A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 48. szám - A modern haladás

Huszonkettedik évfolyam. 48. szám. Budapest, 1903 november 29. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) V. Rudolf-rakpart 3. sz. BST1UP <Z ,GiZSj(g1!gí ÉRDEKEINEK ÖPUSMIÍRí. A MAGTÁR CGÍÍÉDI, BIRÓI, ÜIÍYBSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - 3TILLER MÓR dr. Bíyvédek. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési arak: Helyben, vagy '/iüdkre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 8 3 Eges* « _ 13 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesea ooeatau ta 1 v á rxy nyal küldendők. TARTALOM : A modern haladás. Irta S t é p á n László, szobránci járásbiró. — A máptk. tervezetének tfl6-til8. §-ai. Irta Csaplaky Lipót dr. késmárki járásbiró. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ödön fi Miksa dr. budapesti ügyvéd. - Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése. — A Budapesti Ügyvédi Kör jelentése) — Irodalom (M a r c z a I i Henrik : Nagy Képes Világtörténet. — Spercer Herbert szintetikus filozófiájának kivonata). — Vegyesek. MELLEKLET: Jogesetek t.lra. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a i'.udapesti Közlöny-böl. A modern haladás. Irta STÉPÁN LÁSZLÓ, szobránci kir. jbiró. Hogy nálunk magyaroknál, sok jó tulajdonságaink között nem utolsó helyet foglal el az idegen után való mohó kapkodás, a majmolás, azt alig fogja valaki tagadni. Jelszavunk : haladni a korral! És mi e jelszó után indulva, tényleg nagyot haladtunk, sokat elsajátítottunk, modernekké lettünk. A birói nemzedék idegen mintára van szervezve, arról a régi magyar jelleget rég letörölte a haladó idő, a divatos nevelési rendszer és a gondolkozásmódnak modern irányba való terelése. Megkövetelik — és méltán — hogy az a biró társadalmi ember is legyen, hogy a társadalmi életben irányszerepet vigyen, de arra senki sem gondol, hogy a modern judicatura azt a fönséges hivatásu embert valóságos rabszolgává tette, a vallási és közpolgári törvények mindenkinek megtiltják, hogy ünnepnapon dolgozzék, a munkás ember is templomba megy, megpihen ünnepker, de az a biró tartozik hivatalba menni és dolgozni. Arra senki sem gondol, hogy annak a bírónak nap-nap mellett, reggeltől estig kell görnyedni a hivatalban s nappal alig van annyi ideje, hogy megebédelhet és hogy családjával egy pár percet eltölthet. Arra senki sem gondol, hogy a társas érintkezéshez pénz is kell, annak a bírónak pedig csak annyi a fizetése, amennyi az ébenhalásra sok. de a megélhetésre kevés. És mi mégis erőik ünk, ámítjuk egymást és ámítunk másokat is s amíg így a ! uk a birói méltóságnak megfelelő urat, egészen jól éreznők magunkat, ha néha-néha arcunkba nem kergetné a vért a stréberkedés nyomában járó eladósodás, az ezerféle visszaélés és sikkasztás hire. Anyagi és alaki törvényeinknek forrásai idegenből fakadnak. Mindenünk, judicaturánk is annyira modern, hogy abban a régi magyar jogérzetnek, sajátos gondolkozásnak és felfogásnak nyoma sincs, abból rég kiveszett mindaz, ami magyar természetünknek és viszonyainknak legjobban megfelelt. A sok viszonyból és modern jogi intézményből vegyük csak az úgynevezett törvényszéki felebbviteli tanács intézményét. Erről a tisztelt másodfokú bíróságról és tudományáról már sok szó esett sokak ajkáról e lapokban is, máshol is. De hogy azzal valaki megelégedve lenne, azt nem hallottam. Hogy az judicaturánk ingadozását megszüntette és tudományos színvonalát emelte volna, azt nem tapasztaltam s azt gondolom, az alábbi esetben vallott másodfokú judikatura sem lesz alkalmas az eddig megalkotott vélemény lerontására. A kir. jbiróság, a per tárgyát képezett ingatlan közös birtokba bocsátása iránt kért és elrendelt végrehajtást megszüntette, mert felperesek igazolták, hogy az alpereseknek megítélt ingatlan birtokát a községi biró előtt, alpereseknek még a végrehajtás iránti kérvény beadása előtt átadták. A kir. törvényszék felebbviteli tanácsa azonban a kir. jbiróság