A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 48. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

350 A JOG nak el. Hogy a nők Angliában eddig nem értek el gyakorlati sikert a jogi pályán, főképpen abban leli magyarázatát, hogy körülbelül 20 év előtt egy erre irányuló kísérlet eredménytelen volt és azóta nem akadt nő-jelölt, aki ujabb kísérletre szánta volna el magát. Skótországban most készül egy nó'jelölt, akinek kedvező kilátásai vannak arra, hogy sikert fog érni. Németországban a nők egyelőre még nem vihetnek szerepet a bíróság előtt, de azért az igazságügyi szolgálatban már bizonyos fokig tért hódítottak. Berlinben több nő működik mint bírósági szakértő, különösen idegen nyelvek tekintetében. Dilloo asszony a berlini I. ker. törvényszéknek Írásszakértője; ugyanennél a törvényszéknél a siketnémák tolmácsa szintén asszony. Hagyatéki tárgyalásoknál, válóperekben, csődöknél és más ügyekben sok bírósági becsüsnő működik. Bizonyos hírnévre tett szert a már fentebb említett K e m p i n Emília dr., aki a brandenburgi őrgrófság összes bíróságainál az angol jogi műnyelvnek németre és a német jogi műnyelvnek angolra való fordítása tekintetében szakértőként működött. Egy izben a különben meglehetősen exclusiv berlini jogászegyletben felolvasást tartott és ez alkalommal a jogi kérdésekben oly nagymérvű jártasságot és oly éles logikát tanúsított, hogy nemcsak általános tetszést aratott, hanem a nőügyvédek igazi ellenzőit is lefegyverezte. Igaz ugyan, hogy ezek még ma sincsenek valamennyien lefegyverezve, de azért már csak idő kérdése, hogy a nőknek Németországban is megengedjék az ügyvédség gyakorlását. A Budapesti Ügyvédi Kör 1903/904. évi tisztviselői, számvizsgálói és választmányi tagjai. Tisztviselők: Elnök: Szohner Lajos dr. Alelnökök: Zsigmondy Jenő dr., Burián Béla dr. Gazda: Kelemen Lajos dr. Titkár: Gyöngyösi József dr. Másodtitkár: Mihálovics Béla dr. Pénztáros: Nóvák Sándor. Ügyész: Craus Gyula. Könyvtáros: Löwy Gábor dr. Számvizsgálók: D e uts ch Simon dr., Dobozi Kálmán dr., G r á b er Károly dr. Válaszmányi tagok: A c z é 1 Béla dr., A 11 a s Gyula dr., Balog Arnold dr., Balog L. Sándor dr., Baumgarten Nándor dr., Berezeli Antal dr., Berger Miksa dr., Bossányi Iván dr., Csukássy Jenő dr.,D a r v a i Fülöp dr., Dras kovich Istvándr., [E n y i c z k e i Gábor, Frank Sala dr., F r i e d Vilmos dr., F u c h s Mór dr., G y ő r y István dr., H e k 1 e r Elek, Kelemen Gyula dr., Keresztessy József, Kiss Albert, Kovács Ernő dr., Kósa Vilmos, Kövér Soma dr., Krausz Mihály, Kurucz Zsigmond dr., Loschitz Lajos dr., Meha Kálmán, Nagy Emil dr., Nagy Dezső dr., Ödönfi Miksa dr., Pap József dr., Parall Ferenc, Pollák Illés, Radó Lajos dr., Schmőr Gyula dr., Sc hreyer Samu dr., S g a 1 i t z e r Gyula dr., Somog y i Miksa dr., Székely Lajos dr., Szilágyi Arthur Károly dr., Sz i vá k Imre dr., T o 11 h István dr., Török Emil dr., Traiber Vince dr., Vámossy Károly dr. Több egymással tárgyi összefüggésben nem álló ügyben hozott határozat ellen a felebbezést együttesen, egy beadványbe n benyújtani nem lehet. A m. kir. belügyminiszter 1903. évi 104,284. sz. határozata. U. vármegye közönségének. Bizottsági közgyűlésében hozott határozatát, mellyel A. község képviselőtestületének ülésében hozott összes határozatok ellen Sz. Lajos, továbbá Sz. Lajos és társai által beadott felebbezések folytán az említett ülésen 1—11. pont alatt hozott összes határozatokat felülvizsgálat alá vette s részben megsemmisítette, részben pedig helybenhagyta, — Sz. Lajos és társai felebbezése folytán felülbírálván: azt megváltoztatom s felhívom a Cimet, utasítsa A. község elöljáróságát, hogy az emiitett