aktiv elkövetési tevékenységét tételezi fel; minthogy a bizonyítási eljárás adatai szerint I. r. vádlott a birtokába jutott, magánvádló tulajdonát képező, be nem pecsételt levelet önként adta át II. r. vádlottnak, aki azt elolvasás után a földre dobta s azután azt III. és V. r. vádlottak is elolvasták; minthogy azok szerint II. és III. r. vádlottak a birtokszerzésre irányzott aktiv tevékenység nélkül jutottak a kérdéses levél birtokába: a kir. járásbíróság a btörv-nek megfelelő rendelkezését tévesen alkalmazta ama kérdésben, hogy a vád alapjául szolgáló tett megállapitja-e valamely bűncselekmény tényálladékát. Miért is az elsőbiróság Ítéletének II., III. és V. r. vádlottakra vonatkozó felebbezett részét a bp. 385. §. 1. p.-ban irt anyagi semmiségi ok miatt a bp. 423. §. 2. bek. alapján megsemmisíteni és a törvénynek megfelelő Ítéletet hozni kellett. A kir. tszék I. és IV. r. vádlottakra vonatkozólag a tényállást akként állapítja meg, hogy IV. r. vádlott N.-Bányán 1902. február hóban, B. I. kereskedő raktárában eldobva talált, B. H. magánvádló tulajdonát képező, be nem pecsételt levélnek birtokába r elyezte magát avégett, hogy azt — tartalmának megtudása végett — I. r. vádlottnak jogtalanul átadja; I. r. vádlott pedig Nagyváradon 1902. márc. 23 án a bűnjel-levelet átvette III. r. vádlottól azon célból, hogy annak tartalmát a levélben érintett II. r. vádlott megtudja, mi célból a levelet folyó évi márc. 24-én Deésen II. r. vádlottnak jogtalanul át is adta. Minthogy e tárgyalás folyamán ugy III., mint I. r. vádlott a fenti tényállásnak megfelelő beismerő vallomást tettek s minthogy vádlottak cselekményüket szándékosan és jogellenesen követték el: ezek alapján az elsőbirói ítéletnek vádlottak bűnösségét megállapító része helyben hagyandó volt. A büntetés kiszabásánál azonban a tszék az elsőbiróság által is felhozott enyhítő körülményeket nagyobb mértékben méltányolta, miértis a kir. járásbíróság Ítéletének I. és IV. r. vádlottakra vonatkozó, a büntetés mértékét tárgyazó felebbezett részét megváltoztatni s nevezett vádlottak büntetését bűnösségük fokához mérten leszállítani kellett, stb. A m. kir. Kúria (1903. okt. 13-án 8,354/902. sz. a.) A semmiségi panaszoknak hely adatik, mindkét alsótoku biróság ítéletének I. és III. r. vádlottakra vonatkozó rendelkező része a bp. 385. §. 1. a) p.-ban foglalt anyagi semmiségi oknál fogva a Bp. 437. §. 3. bek. érteim, megsemmitittetik és I. ugy IV. r. vádlottak, az ellenük B. H. által emelt vád alóla bp. 326. § 1. p. alapján felmentetnek, azzal, hogy a felmerült bűnügyi költség az államkincstárt terheli. Indokok: A btk. 327. §. 1. p. szerint a levéltitok meg-