ítéletét megváltoztatta, a megszüntetési keresetet elutasította, mert igaz ugyan, hogy 1. r. felperes 1. r. alperest a közLapunk mai száma ségházához felhívta s ott neki kijelentette, hogy a peres ingatlant alperesek birtokába átbocsátja, de mert erre 1. r. alperes bosszúsan felelt s kijelentette, miszerint az ilyen átadási módot nem fogadja el, igy tehát felpereseknek saját érdekükben az volt kötelességük, hogy a birtoknak önkényesen tett átadását a végrehajtást elrendelő bíróságnak bejelentsék, de ezt elmulasztván, a kir. törvényszék mindezekből tényként állapítja meg, hogy felpereseknek a megítélt ingatlan birtokbaadására vonatkozó cselekményük olyannak, melynek alapján végrehajtás kereset indítható lenne — nem tekinthető, annyival kevésbé, mert 2. r. alperes javára is megítélve lévén a birtokbaadás, 2. r. alperes a birtok átengedésekor jelen sem volt a község házánál s igy a birtok átadását 2. r. alperes részére meg sem kísérelték. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy ugy a fel-, mint az alperesek férj és feleség voltak s egy faluban laknak. Nézzük mármost az elutasításra vonatkozó törvszéki indokokat. Egyik indok az, hogy az átadás csak 1. r. felperes és 1. r. alperes között történt. A másik az, hogy elsőrendű alperes bosszúsan felelt és kijelentette, miszerint az ilyen átadási módot nem fogadja el. A harmadik az, hogy felperesek az önkényesen tett birtokátadást a bíróságnak be nem jelentették. A negyedik pedig az, hogy másodrendű alperes a birtok átengedésekor a községházánál nem volt jelen, holott a birtok átadása az ő javára is megítéltetett. Peres eljárásunkban a végrehajtásnak az a célja, hogy a törvénynek föltétlenül érvény szereztessék, hogy a végérvényes birói határozattal megállapított jogigény elismertessék, hogy a pernyertes fél kielégítéshez jusson. Aki a legbensőbb házastársi viszonyról hallott, aki a mi magyar földmivelő népünk szokásait, gondolkozását ismeri, az jól fogja tudni, hogy nálunk rendszerint a férj a vagyonkezelő s népünk ügyes-bajos vagy peres do'gát nemcsak a házastárssal közli, de idegenekkel is csak arról beszél, arról panaszkodik. Kérdem tehát: van-e még más valaki, aki feltételezné, miként elsőrendű alperes azt, hogy elsőrendű felperes őt a községházához hivatta s ott az általuk perelt ingatlan birtokát átbocsátotta, nejével a másodrendű alperessel nem közölte ? Van-e még más jogászember, aki az önkéntes átadásnak szabályosabb vagy ünnepélyesebb módját követelné r Nem-e tisztelettel hajlott meg elsőrendű felperes a törvény előtt és nem-e szerzett érvényt akkor, amikor a község házánál, tehát nyilvánosan, a falu népe előtt kijelentette, hogy átadja a peres ingatlan birtokát ? Elsőrendű felperes ténykedése figyelembe nem vétetett, pedig ő a birói ítélet sztrintjárt el; elsőrendű alperes bosszús feleleletének és abbeli nyilatkozatának ellenben, hogy az ilyen átadást nem fogadja el, jogi hatály tulajdoníttatott, holott ez csak elsőrendű alperes makacssága volt. Felperesek arra lettek kötele/ve, hogy alpereseket az ingatlan közös birtokába bebocsássák, tehát ennél többet alperesek nem követelhetnek, — akár tetszik az nékik, akár nem. De ha alpereseknek nem tetszett elsőrendű felperes önkéntes átadása s azt nem fogadták el, akkor hát minek kértek felperesek ellen végrehajtást, hiszen a végrehajtás is csak azt célozhatta, hogy az ingatlan közös birtokába bebocsáttassanak ? Az 1881 . evi LX. t.-c.-nek sem a végrehajtás megszüntetését vagy korlátozását tárgyazó, sem egyéb szakaszaiban nincs szó arról, hogy az önkényesen tett, de el nem fogadott birtokátadás, végrehajtás-megszüntetési vagy korlátozási kereset indithatásának csak akkor fog alapjául szolgálni, ha az átadás ténye a bíróságnak bejelentetik. Az 1881. évi LX. t-c. 41. §-ában a bíróság közbejötte mellett való teljesítésről van említés és nem bejelentésről, de ezen szakasz utolsó bekezdése szerint a nem-készpénzbeli marasztalások teljesítése a bitóság közbejötte mellett csak 12 oldalra terjed.