A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 50. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 50. számához. Budapest, 1903 december 13. Köztörvényi ügyekben. Felperesek a per rendén kellő bizónyitékot nyújtottak arra nézve, hogy a Cyrano de Bergerac cimü francia színműnek R. E. a szerzője, aki e műve címlapján e művéhez való minden jogát fenntartotta ; hogy e színműnek Magyarország összes színházaiban magyar nyelven való nyilvános előadási jogát felperesek megszerezték és hogy alperes e müvet bpesti cégtől megszerezte, a debreceni színházban a felperesek beleegyezése nélkül nyilvánosan előadatta. Minthogy pedig az 1884 : XVI. törv. 49. §. szerint a színművek nyilvános előadásának kizárólagos joga a szerzőt illeti meg, és a szerzőnek e kizárólagos jogát nem érinti az idézett törv. 93. §-ának intézkedése sem. ami nyilván kitűnik az id. törv. 5o., 5i. és 52. §-ai intézkedéséből, ahol fel vannak sorolva a szerző fennebbi kizárólagos jogának némi korlátozásai, de már az 53. §. a szerzővel szemben semmi korlátozást nem tartalmaz, miből okszerüleg következik, hogy az 53. §. a jogosult fordítót is saját fordításának nyilvános előadása tekintetében nem a szerzővel, hanem csak mas harmadik egyénnel szemben részesiti védelemben : mindezeknél fogva alperesnek a szerzői jog bitorlása tekintetében felhozott érvei alaposaknak nem találtatván, irányában a szerzői jog bitorlását meg kellett állapítani. A debreceni kir. tszék. (1901 dec. 18-án 16,713/1901. sz. a.) G. Lajos dr. ált. képv. R. Lipót P. és tsai felpereseknek, K. Kálmán ügyv. ált. képv. K. János alp. ellen 2,000 K. ir. r. perében következőleg itél t: A kir. tszék a felpereseket keresetükkel elutasítja s őket arra kötelezi, hogy alperesnek 15 nap végrehajtás terhe a. egyetemlegesen fizessenek meg 197 K. 40 f. perköltséget stb. Indokok: A felperesek szerzői jog bitorlása cimén indították meg keresetüket s így az 1884. évi 1,686. sz. ig. min. rendelet 2. §-a szerint a perben jkvi eljárás lett volna folytatandó. De mert az idézett rendelet 11. §-a az Írásbeli eljárást a felek kérelmére megengedi s miután a perfelvételnél az Írásbeli eljárás ellen a felperes nem tiltakozott s az írásbeli eljárást maga is folytatta, mind a két fél beleegyezönek tekinterdő abba, hogy a pert az írásbeli eljárás szabályai szerint tárgyalták a felek. A per érdemét illetőleg a kir. tszék a jelen esetben az 1884. évi XVII. t.-c. egyik §-ába ütköző szerzői jogbitorlást sem állapithatott meg. Ugyanis a felek közös beismerésével meg van állapítva, hogy az alperes R. Edmond párisi szinműiró Cyrano de Bergerac cimü ötfelvonásos színművét az A.Emil fordításában adatta elő nyilvánosan a debreceni színházban. Tény az is, hogy a szerző művének címlapján minden jogot fentartott ezzel a kitétellel: <Tous droits reservés* s így a mű magyarra fordításának jogát is. Az is tény, hogy a szerző, illetve annak jogán a párisi drámai szerzők és zeneszerzők társaságának a vezérügynöke: R. Gusztáv mint jogutód vagy jogszerző, a felperesekre ruházta át a Cyrano de Bergerac cimü műnek Magyarország összes színházaiban magyar nyelven való előadási jogát. Mindezek dacára az alperes nem követett el szerzői jogbitorlást azzal, hogy a müvet A. Emil magyar fordításában a B. F. és!testvére bpesti cégtől megszerezve, a debreceni színházban előadatta. A szerzői jogról intézkedő 1884: XVI. t.