A Jog, 1903 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1903 / 47. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Folytatás

A JOG 337 ság a községi bíráskodással szemben bizalmatlan lesz és ez a körülmény idézte elő általában a községi bíráskodás rossz hírét ugy, hogy ahol ilyen közlakosok ítélkeznek, általános a felfogás, hogy az nyer, aki a bíróval jó ismeretségben van, más falubeli pedig hiába is jönne perelni. Találóan jellemezte a közlakosság ítélkezését egy oláh nemzetiségi honpolgár, ki kérdésemre, hogy miért nem megy 40 koronán aluli ügyével az illetékes községi bírósághoz, egész őszintén azt felelte: «Kérem, olyanok vagyunk mi parasztok, mint a disznók, ha idegen disznó kerül a falkába, kimarja a többi, ha én megyek más faluba perelni, az egész elöljáróság ellenfelem mellé áll és elveszítem a pert, viszont nem jól járna, ha valaki más faluból falunkba jönne, hogy pereljen». így tehát nincs más hátra, mint a jelenlegi társas községi bíróságot egyes bírósággá átalakítani, ugy, hogy a községi jegyző, vagy más értelmes, a községi közlakosság közül intelligenciája és anyagi függetlenségénél fogva magasan kiemelkedő egyén békebiróvá neveztessék ki, ugy mint törvényhatósági joggal bíró és rendezett tanácsú váiosokban ma is van. És mivel a bíráskodás semmi vonatkozásában sem autonóm -községi ügy, a békebirák bírói hatalmukat az igazságszolgáltatás ősforrásától, a királytól nyernék, t. i. a békebirót, a király nevében az igazságügyminiszter nevezné ki s a békebirák eme elfoglaltatásukért, ugy mint ma az ügyészségi megbízottak, csekély 200 — 400 korona díjazásban részesittetnének. így mindenesetre nagyobb kedvvel végeznék teendőiket, mint a mai közegek, kik ingyen látják el a községi bíráskodást. További kérdés. k<k neveztessenek ki békebirákká f Választék, különösen kisebb községekben alig van, a bíráskodásra a legtöbb helyen egyedül a jegyző alkalmas. A falvakban ugyanis 1—2 földbirtokoson vagy gazdatiszten kivül nincs más intelligens ember letelepedve, mint a pap és tanitó. Felesleges bővebben fejtegetni, hogy ezek egyike sem alkalmas a bíráskodásra, részint a szükséges szakképzettség, illetve irodai rutin hiánya, — részint egyéb és egészen más irányú elfoglaltatásuk miatt. Mig a községi jegyzők egészen hasonló irányú foglalkozással bírnak, sőt a mezőrendőrségről szóló 1894. évi XII. t.-c. az elöljáróságot — nb. a jegyzőt — másnemű bíráskodással is felruházta. Nem volna kívánatos azonban a bagatell bíráskodást a jegyzői állássa! kifejezetten összekapcsolni, mert ott. ahol véletlenül erre alkalmas egyén találkozik, más is megDizható volna. Nagyobb helyeken, különösen járásbirósági székhelyeken, könnyű volna más, alkalmas embert találni, azonban nem volna célszerű, mint némelyek gondolják, járásbíróságnak nem bíró tagját, jegyzőt vagy aljegyzőt megbízni a békebiráskodással. mert akkor már a járásbíróság elé vitelnek semmi értelme nem volna, mert egy bíróság birótagja alig itélne másképp, mint ugyanazon bíróság más tagja. Ma minden kisközségnek van községi bírósága, amit az 1877. évi XXII. t.-c. nem azonosít, de a közfelfogás összetéveszt az elöljárósággal, ez a községi bíróság kisközségekben csak papíron létezik, életjelt nem ad magáról. Minek ez a fikció ? Fel kell tehát adni, hogy minden kisközségben létesítsünk békebiróságot, ott is. ahol az elöljáróság tagjai közül egyik se tud írni, olvasni. Ha alkalmas képzett egyén nem találkozik, ugy a körjegyző látná el a bíráskodást egész körében, ugy mint ma tényleg van. azzal a különbséggel, hogy mig ma nem sokat törődnek vele, illő dijazás ellenében kötelességükké kellene tenni, hogy összes községeikben meghatározott időközökben panasznapokat legyenek kötelesek tartani, igy e célból összes községeiket bejárják. Tény, hogy a jelenlegi községi bíróságra sok a panasz és sok helyen nemis alaptalanul. De nem kell attól tartani, hogy a békebiráskodás fent részletezett rendszeresítésénél a bajok fokozódnak. A községi jegyzők ellen fel szokták hozni a szakképzettség hiányát és nagy elfoglaltságukat. Tény az, hogy a mai jegyzők jó nagy része a magánjogi alapfogalmakat sem ismeri, enélkül jól bíráskodni pedig bajos, sőt a békebirónak az általános perrend alapvonalait is okvetlen ismernie kell. E nehézségek azonban nem sokára teljesen eloszlanak. A községi közigazgatási tanfolyam létesítésével és a kvalifikáció felemelésével egyre intelligensebb elemek lépnek a jegyzői pályára, kikre egész nyugodtan rájuk lehet bizni a békebiráskodást, A szükséges szakképzettség hiányáról se lehet panaszkodni, ha majd a tanfolyamot végzett uj gárda lép be és felváltja a