képviselőtestületi ülésen hozott érdemleges véghatározatok közül a magánérdeküeket szabályszerűen hirdesse meg s azokat, amelyek csak a törvényhatóság jóváhagyása után hajthatók végre, a hirdetés megtörténte s a felebbezési határidő letelte után az esetleg beérkezhető felebbezésekkel együtt szabályszerűen, vagyis minden egyes külön álló ügyet külön-külön jelentés kíséretében terjessze fel a törvényhatósághoz. Továbbá tekintettel arra, hogy a képviselőtestületi határozatok ellen beadott felebbezésben egyszersmind a körjegyző ellen a fegyelmi eljárás elrendelése is kéretik, utasítom a Cimet, hogy ezen kérelem illetékes elsőfokú elintézése végett az iratokat adja ki a járási főszolgabírónak. A hivatalos eljárás és ügykezelés rendjével ugyanis ellenkezik az, hogy több egymással tárgyi összefüggésben nem levő ügyben hozott határozatok ellen együttesen egy beadványban benyújtott felebbezés elfogadható legyen, s annak alapján az alsóbb fokban hozott ily különféle határozatok érdemleges felülvizsgálat tárgyává tétethessenek. Ily beadványok elfogadása és tárgyalás alá vétele az ügyek és a hivatalos ügyiratok oly összezavarását eredményezné, hogy ez által a hivatalos ügyek rendes vitele és kezelése okvetetlenül teljesen lehetetlené válnék, aminek mindenesetre nagyon hátrányos következményeit csakhamar«a közérdek szenvedné meg. Ilyféle, több különálló ügyet összefoglaló felebbezések beadására az 1886. évi XXII. t-c. sem jogosítja fel a községi lakosokat, sőt ezen törvény és a 1901. évi XX. t-c. több rendelkezése egyenesen kizárja az ilyféle felebbezések megengedhetőségét és azoknak tárgyaihatását. Ugyanis a fent említett képviselőtestületi ülésen hozott határozatok között vegyest vannak érdemleges határozatok és nem érdemleges határozatok (véghatározatok és közbeeső határozatok, végzések), továbbá közérdekű és nem-közérdekű határozatok. A nem-érdemleges határozatok ellen az 1901. évi XX. t-c. 4. §. értelmében felebbvitelnek nincs helye; amennyiben az összefoglaló felebbezés mégis ily határozatok ellen is irányul, ezen meg nem engedett felebbvitel visszautasítása a községi elöljáróság hatáskörébe tartozik. A nem-közérdekű határozatok ellen csakis az érdekeltek felebbezhetnek (1901. évi XX. t-c. 4. §.) éspedig a kézbesítést követő naptól számítandó 15 nap alatt, — a nem érdekelt részéről beadott felebbezések visszautasítására szintén az elöljáróság illetékes. Az 1886. évi XXII. t-c. 25. §-ánál fogva magánfelek konkrét ügyeiben az érdekelt felek által kellő időben beadott felebbezéseket, fokozatos határozathozatal végett a közigazgatásibizottsághoz, a közérdekű ügyekben kellő időben beadott felebbezést pedig a törvényhatósági közgyűléshez kell felterjeszteni. A képviselőtestületi határozat ellen beadott felebbezések tehát az illető határozat tárgya és tartalma szerint külön-külön egészen eltérő elbánás alá esnek, azok elintézésére már másod és még inkább harmadfokozatban más-más hatóságok vannak hivatva, a miből önként következik, hogy ily külömböző ügyeket összefoglaló felebbezések már a törvény erre vonatkozó intézkedéseinél fogva sem fogadhatók el. Berlini ügyvédek és orvosok jövedelme. Egy németországi orvosi szaklap az ügyvédek és orvosok jövedelméről statisztikai tanulmányt tesz közzé, melybői az alábbi érdekes adatokat közöljük: A berlini ügyvédek 10°/0-ának 1902-ben 3,000 márkán aluli jövedelme volt az ügyvédségből (bele nem értve a magánvagyonukból eredő jövedelmet). Ugyanabban az évben az orvosok 30-90%-ának volt ilyen csekély jövedelme (bele számítva a magánvagyonból eredő jövedelmet is.) 3,000—5,000 márkáig terjedő összjövedelme — ami szintén elégtelennek tekintendő — az orvosok 17-3°/o-ának volt, holott az ügyvédek közül csak 12%-nak volt hivatásukból ekkora jövedelme. 