-c. 53 §-a szerint ugyanis <a színmű jogosult fordítója, saját fordításának nyilvános előadása tekintetében védelemben részesül.» Perdöntő kérdés tehát ebben a perben, tiogy jogosult fordítónak tekinthető-e A. Emil ? Ennek a kérdésnek az elbírálásánál az 1884: XVI. t.-c. 7. §-a rendelkezéseit s az ezzel kapcsolatos törvény és rendeleti intézkedéseket kellett figyelembe venni. Az idézett §. szerint «Az eredeti műnek a szerző beleegyezése nélkül történt jogbitorlásának tekintendő: ... 3. ha a szerző az eredeti mü címlapján vagy elején a fordítási jogot magának fenntartotta, feltéve, hogy a fordítás közzététele az eredetinek megjelenésétől számítandó egy év alatt megkezdetett és 3 esztendő alatt befejeztetett. Színműveknél a fordításnak az eredeti mű megjelenésétől számítandó 6 hó alatt teljesen be kell fejeztetni. A fordítás megkezdése és befejezése a jelen törvény által megállapított határidőn belül beiktatás végett bejelentendő.* A törvénynek ezen idézett rendelkezéseiből ajelen esetre levonható határozmánya, — tekintettel arra, hogy a szerzői jog oltalmazásáról Franciaországgal 1879:111. t.-c. szerint hatályában meghosszabbított egyezmény I. és V. cikke szerint a Franciaországban megjelent műnek magyarországi fordítása ugyanazon oltalomban részesül, mint a hazai szerzőé, ha a szerzői jog oltalmára itt előirt formaságok teljesíttettek, — tehát az, hogy ennél a színműnél a fordításnak az eredeti mű megjelenésétől számított 6 hó alatt teljesen be kellett volna fejeztetnie és amint a fordítás jogának a fenntartását a szerző beiktatás végett bejelentette, azonképpen annak befejeztét is be kellett volna 6 hónap elteltével iktattatnia. Bár az alperes ezt a kifogását a felperesek ellen már elleniratában felhozta,a felperesek a per során csak azt tudták bizonyítani, hogy az 1899 május 26-án a Központi Értesítő XXXIII. évfolyam 42. sz. T. E. párisi kiadó kérelmére a Párisban E. Rostandtól megjelent mű, Cyrano de Bergerac, 150. sz. a. van beiktatva. Ezzel tehát a törv. egyik rendelkezésének a szerző eleget tett s eleget tevén részben bizonyítási kötelezettségüknek a felperesek, — de mert a per során nem tudták bizonyítani azt, hogy legalább 1898. nov. 26-ig a szerző a fenntartón fordítást befejezte s azt a keresk. min.-nál az 1884. évi 28,672. T. ip. k. m. rendeletben s különösen hogy t. i. mikor lett a mű fordítása befejezve, bejelentette volna az alperes pedig ezt a körülményt tagadta: a bíróságnak azt kellett lénykép az ellenkező bizonyítása hiányából elfogadnia, hogy a szerző a törvény és rendelet ezt a rendelkezését csakugyan nem teljesítette. Miután pedig az 1874:XVI. t.-c. 7. §. szerint a szerző beleegyezése nélkül a fordítás a szerző jogbitorlásának a színmüveknél csak a szerző részéről ezeknek a rendelkezéseknek a betartása esetén minősithető s miután a fentiek szerint a szerző ezeknek eleget nem tett, a megjelenéstől számított 6 hó után eszközölt fordítás jogosulatlannak nem tekinthető s így az A. Emilnek ez után az idő után eszközölt fordítása jogosult. Ugyanis a szerző a fordítási jognak a címlapon vagy a mű elején fenntartása által csak feltételes jogot szerez, amelynek érvényessége a fordítás idéjén való közzétételétől és a fordítás megkezdésének és befejezésének beiktatás végett bejelentésétől függ. A feltétel teljesítésének, valamint nemteljesitésének az általános jogszabályok szerint visszaható ereje van. Ha tehát a feltétel teljesül, abban az esetben a kitűzött határidőn belül megjelent fordítás szerzői jogbitorlás, ha pedig nem teljesitik azt hiányzik a kizáró jog is, amelynek a megsértése képezi a szerzői jogbitorlás tépyálladékát. Ez a célzata az 1884: XVI. t.