régit. A tanfolyamon — ugy tudom — a magyar magánjogot és perrendet is ismertetik, ami feltétlenül szükséges is. Igy a jegyzők jövőben elemi jogi oktatásban részesittetvén, a békebiráskodást bátran rajuk lehet bizni. Ami az elfoglaltságot illeti, nemsokára azon is segítve lesz, egyre szaporítják a jegyzőségeket, sőt a működési kör is egyre, szűkül, ugy, hogy mást ne említsek, kilátás van arra, hogy a jegyzők magánmunkálatoktól eltiltatván, azok az ügyvédek- és közjegyzőkhöz utaltatnak. Ami pedig az érdekeltséget vagy elfogultságot illeti, a községi jegyzők intelligenciájuknál fogva is sokkal jobban kiemelkednek a közlakosság felett, hogysem attól tartani lehetne. A fentiek szerint reformált községi, illetve békebiróság hatáskörét bátran ki is lehetne terjeszteni, ugy hogy az értékhatár 100 korona lenne 40 korona helyett. V. Végül kérdés tárgyát képezheti, hogy a községi, helyesen bekebiráskodásra kiterjesztessenek-e az általános perrendi szabályok, vagy pedig a békebiráskodásról szóló uj törvény magában foglalja mindazon szabályokat, melyek a bíráskodásra érvényesek f A/. 1877. évi XXII. t.-c. nem hivatkozik az általános perrendtartásra, igy általános a felfogás, hogy a jelenlegi községi bíráskodásra sem az 1868. évi LIV., sem az 1893. évi XVIII., sem a végrehajtásról szóló törvények nem nyernek alkalmazást, ami temérdek félreértésnek, zavarnak okozója. Helyes volna ez intéz!-edés, ha a községi bíráskodásról szóló törvény valami teljes, perfekt egész lenne. Ámde nyilvánvaló, hogy ennek éppen az ellenkezője áll, t. i. az 1877. évi XXII. t.-c. rögtönzött, minden rendszer nélkül odavetett néhány §-ból áll, és egyáltalában nem alkalmas arra, hogy a bagatell ügyek körüli eljárást kimeritőleg szabályozza. Ha az általános perrendi szabályok a békebiráskodásra nem alkalmazhatók, ugy a békebiráskodásról szóló uj törvénynek részletesen kellene szabályozni az eljárást és minden perjogi kérdésre kiterjeszkedni, minthogy ez nem volna egyéb, mint az általános perrendtartás legtöbb szabályának ismétlése, ami teljesen felesleges. Sokkal helyesebb, ha kimondatik, hogy — amennyiben a bagatell bíráskodásról szóló külön törvény ellenkező intézkedéseket nem tartalmaz, — az általános polgári perrendtartás szabályai a bagatell-békebiráskodásra is alkalmazást nyernek. Ami a békebiráskodásra vonatkozó különleges szabályokat illeti, mindenesetre az eljárás egyszerűsége és olcsósága tekintetében kell különböznie a rendes bírósági eljárástól; igy az 1877. évi XXII. t.-c.-nek a perköltségekre vonatkozó intézkedése továbbra is fentartandó, éspedig ugy a per, mint a végrehajtás során. A további különleges szabályok a bíróságnak békebirósági jellegéből folynak. Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta ÖDÖNFÍ MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.*) VII. fejezet. Sajtófelelősség, elévülés és a btkv. általános határozatai a sajtóeljárásban. A btkv. általános határozatai, amennyiben a bűnvádi eljárásra befolyásuk van, a sajtóeljárás terén is alkalmazandók. Vannak azonban oly büntetőjogi fogalmak, melyek a sajtóeljárásban alkalmazást nem nyerhetnek ; viszont vannak olyanok, melyeknél a sajtótörvény és gyakorlat feltűnő eltéréseket statuált. Ez áll különösen a felelősség- és elévülésre. Az általános büntetőjogi felelősség a btkv. IV—VIII. fejezetében nyer szabályozást, de főszabálya a btkv. 75. §-a, hogy : 'Büntettet csak szándékosan elkövetett cselekmények képeznek. Ugyanez áll a vétségekre, kivévén, ha a gondatlanságból elkövetett cselekmény a törvény különös részében vétségnek nyilvánittatik.» Ezen általános felelősségi elvre azután befolyást gyakorolnak a btk. VII fejezetében körülirt, a beszámítást kizáró vagy enyhítő okok, melyek azonban a sajtóeljárásban fel nem hozhatók. Kivéve az önkívületi állapot, — az esetben, ha a sajtótörvény értelmében felelős személy minden kételyt kizáró módon igazolni tudná, hogy az ily állapotban volt felelős előzőjének ezen állapotáról egyáltalában nem ludott. vagy pedig ezen állapot a felelősségrevonás idejében következett be, — amiről még szó lesz. Nincsen helye a sajtóeljárás terén a jogos védelem- és a végszükségre való hivatkozásnak; nincs kísérlet és bünsegédi minőség alapján enyhítésnek helye. Nem mentesít a felelősségrevonás alól a felelősségnek áttol ása ; igy a btkv. 83. és 84. §. értelmében (12 év) felelősségre nem vonható személyre, azonban a büntetés mérvére nézve a btkv. 85. §-ában jelzett korhatár, úgyszintén a 91. és 92. §. szerinti enyhítő körülmények igenis figyelembe veendők. Ezek tekintetbevételével általános szabály, hogy sajtó*) Előző közlemény a 46. számban.