A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 4. szám - A bányajog-alkotás legfőbb problémái. 4. [r.]

28 A JOG lános kutatási engedély adja meg, a kizárólagos kutatás bejelentése csak kizárólagossá teszi az illető területre nézve már nyert vagy egyidejűleg kért kutatási jogot. E két pontban foglaltak összevetéséből következik, hogy a zártkutatmányi jogszerzés kellékei: a) általános kutatási engedély, b) szabályszerű bejelentés és c) a felügyeleti illeték lefizetése. 3. A kizárólagos kutatás tartalmában rejlő jogosultság kettős, u. m. a) a kutatási munkálatok teljesítésére vonatkozó kizárólagos jog az egész kutatási téren, vagyis egy 224 bécsi ölnyi sugárral vont vizirányos kör kerületén belül, melynek középpontját a kutatási jel álláshelye képezi, és b) a szomszéd felkérőkkel szemben igény az u. n. fentartott bányamértékre, illetve bányamértékekre (34. §.). A zártkutatmányi jog ilyetén tartalmából és a kizárólagos kutatásnak az általános kutatáshoz való fentebb, a 2. pontban érintett viszonyából kitűnik, hogy az ausztr. ált. bányatörvényben foglalt kizárólagos kutatási jog az u. n. tilalmi M^^j kizárási jogok közé sorozandó.2) Sem az a) sem b) pontban emiitett jogosultság alapján nem fejthet ki a kutató valami pozitív tevékenységet, illetve nem tarthat a bányaadományra határozott igényt; a kutatási munkálatok teljesítésére nem a kizárólagos kutatási igazolvány, hanem az általános kutatási engedély jogosítja fel őt; az a) pontban említett jogosultság jelentősége é*a hatálya pedig csak harmadik személyek irányában nyilvánul s csakis oda terjed, hogy a kutató ezen jogosultság alapján a kutatási térből minden más kutatót kizárhat ; hasonlóképpen a b) pontban érintett fentartott bányamérték sem jelenti azt, hogy az a terület a kutatónak egyszer majd tényleg adományoztatni fog, hanem csak azt, hogy a zártkutatmányos ezen neki fentartott területen a szomszédos felkérők bányamérték-tektetése ellen vétót mondhat. 4-. A kizárólagos kutatási jog tartalmában rejlő kötelességek között, csak a folytonos üzembentartás és az ezzel kapcsolatos üzemi jelentés kötelezettsége lényeges, a mennyiben csakis ez a kötelezettség oly jelentőségű, hogy annak nem teljesítése a kizárólagos kutatási jog megszüntetésére vezethet. A kutatási jel felállítására (ált. btörv. 24 §.), a felállítás bejelentésére (ált. btörv. 25. §.) stb. vonatkozó kötelezettségek már egészen más megítélés alá esnek; azoknak nem teljesítése a zártkutatmány jogérvényes fennállását nem érinti. 5. Megszűnik a kizárólagos kutatási jog : a) az általános kutatási engedély lejártával, amely kutatási engedélyen a zártkutatmány alapul ; b) a hatóság jogerős megszüntető határozatánál fogva ; ily megszüntetésnek csak az üzem elhanyagolása, vagy pedig az üzemi jelentés elmulasztása okából lehet helye ; más megítélés alá esnek azon esetek, midőn a hatóság azért törölteti 2) V. Ö. Franki Ottó dr : Der Fieischurf (Brasserts Zeitschrift für Bergrecht 1886 évf. 37. s követk. 1.) a zárt kutatmányt, mert az helytelenül volt bejelentve, vagy mert az mások korábbi jogánál fogva érvénytelen ; c) felhagyás folytán ; d) végül az esetben, ha a zártkutatmány adományozás alá kerül. „.,.,. A fentebbiekben megjelölvék az osztrák kizárólagos rend szer alapelvei s fel van állítva az intézmény jogi szabályozásának alapkerete ; a további részletekbe nem bocsátkozom e helyen, hanem egyszerűen utalok azon korábbi tanulmányaimra, melyekben az osztrák bányajog kutatási intézményeit gyakorlati érvényesülésükben minden oldalról tüzetesen ismertettem.3) B) A mai zártkutatmányi rendszer árnyoldalai és fogyatkozásai két főtételbe foglalhatók össze, u. m.: 1. hogy ez a rendszer a gyakorlati bányászat és a bányamüveléshez fűződő közgazdasági érdekek hátrányára igen messzemenő s magát a bányaművelési szabadságot is illuzónussá tevő meddő tér foglalásokra, hegyelzárásokra vezet, mert az ily foglalások megakadályozása s a bányaszabadsággal való üzérkedés távoltartása céljából a rendszer keretébe illesztett eszközök, melyek között legfontosabb a folytonos üzembentartás kötelezettsége, nehezen kezelhetők s gyakorlati alkalmaztatásuk igen nagy nehézségeinél fogva nem alkalmasak a kitűzött cél elérésére; márpedig az ily hegyelzárás vagyis a kutatási tereknek pusztán üzérkedési célzatú lefoglalása akadályozza a bányászat fejlődését, feltartóztatja és diszgusztálja a komoly vállalkozást, eiidegeniti a tőkét s általában demoralizáló hatást gyakorol a bányászati viszonyok alakulatára és ennélfogva kihatásában és következményeiben esetleg még tán az ásványok földhözkötöttségénél is hátrányosabb lehet,4) 2. hogy ez a zártkutatmányi rendszer nem felel