-c. 7. §-ának is, vpgyis ha a szerző a fordítás befejeztének az idejét az arra vonatkozó korm. rendelet szerint be nem jelentette, a törvényben kitűzött határidőn tul készült és kiadott fordítás nem a szerzői jog bitorlása, — s igy jogosult. Miután pedig az id. törvénye. 53. §. szerint a színmű jogosult fordítója fordításának nyilvános előadása tekintetében védelemben részesül, az alperes, mint aki ezen jogosult fordítás nyilvános előadhatásának jogát A. Emil kiadójától, a B. Ferenc és testvére cégtől megszerezte, jogosítva volt a fordítást előadni, s szerzői jogbitorlást a jelen esetben csak akkor követett volna el, ha vagy meg nem szerezte volna a fordítás jogát A. jogutódától, vagy amennyiben ezt megszerezte, más fordításban adatta volna elő a Cyrano de Bergerac-ot. A felperesnek ebben az esetben az id. törv. 50. §-ára hivatkoznia, amely szerint a színművek a jogosult beleegyezése nélkül színpadon akkor sem adhatók elő, ha nyomtatásban megjelentek, — azért nem lehet, mert míg egyrészről a törv.-nek ezt a rendelkezését ide vonatkoztatni, a jogeset különbözőségénél fogva nem lehet, másrészt a § nak elhelyezéséből, amely szerint a fordítás védelrre még ezután a rendelkezés után is helyet talál, — világos a törvhozónak a célzata, hogy ajogosult fordítást a színműveknél az eredeti művel szemben is védelemben kívánta részesíteni. Ajogosult fordítás megállapítása folytán tehát a fordító jogosítva lévén fordítását nyilvánosan is előadni, az alperes nem követett el szerzői jogbitorlást akkor, amikor a jogosult fordítótól az eiőadás jogát megszerezve, a fordított művet előadatta, amiért is a felpereseket a szerzői jog bitorlása cimén az alperes ellen támasztott keresetükkel el kellett utasítani, stb. A debreceni kir. Ítélőtábla (1902 május 0-án 1,618/902. P. sz. a.) a kir. tszék ítéletét helybenhagyja indokainál fogva, és azért, mert az 1884:XVI. t-c. 54. §-ban foglalt abból a jogszabályból, «hogy a jogosulatlan fordítás nyilv. előadása a szerzői jog bitorlásának tekintetik> az következik, hogy a jogosult fordítás nyilvános előadása a szerzői jog bitorlásának nem tekinthető, az alp. által előadott fordítás pedig, a kir. tszék Ítéletében helyesen felsorolt okokból jogosult fordításnak állapíttatott meg. A m. kir. Kúria (1903 szept. 29-én 5,332. sz. a.) mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatásával kimondatik, hogy alperes az által, hogy R. E. párisi lakos a Cyrano de Bergerac cimü 5 felvonásu színművét Debrecenben a szerző beleegyezése nélkül nyilvánosan előadatta, szerzői jogbitorlást követett el, és ehhez képest utasittatik az elsőbiróság, hogy a kereseti követelés tekintetében hozzon a perköltségre is kiterjedő ítéletet. Indokok: Elfogadva az elsőbiróság által indokoltan megállapított azt a tényállást, hogy A. E., akitő! alperes jogait közvetve származtatja, — a rendelkező részben érintett francia szinmü jogosult fordítójának tekinthető, annak dacára mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával azért kellett a szerzői jog bitorlását alperes irányában megállapítani; mert amint az elsőbiróság ítélete indokaiban helyesen kifejtette, — felperesek a per rendén kellő bizonyítékot nyújtottak arra nézve, hogy a Cyrano de Bergerac cimü francia színműnek R. E. a szerzője, aki e műve címlapján a művéhez való minden jogát fenntartotta; hogy e színműnek Magyarország összes színházaiban magyar nyelven való