5,000—10,000 márkáig terjedő összjövedelemre az orvosok 27 8°/o-a tett szert, holott az ügyvédeknek 50°A»-a rendelkezett tisztán hivatásukból eredt ekkora jövedelemmel. A 10,000—15,000 márkáig terjedő jövedelem tekintetében az ügyvédek és orvosok közötti arány 12°/0: 7'5°/o. Ezek szerint az ügyvédek Berlinben általában többet keresnek, mint amennyi az orvosoknak összjövedelme az orvosi gyakorlatból és magánvagyonból. Ez az arány még kedvezőtlenebb az orvosokra nézve, ha tekintetbe vesszük, hogy az ügyvédek magánvagyonukból, gazdasági vállalatokból és közjegyzői ügyletekből is jelentékeny jövedelmet húznak, ami annál is inkább figyelembe veendő, mert a berlini ügyvédeknek 22°/o-a, tehát több mint i/[-e, egyúttal közjegyző is. Nincsen törvényes rendelkezés arra nézve, hogy csakis a 24. életév betöltése után lehetne törvényhatósági tisztviselői, állásra alkalmazást nyerni. A m. kir. közigazgatási bíróság 1903. évi 667. sz. határozata A közigazgatási bíróság T. Ákosnak Cs. vármegye árvaszéki ülnökévé történt megválasztása ellen, melyet Cs. vármegye törvényhatósági bizottsága az 1903. évi február hó 3. napján tartott közgyűlésben 6. kgy. szm alatt foganatosított, a beadott panaszirat folytán az 1896. évi XXVI. t-c. 42. §. 2. pontja alapján tárgyalás, alá vévén, a következőleg itélt: A magyar királyi közigazgatási bíróság a panasznak helyet nem ad. Indokok: Panaszló sem azt vonja kétségbe, hogy a választási eljárásnál a törvény rendelkezései figyelembe vétettek, sem azt, hogy a megválasztott T. Ákos az 1883. évi I. t-c. 1. és 5. §. VIII. pontjában megszabott elméleti képesítéssel bír, hanem csakis azért emel panaszt, mert a megválasztott árvaszéki ülnök 1880. évi június hó 21. napján születvén, életének 24. évét még nem töltötte be s így mint nem önj . gu törvényhatosági tisztviselőnek, külör.ösen pedig árvaszéki ülnöknek megválasztható már csak azért sem volt, mert az árvaszéki ülnök az 1886. évi XXI. t-c. 51. §-a szerint a törvényhatósági bizottsági ülésen szavazattal bir, márpedig a 23. §. szerint ki 24-ik életévét be nem töltötte, bizottsági tag nem lehet. Panaszlónak ezen érvelése azonban jogos alappal nem bir. mert az 1883. évi I. t-c. amidőn megállapítja ugy a személyi, mint a. képesítési minősítést, az életkort nem határozza meg, az 1886. évi XXI. t-c. hasonlóan nem állapítja meg azt, hogy mily korúnak kell a tisztviselőknek lenni s igy egyáltalán nincs oly törvényes rendelkezés, mely csakis 24. életév elértével engedné az alkalmaztatást, sőt az előbb érvényben volt 187J. évi XLII. t-c. 66. §-a kifejezetten akként rendelkezett, hogy tisztviselővé az választható, ki életének 22. évét betöltötte, márpedig a megválasztott T. Akos választása alkalmával életének 22. évét betöltvén, életkora megválasztásnak akadályául annál kevésbbé szolgálhatott, mert a panaszló által felhívott 1886. XXI. t-c. §-a nem azt rendeli, hogy az ott elősorolt állásokban levők saját személyükben egyszersmind bizottsági tagok is lennének, hanem csakis, hogy mig az elősorolt állásokban szolgálnak, a közgyűlésen üléssel és szavazattal bírnak, ami pedig, hogy bizottsági tagsággal nem ugyanazonos jogosultság, tanúsítja az 1883. évi XV. t-c. 10. §-a, valamint az 1886. évi XXI. t-c. 51. §-a, a melyek határozottan rendelik, hogy az ott jelzett esetekben a nem bizottsági tag, hanem csak szavazattal biró tisztviselő részt nem vehet. Ezekből az indokokból a törvényhatósági bizottságnak a törvény rendelkezésének betartásávali választási eljárása s intézkedése ellen emelt panasznak helyet adni nem lehetett. PAUAl HÍ17VÍHV TÚMMÁa HYfMÉOAj* tU)*»MT»».