A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 49. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

350 A JOG dát nyújt a fentelőadottak igazolására az alábbi íelhivás, mellyel K á p 1 á n y Géza szegedi táblai biró, a Telekkönyv szerkesztője olvasóközönségéhez fordul: «Azt tapasztaljuk, — úgymond — hogy hátralékos'előfizetőink lapunkat továbbra is elfogadják ugyan, de hátralékaikat mindez ideig be nem küldöttek. Mi pedig kénytelenek vagyunk lapunkat továbbra is küldeni; mert előfizetőink kilenctizedrésze utólag (fél,háromnegyed, egy,'más.él, sőt két év múlva) szokott fizetni s nem tudhatjuk, hogy melyik az közülök, aki lapunkat továbbra nem kivánja ? Ha a lejárat után azonnal beszüntetnők a további küldést: lapunkat lehetetlen volna fentartanunk. De igy utólagosan mégis csak foly be annyi, hogy lapunkat nagy küzdelemmel és áldozattal mégis csak fel birjuk valahogy tartani*. «Kérve kérjük lapunk barátait, tisztelt előfizetőinket: ne hagyjanak el bennünket, hanem támogassanak a jövőben is; ne engedjék megérnünk azt a szégyent és szomorúságot, hogy ez a szaklap is végelgyengülésben kimúljék. Hátralékos előfizetőinket, mint már annyiszor, ezúttal is nagyon szépen kérjük: kegyeskedjenek a már oly sokszor kért és oly gyakran kimutatott hátralékaikat mielőbb megküldeni. Ne büntessenek és ne károsítsanak bennünket azzal, hogy, noha lapunkat nem kívánják, azt mégis ezentúl is elfogadják, anélkül, hogy hátralékaikat beküldenék; hiszen lapunk, amely mindenfelől csak elismerésben részesült, nem szolgált erre rá». Az eddigi bűnvádi statisztika csődje. Több év óta abbahagytuk a bűnvádi statisztikai adatok gyűjtését és feldolgozását, mert előre láttuk, hogy az uj módszer, melynek alapján a statisztikai adatok gyűjtetnek, eredményhez nem vezethet, az arra fordított munka és idő pedig teljesen kárba vesznek. Ennek cikksorozatainkban ismételve is kifejezést adtunk. És ime most szomorú elégtételünkre szolgál, hogy az eddigi rendszerrel vagy jobban mondva rendszertelenséggel, a hasból csinált statisztikával végleg szakítottak és uj, jobb útra térnek. Az Igazságügyi Közlöny november 26-iki 11. száma közli az igazságügyminiszternek 38,300/1603. I. M. sz. rendeletét a bűnügyi statisztikai adatok szolgáltatása tárgyában, mely szerint 1904 január 1-től kezdve a bűnügyi statisztikai adatok gyűjtésére négyféle mintájú statisztikai lapok fognak szolgálni. A) minta: törvényszéki ügylap; B) minta: tszéki egyéni lap; C) minta: járásbirósági ügylap; D) minta: jbirósági egyéni lap. Az A) a B)-vel, a C) a D)-vel egy iven, de elkülönithető módon foglal helyet. Külön egyéni lapok nincsenek. Az egyéni lapok csak elitéltekről lesznek kiállitandók; oly esetekben tehát, amidőn valamely ügyben egy személy sem ítéltetett el, az egyéni lapok az ügylapoktól elválasztandók és félreteendők. Az A) és B) mintájú lapok a k. törvényszékek (esküdtbiróságok), a C) és D) alattiak a jbiróságok előtt jogerősen befejezett bűnügyekről, illetve jogerősen ezekben elitélt személyekről töltendők ki és küldendők be a központi statisztikai hivatalba, éspedit-. az A) és B) a kir. ügyészségek, a C) és D) a járásbíróságok részéről. Mihelyt valamely ügy a benne szerepelő valamennyi terheltre nézve jogerős befejezést nyert, az ügylap és egyéni lap az adatok helyes és teljes voltáról való gondos meggyőződés után le lesz zárva és beküldés céljából félretéve, minden negyedévet követő hó 10. napján pedig a statisztikai hivatalhoz beküldve. Egyelőre csak ennyit. Legközelebb bővebben fogjuk ezen A—D) alatti mintákat ösmertetni és esetleges megjegyzéseinket azokhoz fűzni. r. I. Az igazságügyminiszter 38,301/903. I. M. sz. a. rendeletet bocsátott ki