A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - A szövetkezetek ellenőrzéséről szóló osztrák törvény

A JOG 341 Ságunk tanácselnöke másfél évtizeden át aranybetükkel irta be nevét a magyar igazságszolgáltatás történetébe. Működése a birói székben kiegészítette törvényalkotását, ragyogóan jelölvén meg a törvény alkalmazásának irányelveit. És mégis, midőn a Kúria másodelnöki széke megürült, ismét mellőzésben vala része. Csemegi ösmerte értékét s büszke öntudattal viselte sorsát. E lapok első száma az ő cikkével, az ő lobogója alatt indult meg. A Jog szerkesztőihez irott nyilt levelében irja: «Hogy szerkesztő urak nem akarnak kitérni a nehézségek elől : ennek egyik jelét ama kívánságukban látom, hogy lapjuk első száma az én dolgozatommal jelenjék meg. E kívánságukban — azt hiszem, — nagyobb része van a bátorságnak, mint az érdek megfontolásának. Önök elfeledték a történet ama tanítását, hogy azok, akik erős meggyőződéssel lépnek a közélet küzdőterére, s nem a'kudva meg a keringő visszonvokkal, szemben a közvéleménnyel is nemcsak fenntartják, hanem leplezetlenül ki is fejezik azt, amit igaznak, jogosnak és célirányosnak tartani soha meg nem szűntek: azok igen ritkán részesülnek a népszerűség örömeiben és dicsőségében, — azoknak az előtérbe állítása nem értékes ajánlat és nem igen biztositja a kelendőséget." íme a nagy férfiú pályájának találó jellemzése, életének tragikuma. Csemegi Károly műveinek megjelenése ünnepnapja a magvar jogtudománynak. Az első kötet. Csemegi közjogi és publicisztikai dolgozatait és jogászegyleti elnöki beszédeit tartalmazna. A második kötet a Büntetötörvénvkönyv javaslatához készitett és benyújtott indokolást, és a bűnvádi eljárás körébe tartozó mongráfiákat foglalja magában A kritika elnémul e művek előtt s csak hódolattal, bámulattal adózhatunk jogi irodalmunk e klasszikusának Hálánk illeti Edvi Illés Károlyt és Gyomai Zzigmondot e mű sajtó alá rendezéseért: munkájukkal emléket emeltek Csemeginek aere perennius. Oláh Dezső dr., bpesti ügyvéd. Központi járásbíróság a város végén. Irta Maislis Mór dr.,Politzer Zsigmond és fia kiadása. Ára 1 korona. Szerző a múltra s a jövőre tekintettel amellett érvel, hogy a tervez.ett középponti járásbíróságot a Belvárosban kell majd elhelyeini, nem pedig a Horvéd-Szalay-utcai üres telken. Megkívánják ezt a Belváros dezolált gazdasági viszonvai, valamint az a körülmény, hogy a nagy középületeket nyakra-főre kitelepítették a főváros középpontjából. Hoszas huzavona után az ügy most abban a stádiumban van, hogv a főváros hajlandó a központi városháza Károlyköruti homlokzatát kiépíttetni és az épületet hosszú időre az államnak bérbeadni. Ez helytelen megoldás volna részint a zajos hely miatt, részint azért, mivel a Károly-körut a Belváros perifériájára esik s igy a központi járásbíróság semmi hatással se volna a Belváros forgalmára. Jegyzéknapló ügyvédek, közjegyzők, bírák és bírósági végrehajtók számára, 1904. A Ürts.