meg a mai bányászat igényeinek és követelményeinek, jelesül, hogy a komoly vállalkozók érdekeit sem eiéggé védi és méltányolja. Ami ezen második főtételt közelebbről illeti, a komoly bányászat érdekei szempontjából a mai kizárólagos kutatási rendszernél különösen a következőket kell kifogásolnunk : •') V. ö.: a) Wahlner A.: A kutatási jogosítványok megszűnéséről (Bányászati és Kohászati Lapok 1897. évf. 2^ö. sz.) b) W a h 1 n e r A. : A zártkutatmány érvényesülése más bányajogositványokkal szemben, különösen a csonka, vagy részben ideális fentartott mező (Ugyanott 1898 évf. 1—9. szám). o Wahlner A.: A kutatási engedélyek meghosszabbításának főkelléke; — halmozott kutatási engedélyek (Bányászati Lapok 1902. évf. 1. szám.) 4) Hogy a pusztán üzérkedési célzatú, vagyis bányászatilag meddő, helyesebben mondva a bányászat fejlődését akadályozó zártkutatmányi tétfoglaiások nálunk mily nagy arányokat öltenek, ezt eléggé beigazolja azon két statisztikai adat. hogy a jogérvényesen fennálló zártkutatmányok száma a magyar korona területén már meghaladja a 37,000-et, a mi két millió hektárnál nagyobb térfoglalást jelent és hogy a fennálló zártkutatmányok 3%-a sincsen üzemben tartva, a többi nagyobbrészt csak üzérkedési célzatú térfoglalás. És még mennyivel nagyobb volna a zártkutatmány, térfoglalás és üzérkedés akkor, ha a kőszén a magyar korona egész területén a föltétlenül szabad ásványok közé tartoznék ? ! talhatunk. Minél magasabbra becsülték a szűziesség eszményét, annál mélyebbre sülyedt a házasságnak erkölcsi értéke. Benne csak az érzéki, fizikai szexuális mozzanatot látták ; szükséges rossznak tekintették, oly intézménynek, mely magában véve bűnös és csak a sacramentum kegyéből válik egyes esetekben annyira szentté, hogy az ember nemi vágyait lelki üdvének veszte nélkül kielégítheti. Azzal a nő értéke is az egyházatyák szemeiben csökkent. A nő inger a bűnre, a sátán eszköze a paradicsom óta. Minden tekintetben tökéletlenebb a férfinál ; azon kérdésre, vájjon a nő is isten képmására van-e teremtve, — még Ambrosius és Augustinus is, sok mással együtt, nemlegesen felslnek ; sőt a macedoni zsinaton a 6-dik század vége felé egy püspök egész komolyan felveti a kérdést: vájjon a nők egyáltalán emberek-e? Ily felfogás mellett teljesen ki van zárva a nőnek autoritativ állása a család körében. Az egyházatyák nemcsak a férjnek a természet által adott fölényes állását a nő fölött, hanem azt is tanítják, hogy maga isten alkotta a férji hatalmat, mely a nőnek a bűnbeesésben való nagyobb ré; zesedéséből folyó büntetésében; nem pedig holmi gyarlóságában vagy védelemre való szorulásában nyeri indokolását. Az egyház a házaséletet csupán a fiziko-szexuális szempontból tekinti, annak szellemi mozzanatait alig futólag érinti ; minden a debitum conjugale körül forog, mely viszont annál terjedelmesebben és beható kazuisztikával tárgyaltatik. Az egyedül örvendeztető e fejtegetéseknél, melyek a kath. egyház mai erkölcs-hittanárainál is találhatók, az, hogy legalább e pontra nézve mindinkább előtérbe lép a két nem egyenjogusitása. Jogtételeket: a szülők és gyermekek közti viszony és a gyámsági jog tekintetében az egyház nem állított fel. Szorítkozott csupán arra. hogy a 4-ik parancsolatot tanította. A középkor egyházának jelentősége csupán abban állott, hogy a kereszténység erkölcsi felfogása a néptudatba hatolt és ezzel jogképző tényezővé vált. A román népek, különösen a spanyolok és olaszok, ezen eszméket csak a patrisztikával keverve adoptálták, — a germánoknál azonban sokkal tisztább hatásúak voltak és nagy átalakulást okoztak. Mig a merovingek és karolingek idejéből származó leges barbarorum még az ősgermán családjogot a családapa zord, rideg gyámkodásával (Munt) érvényesitik, addig a 13-ik század tükreiben és városjogaiban (Spiegel und Stadtrechte) és a hasonlókorú francia jogforrásokban már az uj testamentom álláspontja érvényesül és a nőnek mint anyának és feleségnek oly állást szerez, mely őt tekintélylyel a ház körében felruházza. Az egyház mint a gyengék és elnyomottak védnöke minden oly békót enyhíteni törekedett, mely az egyént az egyházzal való egyesülésében gátolta. A saját lelki üdvéről való gondoskodás az engedelmességi és hűségi kötelesség fölé helyeztetett. Ekképp történt, hogy az egyház a házi hatalom alatt allo tagjait erősbiteni és önállókká tenni iparkodott. Különösen a nők most oly jogállásra tettek szert, mely a törzsgyámság gyengítésében nyert kifejezést. A legfontosabb ebbeli sikere az egyháznak a házassági kényszernek elnyomása volt. Azelőtt a leány gyámkodója (Muntwalt) által eladatott, anélkül, hogy a legcsekélyebb beleszólása lehetett volna ; tiltako-