a jövedéki kihágásokról kimutatandó adatok gyűjtése és beszolgáltatása tárgyában. Am. kir. közigazgatási biróság egy igen érdekes határozatára hívjuk fel olvasóink figyelmét, amely határozat a hivatalból kirendelt ügygondnok beadványaira vonatkozik és lapunk mai mellékletén olvasható. A Btk. módosítása. Egy évvel ezelőtt az igazságügyminiszter utasította a kir. ügyészséget, hogy minden olyan esetben, a melyben a Btk. 340. §. alapján a minősített lopásokra kiszabott büntetések a 92. §. alkalmazásával is aránytalanul súlyosnak találtatnának, tegyenek a büntetés végrehajtásának egyidejű felfüggesztése mellett az igazságügyminiszterhez jelentést. Az ügyészségek által felterjesztett esetek legnagyobb részében az igazságügyminiszter hivatalból megindította a kegyelmezési eljárást és százakra megy azoknak az elitélteknek száma, akikkel szemben a királyi kegyelem korrigálta a törvény szigorát. Ez az abnormis helyzet arra indította az igazágügyminisztert, hogy sürgősen foglalkozzék büntetőtörvényünk vonatkozó rendelkezésének rövid novellában leendő módosításával. A büntető törvény általános revíziójáig ezen bajok orvoslása nem várhat és igy a miniszter a rövid novellára határozta el magát. Az ezen tárgyban előkészítés alatt álló törvényjavaslat nem sok idő múlva benyujtatik az országgyűléshez és remélhető, hogy a politikai események nem fogják hátráltatni ezen a szegény emberek százainak sorsát oly nagyon közel érdeklő törvény megalkotását. A birói szolgálat és az ügyvédi vizsga. A budapesti ügyvédvizsgáló-bizottság ötös és hetes bizottságainak legutóbb azzal a kérdéssel kellett foglalkozni, vájjon kiterjed-e az ügyészekre az ügyvédi rendtartás 5. §-ának azon intézkedése, hogy 3 évi birói szolgálat alapján ügyvédi vizsgát tehetni. Az ügyvédvizsgáló-bizottság ötös tanácsa e tárgyban a következő határozatot hozta: Folyamodó kérelmével elutabittatik, mert az 1874. évi XXXIV. t.-c. 5. §-ában meghatározott joggyakorlatot becsatolt okmányai nem igazolják. Mivel a hivatkozott törvényszakasznak kétségtelen értelme szerint, csak a birák bocsáthatók kellő elméleti képzettség mellett 3 évi birói gyakorlat alapján ügyvédi vizsgára s a birói állást fogalmilag törvényeink értelmében az ügyészivel azonosnak nem lehet tekinteni, fo'yamodó kérelmének az egyébként kimutatott 3 évet meghaladó ügyészi gyakorlat alapján sem lehetett helyt adni. (1903 szept. 14-én 385. sz. a.) A hetes bizottság az ötös bizottság végzését megváltoztatta, s folyamodót az ügyvédi vizsgára bocsátotta a következő indokolás mellett: Az 1874:XXX1V. t.-c. 5. §-ának 4-ik bekezdése szerint csak azok bocsáthatók ugyan ügyvédi vizsgára, kik a jugtudorságon kívül igazolják, hogy három éven át mint birák működtek. A szervezeti törvényekből, az 1881 :LIX. t.-c. 12. §-ából és az 1894: XXXI. t.-c. 47. §-ából kétségtelenül kitűnik, hogy az ügyészi gyakorlat a birói gyakorlattal egyenlő értékű. Az 1869:/V. t.-c. 6., 7. §-ai, továbbá az 1871: XXXIII. törvénycikk 15. §-a ugyanis a birói és ügyészi képzettséget egyenlőnek veszi, sőt az ügyészi álláshoz több gyakorlati időt kiván, mint a törvényszéki birói vagy járásbirói álláshoz, amenynyiben ugyancsak az 1871: XXXIII. t.-c. 15. §-a kijelenti, hogy ügyésszé csak az nevezhető ki, aki legalább 3 évi birói vagy alügyészi gyakorlatot igazol. Az 1891: XVII. t.-c. 22. §-ának első pontja a kir. itélő táblabírói s az annak megfelelő ügyészi, továbbá az 1891: XVII. t.-c. 23. §-a a kir. kúriai birói és az annak megfelelő kir. ügyészi állásra való kinevezés különös feltételének meghatározásánál a birói és ügyészi állást teljesen azonosítja. Habár tehát az 1874: XXXIV. t.