-ra vonatkozó elvi jelentőségű határozatok gyűjteményével. Szerkeszti F a y er Gyula dr. Negyvenedik évfolyam. L é g r á d y-testvérek kiadása. Ára 2 kor. 80 fillér. Vegyesek. Vasúti pályatesten eltiltott helyen libák áthajtása miatt indított ügy elbírálása a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. A m. kir. minisztertanács 1903. évi február 18-án hozott határozata. A kir. minisztérium a B. Pál g—i lakos ellen a vasuli pályatesten való keresztüljárás miatt folyamatba tett ügyben a sz— i járás főszolgabirája és a sz — i kir. járásbíróság között felmerült hatásköri összeütközési esetet megvizsgálván, következőleg h tár ózott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: B. Pál g—i lakos azzal van terhelve, hogy 1902. évi július hó 9-én a g—i vasúti állomásnál a pályatesten tilos helyen libáival keresztül ment. A sz—i járás főszolgabirája 1902. évi július hó 19-én 560. kih. szám alatt hozott határozatával, tekintettel arra, hogy a feljelentett egyén az életbiztonság és egészség oltalma végett a vaspályákra vonatkozólag kiadott általános rendelkezéseket szegte meg, s ennélfogva a kbtk. 111. §-ában meghatározott kihágást követte el, a feljelentést a sz—i járásbírósághoz tette át. A nevezett kir. járási.iróság 1902. évi november hó 10-én 1902. B. II. 266/2. szám alatt kelt végzésével kimondotta, hogy az ügy elbírálása hatáskörébe nem tartozik, mert a feljelentett cselekményben néma kbtk. 111. §-ában, hanem annak 112. §-ában meghatározott kihágás jelenségei látszanak fennforogni. Ezen tényállás alapján a kir. minisztérium az eljárásra a kir. bíróság hatáskörét állapította meg, mert a kbtk. 112. §-a csak egyes alkalmi rendeletnek, vagy intézkedésnek a felügyelő személyzet részéről való figyelmeztetés ellenére történt megszegését minősiti kihágásnak, a vasúti pályatesten tilos helyen való járkálás azonban nem egyes alkalmi intézkedéssel, hanem általános rendelkezéssel lévén tiltva, ezen tilalomnak megszegése a kbtk. 111. §-ának súlya alá vonandó, amely kihágásnak az elbírálása az 1897. évi XXXIV. t.-c. 18. §-a IV. pontjának és 19. §. 1. pontjának egybevetett értelme szerint a kir. bíróság hatáskörébe van utalva. (5,356/903. I. M. sz.) Perletétel a gyám vagy gondnok részéről, gyámoltja vagy gondnokoltja nevében gyámhatósági jóváhagyás nélkül is történhetik. A m kir. belügyminiszter 1903. évi 90,071. sz. határozata. F. vármegye árvaszékének. Az igazságügyminiszter ur átirata alapján a következőkről értesítem: A gyám vagy a gondnok gyámoltjának vagy gondnokoltjának törvényes képviselője lévén, önállóan intézkedhetik és rendelkezhetik képviseleti jogkörén belül mindazokban az ügyekben és gyámoltja, illetőleg gondnokoltja nevében önállóan végezheti mindazokat a perbeli cselekményeket, amelyek érvényességét a törvény a gyámhatósági jóváhagyástól függővé nem teszi. A gyámhatósági jóváhagyás eseteit — egyes törvényekben megállapított és itt elő nem forduló esetet nem tekintve — az 1877. évi XX. t.-c 113. §-a állapítja meg és minthogy gyámhatósági jóváhagyás esetei itt kimerítően (taxatíve) vannak megállapítva, a gyám, illetőleg a gondnok képviseltje nevében végzeit olyan cselekmény tekintetében, amelyre ez a szakasz a gyámhatóság jóváhagyását nem szabja meg, gyámhatósági jóváhagyásra nem szorul; következésképpen a gyám vagy gondnok gyámoltja vagy gondnokoltja nevében gyámhatósági jóváhagyás nélkül indíthat pert és a pertől gyámhatósági jóváhagyás nélkül el is állhat es a biróság az elállást — helyesebben a per letételét — a gyámhatóság meghallgatása nélkül is elfogadhatja, mert az 1877. évi XX. t.-c. 113. §-a a perletételt nem említi fel azok között az esetek között, amelyekben gyámhatósági jóváhagyásra van szükség. E tekintetben nem tesz különbséget az, hogy a pert a gondnok a gyámhatóság utasítására indította meg, mert ez a képviseleti jog szempontjából a biróság és az ellenfél irányában közömbös, valamint nem tesz különbséget az sem, hogy az elállás elfogadását a tiszti ügyész ellenezte, mert a tiszti ügyész a szóban forgó ügyre nézve a gondnok meghatalmazottjaként járt el és ebben a minőségben tett nyilatkozatai csak annyiban hatályosak; a mennyiben megbízójának nyilatkozataival nem llenkeznek. A hagyatéki eljárás folya nában felmerülő minden díj és költség megállapítása — tehát az oly gondnoké is, kit a gyámhatóság nevezett ki — a hagyatéki biróság hatáskörébe tartozik. (A m. kir. minisztertanácsnak 1903. évi augusztus hó 19-én hozott határozata) A m. kir. minisztérium Z. Irma hagyatéki ügyéből dr. A. Béla ügyvéd, mint Z Sándor Károly ügygondnoka dijainak és költségének megállapítása tárgyában a belügyminiszter és a budapesti kir. ítélőtábla között felmerült hatásköri összeütközés esetét az 1869 : VI. t-c. 25. §-a alapján vizsgálat alá vévén, a következőkép ha ározolt: Ebben az ügyben a biróság hatáskörébe tartozik az eljárás. Indokok: A budapesti VIII-X. ker. kir. járásbíróság Z. Irma volt budapesti lakos után az örÖKÖsödési eljárást végzésével megindítván, ugyanekkor Z. Sándor ismeretlen tartózkodásu örökös részére ügygondnokul A. Béla dr. budapesti ügyvédet kirendelte. A hagyaték tárgyalásával megbízott kir. közjegyző megkeresésére Budapest székes főváros árvaszéke, annak előrebocsátásával, hogy az 1894: XVI. t-c. 54. § a értelmében távollevő, ismeretlen tartózkodásu örökös részére az árvaszék illetékes gondnokot rendelni, végzésével Z. Sándor gondnokává A. Béla dr. ügyvédet kirendelte. A. Béla dr. beterjesztettte a kir. járásbírósághoz díjjegyzékét, melyet a biróság végzésével véleményezés végett az árvaszékhez áttett. Az árvaszék határozatával kimondotta, hogy a nevezettnek, mint az 1895:XVI. t.-c á-4. §-a alapján az árvaszék által kirendelt gondnoknak ezen minőségében teljesített ügyvédi munkálati diját és költségét megállapítani az árvaszék illetékes és egyúttal a gondnok munkadiját 6,000 koronában, kiadásait pedig 575 korona 75 fillérben állapította meg. Ujabban felmerült dijainak és költségeinek megállapítása végett A. Béla dr. ismét kérvényt adott be a kir. járásbírósághoz, melyet a bíróság — tekintettel az árvaszék határozatára — az árvaszékhez áttétetni rendelt és a kérvénynek érdemben elbírálására magát illetéktelennek mondotta ki. Az árvaszék határozatát Budapest székes főváros közigazgatási bizottságának gyámhatósági küldöttsége helybenhagyta, a belügyminiszter azonban az alsóbbfoku közigazgatási határozatokat megsemmisítette sa díj illetékes megállapítása végett az iratoknak a hagyatéki bírósághoz áttételét elrendelte. Viszont a budapesti kir. Ítélőtábla a kir. járásbíróságnak az illetéktelenségét kimondó végzését helybenhagyta, mert az ismeretlen helyen tartózkodó örökös részére gondnokot csak a gyámhatóság rendelhet, a hagyatéki biróság részéről történt gondnokrendelés hatállyal nem bir, a gyámhatóság által kirendelt gondnok dijának és költségének megállapítása pedig az 1894: XVI. t.-c. 123. §-ának világos rendelkezéséből kitünőleg a hagyatéki biróság hatáskörébe utalva nincsen. E szerint a belügyminiszter ésa bpesti kir. Ítélőtábla között hatásköri özszeütközés esete merült fel, amely elintézéseképpen a kir. biróság hatáskörét kellett megállapítani; mert az 1894:XVI. t.-c. 123. §-a és különösen ennek a §-nak a negyedik bekezdése nem enged kétséget az iránt, hogy