-c. 5. §-ának szószerinti rendelkezése csak a birói gyakorlatot emliti föl, mindazáltal, miután a szervezeti törvények a birói gyakorlatot és jogi végzettséget az ügyészi gyakorlattal és jogi végzettséggel egyenlőnek tekintik, miután az ügyész az 1881: LIX. t.-c. 12. §-a s az 1894:XXXI. t.-c. 47. §-a szerint biróság előtt ügyvédi functiókat is teljesíthet, miután folyamodó a becsatolt okiratok szerint a jogtudorságot a budapesti egyetemen elnyerte, s miután 189i április 5-én albiróvá, 1895 október 11-én pedig alügyésszé történt kineveztetése óta folyton birói, illetve ügyészi gyakorlaton van, ennélfogva az ötös bizottság végzésének megváltoztatása mellett folyamodót ügyvédi vizsgára kellett bocsátani. (Budapest, 1903 október 5-én 435. sz. a.) Ügyvédek, akik zugirászatot űznek! A m.-s igeti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága két munkácsi ügyvéd ellen fegyelmi eljárást és vizsgálatot rendelt el a Munkácson lakó ügyvédek feljelentése folytán, kik azt panaszolták, hogy a feljelentett ügyvédek közismert zugirászokkal szövetkezvén, ezeknek szolgálatában állanak; hogy tulajdonképpen ezen zugirászok főnökei az ő nevükkel ellátott ügyvédi irodának, hogy az irodai helyiséget nem ők, hanem az irnoki minőségbei nevük alatt szereplő zugirászok tartják bérben és fizetik s általában csak ezeknek a zugirászoknak jóvoltától függő keresményből élnek. Panaszlottak a feljelentésben foglalt állításokat, igazoló nyilatkozataikban tagadták. Azon vád megdöntésére, mintha a panaszlottak és Írnokaik között az ügyvédi tisztességet mélyen sértő viszony állana fenn, egymagában az a tény — igy szól a fegyelmi biróság határozata — hogy az egy helyben lakó ügyvédek az ottani biróság vezetőjenek és tagjainak részvételével szükségesnek tartották a panaszlottak ellen feljelentéssel élni, s igy abba a kényszerhelyzetbe kerültek, hogy a biróság hozzájárulásával a kamara oltalmához forduljanak: jogosan arra enged következtetni, hogy a feljelentésben foglalt állitások kellő alappal birnak és a vizsgálat során bizonyíthatók lesznek. Az ügyvédi kamara fegy. bírósága kötelességének tesz eleget, amidőn minden alkalmat megragad a zugirászat korlátozására. Különösen indokolttá teszi eljárását a kamara területén lakó népek tapasztalatlansága, mely köztudomás szerint a zugirászok által sok esetben súlyosan megkárosittatik. Ebben a törekvésben támogatást vár a kamara minden egyes tagjától, mert a jogkereső közönség oltalma elsősorban az ügyvédi kartól indul ki. Ha mármost az ügyvédi kar egyes tagjai ilyen törvénybe ütköző foglalkozást űző | egyénekkel szövetkeznek, sőt ezeknek szolgálatába állanak, ha i mindez a zugirászatnak előmozdítására és a félhajhászat céljaira történik, ezek kétségtelenül olyan cselekmények, melyek az ügyvédi kar becsületét és tisztességét mélyen sértik és megtorlandók. De már maga az az egy tény, hogy az ügyvéd-irnoki minőségben oly egyént alkalmaz irodájában^aki közismert zugirász-voltánál fogva a biróság helyiségeiből ki van tiltva, alaposan okot szolgáitat arra, hogy a közönség bizalmát elvesztve a kar iránti tisztelet csorbitá' sát előidézze stb. A m. kir. Kúria a m-szigeti ügyvédi kamara fegyelmi bíróságának határozatát indokainál fogva helybenhagyta. (1903 szept. 26-án 351.) A Joghallgatók Tudományos Egylete 200 korona pályadijat tűzött ki a következő kérdésre: <Deák Ferenc hatása a fennálló magyar anyagi büntetőjogra.> Két pályamű érkezett. A biráló bizottság tagjai voltak Balogh Jenő és Fa y e r László tanárok és az egylet delegált tagja Fri e d m a n n Ernő joghallgató. A bizottság az egyik munkának odaítélte a dijat s a levél felbontatván, kitűnt, hogy a szerző: Sömjén László joghallgató. rtíLAt RÉIZVÍNT T>nuiú HYOWJÁJA ÍUO/kPKTCT-